Clogflyfishing

Vettem egy csónakot. Az egyik kajakomtól és a robogómtól váltam meg, így lehetett az enyém, de jó döntés volt. Mi több, a lehető legjobb.  Ebihal korom óta bújom az öreg dunai pecások írásait horgászújságokban, kalendáriumokban. Novelláik sorai repítettek magukkal engem is az öreg folyóra, holott alig ismertem a vizet: együtt mártogattam süllőre Hunyady Attilával a Repity-gurgyóban, keszegeztem a fővárosi rakparton Ferenczy Dénessel, vagy menekültem a nagy drávai vihar elől Bokor Károllyal.  Aztán lett egy kajakom, s hirtelen a Dráva őrült sodrában találtam magam egy pár evezővel, egy bottal és egy doboznyi műcsalival. Hét éve cincálom a déli folyó balinjainak idegeit (vagy ők az enyém, nézőpont kérdése), változatlan lelkesedéssel.  Az új csónakkal azonban új lehetőségek nyíltak előttem: hosszú folyóvízi túrák, dunai téli süllőzés, márna a sodrásban, s ami a legjobb: nyári vadvízi kiruccanások a családdal. 

S akkor elérkezék vala az Úr kettőezer-tizenhetedik esztendeje, a bőséges halfogás kora, melyet Kínában a Botos Kölönte Évének is neveznek. Kinyílnak a rügyek, s a horgászok örvendeznek vala, de aztán elkomorodtak, mert erős szél jöve északról és hó meg fagy meg jég. Aztán újra kitavaszodék vala, s a horgászok szüve újfent víg vala. Aztán rájövének, hogy tilalom vala, s mikor a tilalom elmúlt, új tilalom vala. S ekkor szájukra veszik az Urat, aki ismét hideget esőt, jeget és áradást küld rájuk. Vala. (Felcsúti Szent Rezső jövendölései a Legújabb Testamentumból) És milyen igaza volt Rezső profétának! Ez az idei tavasz eddig elég szar volt. Jobb jelzőt nem érdemel. A metélőhagymám úgy néz ki, mintha zöld varrótű-ültetvényem lenne, de a többi kerti jóság is elég csenevész még. Kivéve a rukkola. Az nő, mintha húznák, kár, hogy senki sem szereti a családból, bár díszíteni jó. Ínycsiklandó vegyes salátatál, amiből egyedül a rukkola dísz háztáji, a többi zőccség spanyol teszkós. Nyami....

Kezdhetném ismét azzal, hogy milyen ritkán tudok írni a blogra, meg hű, de elfoglalt vagyok, ám nincs kedvem mentegetőzni. Azt hiszem, hogy nem is tartozok senkinek elszámolni valóval ez ügyben (annak ellenére, hogy a posztokat hiányoló kis üzenetek mindig jólesnek); úgy vettem észre, hogy mióta azok a blogok, amiket valóban szívesen olvasok (és amiket tényleg érdemes elolvasni) ritkábban frissülnek, nekem is egyre kevésbé van kedvem írogatni. Ez van. Márpedig ez számomra marad ugyanolyan kedves kedvtelés, mint maga a horgászat, s amíg nincs fizetett reklámfelirat a sapkámon, addig elsősorban saját szórakoztatásomra fogok körmölni (is)...

- Jó reggelt, Magdi néni! - Jó reggelt, Emese, drága! A boltba mész? - Igen, Magdi néni, reggeli kell a családnak. - Gyere menjünk együtt. Hogy van Lajoska? - Köhög még Magdi néni, de semmi baja. Azért még fekszik egy kicsit a héten... - Nagyon helyes, Emese. Te, képzeld, a szomszéd korán reggel zörgött már az autójával, mondom neki: hová megy hajnali nyolc órakor? Aszongya, hogy horgászni. - Megáll az eszem! - Mondom neki: ebben a csúnya időben? Hiszen tegnap egész nap esett az eső, ma meg köd van. Erre visszavakkantja, hogy miért, ősz végén napozni kellene? - A szemtelen. - Az hagyján, Emese, drága, de vitte magával a kisfiút is! Szegénykém öt éves még csak, de cipeli mindenhová horgászni. Esőben, sárban, meg a legnagyobb melegben. Képzelje, mi volt ma szegény gyereken: gumicsizma! - Ilyenek ezek, Magdi néni! - Na, de az anyja sem kutya. Este hétkor viszi le sétálni, pedig már sötét van, majd meghűl az a szerencsétlen gyerek. És akkor játszanak meg futkároznak a há...

Akik rendszeresen látogatják Atyafi blogját, már olvashattak a SpinMad kivételesen egyszerű, ám annál nagyszerűbb csalijairól. Nagy örömömre néhány hete én is hozzájutottam egy kisebb szetthez , s persze tűkön ülve vártam az első dobást a nagy folyó partján. Addig is naponta elővettem, nézegettem őket: annak ellenére, hogy az ötlet nem teljesen új, egy egészen egyedi műcsalit hoztak létre a fejlesztők: ezek a kis "pengék" nem állnak másból, mint egy fémlap, rajta néhány jól elhelyezett nehezék, két horog, s néhány apró furat (ide kerül majd a karabiner, attól függően, milyen szintű veretést szeretnénk elérni velük).  Személy szerint csak a középső, kellemesen, de még nem zavaróan verető beállítást használtam, bőven megfelelt az igényeimnek és a halak igényeinek is. A színskála meglepően széles, ráadásul öt különböző méretben kaphatóak: CMA (2.5 gramm), Uklejka (3 gramm), Amazonka (5 gramm), Hart (9 gramm), King (18 gramm). Lehet válogatni, nekem az Amazonka l...

Nyári esték, víg cigány, apró tücsök, ég veled!  Így búcsúznak a fűszálak,  virágok, falevelek.  Avar lepi hegedűdet,  köd takarja már vonód,  kikeletig nem hallhatjuk  a víg tücsök-nótaszót...  Be szép volt! A csillagok is  azt hallgatták odafenn,  s talán néha táncoltak is  égi aranyréteken.  Így búcsúztak a tücsöktől...  Szél zúg, jő a zivatar:  nyári tücsöknóta után  búcsúztató őszi dal. /Zelk Zoltán: Őszi dal/

BR Lures - 1. rész Soha, semmi pénzért nem vállalnék horgászcikk tesztelést. Ha valami nem tetszik, arról képtelen lennék ódákat zengeni oldalakon keresztül. A Salmo vagy a Sebile cég például kifejezetten rosszul járna velem, mert egy-két terméküktől eltekintve egyáltalán nem rajongok a csalijaikért, a húskampókkal felszerelt, agyonsztárolt Thrill-től pedig egyenesen irtózok. Ebből következik, hogy ha valamiről jót olvasol nálam, arról valóban pozitív a véleményem. Reményeim szerint hamarosan ódákat zengek majd a Pikesaber csukás-legyes botokról; a dobáspróba megvolt, nagyon meggyőzően muzsikált, már csak egy komolyabb csukával kellene összemérni az erejét. Jelen bejegyzésünk alanya azonban pergető kategória versenyzője: a BR Lure csalikról van szó. Ne keresd a boltokban, házi készítésű, azaz divatos kifejezéssel élve "handmade" wobblerekről beszélünk, alkotójuk, a BR blog direktora, Chris. Szerencsésnek érzem magam, hogy kipróbálhattam "kicsinyeit"; ha...

Elképzelni sem tudod, mi az igazi szabadság, amíg kajakba nem ülsz néhány doboz műcsali és fél oldal szalonna végtelenül csendes társaságában, s neki nem vágsz harminc-egynéhány kilométernek a zöldellő folyó habjai közt. Elképesztő gondolatok születnek ilyenkor...mit gondolatok, gondolatmenetek, filozofikus magasságokban szárnyaló eszmefuttatások, egészen triviális mondanivalóval. Agyaltatok valaha azon, egy négy-öt órás magányos peca alatt mennyi okosságot összegondol az ember? Főleg, ha még halat is fog? Valahogy így.  Valami nagyon nem stimmel. Összegabalyodik ez a nyavalyás zsinór, a légy meg visszaakad a csomóra. Még száz métert sem tettem meg, már idegeskedek. Minek? Így, rendben van a cucc, lehet hajigálni tovább. Nem egyszerű dolog ez a folyóvízi legyezés, főleg kajakból, de megoldjuk. Szépen, a part közelébe dobni, sodratni...semmi. Húzzak bele? Belehúzok. Megint semmi. Megpróbáljam másikkal? Megpróbálom. Hopp, ütötte, de nem lett meg, persze a zsinór ráteker...