Alexandra, a vizek királynője

Régóta szeretnék cikksorozatot készíteni régi korok mai napig - joggal - istenített klasszikus legyeiről, és a műlégykötő mesterekről. Közel sem lesz teljes a sor, sem a jellemzés, aki többet szeretne tudni a klasszikus legyekről, keresse fel Kovács-Sinkó Levente blogjait (A Dunánál, Klasszikus Műlegyezés), vagy a neten fellelhető írásait, millió érdekes és különleges dolgot tudhat meg belőlük. Mi a legősibb nedves legyek helyett inkább a mai napig leggyakrabban használt parányokkal foglalkozunk, azokkal, melyek a külföldi műlegyes médiában leggyakrabban előfordulnak, itthon mégis egyre kevesebbet találkozunk velük. 

Első delikvensünk az Alexandra nevezetű, szemet gyönyörködtető attraktor műlégy lesz. Attraktor, azaz kifejezetten semmilyen vízi élőlényre nem hasonlít, mégis, a forma, szín és kulcsingerek alapján fogós, s így közkedvelt légynek számít horgászkörökben. Eredetileg Lady of the Lake volt a neve, ami annyit tesz: a Tó Hölgye, s valamikor az 1860-as években született, majd megkapta mai napig használt nevét, mégpedig a fiatal hercegnő, Alexandra tiszteletére. Hogy ki kötött először Alexandrát, örök rejtély marad, felmerült W.G. Turle és John Brunton neve is (mindkét úriember számos híres és klasszikus légy szülőatyja), de pontos származása mai napig nem tisztázott. További érdekessége - ami jól mutatja fogósságát is -, hogy számos vízen betiltották a használatát, hiszen a pisztrángfélék odáig voltak különféle variánsaiért. Persze mára ezek az idők elmúltak, a tiltás is megszűnt, ahogy az Alexandra sikere is mérséklődött, bár ez nem a légy hibája, egyszerűen - a Kárpátia együttes halhatatlan szavaival élve - sok a horgász, kevés a hal...

Annak ellenére, hogy az Alexandrát régebben inkább tavakon használták, mára igazi univerzális léggyé vált, természetesen ettől függ az is, hogyan prezentáljuk a hölgyikét. Használjuk édesvízi és tengeri pisztrángra nedveslégyként, streamerként, tengeri halakra, kis módosítással csukára és süllőre (!), ketteshorgokon lazaclégyként, a kisebb változatokat pedig igencsak csípi a ponty. Talán az igazi klasszikus nedveslégy-guruk most felhorkannak, de én személy szerint szinte kizárólag hosszú szárú horgokra kötve, streamerként használom. 

A klasszikus Alexandra kötési receptje a következő:

Vörös selyemcérna
Farok: pávatoll felső része, vagy piros toll
Test: ezüst tinsel (esetleg erre tekerve ovális ezüst tinsel)
Gallér: fekete vagy piros kakastoll
Szárny: pávatoll, néhány szegmens piros toll

Az anyagokat és a stílus természetesen tetszés szerint lehet variálni, sokan a piros kakastollak helyett piros tinselt kötnek bele, esetleg a színeket variálják, de legjobb mégis az eredeti. Egyszerű és nagyszerű.