Clogflyfishing

Régen jelentkeztem már "halas" poszttal: valószínűleg ez a tendencia meg is marad majd egy ideig. Ennek több oka van, az első és legfontosabb, hogy nem szeretném reklámozni az általam látogatott helyeket, a másik pedig, hogy lusta vagyok, mint a föld. Mikor hazaérek egy jól sikerült nap után, őszintén mondhatom, hogy a legkevésbé a posztolgatáshoz van kedvem.  De hogy mozogjanak itt is egy kicsit a dolgok, kiválogattam néhány fotót az elmúlt egy-két hónapról; eddig fülig ér a szám, kis túlzással állíthatom, ha most véget érne a szezon, már elégedett lennék. Szerencsére még közel sincs vége, számtalan megfogandó hal és átélendő (ez de szép volt) élmény vár rám - legalábbis remélem. Következzenek a képek az ország északi, déli, keleti és nyugati szegleteiből; ahová tavaly nem mentem el, ott idén várható leszek...

(Hétvégi túra Horvátországban - 1. rész megtekintése ITT!) Reggel én voltam újra az első, aki felkelt. Gondoltam, kiülök a konyhába és meglepem Leót egy tuti léggyel, mivel ő is pérezett előző napon, ezért készítettem neki egy olyat, ami nekem ott jól bevált. Magam is megleptem vele, így gyarapodott a létszám legyes dobozaimban. Már nagyon rég kötöttem legyet, idő hiányában, így gondoltam is rá, lehet, hogy nem lesz túl szép, de úgy látszik nem jöttem ki a gyakorlatból. Olyan élethűre sikeredett, hogy amikor kivettem a satuból, majdnem elszállt.  Legutóbb Juro házigazda barátom kérdezte Boszniában az az esti vacsoránál, hogy én miért nem kötök legyet a többiekkel, erre elővettem a dobozom és kinyitottam neki. Gondoltam, ha ennyiből nem tudok választani, megette a fene az egészet. Rengeteget készítettem az elmúlt években. Lassan felkelt mindenki és Romi kedvet kapva gyorsan készített magának is néhányat, majd nekiláttunk reggelizni. Ma is valami bődületes étel arzenál ker...

Ebben a bejegyzésben kicsit eltérek a legyes-pergető vonaltól. Tavalyi újévi fogadalmam szépen sikerült megtartanom; folyóra szálltam egy kis lélekvesztőben és hihetetlenül izgalmas élményekkel gazdagodtam. A dolog azonban kissé egyoldalúra sikeredett: domira, jászra, balinra és csukára horgásztam, a békés halak valahogy szépen kimaradtak. Nem csoda, ha a lelki szemeim megjelent egy-egy szebb balin, eszembe sem jutott pickert vagy bolognai botot pakolni a csónakba, a márnára vagy paducra legyezés pedig számomra már tényleg extrém kategória a rohanó vízen (annak ellenére, hogy őszintén tudom tisztelni azokat, akik így horgásznak és halat is fognak).  Idei fogadalmam tehát az, hogy többet foglalkozom majd ezekkel a gyönyörűséges jószágokkal, ami valószínűleg nagy örömet jelent majd nekem, nekik jóval kevesebbet. Persze állóvízen is szeretném őket hajkurászni, a legyes pontyozás mellett nagy szerepet kap idén a pickerezés is.  Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy az etet...