Clogflyfishing

Pörögnek az események itt mifelénk, délen. Három igen jól sikerült horgászaton vagyok túl (egyik alkalommal sem a halak mennyisége alapján aposztrofáltam jónak a túrát), s hogy borzoljam a kedélyeket: mindhárom alkalommal pergető botot vittem magammal. Ennek oka kizárólag az, hogy törekedtem az egyszerűségre, valamint célszerűbb szerszámnak tűnt a pörgettyűs bot a legyelősnél az adott helyzetekben. Lesz idén még arra is lehetőség, remélem minél többször.

Ma délután kivételesen hamarabb végeztem a melóval, így volt időm kicsit horgászgatni. Dergez Petivel a múltkori kiruccanás meghozta a kedvem egy kis süllőzéshez, így indulás előtt legalább öt percig filóztam a garázsban: pergető vagy legyező cuccot vigyek? Valódi dilemma. Megfigyeltem viszont, ha sokáig töprengek, nagyrészt a műlegyes cucc marad a kezemben, így történt ez ma is, bár a műlegyes süllőzés nem egyszerű művelet, ebből kifolyólag szerény személyem is régen ejtett el ebből a csodás vadból...vagy mifene...Gondolom, oka lehet ennek az is, hogy környékünk összes jobb süllős vizét lenullázta a csőcselék, így mifelénk a pergetés esélyei is igen szerények. Nemhogy a műlegyezésé.  Ennek tudható be, hogy még én is meglepődtem az ismerős koppanást érezve, így el is aludtam a bevágással, mégis meglett a hal. Igaza lehet Ákosnak a Legyezőhorgászat című könyvben , hogy a puhább legyeket nyeli a süllő, vagy legalábbis nem köpi ki azonnal, mint a kemény wobblereket, máskor is...

Ellie kivételes önbizalommal rendelkező tacsi. Sosem felejtem el első közös bosnyák túránkat, mikor naphosszat a vadonban csatangolt, néha meglátogatott minket a víznél (bilétája csörgéséből mindig tudtuk, ha a közelben jár), s esténként koszosan, a környék összes bogáncsával a bundájával nagyot sóhajtva rogyott le a tűz mellé, szomorú szemekkel követelve ki magának néhány különlegesen íncsiklandó falatot. Kis túlzással lehet mondani, hogy bejárta fél Európát, s lehet állítani, hogy olyan élményekben volt része, melyek nélkülözhetetlenek a teljes élethez. Pecázni nagyon szeret, s mint olyan, rossz ember (azaz kutya) már nem is lehet. Gazdája, Domy szépen megtanította a horgászat csínjára-bínjára, mint azt később majd látni fogjuk. A mai szeles napon elkísért minket egy hosszabb balatoni túrára, szokás szerint elbűvölt mindenkit, s rettenetesen elfáradt; a másfél órás utat hazafelé önfeledten végighorkolta. Egyébként a Balaton évek óta nem volt ennyire szép, szűzies, tiszta, s ...

Szakítva a hagyománnyal, ezt a hetet nem a Dráván, hanem Domy társaságában a Dunán töltöttem.  Horgásztunk csónakból... ...horgásztunk partról. Fogtunk márnát... ...hatalmas dévéreket... ...pontyokat. Persze teleírhatnám ezt a bejegyzést is mindenféle haszontalansággal, de semmi kedvem hozzá. A Duna - mint minden folyó - nem tűri a felesleges locsogást. Ami fontos, az benne van a képekben is...