Kis magyar halhatározó

Atyafi bejegyzésére reflektálva úgy gondoltam, itt az ideje egy új horgász halhatározó létrehozásának, persze a mai magyar viszonyokhoz idomulva. A régi, múlt századbeli határozók ugyanis elavultak, most, a különféle dip-ek és a szalmótrill korában szükség van kisebb-nagyobb frissítésekre. Ezen bejegyzés keretein belül ezt a hiányosságot próbálom pótolni, remélve, hogy a változtatások belekerülnek majd az Amit a horgásznak tudni kell című kis kiadványba is.

ÁPDÉT (nem Norbi):
Mivel a hozzászólások arról árulkodnak, hogy van még néhány önjelölt halbiológus kis hazánkban, így a bejegyzés a Ti kommentjeitek alapján bővülni fog. Reméljük, néhány hét múlva terjedelme meghaladja majd az Encyclopedia Britannica-t. 

Ponty

Magyarország nemzeti hala a ponty. Fenéklakó, ezért kizárólag fenekező módszerrel csalható horogra, legjellegzetesebb természetes táplálékaival, mint például a konzerv kukorica és a bojli. A ponty ostoba hal, ezért nincs szükség különösebb szaktudásra megfogásához, úgyis vehemensen megakasztja magát. 30 centiméter alatti példányait méretkorlátozás védi, pedig ezek a legízletesebb pontyok, a kapitális potykákat visszaengedni nem szabad, mert hamar elpusztulnak. Két kilósnál nagyobb egyedek elejtéséhez nélkülözhetetlen a  pontymatrac és a pontybölcső. 

Hódmezővásárhelyi tudósok kísérleteznek az ún. magyar ponty hibrid, azaz Carpa Hungaricus tenyésztésével, ezt az alfajt pikkelyek és szálkák nélkül forgalmazzák majd, 30 centiméteresen születnek és kocka alakúak lesznek, így több elfér majd belőlük bestokizva  az egyesületi tavakban. 

Csuka

A csuka kíméletlen, kegyetlen ragadozó, ösztöneiben van a vérszomj és a gyilkolás. Tavasz elején hibernálja magát, s csak ősz végén kezd vadászni, így ebben az időszakban nem is érdemes horgászni rá, mert nem táplálkozik. A kis csukákat nem szabad visszaengedni, mert nagy ikrapusztítók, a nagyok pedig az értékes fehérhalat ritkítják, szándékos kárt okozva ezzel a horgászegyesületeknek. A pergetéssel vagy műlegyezéssel megfogott csukákat (úgy, mint minden ragadozó halat) ki kell fizetni és haza kell vinni, mert soha nem élik túl a megpróbáltatásokat, ezzel szemben a kishallal fogott csuka visszaengedhető. Éppen ezért tiltják a legtöbb vízen a fenti két, meglehetősen sportszerűtlen módszert. 

Bodorka

Más néven vörösszárnyú keszeg vagy jászkeszeg. Szeméthal, kíméletlen ikrapusztító. Életének egyetlen értelme, hogy ragadozó halra kiváló csali, de ezen felül csak az értékes pontyoknak kiszórt takarmányt pusztíccsa. 

Balin

A ragadozó őn nem nevezhető kifejezetten horgászhalnak, mivel sok ipszilon alakú szálkája és pikkelye van. Ennek ellenére mindenképpen vigyük haza, mert szemtelen ikrapusztító, a nagyobb példányok pedig az értékes pontyivadékból szednek vámot. A balin csak akkor fogható meg, ha rabol, ebben az esetben is csak balinólmokkal, vízi golyós szerelékkel, vagy Salmo Thrill wobblerekkel. A balin horgászatához nélkülözhetetlen segédeszköz a lip grip, ami nélkül az éles garatfogak miatt a hal szájába nyúlni veszélyes és tilos! A haltartó hálót nehezen viseli, így az alsó állkapcson átszúrt szájbilincsen érdemes tartani. 

Amur

Vegetáriánus hal, azaz kizárólag növényekkel táplálkozik. Horgászatához nélkülözhetetlenek a különféle dip-ek, a mocsári zsúrló-ízű bojli lucerna dip-el például ellenállhatatlan az amur számára. Ennek ellenére valódi ikrapusztító, ráadásul táplálékkonkurense a pontynak, nem beszélve arról, hogy szinte észrevétlenül, szemtelen módon minden külső hatás nélkül betolakodott a vizeinkbe. Nem érdemes visszaengedni, mert azonnal elpusztul, ráadásul garatfogaiból és kiszárított úszóhólyagjából gyönyörű trófea készíthető. 

Pisztrángsügér

Egyes szakértők szerint a pisztrángsügér nem más, mint a fekete sügér és a hegyi pisztráng keresztezéséből született hibrid. Falánk ikrapusztító, ennek ellenére valódi sporthal, a profik úgy tartják, hogy a horgászat csúcsa nem más, mint a multis pisztrángsügér pergetés (Délegyházán). Ezt a halat anatómiai adottságainál fogva kizárólag az alsó állkapcsánál tudjuk megragadni, akkor is, ha hüvelykujjunk nem fér be a hal szájába - ilyenkor a már említett grip is jól jöhet. Az eredményesség feltétele egy legalább kétszáz darabból álló gumikukac gyűjtemény, szín-, méret- és ízsorban, valamint egy baseball sapka, lehetőleg valamelyik nagyobb amerikai horgászcég feliratával. 

Harcsa

Irtani való hal, maga az ördög, már ivadék korában is mértéktelen ikrapusztító. Egy húsz kiló körüli harcsa képes (nem tévedés!) egy kilós pontyot is elfogyasztani, amivel előre megfontolt szándékkal igen komoly kárt okoz a horgászegyesületeknek. Ráadásul a kapitális, ötven kiló feletti szörnyek kutyákat, macskákat, ittas tinédzsereket is képesek a víz alá húzni, rettegésbe tartva ezzel a fürdőzőket. Éppen ezért harcsára nincs méretkorlátozás, sőt, a horgász köteles a kifogott halat hazavinni, vagy elajándékozni. Öröm az ürömben, hogy a harcsában kevés a szálka és pikkelye sincs, így tisztességes áron túl lehet adni rajta. Horgászatához legalább nyolcvanas fonott és 5/0-ás hármashorog ajánlott, valamint ajánlott a vágóhorog használata is.

Süllő (Citromnn kutatásai alapján)

Talán a legfinomabb hal a magyar vizekben, de mivel csak két ebfoga van, ezért hosszú eresztékkel kell nyeletni, hogy a farokcsontnál lévő szálkákba megakadjon a szárán is duplán bajszolt horog. A süllő csak éjszaka fogható, gumihalas horgászata kiváló ürügyet szolgáltat a gereblyéző horgászok számára, ezért kerülendő és tiltandó minden egyesületi horgászrendben ez a fajta horgászmódszer. Külön kiemelendő, hogy rendkívül nehezen viseli a horgot, gyakorlatilag szinte minden esetben a visszaengedés után pár perccel már hassal felfelé úszkál a tó közepén. A halak és az állomány védelme érdekében a sporttársak akkor járnak el leghumánusabban, ha a megfogott süllő már nem engedik vissza, de mivel hazánkban nemes halnak számít, a fogási naplóba a csontival és spiccbottal fogott 20 centis példányát is bejegyzetelik. (Jegyzet: kisebb példányai veszélyes ikrapusztítók!)