Clogflyfishing

Fekete István egyik horgásztémájú elbeszélése következik, tekintettel a közeledő szezonra, szokás szerint tele a víz, a Természet és az emberek szeretetével. Misi kukacot árult a Duna-parton, azaz gilisztát, tejeskukoricát és piócát, sőt lótetűt. Ez a lótetű azért lótetű, mert akkora, mint egy ló – tetű viszonylatban –, életében nem látott lovat, mert a föld alatt tartózkodik, és a melegágyak palántáinak gyökerét rágja. De Misi lótetűt is árul, mégpedig olyan árfolyamon, hogy a legtürelmesebb horgászok is (ezzel pedig sokat mondok) felhördültek, mielőtt megvették, mert mindenki tudja, hogy a horgon evickélő lótetűtől a harcsák megőrülnek, annyira szeretik. Hogy mit szeretnek ezen a ronda férgen, örök titok marad, mert a harcsák nem beszédes természetűek. Misi tehát árulta ezeket a csalétkeket, és mindig csalhatatlan ösztönnel jelent meg a kellő helyen és időben. Volt azonban úgy is, hogy az üzletet mozgatni kellett. Ilyenkor Misi megállt a kiválasztott áldozat háta mögött, szerény...

Küldöm ezt a történetet kis csapatunk "Cöndéjének"; néhány év múlva már olvasni, később érteni, majd - reméljük - értékelni is fogja ezeket a sorokat... Keleti szél száll, de ezt csak a füvek mutatják meg az öreg nyárfa suttogó levelei. Szelíd ez a szél, alig mozog, de azért mégiscsak szél. A füvek nyugatnak dőlnek, a vén fa suttogása is arra úszik, mintha üzenetet küldene a csornai útra és a malom felé a testvér jegenyéknek. A nagy legelő üres, és hogy miért Cönde a neve, azt megtudni már semmiképpen nem lehet. Ezt nem tudják a göllei, gyaláni, csornai vagy attalai anyakönyvek s egyéb régi írások sem, mert ezen a tájon is mindenféle idegen hadak jöttek-mentek, ezeket a falvakat néha felégették, s a szép, nagy tüzek mellett szalonnát pirítottak, vagy libát sütöttek, aszerint hogy Allahot vagy más szokatlan nevű istent imádtak. Előzőleg - természetesen - a falvak népét leöldösték, mert Allah úgy kívánta, utána lábat mostak a szelíd Kacs patak vizében, mert Allah ezt is kív...

Galonya felett most a szél az erdő lelkét rázza-rázza.  Suhogásában megremeg  a vadászház borona-váza.  Aranypénzét a megrohant,  riadó bükk jajgatva szórja.  A csapkodott, habos patak  piros levelek úsztatója.   Hisztériás harkály sikolt  - Jaj, ha a nyárba visszaszállna...  Az üszkös csonkfenyők között  a szélcsapástól hull a málna.  A dorongúton a vihar  eszelős pásztorlányt daloltat.  A szomszéd málnavész körül  bozontos medve szimatolgat.  Egyszer a sors odasodor.  Valami vár, talán a végem.  A békesség, borona-ház,  patakparti remeteségem.  A könyveket elhullatom,  egy lesz velem, Antigoné tán. Írt szépségből csak ő marad  a havasi külön planétán.  A napjaim vasárnapok,  magam a lázas, régi gyermek.  A bükkökön nyestet lesek  s örülök mohának s epernek.  ...