Clogflyfishing

Ha belelapozol - akár virtuálisan - a magyar horgászmédiába, láthatod, milyen szinten túlcsordult mindenkiben a harag és az irigység. Én fújok rád, ő utálja őket, te nem tartasz hitelesnek minket...néha nevetséges, milyen felesleges és elmeroggyant problémákat generál magának a halandó ember fia. Meg merem kockáztatni, hogy a háromszázezer magyar pecás nagy része többet foglalkozik ezekkel a dolgokkal, mint magával a horgászattal. Ha jobban belegondolsz, kifejezetten agyament helyzet, nem? Szinte már felkavaróan röhejes, persze lehet ezt folytatni, sőt, élvezni is, csak nem vezet sehová.  Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben tegnap az akácillatú estében hazafelé autóztam. Nincsen különösebb apropója a dolognak, inkább csak szánalmasnak tartottam, hogy míg én valószínűleg egyik legemlékezetesebb túrámról tartok hazafelé, más a klaviatúra fölé görnyedve éppen most küld el valakit a jó anyukájába egy voltaképp nem is létező sérelem kapcsán. Persze ez nem az én problémám és...

Ismét elérkezett a pecások Nagy Szünete; lassan befagynak az állóvizek, a folyók szintje emelkedik - és egyébként is, túl hideg van ahhoz, hogy botor módon kimenjünk a Természetbe. Közeleg az "ítéletidő", a kemény mínusz hét fokok időszaka, s a három centis hó, mely az egész ország közlekedését megbénítja majd. S míg kinn tombol a fergeteg, mi a meleg szobában, forralt bort kortyolgatva élvezzük a modern élet nyújtotta kényelmet, s virtuális recskázással próbáljuk pótolni - inkább kevesebb, mint több sikerrel - az elmaradó horgászélményeket. Úgy döntöttem, idén szakítok a hagyománnyal, s egészen újszerű bejegyzésekkel (is) jelentkezek ebben az embert próbáló időszakban. Könyvek, ételek, emberek; minden helyet kap majd a blogon belül, szeretném kezdeni a sort legújabb hóbortommal, mely szinte mániává nőtte ki magát, s amire az utóbbi időben több pénzt költöttem, mint a horgászatra: ez nem más, mint az egyedülálló hagyományokkal és lehetőségekkel rendelkező szusikészítés. ...