Clogflyfishing

Korunk átka az interaktív szórakoztatás, a számítógép, a különféle videojátékok: ezek hatására a gyermekek egyre ritkábban kerülnek ki a szabad levegőre. Inkább ülnek a modern kütyük előtt, s a virtuális világban élik ki agressziójukat, ahelyett, hogy a vízparton tennék ezt. Ebben a fejezetben a horgászatra szoktatásról írok majd, segítségével biztos lehet abban, hogy gyermeke rövid időn belül akklimatizálódik a kinti hőmérséklethez, szélsőséges időjárási viszonyokhoz, s Ön is örömét leli majd a közös túrákban. 1. pont - A gyermek kicsalogatása a szobából Kezdjük rögtön talán a legnehezebb ponttal: gyermekünk kompjúterhez ragadt, renyhe testét rávenni arra, hogy megmozduljon, s a tópart felé orientálódjon. Erre egészen költségkímélő módszerek vannak: egy zacskó chips, egy üveg kóla, de néha egy télifagyi is megteszi; a módszer lényege, hogyha a gyermek már az ajtón kívül áll, gyors mozdulattal zárja be azt, ezzel a manőverrel elejét veheti a menekülésnek. Ha a csemegék nem jön...

Ellie kivételes önbizalommal rendelkező tacsi. Sosem felejtem el első közös bosnyák túránkat, mikor naphosszat a vadonban csatangolt, néha meglátogatott minket a víznél (bilétája csörgéséből mindig tudtuk, ha a közelben jár), s esténként koszosan, a környék összes bogáncsával a bundájával nagyot sóhajtva rogyott le a tűz mellé, szomorú szemekkel követelve ki magának néhány különlegesen íncsiklandó falatot. Kis túlzással lehet mondani, hogy bejárta fél Európát, s lehet állítani, hogy olyan élményekben volt része, melyek nélkülözhetetlenek a teljes élethez. Pecázni nagyon szeret, s mint olyan, rossz ember (azaz kutya) már nem is lehet. Gazdája, Domy szépen megtanította a horgászat csínjára-bínjára, mint azt később majd látni fogjuk. A mai szeles napon elkísért minket egy hosszabb balatoni túrára, szokás szerint elbűvölt mindenkit, s rettenetesen elfáradt; a másfél órás utat hazafelé önfeledten végighorkolta. Egyébként a Balaton évek óta nem volt ennyire szép, szűzies, tiszta, s ...

Igazi bűn lett volna, ha hétvégén, a "szinte gatyarohasztó" melegben otthon maradok. A bűnhődés sem maradt volna el, hiszen a háromnapos ünnepre apelláló pecások kedvenc meteorológusaink előrejelzése szerint alaposan pofára esnek majd a fagypont alatti hőmérséklet láttán. Tanulság: horgászni MOST kell, nem holnap, nem a jövő héten... Az összevont ragadozó tilalom és az egekben dorbézoló Dráva egyébként is próbára teszi a tűrőképességem, így marad - az egyébként nem megvetendő - pickerezés, a keszeg és a ponty, valamint a tekergő, zamatos csontkukaccsokor. Hogy ne legyen egyhangú a nap, magammal vittem az ifjabbik McFly-t,  aki pöttöm termetével és három évével alaposan megalázta a tározó pecásait; négy pontyot terelt a partra néhány óra alatt. Ahogy kell: bevágás, fárasztás (azaz egyelőre inkább csak tekerés, de pedzegeti), végül a kezembe nyomja a botot, mert ő akar szákolni. A halat kézbe kell fogni, megnézni, majd a merítővel elengedni és integetni neki. Soha jobb...

Ebben a bejegyzésben kicsit eltérek a legyes-pergető vonaltól. Tavalyi újévi fogadalmam szépen sikerült megtartanom; folyóra szálltam egy kis lélekvesztőben és hihetetlenül izgalmas élményekkel gazdagodtam. A dolog azonban kissé egyoldalúra sikeredett: domira, jászra, balinra és csukára horgásztam, a békés halak valahogy szépen kimaradtak. Nem csoda, ha a lelki szemeim megjelent egy-egy szebb balin, eszembe sem jutott pickert vagy bolognai botot pakolni a csónakba, a márnára vagy paducra legyezés pedig számomra már tényleg extrém kategória a rohanó vízen (annak ellenére, hogy őszintén tudom tisztelni azokat, akik így horgásznak és halat is fognak).  Idei fogadalmam tehát az, hogy többet foglalkozom majd ezekkel a gyönyörűséges jószágokkal, ami valószínűleg nagy örömet jelent majd nekem, nekik jóval kevesebbet. Persze állóvízen is szeretném őket hajkurászni, a legyes pontyozás mellett nagy szerepet kap idén a pickerezés is.  Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy az etet...

...vagy tavaszelő. De az is lehet, hogy még a tél közepe. Mindenesetre ma melegebb volt, és szebben sütött a Nap, mint egy átlagos márciusi délelőtt. Gondoltam, míg drávai engedélyem a bürokrácia útvesztőiben játszik bújócskát a tisztviselőkkel, nem hagyom berozsdásodni a reflexeket. Irány a közeli egyesületi víz, mely a jóslatok szerint hamarosan ismét befagy, így ismét horgászható víz nélkül maradok majd. Ma délelőtt mindenesetre még szabad volt a tó nagy része, s kiváló alkalom nyílt arra, hogy vadonatúj, rég várt Daiwa Windcast pickerem tesztelgessem.  Ő Kázmér. Én neveztem el így, persze méltatlankodva próbálta tudtomra hápogni, hogy ő voltaképpen lány, ezért a keresztelő több, mint sértés. Folyton a közelemben ólálkodott, ami mindenképp hízelgő, de megette a fele csontimat, aminek annyira nem örültem. Közben megérkeztek az első emberek is, csipás szemmel és hangosan. Ezután már simán kiegyeztem volna Kázmér társaságával, sőt, a maradék csontit is neki adtam volna, d...