Clogflyfishing

Állok egy balatoni kikötőben és a horgonyzó hajók közé lógatom a kukacom. A kukac valójában egy pici gumihal, apró horgon, rövid és könnyű pergető bot kornyadozik a kezemben; hajnal van, csend, sehol egy ember. Ez utóbbinak kifejezetten örülök, a napközben végigszenvedett kötelező jellegű családi programok alatt találkozok annyival a sétányon, amennyi egy életre is sok. Még mindig zsibong bennem az öröm, hogy más nem abajgatja a környék halait, mikor - esküszöm, kifejezetten azért, hogy elvegye a kedvem - tagbaszakadt alak lép mellém.  - Micsinász? - kérdezi, kapásból letegezve, flegmán. A nyelvemen a válasz ( Lekváros palacsintát sütök, cimbora, nem látod? ), de annyira elkeserít az ürge felbukkanása, hogy visszavágni sincs kedvem. Horgásznék - dünnyögöm, persze nem érti a célzást és továbbra is ott imbolyog mellettem, vagy be van rúgva, vagy agyilag zokni, nem tudom eldönteni.  - És mivan, mi? - próbálkozik újra, majd az intellektuális kifakadástól kimerülve próbá...

Pörögnek az események itt mifelénk, délen. Három igen jól sikerült horgászaton vagyok túl (egyik alkalommal sem a halak mennyisége alapján aposztrofáltam jónak a túrát), s hogy borzoljam a kedélyeket: mindhárom alkalommal pergető botot vittem magammal. Ennek oka kizárólag az, hogy törekedtem az egyszerűségre, valamint célszerűbb szerszámnak tűnt a pörgettyűs bot a legyelősnél az adott helyzetekben. Lesz idén még arra is lehetőség, remélem minél többször.

Egyik cimborám mesélte, milyen jól érezte magát hétvégén. Valami wellnes csodában növesztette a seggét, volt kaja és pia kifulladásig (állítólag kipróbálta a kaviáros-vajas-pezsgős koktélt az Én a vízilovakkal vagyok című filmből), szaunázott, pezsgőfürdőzött és még meg is masszírozták. Eszembe sincs leszólni az efféle csodaszanatóriumokat, de ha iszapfürdőt kívánok, kiruccanok mondjuk a Pécsi tóra, ahol a kényeztető sár mellett néha igazi folklór műsort is megtekinthet a szerencsés kiránduló. Ha masszázs kell, kajakba pattanok, s fél-egy óra múlva minden izmomat átgyúrja (néha túlságosan is) a műanyag hajótest és az evezés tempója. Kaja és pia? Az is van dögivel, csak hogy a legutóbbiakat említsem: pontytepertő, harcsahalászlé, romapecsenye, valamint (bár erre nem vagyok büszke) kutyafuttában egy emberes Big Mac menü. Persze a hozzávalókkal: sör, vörösbor, kóla... Milyen az ideális hétvége? Például ha Bazsival kiruccansz egy közeli patak partjára, ami lassan elönti a környező fa...

Galonya felett most a szél az erdő lelkét rázza-rázza.  Suhogásában megremeg  a vadászház borona-váza.  Aranypénzét a megrohant,  riadó bükk jajgatva szórja.  A csapkodott, habos patak  piros levelek úsztatója.   Hisztériás harkály sikolt  - Jaj, ha a nyárba visszaszállna...  Az üszkös csonkfenyők között  a szélcsapástól hull a málna.  A dorongúton a vihar  eszelős pásztorlányt daloltat.  A szomszéd málnavész körül  bozontos medve szimatolgat.  Egyszer a sors odasodor.  Valami vár, talán a végem.  A békesség, borona-ház,  patakparti remeteségem.  A könyveket elhullatom,  egy lesz velem, Antigoné tán. Írt szépségből csak ő marad  a havasi külön planétán.  A napjaim vasárnapok,  magam a lázas, régi gyermek.  A bükkökön nyestet lesek  s örülök mohának s epernek.  ...

Csend. Pislákoló lámpák, hajnali fény, kihalt sétány. Varjúcsapatok szemezgetik az emberek után maradt szemetet, éledezik a víz, itt-ott kishal ugrik. A vadkacsák csapatokban bújnak elő a nád rejtekéből, kétlábú sehol, csak néhány ezüstkárásztól megcsömörlött daraszobrász kókadozik az üvegbotok mellett.  Én így szeretem a Balatont. Üresen, buli- és hangzavar mentesen, a maga természetes szépségében. Ilyen volt ma reggel is... De ne ugorjunk annyira előre, kezdjük a tegnapi nappal. Ferivel volt randim a mólón. Tudom, hülyén hangzik, inkább kezdem előröl: ha a Steveolson nevet említem , mond neked valamit? Ha engem olvasol, akkor biztosan. Sztív (ahogy mi hívjuk blogger-körökben) a balatoni sügérpopuláció réme, vertikális guru, és hatalmas alak. Persze kikéri majd ezeket magának, de sebaj, akkor is így van. Mivel a füredi bornapok közelébe vetett a balszerencse (és a családi többség szavazata), gondoltam, miért ne kössem össze a kellemeset a haszontalannal, így hoztuk össze ...

A mai napot ismét a vízen töltöttem. Persze a Pécsi tavon, hiszen egyrészt közel van, másrészt szerettem volna végre süllőt fogni. Nem sikerült.  Mégis, igazán pihentető horgászatban lehetett volna részem, ha nem érkezik meg a partra egy unatkozó család. Papa, mama, gyerekek - s a gyerekekbe mintha ördög bújt volna ezen a gyönyörű novemberi napon. Szemetet szórtak a vízbe, kővel dobálták a kacsákat, visítottak, ahogy a torkukon kifért. "Nem szólsz rájuk?" - szólt az anya. A büszke apa pedig csak megrántotta a vállát... Nekem pedig eszembe jutott Fekete István egyik legemlékezetesebb története. Fogadjátok szeretettel, ahogy a ma lőtt képeket is. Öregember ült az asztal mellett, és kinézett az ablakon. Csak nézett. Kalapja az ölében, botja két térde között, és szeme meg se rebbent a szigorú nézésben. Az ablakban két muskátli között a szomszéd kéménye látszott, a kéményen gólyafészek. A fészek peremén a kis gólyák szárnyukat próbálgatták, néha felugrottak a levegőbe, és...

Elmúlt május elseje, ami nem azért fontos, mert túl vagyunk a munkátlanság ünnepén, hanem lejárt a Novellapályázat határideje is. Sajnos sanyarú mosollyal jegyzem meg, hogy nem érkezett értékelhető pályamű, kritika és támadás viszont annál több, amit képtelen vagyok haraggal kezelni, egyszerűen csak derülök egyet rajta és az élet megy tovább. Nem erőszak a disznótor - a disznó is megmondta, - ha nem, hát nem, ezentúl nem erőltetem a hasonló megmozdulásokat. Régen posztoltam bejegyzést is, aminek az a legfőbb oka, hogy kegyetlenül lusta vagyok, és ha éppen aktív kedvemben talál a Jóisten, inkább kötök egy pár egyedi (gyk: tökéletesen használhatatlan) legyet vagy horgászni megyek. Gondoltam, pótolom a pótolnivalót, és ömlesztve rátok zúdítom néhány utóbbi túra történéseit. Az utóbbi hónapokban állandó helyet kapott a kajakban egy ultrakönnyű kis pergető bot is. Ennek több oka is van: kajakból a rohanó Dráván kutya nehéz normálisan lengetni, ráadásul a halak is leragadtak valaho...

Közel 10 éves - eredetileg a Sporthorgászba íródott - "cikkem", s bár sok dolgot ma már másképp látok, jó olvasni ezeket a sorokat; most veletek is megosztom.  Sosem felejtem el gyermekkorom horgászatait, nem ácsingóztam nagy pontyok, amurok, csukák után, abban az időben a keszegezés kielégítette ezt a szenvedélyt. Nincs is nagyobb öröm annál – és ezt vallom a mai napig -, mint aprítani a keszegféléket, főként, ha megtaláljuk a csapatot, akkor aztán garantált a szórakozás. Ezt az élvezetet azonban tovább lehet fokozni egy műlegyező felszerelés megvásárlásával. Sokan most csóválják a fejüket, hiszen a keszegezést nem is képzelik el másként, mint egy kiadós feederes-matchbotos horgászatként. Azért tegyünk egy próbát. Könnyű legyes felszerelést válasszunk, mondjuk egy AFTMA 3-4-es botot (esetleg még könnyebbet, vagy egy tenkara botot), hozzávaló orsóval és zsinórral, 10-12-es előkével, mivel igen kis legyeket használunk és így a fárasztás is élvezetesebb. Keressünk egy ál...