Tegzeslárvák

Kölyökkorom óta feltétlen híve vagyok a tegzeslárváknak. Megragadott hihetetlen építészeti érzékük, rejtőzködő, szinte megfigyelhetetlen életmódjuk, szinte idegenszerű megjelenésük. Érdekes módon a víz felszíne felett repkedő kifejlett tegzesek hidegen hagytak, de a különc kis lárvákból mindig tartottam otthon néhányat hatalmas akváriumaimban. Ezen bejegyzésen belül néhány általam használt és kedvelt tegzespupa-imitációt mutatok be, hátha valaki kedvet kap hozzájuk és kipróbálja valamelyiket. 

Ahhoz, hogy jól használható legyet kössünk belőlük, érdemes jobban elmélyedni a tegzesek életének első néhány hónapjában, esetleg évében. A petéből kikelő kis lárva tegezt épít magának, az élővíz hordalékából, mely lehet apró kavics, kis ágak, téglapor, üvegszemcse, s bármi más, ami az útjába kerül. Három héttel a kikelés előtt “bezárja” magát a tegezbe, majd ha eljön az ideje, kibújik s a felszínre vergődve kifejlett rovarrá változik (a lárva tokja ilyenkor gyakran a felszínen sodródik tovább). Az imágók jellemzően május vége felé kezdenek kibújni a bábból, ez eltart szeptemberig, de ez évenként - az időjárástól függően - változhat. Jellemzőek a késő délutáni-esti rajzások. 

A lárva mérete változó, 5-30 milliméteres is lehet. Feje és hasa sötét, teste fehér-gyöngyházszínű, a tegez színe nagyban függ a víz hordalékától, azaz a tegzes lárva mit szedegetett össze a fenékről. Nagyon lassan mozog a fenéken jókora házában, ezt érdemes figyelembe venni, ha imitálni próbáljuk mozgását. Gyakran prédává válik, miközben a felszínre próbál jutni, mivel néhány percig a kikelés előtt a felületi feszültséget megtörve pihen.

Ha ezeket a jellegzetességeket figyelembe vesszük, nem nehéz rájönni, hogy kétféle léggyel lehetünk eredményesek: tegzes és tegez nélküli variációban. Lesarkítva ez annyit jelent, hogy megköthetjük ugyanazokat a legyeket is, csupán inverz verziókként: sötét fej/világos test (maga a lárva alak) és világos fej/sötét test (tegezben gubbasztó állatka) összeállításokban. Természetesen a prezentáció mindkét esetben más, egyiket kifejezetten a fenék közelében, a másikat inkább sodratva kínáljuk. 

Klasszikus tegzeslárva-imitáció a Montana. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mit is látnak benne a halak, hiszen a kőlégy-lárvaként is jól szuperál, ráadásul ez egyik legjobb pontyos légy is. Az én szememben azonban mindig tegzes utánzat marad.

Nyúlszőr dubbingból, tungsten fejből és kakastollból készíthető a legegyszerűbb tegzes-légy. A nyúlszőr alatt érdemes alaposan beólmozni, ez az a légy, amiből érdemes sor-szín-súly sorokat kötni, mert egész kilátástalan helyzetekből tudja kirángatni a horgászt. Személy szerint ezeknél a sötét testeknél jobban szeretem használni a chartreuse tungsten fejeket, egyrészt én is jobban látom (például délszláv kristálytiszta hegyi folyókban), másrészt fogósabbnak is tűnt, főképp gyengébb fényviszonyoknál. Fej helyett használhatunk spectra-dubbingot is, én jobban szeretem így. 

Ha megfordítjuk a színeket, máris megkapjuk a lárva tegez nélküli mását. Köthetjük a testet fehér, krém, világosbarna, világoszöld színekből is, vékonyabbra és vastagabbra, azonban ezt a verziót nem érdemes annyira lesúlyozni, inkább a vergődő, felszín felé igyekvő, s közben sodródó állatot utánozni. 

A következő légy nagy kedvencem, talán a kedvenc caddis lárva legyem (természetesen ez nem minden esetben jelenti azt, hogy a legfogósabb, inkább csak...kedvenc, na!). A test a Traun cég Bodygill nevű szintetikus anyaga (klasszikusok hátrányban!), a fej chartreuse zsenília, a gallér pedig fogolytoll.  Szépen alá lehet súlyozni, a tömzsi test sem hátrány. Persze itt is kismillió lehetőség adódik, lehet a testet számtalan anyagból kötni, csak hogy néhányat említsek: őzszőr, különféle dubbingok, gyöngyök, mindenféle szintetikus szemét; a legszebb mégis az, mikor apró kövekkel vagy ágacskákkal ragasztjuk tele a testet. Évekkel ezelőtt én is próbálkoztam hasonlókkal, de a gyakorlatban kevésbé jött be, megmaradt inkább érdekességnek. 

A tegezből kikelő lárva talán legcsodálatosabb imitációja a Shark's Caddis Larva nevű nimfa. Pofon egyszerű, megkötni sem ördöngösség, az anyagszükséglet sem ver senki padlóhoz anyagilag, ráadásul működik, a halak szeretik! Sokat kötögettem belőle a gyűjteményembe, próbálkoztam különféle anyagokkal, s az eredeti verzión kívül az angyalhajból készült kis dög lett a legjobb. 

Lehet variálni tehát bőven, ez csak néhány lehetőség. Ha van kedvetek, írjátok meg kommentként, milyen tegzes lárva legyeket köttök ti.