Kabócák a pácban
Mindig szerettem a kabócákat. Persze közhelyszerű ez a kijelentés, mert minden állatot rajongásig szeretek, ezek a kis ciripelő bajnokok mégis különösképp a szívemhez nőttek. Már a nevük is muris: kabóca. Angolul még murisabb: cicada. És akkor még nem is vettük közelebbről szemügyre ezeket a kis földönkívülinek tűnő rovarokat. Érdekes, hogy hazánkban egyre több kabóca él. Természetesen mind bevándorlók, mégis, mintha kölyökkorunk óta ott ciripeltek volna a legmagasabb fák tetején, persze légykötészeti szempontból minket inkább maga a rovar felépítése érdekel, nem dalnoki képességei. Mint a fenti képen (melyen egy énekes kabóca pózol) is látható, rövid fejük merőlegesen áll, a homlokuk duzzadt. Mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak, testük jellegzetesen ék alakú, hengeres. A kabócák nem vízi rovarok, így műlegyeinknek kizárólag imágó (azaz kifejlett állapotban) állhatnak modellt, szerencsére fenti ismertetőjegyek alapján megkötésük nem ördöngösség. Úgy gondolom, a ...