Hat év
Tegnap valamilyen - számomra eddig ismeretlen - Google emlékeztető adta tudtomra, hogy pontosan hat éve vágtam bele a blog szerkesztésébe. Hat év! Először el sem hittem, de megnéztem az első posztok időpontját és bizony a tévedhetetlen guglinak ismét igaza lett. Elérzékenyülve lapozgattam vissza a hosszú oldalakat, s ha már ott voltam belejavítgattam, fotókat cseréltem, azaz a megfelelő szakzsargonnal élve: korszerűsítettem a felületet. Közben valahogy a szinte sosem használt statisztikára is ráklikkeltem, s ekkor jött a felismerés: hat év alatt összesen 334 bejegyzést tettem fel a blogra! Háromszázharmicnégyet! Mikor belevágtam, eszembe nem jutott volna, hogy idáig jutok majd (mind időben, mind terjedelemben), igen jóleső érzés volt, így gügye vigyorral a képemen nézegettem tovább a számokat. Hogy hány megjelenítés volt, hány követő van, heti hány látogatást jelez a számláló, igazából nem fontos, mindenesetre alaposan meglepődtem az adatokon, bár ez Nektek ugyanúgy köszönhető, mint a tartalomnak. Szóval: köszönöm!
Ilyenkor az ember eltöpreng azon, hogy valamit mégiscsak jól csinál. Nem lehet véletlen a sok pozitív visszajelzés, szinte baráti hangvételű levelek, az e-mailekben feltett kérdések; nem lehet véletlen a blognak köszönhető tucatnyi barát, a pótolhatatlan blogger kapcsolatok az ország minden táján, s az sem, hogy néha-néha megismerik az embert a vízparton. Én vagyok a "legyelős blog" szerkesztője, a "balinos srác", meg az a gyerek, aki "mindig bézból sapkában van". Esetleg az a kajakos pecás, aki Atyafival szokott együtt horgászni (mert az ember Gábor mellett általában csak másodhegedűs lehet)...
Talán nagyképűségnek hangzik, de úgy érzem, azért sikerült már valamilyen nyomot hagynom az emberekben, és ennek örülök. Mondhatom azt is, hogy elég sokan lettek igaz műlegyes horgászok a "kezeim között", s még több embernek tudtam segíteni kisebb-nagyobb dolgokban. Rengeteg időbe és energiába került mindez, de minden percét élveztem, s eszem ágában sincs abbahagyni. Ott voltam a MŰHOSZ születésekor, létrehoztuk a baranyai legyes klubot, ami most éli virágkorát, az elsők között voltam, aki olyan eksztrém módszereket próbált meghonosítani itthon, mint például a műlegyes pontyozás, készítettünk magazint, naptárakat, kiadtunk egy kisregényt......magyarul szépen pörögtek az elmúlt évek.
Az egomasszázs után egy kis meglepetéssel készültem Nektek: összegyűjtöttem azokat a bejegyzéseket, melyek a hat év alatt legkedvesebbek lettek számomra - persze a teljesség igénye nélkül. Próbáltam vegyesen válogatni, jó szórakozást hozzájuk (a bejegyzéseket a képekre kattintva érhetitek el)!
Már megint azok a bunkó halak! :)
VálaszTörlésÖrök kedvenc!
Szeretem olvasni az írásaidat, szeretem nézegetni a képeidet, szeretem a kisugárzást ami a blogodat lengi körül, még további sok sok évig szeretném :)
VálaszTörlés:) Köszönöm.
TörlésSzeretem nagyon ezt a blogot,írj gyakrabban. :))))
TörlésKülönben van egy blog,ami szinte lépésről lépésre másolja a postjaid.Ha kijössz egy témával ő is azonnal szinte copyzik. Jó példa most ez az összefoglaló,ő is azonnal kijött eggyel vicces. :D Mondjuk ami itt jogos az ott öntömjénezs.
VálaszTörléshttps://horgaszvidek.wordpress.com/2016/02/28/ahogy-mulnak-az-evek/
Nekem is pont ez jutott eszembe. Nemrég beszélgettünk pár balatoni haverral a horgászoldalakról meg blogokról, és van egy-két blog, ami ennek a kicsit klónja(vagy ha úgy szebb, másolata).Új ötlet nuku. A felettem linkelt poszton én is csak jókat vigyorogtam. :))))))))))))
TörlésIgen. :D :D Szinte párhuzam is vonható, nézd meg az utolsó bejegyzést!!
TörlésItt ez volt:
Talán nagyképűségnek hangzik, de úgy érzem, azért sikerült már valamilyen nyomot hagynom az emberekben, és ennek örülök. Mondhatom azt is, hogy elég sokan lettek igaz műlegyes horgászok a "kezeim között", s még több embernek tudtam segíteni kisebb-nagyobb dolgokban.
Ott meg ez pár nap múlva:
Nem olyan rég együtt horgásztam egy “rajongómmal”! tudom nagyképűnk hangzik ez a kijelentés, és nem is szántam annak. Csak amikor peca közben mondta, hogy a blogom hozott Neki kedvet a kis patakos cserkelős pecákhoz. Ilyenek hallatán az ember mellkasa igencsak el kezd dagadni. Már megérte elkezdeni írni a blogot, hogy már van valaki akinek sikerült kedvet hozni ahhoz a fajta pecához
De általában simán lehet párhuzamot is vonni mindig jön egy újabb bejegyzés a CFF postok után.Nem baj csak vicces. :)
Van egy vagy két blog,ami etalon. A többi gyenge utánzat. Ez tény. Hogy kik azok akik viszik a témát? Atyafi (még azzal a pár bejegyzéssel is)Steveolson,Szigetközi,meg ez az oldal.
VálaszTörlésRáadásul a stílus és a tartalom alapján meg lehet mondani, ki kinek a cimborája, kinek a 'követője'........nézd meg a következőt:Szigetközi pecás--->Halászi horgász.És rájössz.
Nincs ezzel baj,csak ahogy írtad:vicces.:)
Srácok! Először is köszönöm az elismerést :-) Úgy gondolom viszont, hogy rangsorolni nem szerencsés ebben a műfajban :-) Mindenki úgy ír blogot, ahogy akar, ezt nem muszályból csinálja senki. Minden horgászblog értékes, mert lelkes emberek szabadidejükben szerkesztik, írják, kigondolják milyen bejegyzést tegyenek fel! Minden ember hatással van a másikra, nekem is vannak példaképeim, például ez a blog :-) én is olvasok horgászblogokat, erőt és ihletet merítek belőlük. Nagyon sokszor abba akartam hagyni a blogom írását, de mindig jött egy, egy bátorító szó, lelkesítő megjegyzés. A Halászi horgász blogját szívesen olvasom, mert a helyi vizekről ír, szerintem szórakoztató stílusban, mivel itt horgászik, és jó barátom. Ne szegjük kedvét senkinek, mert akkor csak szegényebb lesz az internetes horgász közösség! Inkább írjatok Ti is horgászblogot, mert aki horgászik annak élményei is vannak!
TörlésEzt írod, mert ezt kell írnod hogy ne tartsanak nagyképűnek. De közben te is tudod,mit mindenki hogy miaz igazság. :)
TörlésGyerekek, ez így baromira nem tisztességes dolog. Ne haragudjatok, hogy ezt írom, de legfőképpen egy nagy faszság! Eddig sem volt nálunk horgászblog háború és ezután sem lesz. Főleg nem úgy, hogy ti gerjesztitek. Egyrészt egyezzünk meg abban, hogy névtelenül hozzászólni nem ér. Legyesvegyes régóta kommentel ide, követi a blogot, örülök neki, de akkor sem fogok ahhoz bólogatni, hogy egy kedves barátomat firkáljátok. Nem mindegy, hogy mit és hogyan ír, ha szívvel-lélekkel és NEKTEK teszi? Tessék elgondolkodni ezen, köszönöm!
VálaszTörlés