József Attila: Ősz
Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.
Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.
Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.
Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.
Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?
Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.
Olyanok leszünk, mint egy irodalmi szakkör. :)))
VálaszTörlésElőször nem értettem, miért mondod, aztán elolvastam a friss bejegyzést a blogodon. :)
VálaszTörlésNekem tetszik mindkét bejegyzés.(: meghozza az őszhöz a hangulatot, még ha a jelen időjárás nem is segít ebben.
VálaszTörlésJók a képek! A horizonton bukdácsoló nap mindig megteszi hatását. ;)
Jó a pókos kép! A vers is remek. Az irodalmi szakkőr nem lesz, hanem már van!
VálaszTörlésAz ősz pedig most a hideg idővel köszöntött be és még vastagon vissza van a vénasszonyok nyara!!! Alig esett csapadék. Vicc az egész! Lesz még balin a felszínen ne fossatok bogaraim!
VálaszTörlés:-O