Avarégetésről - másképp

Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki pecás posztot várt a jópár hónapnyi kihagyás után. Ígérem, ami késik, semmiképp sem múlik, de a lenti téma olyan régóta van a bögyömben, hogy ki kell adnom magamból, remélve (tudva), hogy ide értelmes emberek járnak. Elöljáróban érdemes tudni, hogy egy éve elhagytam a várost és amatőr gazdálkodó lettem, ami életem álma volt mindig, így eszeveszettem bújom a szakirodalmat, ami sokszor a "szakértő" közösségi médiában fellelhető csoportokat jelenti...



Minden nyavalyás év végén tele van a fészbúk okoskodással meg nyávogással az avarégetést illetően, hogy az milyen káros, milyen rossz nekünk, meg jelentősen hozzájárul az üvegházhatás növeléséhez, és különben is: az avar a legjobb tápanyag és komposzt a világon. Én meg rágom a kefét, mert a napi harminckettő avarégetés-ellenes poszt után kitör a kommentháború, és boldog-boldogtalan osztja az észt ál- és féltudományos okfejtegetéssel, meg persze jókora adag rosszindulattal a sorai közt. Avart égetni ma már nem divat. Máglyára az avarégetőkkel! Aki az avart nem becsüli, az a falut nem érdemli...vagy mi a szösz. 

Belekeveredtem, mint kecske a villanypásztorba, mert a téma - annak ellenére, hogy a szarreszelés iskolapéldája lehetne - elgondolkodtatott engem is. 
Nézzük tehát. 

Béla Gózarittyentő-pusztáról reggel beautózik hat és fél kilométerre levő munkahelyére. Végigmelózza a napot, majd hazaberreg a kispolszkival, otthon faszán befűt a cserépkályhába, végül a fotelbe süllyedve álomba merül a bekapcsolt tévé előtt. Így telik egy napja. Házi feladat: számoljuk ki, évente hány kilowatt energiát használ, hány liter benzint pöfögtet a levegőbe, mennyi vizet folyat csak úgy el, hány mázsa fát tüzel hamuvá, stb. 
Béla ezek ellenére az avarégetés egyik élharcosa. Extázisba esve magyarázza kedvenc fészbúk csoportjaiban(nak), hogy aki avart éget, azt agyon kellene lőni, mert metil-etil-keton, sztirén meg dibenzo-furán meg mindenszar szabadul fel közben. Bár fogalma sincs róla, hova tegye ezeket a vegyületeket - mert kémiából félévente megbukott, - mégis biztosítja a nagyérdeműt, hogy egy avarkupac elégetésekor annyi káros anyag kerül a levegőbe, mint a Little Boy és a Fat Man felrobbantása után együttvéve. Szavai alátámasztására mindig ugyanazon weboldal szakcikkeit linkeli, persze önálló vélemény nélkül (az nincs), de a "szakíró" neve előtt ott a két betű, melyeket minden kisember félve és teljes tisztelettel ejt csak ki (dr), így a cikk szavahihetőségéhez kétség sem férhet. A linket persze minden vita alá kipakolja, kaján örömet csalva ezzel a nevezett lájkvadász oldal adminjai arcára. 

Béla buta. Ne legyél te is Béla! 

George Carlin bácsi megmondta a frankót: Béla NEM másokat félt a sztiréntől, meg a dibenzo-furántól, nem másokat próbál megóvni a kellemetlen és káros hatásoktól. Továbbmegyek: saját magát sem! Bélát egyszerűen az zavarja, hogy MÁS meggyújtja az avarhalmokat és ezzel kellemetlenséget okoz neki. Mert füst lesz, büdös lesz a kiteregetett ágynemű, nem tudja kinyitni az ablakot, nem tud "barbekó-partit" rendezni a pitvarban, és külöben is, dögöljön meg a szomszéd tehene is. Akkora ökológiai lábnyoma van, mint egy rosszul karbantartott atomerőműnek, eszébe sem jutna (horrible dictu!) biciklivel dolgozni menni, de az avar meggyújtása olyan szentségtörés, mintha valaki a Szent Koronával próbálna frizbizni a Parlament előtt. 

Ne legyünk képmutatók, emberek. Nem kell benyalni mindent, nem feltétlenül minden "E" káros és nem szórnak a repülők mérgeket a fejünkre. Ezeknél van egy sokkal erősebb méreg, amit úgy hívnak: pánikkeltés. Ez az avarégetés sztori hasonló, mint amikor pár éve valami agysebész "szakvéleményt" írt arról, hogy minden konyhasó nagy mennyiségű káliumot tartalmaz és a fél ország benyalta azt (nem a sót, a hülyeséget). Akkoriban még orvosi laborban dolgoztam és pár kolléga meg egy öreg lángfotométer segítségével végigdiagnosztizáltunk vagy húszféle bolti sóoldatot, és - mon dieu! - mindegyikben az előírt nátrium-kloridot találtuk (a kálium biztosan elpárolgott útközben). 

És még egy apróság: nagyon kíváncsi leszek arra, hogy 5-10 év múlva mi lesz az álláspont ezzel kapcsolatban! A meleg telek, fagyhiányos időszakok miatt jelenleg is sokkal több már a kártevő, melyek nagy részét elégettük az avarral együtt a fa alatt, így a talajba bújt férgek is a tűz martalékai lettek. Gondolod, hogy a nagy többség komposztálja majd a leveleket? Ne nevettess, az munka, össze kell szedni, el kell hordani, stb. Ott marad majd, ahová esett, alatta meg ott mosolyog majd a jó melegben a fúrólégy, a poloska meg a többi koma.

Mielőtt azonban százan ezerféleképpen küldenek el az anyámba, megjegyezném: én is feleslegesnek tartom az avar elégetését, ha másképp is lehet hasznosítani. Mert biztosan lehet. Persze könnyen pofázok, mert nekem - egyelőre - a pár éves gyümifákról nagyjából annyi levél hullott le, ami egy szotyolás zacskóba beleférne, viszont az Avarégetés Ellenes Liga magyar tagozatának idei agitálása meg érvelése miatt komolyan elgondolkodtam azon, hogy valahonnan szerzek öt köbméter idei avart és rituálisan elégetem. Mert már csakazértis...

Megjegyzések

  1. Ha ez segít, én a belvárosban úgy elégetem az avart, mint a sz@rt. A gyerekek is nagyon élvezik, nem beszélve arról, engem is rengeteg emlék fűz a régi őszi avarégetésekhez. Elég, ha az illatát megérzem.
    Egy kollégám mesélte, falun lakik, kiköltöztek a pestiek, aztán egy kis idő után nehezményezték, hogy büdösek az állatok. Hogy akkor minek költöztek ki, azt ők sem tudják(jó, tudom a választ:divat ez mostanság). Valami hasonló lehet az avarral is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tele van az ilyen hulyekkel a net. Multkor volt valami cikk egy bulatol, hogy kikoltoztek falura, a szomszed jo fej volt, adott nekik ingyen teruletet, meg segitett nekik sokat, de vannak disznoi, amik budosek es ezert most fel fogja jelenteni. Mijafasz??? Szetencsere en olyan helyre koltoztem, ahol tipikus jo falusi emberek elnek, mert a barmokbol eleg volt a varosban. Semmi problema senkivel, ha lenne, megbeszelnenk.

      Törlés
    2. Ez tipikus történet, főleg a Balaton mellett (derék fővárosi honfitársaink megsértődnek, hogy az őslakosok is ott vannak). Én jóféle falusi gyerekként most akarok a városból visszaköltözni egy faluba, ámbár az is eléggé üdülőfalu jellegű, szóval meglátjuk, hogyan fognak engem bírni (hál' Istennek a falu végén van a telek:)) A kisemberről szóló cikkedet kár, hogy törölted, ugyanilyen jól leírja az is a témát!

      Törlés
    3. Azt sajna nem en irtam, csak bemasoltam, ott a link az aljan, szerintem zsenialis szosszenet. Fenn vam meg kulonben, itt talalod:
      http://clogflyfishing.blogspot.hu/2015/06/a-kisember.html?m=1

      Törlés
  2. Bár nem ismerjük egymás személyesen és nem is peca, csak avarégetés, de jó volt olvasni felőled. Sok sikert az új élethez! Majd egyszer én is belevágok hasonlóba ha eljön az ideje!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Remélem idén a személyes ismerkedés is meglesz. :)

      Törlés
  3. Én sem bántam, hogy nem peca!
    Amikor az ember kiköltözik a természetbe, egészen más dimenzióból kezdi látni a világot. Úgy látja, ahogy van - bármilyen banálisan hangzik is ez. Lassan elkezd megismerkedni azzal a valakivel aki ő maga valójában és egyre kritikusabb az emberi hülyeség határtalanságával. Lepereg a városi maszlag a valóságról és ez jó. Sok sikert és kitartást az új életedhez!

    ui.: én bíztatnálak, hogy írj több bejegyzést a város elhagyásáról. A szépségeiről és a nehézségeiről is. Szép példa és bátorítás lehet másoknak. Rám anno fogadásokat kötöttek a cimborák, amikor kiköltöztem a Bükk oldalába, hogy meddig bírom. 😃 Azóta többen megtették.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a biztatást, terveimben szerepel, hogy írok erről is. Fontos része lett az életemnek a vidék, talán még a pecánál is fontosabb...

      Törlés

Megjegyzés küldése