Clogflyfishing

Elöljáróban leszögezném: valószínűleg a világ egyik legrosszabb tesztelője vagyok! Bocsánat, nem jól fogalmaztam; ha nem is a legrosszabb, minden bizonnyal a "leggazdaságtalanabb" de mindenképp az egyik legőszintébb tesztőr voltam egész életemben. Bizony, elég hosszú ideig foglalkoztam tesztek és kritikák írásával, persze nem a horgászat, sokkal inkább a szórakoztató elektronika (filmek, mozi, videojátékok) berkein belül. Jöhetett a promo csőstül  (bögre, póló, egéralátét, minden, amit műanyagból elő lehet állítani), ha nem tetszett az adott téma, senki sem tudott rávenni arra, hogy csupa szépet írjak róla. Szó sincs itt semmiféle önmagasztalásról, egyszerűen valamiről negatív kritikát írni sokkal szórakoztatóbb, mint az egekig magasztalni (lol)... A horgászatnál ez másképp van: ha nem szeretem az adott terméket, a büdös életben nem fogom kivinni a vízpartra, ergo véleményt sem tudok róla mondani. Az pedig, hogy halakat akasztgassak át különféle csalikra, vagy a fotó kedvé...

Állok a Balti-tenger partján és nézek hülyén magam elé. Irdatlan vízfelület, csak itt, a Fyn sziget körül több ezer köbkilométer enyhén sós víz; benne pár darab tengeri pisztráng. Valami találó hasonlaton gondolkozom, mert az elveszett tű a szénakazalban esete sem fedi igazán a valóságot. Persze a pár darab durva túlzás, de mint a cirka ezerhatszáz kilométeres autóút közben megtudtam, közel sem olyan egyszerű megfogni őket, mint reméltem. Befolyásolja mozgásukat apály, dagály, vízhőfok, szélirány, vízhőmérséklet és sótartalom (több nem jut eszembe, pedig tuti van még vagy félezer buktató), viszont ha ott lengetsz, ahol éppen dorbézolnak, akkor nyert ügyed van (feltéve ha éppen éhesek és esznek). Very hard fokozat, az "ezer dobás hala". Bónuszként - akkor ezt még nem tudtam - megakasztásuk külön tudomány, az 50 százalékos akasztási arány igen jónak számít. Végezetül a legjobb hír: belecsöppentünk egy erőteljes lehűlés közepébe is (fogalmam sem volt, hogy tud az áprilisi hat ...