Lazacfogás Jemenben

Az ember hajlamos arra, ha egy őrült hóbortnak hódol, hogy minden apró csalira ráharapjon, ami szeretett hobbijáról szól, akár értéktelen kacat is legyen az ominózus dolog. Így vásárol magának szivárványos pisztránggal díszített bögrét, suhogó legyezőzsinórt ábrázoló pólót, műlegyekkel teleszórt posztert. Ráadásul  kis hazánk semmiképp nem nevezhető a műlegyes horgászat világközpontjának, épp ellenkezőleg: kevés olyan hely van a világon, ami jobban kiesne a legyes szférából (Jement és a többi sivatagos országot leszámítva, természetesen). Éppen ezért kapunk azonnal az olyan filmeken, mint a már klasszikussá vált Folyó szeli ketté, vagy a tavaly megjelent The river why című őrület, s persze ilyen helyzetben szeretjük sokkal csillogóbbnak látni az egyébként - valljuk be - középszerű műveket. Mert ugye szép, szép a patakban lubickoló Pitt és a hatalmas hal harca, de maga a dráma valószínűleg a legtöbb legyest hidegen hagyja. Egyszerűen kiszűrjük a magunk számára fontos részeket és azok alapján ítéljük meg a filmet.

Most azonban egyszerre két platformon is megjelent egy újabb műlegyes remek: a Lazacfogás Jemenben  egy magyar származású, Amerikában élő író, Paul Torday fantazmagóriája. Elolvastam a könyvet, megnéztem a filmet, lássuk két részre bontva, mi sült ki a különlegesen egyedi történetből.

A könyv

Nagy általánosságban egy könyv megírásához nem kell sok ész. Elég, ha a nagy író születése óta folyamatosan olvas és van fantáziája, sőt, manapság az is elegendő egy halhatatlan mű publikálásához, ha az illető (nevezzük ebben az esetben szép neoprimitív szóval celebnek) szerepelt a Való Világ valamelyik részében, esetleg önálló TV-műsora volt valamelyik kereskedelmi csatornán. Persze folyékonyan beszélni nem tud, írni sem igazán, de a társíró, a lektor és a szerkesztő úgyis eladható formába önti majd a dolgot, szóval no para: dől majd a lóvé ezerrel. Sőt, újabban műlegyes PDF könyvet is írhat valaki, nulla szakmai tudással - mint látjuk.

Más a helyzet azokkal a könyvekkel, melyek mögött valódi kutatómunka és intelligencia áll (regényről beszélünk még mindig, nem a Magyar Életrajzi Lexikonról). Vegyük például jelen bejegyzésem alanyát: mindenkinek eszébe juthat egy beteg ötlet, azaz telepítsünk lazacot a jemeni sivatagba. Itt megáll a tudomány, hiszen a folytatáshoz, jobb esetben a befejezéshez szükség lenne azokra az információkra, melyek indikálják a történet  szavahihetőségét. Persze nagyrészt fantázia dolga az egész, mégis a realitás talaján kell mozognia mindennek ahhoz, hogy eladható legyen a sztori, hiszen a világon több millió önjelölt profi műlegyező horgász és lazacszakértő él, akik azonnal a kandallóba vetnék a könyvet egyetlen hamis adat hallatán.

Nos, Torday Pali bácsi összehozta az összehozhatatlant, azaz lazaccsapatokat telepített Jemenbe, nagy örömünkre és szórakoztatásunkra. Mert bizony szórakoztató lett a dolog, nagyon nehéz letenni - sajnos még csak nem is túl hosszú -, s ha befejeztük, újra el kell kezdeni. A regény felépítése kifejezetten érdekes, valójában naplóbejegyzések, kihallgatások, levelek, e-mailek tömege, melyből a nyájas olvasó fogja kihámozni a lényeget, s jut el a megdöbbentő és - szerény véleményem szerint - tökéletes befejezéshez. Közben persze van intrika, sok-sok politika, itt-ott egy kis humor és persze szerelem, ami egy regényben és filmben nélkülözhetetlen lett, mióta a Titanic elsüllyedt a tengernyi méretű limonádéban...

A könyv valóban sikeres lett, az író 2007-ben elnyerte a Bollinger Everyman Wodehouse díjat, mely Nagy-Britannia egyetlen szórakoztató irodalmi díja. Hogy miről is szól valójában a történet? A magyar kiadás hátoldalán természetesen a szokásos unalmas és üres frázisokat puffogtatja a kiadó, azaz: "csodálatos mese szeretetről, bla-bla-bla...", de a regény valójában egyetlen fontos gondolat köré építi a cselekményt, melyet a főszereplő, Dr. Alfred Jones olvas fel egy könyvből az utolsó oldalakon:

"És emlékszünk, hogy Tertullianus, egy Karthágói centurio fia, aki sok szent szöveget írt az evangéliumokkal és a hit természetével kapcsolatban, egyszer azt írta: Certum, impossible est. Azaz: bizonyos, hogy ez lehetetlen. Mások azt állítják, Tertullianus nem azt írta, hogy Certum, impossible est, hanem azt, hogy Credo, quia impossible est. Hiszem, mert lehetetlen."

Itt eszembe jutott, mit mondott Titus, a filozófus a The River Why című filmben:

"A műlegyes horgászokat lenne a legkönnyebb meggyőzni, hogy kövessék a lelkük szavát, mert a horgászat nem más, mint a megfoghatatlan hajszolása."

Olvasd el a könyvet és meg fogod érteni, mire gondolok.

A film

Míg vártam a film megjelenését (vagyis inkább a lehetőséget, mikor tudok időt szakítani egy kiadós mozizásra), elolvasgattam a megjelent magyar kritikákat és két dologra jöttem rá: egyrészt egyikük sem olvasta a film alapjául szolgáló könyvet, másrészt még mindig időpocsékolás az önjelölt "szakkritikusok" okoskodását bújni. Mert volt persze olyan vélemény, mely az egekig magasztalta, de olyat is találtam, aki nyakatekert mondatok (melyben arról filozofált, vajon a főszereplő unalmasabb vagy a horgászat) mögé bújva porig alázta a filmet. Ízlések és ficamok pedig - ugye - különbözőek, ezért érdemes saját szemünkkel is megbizonyosodni a valóságról. Éppen ezért ne hallgassatok rám, csak dumálok itt mindenfélét a lenti sorokban.

Mert nekem tetszett a film. Bevallom, még a Folyó szeli ketténél is jobban, bár a legyezésről szóló részek alaposan meg lettek kurtítva (mondjuk a könyvben sem volt túl sok belőlük), mégsem bántam meg, hogy beültem a moziba. Kevésbé örültem viszont annak, hogy az eredeti történetben sok minden megváltoztattak, maga a lazactelepítés ötlete is mintha a sejk helyett az angolok politikusok fejéből pattant volna ki, ráadásul a komoly, tiszteletre méltó, hallgatag karakterből, Muhammadból is egy bölcselkedő-ölelkező pojácát csináltak. A sztori vezető alakja egyébként Mrs. Maxwell (akit Kristin Scott Thomas alakít, mondanom sem kell, fenomenálisan). Ewan "Kenobi" McGregor csúcs, az unalmas kutató szerepében is hozza a maximumot, partnernője sajnos kevésbé, mégis valahogy kiegészítik egymást. Féltem, hogy túlzásba viszik majd a romantikus édelgést, de az arány pont megfelelő, nem leszünk cukorbetegek a film végére. Persze a történet több helyen (azaz mindenhol) meg lett kurtítva, átírva, megrágva; hogy ezzel jól jártunk, döntse el mindenki saját maga. 

Őszintén szólva, mikor az első bemutatót megláttam, s az első beharangozó cikket meghallottam (2012 egyik legnagyobb durranása és satöbbi), elképzelni nem tudtam, hogy fognak több százezer (Isten ments: több millió!) embert berángatni a vetítőtermekbe egy műlegyezésről és ívó lazacokról szóló filmre. Szerencsére a Lazacfogás Jemenben simán kiállja a próbát: könnyű kikapcsolódás mindenkinek, aki szereti a romantikus komédia műfaját. Érdekes módon, talán csak mi, műlegyesek szívjuk majd a fogunkat kicsit, de ugye a piac diktál, ha minden film rajongóknak készülne csupán, akkor George Lucas agyában valószínűleg meg sem fogalmazódott volna Jar Jar Binks karakterének perverz gondolata.