Hurrá, nyaralunk!

Nyaralunk, mert nyaralni kell, nyaralni szép, nyaralni jó. A tél hideg, az ősz vizes, a tavasz csalfa, ezért nyáron megyünk nyaralni. Szinte kötelező jelleggel. Balatonra. De mindenképpen víz mellé. 

Mi is mentünk - bár ne mentünk volna. Előre fáztam a szombati naptól, de kissé bearanyozta ezt a várakozást, hogy vasárnapra találkozót beszéltünk meg Szári Zsolttal az ő Balatonjára. Bizony, mert mint utólag kiderült, az Ő Balatonja közel sem az Én Balatonom. Sajnos azonban a vasárnap még messze van, egyelőre a Zamárdi közepén heverő kempingbe tartunk, a család nagyobbik része nagy reményekkel, én kétségekkel telve. Nem csak ez a különbség köztünk; személy szerint már jártam ekkora tumultusban hasonló helyen, és akkor megfogadtam, hogy soha többet...nesze nektek, ígéretek. 

Persze a feleségem sem gondolt arra, mikor lefoglalta a szállást, hogy egy három éves kis kölök számára nem a kemping lesz a legmegfelelőbb hely, a mai napig nem értem, miért ragaszkodott hozzá. Ugyanis három dologra soha nem sajnálom a pénzt: horgászatra, kulináris élvezetekre és közös családi programokra (nem feltétlenül ebben a sorrendben). A bejáratnál a tömeget megpillantva azonban ő is elbizonytalanodott, de én már löktem befelé; jobb, ha egy életre megtanulja a magyar módit.

Bizony, a magyar nyaraló közönség! Okulásképp elmesélem Nektek a szombat este szörnyűségeit, s aztán döntsetek ti: faház a vadon közepén, kilométeres körzetben szögesdróttal és Vigyázz, lövök! táblákkal, vagy egy balatoni kemping izgalmai. 

Este 7 óra: művész vendég érkezik, örömmel konstatáljuk, hogy nem marad tovább nyolcnál. Kellemesen elgitározgat, Bájalexet figurázza, s közben olyan fahangon énekel, hogy Király L. Norbi is leckét vehetne tőle. Később megjelenik egy bohóc (valódi, piros orral, a gyerekek szórakoztatására), egymást túlharsogva próbálnak érvényesülni, de nem sikerül nekik. 

Este 8 óra: abban a pillanatban, ahogy csend telepedik a tájra, felüvölt egy állati hang a tőlünk mindössze száz méterre heverő zabáldából. Homokos bárénekes produkálja magát, közben iszik, mint a gödény, fél kilenc körül szerelmet vall a szintén meleg pincérnek. A vacsorázó gyerekek meglepetten nézik a smároló férfiakat, a vendégek részegebbik fele őrjöngve tapsol a szerelem eme csodás megnyilvánulása láttán. 

Este 9 óra: a bárénekes egyre elkeseredettebben próbálja meg eltalálni a hangokat, nem megy neki. Ötödször fog bele a Jég dupla viszkivel című klasszikusba, a felénél abbahagyja, kicsit tántorog, majd megkérdezi a közönséget, most mit szeretnének. Ha végre befognád a pofád! - üvölti egy kevésbé toleráns lakó az egyik sátor elől, nagy röhögés, az énekes sértődve jelenti be, hogy neki pedig tizenegyig tart a munkaideje. A kemping legközelebb eső fele kétségbeesetten sóhajt fel, a krimóban ülő, körülbelül nyolc fős seggrészeg csorda pedig elégedetten tapsol. Közülük később egy elázott lány is csatlakozik az énekhez, amitől a szúnyogok azonnal átköltöznek a Balaton északi partjára. 

Este fél 10: egy tomboló német vendég (három kisgyerekkel) üvöltve próbálja elmagyarázni a hősszerelmesnek, hogy ő pihenni jött ide, erre a bárénekes angolul kioktatja, persze egyik sem érti pontosan, mit akar a másik. Közben a tábor gyerkőcei, kihasználva a késői lefekvés lehetőségét, megnyitják az összes csapot és annyi vizet elfolyatnak, amennyivel meg lehetne oldani Etiópia ivóvíz ellátását. A szomszéd tízmillás lakókocsi előtt üvöltve licitálja túl egymást két újgazdag bugris, míg a feleségeik visítva röhögnek a kihelyezett plazmán idétlenkedő Bagi-Nacsa pároson. Kezd alakulni a buli.

Este fél 11: a zenészt már többen megfenyegették, de egyre részegebb, már azt sem veszi észre, hogy senki nincs a krimóban. De ő énekel rendületlenül, közben gulyást zabál, a zsíros lé végigfolyik az állán, úgy enyeleg a pincérrel. Közben megérkeznek az éjszakai fürdésre siető fiatalok, vihogva és részegen, nagy örömünkre az egyetlen ösvény pont a mi bungink előtt vezet el. 

Este 11 óra: énekes barátunk végre összeomlik, bezár a bazár, de szinte ugyanabban a pillanatban a közelben megszólal egy gyepre helyezett mélynyomó a Belga együttes gyermekbarát dalaival. A fiatalok nagy része tombolva ünnepli a vasárnap közeledtét, páran összeverekednek a parton, de senki sem választja szét őket. A zene egy idő után elhalkul, talán valaki megrótta őket, de az üvöltés marad. Ideggáz bevetésén gondolkodom. A szomszéd vállalkozó most a meccset nézi max hangerővel, az oldalbordák szerencsére eltűntek valahová. Talán alszanak?

Éjfél: Korai volt az öröm, visszajönnek az amazonok, részegen és hangosan. Az egyik bejelenti, hogy álmos, megy lefeküdni, én imára kulcsolom a kezem az ablak nélküli, 60 fokos faházban. Ennek ellenére még marad egy darabig, de ezt már nem bírják az idegeim és elalszom.

Éjjel fél 3: Felriadok. A mélynyomó még szól, a fiatalok tombolnak, de a szomszéd lefeküdt aludni, pereputtyostul. Néha a ház mellett elvonul egy-egy visító falka, de ez már nem érdekel. Másfél óra múlva kelek és megyek Zsolthoz horgászni. Pontyra. Meg balinra. A Köd szigetére...ahol...majd kipihenem magam...

S újra elnyom az álom.

Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen kezdet után lehet vidám a folytatás és boldog a befejezés. Pedig ha hiszed, ha nem, horgász életem egyik legszebb napját töltöttem el másnap, a Szigeten. Ha nem hiszed, evezz át a Pelsológiára és olvasd el, micsoda kalandokban volt részünk vasárnap!