Pisztrángok karnyújtásnyira

Ahogy lábalunk bele az igazi télbe, az ember egyre elkeseredettebb lépésekre szánja el magát. A leleményesebbek legyet kötnek, wobblert faragnak, úszókat javítanak; a kevésbé leleményesek pedig "ájfón"-ra horgász-applikációkat töltenek le és virtuális matyizással múlatják az időt. Később megnézünk egy-egy porosodó videokazettát elődeink kalandjairól a Duna deltában, majd ha már teljesen kikezdte idegeinket a Pecapenia perniciosa, végső, elkeseredett lépésként keresünk egy, még nyitva tartó maszek tavat és elrándulunk a partjára. Telve reményekkel, hogy hamarosan halszagú lesz a kezünk...


Domyval régóta szerettük volna meglátogatni a Rétimajor horgászcentrumot. Persze nyáron, egy faházat bérelve a parton sört szopogatva idillibb lett volna a hangulat, de a nagy haltalanságban vergődve is jó mókának tűnt a dolog. Sőt! Az egyik tóban pisztráng is van, így Dépé is velünk tartott, hogy a műlegyes pisztrángozásban szerzett elméleti ismereteit gyakorlatban kamatoztassa, s már indulás előtt szájában érezte a sült pinyó semmihez sem fogható ízét...
Közeledvén a "Halországhoz", megálltunk a Sió csatorna partján, töprengtünk egy sort, vajon maradjunk, vagy autózzunk tovább Sáregres felé; ám a szinte csak karnyújtásnyira lubickoló pisztrángok olyan vonzerővel bírtak, aminek ellenállni lehetetlen lett volna, így visszapattantunk a bölénybe, és vágtattunk tovább úticélunk felé. Karnyújtásnyira lubickoló pisztrángok... fogalmunk sem volt, hogy ezt akár szó szerint is érthetjük majd. 

Halország tárt kapukkal várt minket, s mint megtudtuk, a nagyobbik tó a nagyhalas víz, a kisebbik a melegvízes pisztrángos. Bezony, a "kisebbik" jelző teljes mértékben fedi a valóságot; a pisztrángparadicsom akkora volt, hogy Domy a vízfelület láttán hasonló kitörést produkált, mint a felgombócozott szuronyú csendőr az Indul a bakterházban...
Íme a tó:


Mint látható, a 10x5 méteres objektumon már hárman is próbálkoztak a halfogással, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A parton elhelyezett tábláról az is kiderült, hogy a pisztráng bizony múlandó állat, kifogása után mindenképpen elpusztul, így megtartani kötelező (érdekes logika, ez alapján a nyugaton oly népszerű C&R műlegyes vizek nagy része olyan sivár lenne, mint a Góbi sivatag). Mindenesetre a kereskedelmi indok érthető, hiszen az interneten fellelhető információ morzsák szerint a tavaszi melegedés után afrikai harcsa (népies nevén: afi) kerül majd a tározóba, ami lényegesen könnyebben megfogható - ergo többet hoz a konyhára. Domy rendíthetetlen jókedvvel javasolta, hogy rendezzünk tóátugró versenyt, de nagy kihívást nem jelentett volna, így elvetettük az ötletet. 
Aztán meglátogattuk a "nagyhalas" tavat is, erről is készült fotó.


Szép, természetes víz, hol van ehhez képest a Dráva?? Középtájt kék ruciban jól megfigyelhető a fél horgászboltot partra cipelő félprofi, aki kilenc méteres rakóval "poharazta" be a tó közepére a csontit, s húzta az egyen zsírpontyot rendíthetetlenül. Örömpeca a javából. Találtunk egy térképet is, Dépé éppen ezt szemléli kissé csalódottan, a képet látható nyíl jelzi a két horgászható tavat. 


Egy kiírásból az is kiderült, hogy csütörtökönként a nagy tavon verseny van, ilyenkor csak a kicsin lehet pecázni. Elképzeltem a fővárosból leruccant családot, akik egy csütörtöki napon megérkeznek Halországba, s apa megkérdezi a Suzukiban horkoló halőrt, hol lehet horgászni. Hát ma csak ott! Hangzik a válasz, s bütykös ujjával a melegvizes pocsolyára mutat, ahol tizenöt pancser űzi teleszkópos bottal és kukaccal azt a huszonöt darab pisztrángot, ami a karácsonyi mészárlás után megmaradt...

Távol álljon tőlem, hogy ezt az egyébként nagyszerű intézményt lehúzzam (ha átnyálazod a neten, mennyi mindennel foglalkozik az Aranyponty Zrt, rájössz, hogy valószínűleg nem - csak - a csöves téli pecásokból élnek), csupán az esett rosszul, hogy ezekről a bosszantó dolgokról semmiféle tájékoztatást nem kaptam senkitől, pedig egy héttel ezelőtt telefonon próbáltam leinformálni a helyzetet. Márciusban néhány másik víz is felszabadul (talán kicsit nagyobbak, mint ez a kettő), de MA így sem lett rózsásabb a helyzet. Száz kilométert autóztunk a semmiért...

De kedves vizünk, a Sió ismét megmentette a helyzetet. Visszafelé már rötyögtünk az egészen, s megkésve bár - de törve nem - érkeztünk meg a partjára. Másfél órára általában már luxus napijegyet venni, de annyira ki voltunk éhezve egy jó kis horgászatra, hogy mégis kipengettük az érte járó forintokat, beöltöztünk és belevetettük magunkat a jóba. 
Az első csukát Domy fogta, erős 43-as lehetett. 


Akár a táplálkozó kormik, mi is bekerítettük a halcsapatokat és pillanatok alatt elfeledtünk Halország varázsát. Jöttek a szebbnél szebb domik; Dépé hallégyel, Domy Montanával, én nedvesekkel aprítottam őket. 




A többiek csesztek fényképezni, de én helyettük is kattintgattam. Dépé megfogta első igazi nimfás halait, aminek csak mi örültünk jobban, Domy kiszedett a gödrökből néhány bulós példányt, én pedig szó szerint az arcomra fagyott mosollyal álltam a vízben, s mellesembe egy helyes szakadáson keresztül vígan csordogált a víz, de semmi pénzért nem hagytam volna abba a lélekemelő pecát. 


Másfél óra tömör gyönyör! Közben besötétedett, mi pedig fülig érő mosollyal kászálódtunk ki a vízből. Persze az utolsó dobás még járt nekem.


Átöltöztünk, elfogyasztottuk Dépé uzsonnájának maradékát s közben megvitattuk a megvitatni valókat. A nagy viháncolásra maga Ozorai Pipó is mellesbe bújt, s ott kísértett körülöttünk. S mikor elindultunk haza, szinte hallottam elégedett nevetését... 

Share on Google Plus

About Unknown

ClogFlyFishing - horgászblog tájakról, halakról, ételekről, emberekről, élményekről. A blogon található szöveges és képi tartalom megosztása csakis a szerző engedélyével!

5 megjegyzés :

  1. A kis tó azért kis tó, mert szűk látószöggel fotóztad. A nagy tó pedig azért tűnik Balatonnak, mert nagy látószöggel fotóztad. Jobban is tettétek, hogy nem legyeztetek ott, mert csak felégtetetek volna.
    Félprofik vagytok. Amatőrt akartam írni, de ez a kifejezés jobban tetszik :D
    Nos: frankó írás, méltó évzáró peca, szép halakkal. Gratulálok a különítménynek, és minden jót kívánok az új esztendőre!

    VálaszTörlés
  2. Fájó szívvel, de leginkább fájó orral olvastam végig a bejegyzést. Sajnos családi program miatt nem jött össze a közös peca, és ráadásul elkapott valami takonykór is, így 1,5 nap alatt cirka 200 db papír zsebkendőn túl csak gratulálni tudok az évadzáró pecához.

    VálaszTörlés
  3. Elbaxtad! Nem Rétimajor, hanem Rétimalyor! :P

    VálaszTörlés
  4. A kis tó mondjuk jó lenne nekem a kertben, tarthatnék kacsát, és horgászhatnának benne a gyerekek. :)
    A nagy tó viszont komoly! Még sohasem horgásztam ilyen helyen helyen, nem mertem bevállalni. Maradok a kevésbé félelmetes Tiszánál. Megen jó kis írás no, de ezt nem vedd dícséretnek, csak halkan mondtam magamban. :))

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.