Kelly Kettle

Kedves gyerekek, üljetek le a tűz mellé, ezúttal egy számomra igen kedves eszközről szeretnék mesélni nektek  Az 1890-es években egy fiatal ír farmer (és természetesen horgász), Patrik Kelly a fészer mélyén összeeszkábált magának egy univerzálisnak nevezhető melegítő-főző-fűtő eszközt. Abban az időben még viszonylag kevés helyen lehetett beszerezni kemping gázpalackot, a villanyrezsó sem volt gyakori, sőt, dúsított uránhoz is jóval nehezebb volt hozzájutni, mint most, így az erdőn-mezőn háló népek a bioenergiát (gyk: hagyományos tűz) részesítették előnyben. A fent említett bácsi pisztránghorgászat közben tökéletesítette a szerkezetet; teltek múltak az évtizedek, végül az alkalmatosság elnyerte jelenlegi formáját. Bizony, így született a Kelly Kettle nevű csodakancsó, mely eszköztárunk legújabb hasznosan haszontalan tagja lehet. 

A Kancsóval 3-4 évvel ezelőtt találkoztam először (nem emlékszem már, hol, valahol a Balkánon használta egy bogaras olasz pecás), akkor meg is kóstoltam a benne főtt teát és pár percig melegedhettem a fényénél. Elhatároztam, hogy nincs mese, ilyen nekem kell, végül elfelejtődött a dolog. Néhány héttel ezelőtt azonban egy skót ismerős képein újra felfedeztem őkelmét, és szinte abban a pillanatban nyomtam rá a Pay Now feliratú gombra...

A Kelly Kettle érdekes találmány, bár semmi korszakalkotó nincs benne. Képzelj el egyszerű tejeskannát, melyben tüzet rakhatsz, dupla falú, így vizet forralhatsz benne, felette megfőzhetsz bármit, alatta/benne megsütheted a vacsorád, s közben melegít is, ha éppen arra van szükséged. Mindehhez nem kell más, mint egy marék széna, egy kupac ágacska, vagy vékonyra hasogatott keményfa, meg egy gyújtó alkalmatosság; nem lehet probléma a legnagyobb szél vagy az eső sem, mivel a tűztér teljesen védett. Egész biztosan nagyszerű dolog akkor is, ha például túlélni kell (ugye ilyen viszonylag ritkán fordul elő, persze ha minden így folytatódik, akár még szükségünk is lehet rá). 

Tegnap (Lackóval és Atyafival) lehetőségünk volt kipróbálni a SCOUT készletet (ez a közepes, 1.2 liter felforralására képes, a BASE 1.6, a TREKKER 0.6 liter befogadására képes), mely tartalmazza a kancsót, a tűzteret, két bögrét, főzőkészletet (lábas, serpenyő, grillrács, fogó), hordzsákot, s egy hobo stove elnevezésű bővítőt, mellyel minden igényt kielégítő vízparti konyhává varázsolhatjuk a kicsikét. Mindez rozsdamentes acélból, észbontóan egyszerű és mégis nagyszerű kinézettel.

Villámgyors próba volt, mert közben menyhalazni is kellett, mindenesetre a tűzgyújtás gyerekjátéknak tűnt, a víz pillanatok alatt felforrt benne és az egész kancsó irdatlan hőt bocsátott ki magából, így elégedettek lehettünk magunkkal. A grillrácsra fektetett szalonnaszeletek ropogósra sültek, s az, hogy vacsoránkat végül jókora tábortűzön sütöttük meg, nem róható fel a KK hibájának, inkább csillapíthatatlan étvágyunknak. Mindenesetre Kelly kancsója levizsgázott, méghozzá kiváló eredménnyel, mi pedig nem fogtunk egy árva durbincsot sem...

Én pedig már láttam a lelki szemeim előtt, ahogy a vízillatú nyári éjben kinn ülök a homok spiccen, paducok rángatják vadul a bedobott "cejgokat", közben Kancsóban főtt hársfateát iszok, s Kancsón sült kolbászt majszolok hozzá...