A spárgáról

Ismét egy egyedi (horgászattól kicsit távoli) bejegyzés következik: a spárgáról fogok értekezni. Ennek két oka van: egyrészt számomra ez az a zöldség, ami viszi a prímet, minden mennyiségben tudnám fogyasztani, másrészt kis hazánk mindentudó kertészeti oldalai olyan bazári felületességgel foglalkoznak a témával, hogy a laikus kertbarát kedve pillanatok alatt elmegy a kezdeti sikertelenségek után. Arról már nem is beszélek, hogy minden egyes szakoldal a legnehezebben termeszthető növények közé sorolja; hogy ez mennyire nincs így, azt az bizonyítja, hogy itthon április óta a lekváros kenyeret is spárgával eszem (kis túlzással persze). 


Egy dologban igazuk van az ominózus cikkeknek: a spárga magról való kiskerti termesztése a mazochizmus egyik kiváló példája. Öt éven keresztül próbálkoztam a dologgal, végül tavaly tavasszal próbálkozásaim siker koronázta: egy csomag külföldről hozatott, méregdrága mag embertelenül hosszú csírázási idő után kikelt, hogy aztán egy nyáron keresztül dajkáljam a magoncokat. Ezeket a kis drágákat jövő tavasszal tudom majd a végleges helyükre ültetni, azaz három évig csak a nevelgetéssel telik az idő. 
Rájöhettetek, hogy nem ez a legoptimálisabb módszer a spárga termesztésére, hiszen az átlag hobbikertész valószínűleg a legtürelmetlenebb embertípus a világon (annak ellenére, hogy a kertészkedésnek pont a belassulásról kellene szólnia, de mindegy). Kutattam én is a neten eleget spárgatövek után, két éven keresztül hiába, ám nem sokkal a fent említett magok kikelése után belebotlottam a Gyömbér tanya weboldalába. Gyors telefon, segítőkész hozzáállás; szerencsére akkor sem hajtanak el, ha néhány tőre lenne szükséged, és nincs kétszáz hektár területed a spárgázásra. Aztán tavaly május végén meg is érkezett tőlük a csomag, benne negyven spárga magonccal.  

Nem bonyolítottam túl a dolgokat: maradt egy üres magaságyásom a kerítés mellett, ezt megtöltöttem trágyával, komposzt ment a tetejére. Szerencsére a kecskéim bőven produkálják az előbbit, egyszerűen fel kell battyognom a felségterületükre és talicskával letologatni a megfelelő mennyiséget. A megérkezett magoncokat ebbe az ágyásba ültettem el, a begyökeresedésig bőszen locsolgattam, oszt ennyi. Nem túl bonyolult, ugye? Ha valahol elakadtam, a Gyömbér tanyát felhívva mindig megkaptam a megfelelő instrukciókat. 


Tavaly értelemszerűen még nem volt szedhető a spárga, ellenben a magoncok embermagasságú, sűrű növénytengert növesztettek, mely őszre elsárgult, s mikor a tövük teljesen elrohadt, szépen kihúzgáltam őket. Őszinte leszek, nagyjából ennyi gondozást igényelt az egész állomány, valamint télre gondosan betakargattam a töveket szalmával. Ezen kívül nem maradt más dolgom, mint tűkön ülve várni az áprilist. 

S lőn: tavasszal megjelentek az első spárgasípok, amit olyan pátosszal vittem be a konyhába, mintha valami egyházi relikviát találtam volna a rögök között. Lassan lehámoztam róluk a szalmatakarót, kaptak egy kis marhatrágya pelletet, és ahogy egyre sokasodtak a földből kikandikáló sípok, én is egyre boldogabb lettem. A nagyjából tíz négyzetméter területről naponta egy maréknyi spárga simán lejön (és ez az első év, reményeim szerint ez csak erősödni fog). Június elején pedig befejezem majd a szedegetést, ismét felnő a spárga, majd elszárad, kihúzkodom és kezdődik minden előröl...

Annak ellenére, hogy a friss sípok nagy része leszedés után nyersen áldozatul esik a családnak (csak a sóskalevél népszerűbb a gyerekek körében), bőven jut a konyhába is belőlük. Nem mennék bele, milyen nyomelemeket meg vitaminokat tartalmaz, akit ez érdekel, minden bizonnyal megtalálja valahol; nekem elég annyi, hogy finom. Nagyon finom. A végtelenségig variálható, mi nagyjából már mindent készítettünk belőle, kezdve a krémlevestől a különféle tésztákig. Ma például egy szuvidált sertésszűz mellé egyszerű spárgás rizottót készítettem. 

Szóval a spárga, mint kerti növény kipipálva. Jó móka, egyszerű, de nagyszerű. Tizenpár évig bőségesen terem, aztán megújítva újra indul  a dömping. Nincs vele macera, minimális odafigyeléssel és törődéssel az egyik legkülönlegesebb növénnyel lesz gazdagabb kis birodalmunk. 

Megjegyzések

  1. Szép a kert! Onnan hátulról már csak néhány méhcsalád hiányzik :) Valamikor anyukám is a magról vetéssel próbálkozott, nem is lett belőle semmi.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése