Clogflyfishing

Ránk virradt az Úr 2012. esztendejének első napja. Sok minden átvillan az emberek agyán ilyenkor - persze ha beszámítható állapotban vannak, nem tajt részegen fekszenek valamelyik árokban, - van, aki reményekkel tekint az újév elé, de persze akadnak pesszimisták is. December 31-én visszatérünk majd erre a kérdésre, s kiderül, kinek lett igaza.  Személy szerint igen kemény év elé nézek, mivel a szilveszter előtti pár napot a sürgősségin töltöttem, különféle szívritmuszavarok és infúziós üvegek cseppet sem szívderítő társaságában; már akkor megfogalmazódott bennem pár újévi fogadalom, ami idén kivételesen - kegyetlen következetességgel - be is lesz tartva. Szerepel ezek között kardiológiai kivizsgálás, diéta és fogyókúra, aktív testmozgás, kevesebb idegeskedés - a konklúziót szintén év végén vonom majd le. Addig meg szurkoljatok... Mindenesetre ma hirtelen jött túrát terveztünk a Sióra, amolyan szezonkezdő pecaként (ez inkább sétával és fényképezgetéssel telt, míg Domy eltö...

A következő tanulmány a Horgászkalauz '83-as számában jelent meg Hová lettél kedves Siónk? címmel. Nemrég olvastam újra, s úgy gondoltam, megosztom veletek amolyan vitaindítóként. Hol tartottunk akkor és hol tartunk most? Valóban katasztrofális a vizek mai helyzete, vagy javuló tendenciát mutat? Néhai Bicskei Miklós bátyám, akit pedig értőnek fogadhattunk el ebben a témában, hiszen nemcsak cigányzenésznek volt kiváló, hanem horgásznak is közismert, egyszer félnapon át azt bizonygatta többedmagunknak, hogy "uraim, maguknak fogalmuk sincs arról, melyik a legjobb ízű hal? Nem a tavi - az iszapízű. Nem a dunai - az üres. A balatoni se az igazi. Az igazi az a hal, amit a Sióban fogunk". Itt aztán elhallgatott egy pillanatra az öreg és sokkal halkabban igy helyesbített: "fogtunk". Mert bizony már akkorra is múlt időbe került a Sió, mint jó horgászviz. Mostanra meg? - de arról majd alább. "Jön a büdös!" - amikor ez a vészjel, mint valamikor a vére...

Csukát ugyan nem sikerült fogni, de hoztam nektek néhány őszi képet.

Lakóhelyemtől nem messze folyik egy csodálatos kis patak. Kölyökkoromban gyakran jártam erre, de akkor nyoma sem volt benne életnek, még működött a komlói szénosztályzó, a kis patak fekete áradat volt az év minden napján. A helyi bányászatnak azonban befellegzett, s bár életeket tett tönkre a hirtelen változás, egy pozitív hatása mégis lett: a környező patakok megszabadultak a mocsok fojtogató markából. Hosszú évek kellettek hozzá, de a természetes kis víz helyrejött, elszaporodtak benne a domolykók, vízinövények, egy egészen egyedülálló ökoszisztéma jött létre.  Igazi legyes víz...lehetne A víz - az emberi mocskot és szemetet leszámítva - tiszta volt, ez kedvezett a halpopulációnak, a helyi domik brutálisan nagyra nőttek. Kezdő legyes koromban legszebb pecáimat ennek a pataknak köszönhetem. Soha nem akadt olyan horgászat, mikor ne fogtunk volna több fél kilósnál nagyobb halat. Óvtuk is a vizet, mint az életünket, ám a titok mégis kipattant valahogy: megjelentek a "kezez...