Tacskó a vízben!

Ellie kivételes önbizalommal rendelkező tacsi. Sosem felejtem el első közös bosnyák túránkat, mikor naphosszat a vadonban csatangolt, néha meglátogatott minket a víznél (bilétája csörgéséből mindig tudtuk, ha a közelben jár), s esténként koszosan, a környék összes bogáncsával a bundájával nagyot sóhajtva rogyott le a tűz mellé, szomorú szemekkel követelve ki magának néhány különlegesen íncsiklandó falatot. Kis túlzással lehet mondani, hogy bejárta fél Európát, s lehet állítani, hogy olyan élményekben volt része, melyek nélkülözhetetlenek a teljes élethez. Pecázni nagyon szeret, s mint olyan, rossz ember (azaz kutya) már nem is lehet. Gazdája, Domy szépen megtanította a horgászat csínjára-bínjára, mint azt később majd látni fogjuk. A mai szeles napon elkísért minket egy hosszabb balatoni túrára, szokás szerint elbűvölt mindenkit, s rettenetesen elfáradt; a másfél órás utat hazafelé önfeledten végighorkolta.

Egyébként a Balaton évek óta nem volt ennyire szép, szűzies, tiszta, s szintén évek óta nem nyújtott annyi örömet, mint a mai napon. Négy órát horgásztunk, rengeteg keszeget és pontyot fogtunk, s bár helyi hatalmasság nem akadt a horgunkra (kettes-kettőfeles pikkelyes volt a csúcs), semmire nem cserélném el ezt a mai napot.

Külön öröm volt számomra, hogy a szél és a hűlő idő elzavart minden halfarkast a mólóról, ráadásul az át-átcsapó víz is megakadályozta a kiránduló közönséget, hogy mögöttünk állva az őrületbe kergessen minket. Hülyéből persze így is akadt bőven, egy bemerészkedő kocapecás fennhangon mesélte, hogy a minap valahol a Ráckevei Dunán fogott egy tízes pontyot, de visszaengedte a "dögöt", mert túl sokan látták a parton, de nem baj, mert "pikkelyezni úgysem volt kedvem". Éppen kölyökpontyot szákoltam, erre kijelentette, hogy na igen, ez az a méret, ami tepsibe való. Fagyos tekintetünk láttán hamar továbbállt...

 Ellie természetesen folyamatosan tevékenykedett körülöttünk, ide-oda száguldozott, attól függően, éppen ki fárasztott egy szebb halat. Készítettem egy képsorozatot arról, hogyan alkalmazzunk a gyorsabb fárasztás érdekében kutyát.

Első lépés: feszült figyelem, közeledik a hal. Az izmok megfeszülnek, ugrásra kész az eb. 

Második lépés: ha a hal "lőtávolba" ér, csukafejes a vízbe!

Harmadik lépés: a jól kiképzett eb a part felé tereli a halat, akinek esélye sincs a menekülésre. 

Negyedik lépés: megvan a hal, a gazdi boldog, a kutya pedig megy szárítkozni. 

Ellie szinte minden halnál eljátszotta ezt a mozdulatsort, s ha éppen nem a halakat abajgatta, akkor a kacsákat próbálta becserkészni, persze sikertelenül. Nem csoda, hogy estére kidőlt a kocsiban. 

Nem szaporítanám a szót, felejthetetlen nap volt, a lenti képek magukért beszélnek. A Balaton csodálatosan regenerálódott (ami minden értelmes ember számára egyértelmű volt, aki nem hitt a huhogóknak meg a hivatásos pánikkeltőknek), fogják is szépen a halat, persze megy a szabadrablás is. Egy darabig. Utána megint lehet nyafogni, meg anyázni, mert a hűtőláda pillanatok alatt ugyanolyan üres lesz, mint a tulajdonosok feje..