Clogflyfishing

Vannak olyan emberek, akikkel élmény a peca. Még saját magunkat sem kell komolyan venni a társaságukban - nemhogy a horgászat "művészetét", - el lehet lazulni, elfelejteni mindent bajt és nyűgöt, kikapcsolódni. Big Tomi és "Gumis" Bazsi is ilyenek, így vigyorogva vártam a mai reggelt, mert közös túra volt megbeszélve, ami garancia egy vidám délelőttre. Csalódnom ismét nem kellett... A jókedv már indulás után a tetőfokára hágott; a benzinkúton Tomi szertartásos reggeli kólája lassan elfogyott, közben Bazsi vihogva fotózott legújabb szerzeményemmel: rostos narancs,  kawaii   köntösbe bújtatva. Különben múlt héten újra tanulni kezdtem: eddigi rövidke életemből kimaradt a gumihalazás meg a tviszterezés (bővebben: mindig rühelltem ezekkel horgászni, ahogy például a körforgó villantót sem csípem túlságosan), ám Dépé és Bazsi olyan arrogánsan követelték a kipróbálását, hogy beadtam a derekam. Szerintük jó gumival, szerintem nem. Mint ma kiderült, igazuk volt. ...

Ellie kivételes önbizalommal rendelkező tacsi. Sosem felejtem el első közös bosnyák túránkat, mikor naphosszat a vadonban csatangolt, néha meglátogatott minket a víznél (bilétája csörgéséből mindig tudtuk, ha a közelben jár), s esténként koszosan, a környék összes bogáncsával a bundájával nagyot sóhajtva rogyott le a tűz mellé, szomorú szemekkel követelve ki magának néhány különlegesen íncsiklandó falatot. Kis túlzással lehet mondani, hogy bejárta fél Európát, s lehet állítani, hogy olyan élményekben volt része, melyek nélkülözhetetlenek a teljes élethez. Pecázni nagyon szeret, s mint olyan, rossz ember (azaz kutya) már nem is lehet. Gazdája, Domy szépen megtanította a horgászat csínjára-bínjára, mint azt később majd látni fogjuk. A mai szeles napon elkísért minket egy hosszabb balatoni túrára, szokás szerint elbűvölt mindenkit, s rettenetesen elfáradt; a másfél órás utat hazafelé önfeledten végighorkolta. Egyébként a Balaton évek óta nem volt ennyire szép, szűzies, tiszta, s ...

Az utóbbi hónapban rengeteg üzenet és hozzászólás érkezett a blogra, hogy folytassam tenkarás sorozatomat. Az írás igazán nem az én műfajom, néhány soros beszámolóval elboldogulok, de utánanézni, kutatómunkát végezni lusta vagyok, ezért úgy döntöttem, az utóbbi két szösszenet után dobok egy posztot saját tapasztalatokról. A tenkara-őrültek valószínűleg úgyis inkább kíváncsiak erre, mint száraz adatokra, ráadásul éppen kapóra jött a meghívás: barátnőm távoli rokonai Horvátországban élnek, házuktól száz méterre hullámzik egy hatalmas tározó, s belőle folyik ki egy tiszta vizű, pisztrángos csatorna. Azonnal eszembe jutott kedvenc Iwanám, nameghogy most aztán villoghatok majd a tenkara-szereléssel fogott halak fényképeivel, így megérkezésünk után a szokásos tiszteletkört letudva lerongyoltam a vízpartra. Táskámban a fényképezőgépek és a polaroid szemüveg mellett néhány legyes doboz, a jól bevált nimfákkal és szárazlegyekkel, na meg három országos méretű szendvics; minden jóval ellátva még...

Közel 10 éves - eredetileg a Sporthorgászba íródott - "cikkem", s bár sok dolgot ma már másképp látok, jó olvasni ezeket a sorokat; most veletek is megosztom.  Sosem felejtem el gyermekkorom horgászatait, nem ácsingóztam nagy pontyok, amurok, csukák után, abban az időben a keszegezés kielégítette ezt a szenvedélyt. Nincs is nagyobb öröm annál – és ezt vallom a mai napig -, mint aprítani a keszegféléket, főként, ha megtaláljuk a csapatot, akkor aztán garantált a szórakozás. Ezt az élvezetet azonban tovább lehet fokozni egy műlegyező felszerelés megvásárlásával. Sokan most csóválják a fejüket, hiszen a keszegezést nem is képzelik el másként, mint egy kiadós feederes-matchbotos horgászatként. Azért tegyünk egy próbát. Könnyű legyes felszerelést válasszunk, mondjuk egy AFTMA 3-4-es botot (esetleg még könnyebbet, vagy egy tenkara botot), hozzávaló orsóval és zsinórral, 10-12-es előkével, mivel igen kis legyeket használunk és így a fárasztás is élvezetesebb. Keressünk egy ál...