Pecapenia perniciosa

A címben szereplő, mostanában egyre több áldozatot szedő tünetegyüttes igazi téli betegség, mely legfőképpen az idegrendszert viseli meg. Szerencsére rövid lefolyású, a tavaszi napsugarak hamar elsöprik a PP okozta mélabút és ingerlékenységet, krónikussá nem válik a betegség. A Pecapenia perniciosa (magyarul vészes pecahiány) jellemzője, hogy pillanatok alatt gyógyultnak mutatkozik a beteg, mihelyst eltűnik a tavakat borító jégpáncél, s apad a folyók vízszintje, éppen ezért kezelést nem igényel, esetleg a tüneteket tudjuk enyhíteni a következőképpen:

• ösztönözzük a beteget légykötésre, wobblerfaragásra, egyebekre; ez eltereli figyelmét a betegségről
• javasoljunk hosszabb túrákat a téli vízparton
• szerezzünk be neki nagyobb mennyiségű horgász-szakirodalmat
• sürgősebb esetben pszichiátriai kezelés is szükséges lehet!

A házastársi kapcsolatokat is megviselheti a PP-szindróma, a tavasz közeledtével egyre gyakrabban fordulnak elő nagyobb veszekedések, melyek legtöbbször a "Menj már horgászni, mert megőrjítesz!" felszólítással végződnek. Ilyenkor a beteg hajlamos még jobban magába fordulni, extrémebbnél extrémebb műcsalikat kitalálni, tizenezer-forintos zsinórokat szétszabdalni, tollakat festeni, orsót zsírozni, villantókat sokadszor rendszerezni; mindez természetesen pótcselekvés, mely ideig-óráig elfojtja a betegség tüneteit.

De amint a bölcs is mondja: "Örökké nem eshet!", egyszer eljön a Tavasz, mikor téli sápadt arcunkat simogatja az első langyos napsugár, a jégpácél alatt megmozdul az élet, s a parton először meglendítjük a legyezőzsinórt...addig pedig kitartás!