Clogflyfishing

Ebben a bejegyzésben kicsit eltérek a legyes-pergető vonaltól. Tavalyi újévi fogadalmam szépen sikerült megtartanom; folyóra szálltam egy kis lélekvesztőben és hihetetlenül izgalmas élményekkel gazdagodtam. A dolog azonban kissé egyoldalúra sikeredett: domira, jászra, balinra és csukára horgásztam, a békés halak valahogy szépen kimaradtak. Nem csoda, ha a lelki szemeim megjelent egy-egy szebb balin, eszembe sem jutott pickert vagy bolognai botot pakolni a csónakba, a márnára vagy paducra legyezés pedig számomra már tényleg extrém kategória a rohanó vízen (annak ellenére, hogy őszintén tudom tisztelni azokat, akik így horgásznak és halat is fognak).  Idei fogadalmam tehát az, hogy többet foglalkozom majd ezekkel a gyönyörűséges jószágokkal, ami valószínűleg nagy örömet jelent majd nekem, nekik jóval kevesebbet. Persze állóvízen is szeretném őket hajkurászni, a legyes pontyozás mellett nagy szerepet kap idén a pickerezés is.  Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy az etet...

...vagy tavaszelő. De az is lehet, hogy még a tél közepe. Mindenesetre ma melegebb volt, és szebben sütött a Nap, mint egy átlagos márciusi délelőtt. Gondoltam, míg drávai engedélyem a bürokrácia útvesztőiben játszik bújócskát a tisztviselőkkel, nem hagyom berozsdásodni a reflexeket. Irány a közeli egyesületi víz, mely a jóslatok szerint hamarosan ismét befagy, így ismét horgászható víz nélkül maradok majd. Ma délelőtt mindenesetre még szabad volt a tó nagy része, s kiváló alkalom nyílt arra, hogy vadonatúj, rég várt Daiwa Windcast pickerem tesztelgessem.  Ő Kázmér. Én neveztem el így, persze méltatlankodva próbálta tudtomra hápogni, hogy ő voltaképpen lány, ezért a keresztelő több, mint sértés. Folyton a közelemben ólálkodott, ami mindenképp hízelgő, de megette a fele csontimat, aminek annyira nem örültem. Közben megérkeztek az első emberek is, csipás szemmel és hangosan. Ezután már simán kiegyeztem volna Kázmér társaságával, sőt, a maradék csontit is neki adtam volna, d...

Hétvégi bősi túra, képekben.

A múlt hétvégét a Balcsin töltöttük, ott jutott eszembe ez a régi, közel tíz éves, interneten megjelent irományom. Hazajöttünk, elolvastam, ismét megosztom (keverve a régit az újjal, a fényképek most készültek). Egy kis nosztalgia, ráadásul semmi sem változott. Sem a jó, sem pedig a rossz dolgok. Tiszta szívemből szeretem a Balatont. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen gyönyörű állóvizünk van. Sokan megjósolták a halálát, de feltámadt, s most ismét ugyanolyan szép, mint valaha.  Hívogattak idén mindenfelé, Tisza tóra, horvát tengerpartra, de én mégis kitartottam csodálatos tengerünk mellett. Akár pihenés, akár horgászat, számomra sokat jelent, semmi sem pótolhatja azt a látványt, érzést, hangulatot, mikor az autóból kitekintve megpillantom a hullámzó vizet. Bizony, hullámzó, mivel ottjártunkkor igencsak zegernyés idő fogadott. Bár eső nem esett, hűvös volt, fújt a szél, jókora hullámok csapkodták a kövezést. Hogy fogunk ilyen időben úszózni? Mi jut erről a...

Közel 10 éves - eredetileg a Sporthorgászba íródott - "cikkem", s bár sok dolgot ma már másképp látok, jó olvasni ezeket a sorokat; most veletek is megosztom.  Sosem felejtem el gyermekkorom horgászatait, nem ácsingóztam nagy pontyok, amurok, csukák után, abban az időben a keszegezés kielégítette ezt a szenvedélyt. Nincs is nagyobb öröm annál – és ezt vallom a mai napig -, mint aprítani a keszegféléket, főként, ha megtaláljuk a csapatot, akkor aztán garantált a szórakozás. Ezt az élvezetet azonban tovább lehet fokozni egy műlegyező felszerelés megvásárlásával. Sokan most csóválják a fejüket, hiszen a keszegezést nem is képzelik el másként, mint egy kiadós feederes-matchbotos horgászatként. Azért tegyünk egy próbát. Könnyű legyes felszerelést válasszunk, mondjuk egy AFTMA 3-4-es botot (esetleg még könnyebbet, vagy egy tenkara botot), hozzávaló orsóval és zsinórral, 10-12-es előkével, mivel igen kis legyeket használunk és így a fárasztás is élvezetesebb. Keressünk egy ál...