Clogflyfishing

Vettem egy csónakot. Az egyik kajakomtól és a robogómtól váltam meg, így lehetett az enyém, de jó döntés volt. Mi több, a lehető legjobb.  Ebihal korom óta bújom az öreg dunai pecások írásait horgászújságokban, kalendáriumokban. Novelláik sorai repítettek magukkal engem is az öreg folyóra, holott alig ismertem a vizet: együtt mártogattam süllőre Hunyady Attilával a Repity-gurgyóban, keszegeztem a fővárosi rakparton Ferenczy Dénessel, vagy menekültem a nagy drávai vihar elől Bokor Károllyal.  Aztán lett egy kajakom, s hirtelen a Dráva őrült sodrában találtam magam egy pár evezővel, egy bottal és egy doboznyi műcsalival. Hét éve cincálom a déli folyó balinjainak idegeit (vagy ők az enyém, nézőpont kérdése), változatlan lelkesedéssel.  Az új csónakkal azonban új lehetőségek nyíltak előttem: hosszú folyóvízi túrák, dunai téli süllőzés, márna a sodrásban, s ami a legjobb: nyári vadvízi kiruccanások a családdal. 

Elmúlt május elseje, ami nem azért fontos, mert túl vagyunk a munkátlanság ünnepén, hanem lejárt a Novellapályázat határideje is. Sajnos sanyarú mosollyal jegyzem meg, hogy nem érkezett értékelhető pályamű, kritika és támadás viszont annál több, amit képtelen vagyok haraggal kezelni, egyszerűen csak derülök egyet rajta és az élet megy tovább. Nem erőszak a disznótor - a disznó is megmondta, - ha nem, hát nem, ezentúl nem erőltetem a hasonló megmozdulásokat. Régen posztoltam bejegyzést is, aminek az a legfőbb oka, hogy kegyetlenül lusta vagyok, és ha éppen aktív kedvemben talál a Jóisten, inkább kötök egy pár egyedi (gyk: tökéletesen használhatatlan) legyet vagy horgászni megyek. Gondoltam, pótolom a pótolnivalót, és ömlesztve rátok zúdítom néhány utóbbi túra történéseit. Az utóbbi hónapokban állandó helyet kapott a kajakban egy ultrakönnyű kis pergető bot is. Ennek több oka is van: kajakból a rohanó Dráván kutya nehéz normálisan lengetni, ráadásul a halak is leragadtak valaho...

A mai túra képei.

Kedves Barátom! Joggal haragszol rám, hiszen nagyon régen írtam Neked. Mentegethetném magam azzal, hogy rengeteg dolgom volt, hogy folyton dolgozok és lefoglal a család, de ez persze nem igaz - vagyis csak részben -, hiszen számtalanszor eszembe jutottál (üres óráimban is), de úgy gondoltam, "ej, ráérünk arra még". A hónapok pedig csak repültek és repültek, s azon veszem észre magam, hogy már 2012 tavasza van, s én egyre ritkábban gondolok rád.  Lassan két éve már, hogy itt hagytál minket, ki tudja, hol túrod éppen a földet a nagyvilágban. A Te életedhez képest az enyém szürke és unalmas, mégis elégedett vagyok vele, mert - bár kis hazánk vezetői szorgosan dolgoznak azon, hogy ezt megakadályozzák - jól érzem magam a bőrömben, és boldognak mondhatom magam. Gyakran eszembe jutnak a közös horgászatok, mikor még HOKÉV Junior bottal kergettük a pontyokat meg az amurokat, pergetőtúráink, a filléres benzinnel megtankolt Jawa Mustangok, a szinte ronggyá használt sátrak és a ...