Nanofíling

Mostanában egyre többet hallani a legújabb őrületről, a nanofil zsinórokról. Bizony, nem mono, hanem nano, s mivel ismeretségi körömben is egyre többet beszéltünk erről a csodáról, valamint a legyes fórumokon is felütötte fejét ez az őrület, gondoltam, foglalkozom kicsit a Berkley új termékével.

Nem sokkal azután, hogy először hallani lehetett róla, szert tettem egy tekercsre belőle, de horgászni alig horgásztam vele. Azonnal feltekertem a legkisebb pergetőorsómra, aztán - mivel a szabadidőm minden percét legyezéssel töltöttem - el is felejtettem az egészet. Aztán egy pár napos nyaralás alkalmával eszembe jutott, s magammal vittem fekete- és csapó sügérre dobálni. A tapasztalataim vegyesek voltak, aztán az orsó ismét felkerült a legmagasabb polcra, a mai napig ott porosodik szegény. 

Múlt héten egyik ismerősöm járt a Walterland-ben és hozott nekem egy újabb tekercs nanofilt; ezúttal "vastagabbat", 0.08-as, aminek - bármilyen hihetetlen - több, mint 4 kiló a szakítószilárdsága. A CEEFF-en folytatott diskurzus hatására úgy döntöttem, megpróbálom a legyes szemszögből nézni és tesztelgetni a dolgot, bár őszintén szólva nem igazán bíztam benne. A nano zsinórt kifejezetten UL pergetésre ajánlják, bár van az egyesületünkben olyan is, aki matchbotos pontyozáskor ilyen zsinórból köti az előkét. 

Elöljáróban megjegyezném, hogy a lent olvasható vélemény egyéni álláspont, nem kell mindenáron egyetérteni vele, talán csak én látom így a dolgokat. Mindenképpen oszd meg velünk, ha úgy gondolod, hülyeséget írtam, esetleg Neked más a véleményed erről az újításról.

A nanofil zsinór jó dolog, okos találmány. Nem monofil, de nem is fonott, valahol a kettő között van az igazság. Több száz darab nanométer méretű szálból készítik, ellentétben a fonottakkal, itt párhozamosan futnak ezek a szálak a fonott mag helyett. Ennek ellenére felépítése hasonló a fonott zsinórokéhoz, s ezzel együtt sajnos (vagy szerencsére) a legtöbb tulajdonsága is. Abszolút nyúlásmentes - azaz merev - zsinór, s bár a reklámok ragaszkodnak ahhoz, hogy (egy ún. "unifilament" eljárásnak köszönhetően) úgy néz ki és úgy kezelhető, mint a mono zsinór, ez nem igaz. Egész egyszerűen olyan, mint egy nagyon-nagyon vékony fonott zsinór. 

Elismerem, hogy könnyű pergetésnél jó választás a nano, de ha csak így horgásznék, akkor sem biztos, hogy azonnal beszereznék minden orsómra egy-egy tekerccsel. Van olyan jó, mint a mono vagy a fonott, egyszerűen fenomenális, mekkorát lehet dobni a legkisebb műcsalikkal is. Viszont műlegyező horgászathoz soha nem fogok ilyen zsinórt használni.

Hagyjuk ki azt, hogy merev és semmi rugalmassága nincs. Ez inkább egyéni megítélés kérdése, bár én elég hárplis vagyok erre a kérdésre, nem szívesen tépem ki mondjuk egy domi vagy egy pisztráng száját egy jól sikerült bevágással. Erre talán mentség, hogy a legyezőzsinór bőven nyúlik annyit, hogy ez ne történhessen meg, mindenesetre személy szerint mindig a rugalmasabb zsinórokat kedveltem inkább. 

Nagyobb hátrány viszont a színe. Hiába reklámozzák monofil kinézetűnek, olyan, mint egy darab cérna. Vagy egy hagyományos fonott. A legolcsóbb mono is láthatatlanabb, a fluorocarbon előkezsinórokról ne is beszéljünk. Van egy olyan érzésem, ha ezzel állnék neki domizni, balinozni, pérezni (főleg!), a halak kórusban röhögnének a próbálkozásaimon. 

Mégis, amin a legtöbbet bosszankodtam: a csomók szakítószilárdsága. Köss egy sima hurkot és próbáld eltépni. Semmi erőfeszítés nem kell hozzá. Ez egyébként szerintem nem a zsinór hibája, úgy vettem észre, hogy egy bizonyos vastagság (olyan 0.12-es alatt) a zsinórok halála némelyik csomó. Mezei Clinch-csomónál is szakadt többször. Az első tekercsnél azt hittem, kifogtam valami bóvli, leselejtezett zsinórt, de a múlt héten kapott egyednél is fellépett ez a betegség. Használj vastagabbat, mondanák az okosok, vagy köss fel mindent Uni-knottal, mert azzal nem szakad...de azzal az erővel tehetnék fel valami vékony fonottat is. Kösz, maradok a mono-nál.

Félreértés ne essék, ez valóban remek találmány! Egészen egyszerűen ezt most nem nekünk találták ki.