Kálvária

Egy munkahelyi perpatvarral kezdődött az egész. Zalán megpróbált türelmes lenni az ügyfélhez, de az illető kötötte az ebet a karóhoz, szó szót követett, pofon pofont, aminek az lett a következménye, hogy a fiatal tisztviselőt azonnali hatállyal elbocsátották az állásából. Zalán dühöngött, üvöltve rontott neki a főnökének; húsz év elfojtott bánata és sérelme tört ki belőle hirtelen.


Két marcona biztonsági őr dobta ki az épületből, könyörtelen precizitással egy nagyobb tócsa közepébe. Öltönye - mely többet ért, mint a rozoga autó, amivel horgászni járt - pillanatok alatt mosogatóronggyá változott, artikulátlan üvöltés hagyta el a torkát; egy riadt nagymama és egy csapat óvódás rémülten spricceltek szanaszét a közeléből.
Vége! - próbált belenyugodni a megváltoztathatatlanba, s arcát az ég felé emelte, mintha segítséget kérne valakitől, aki eddig nyilván jót szórakozott az utóbbi napok történésein. - Miért büntetsz engem...? - tette fel - persze csupán szomorú monológként - a kérdést, s mivel választ nem várt, cuppogó cipővel és a viharos szélben gyászos lobogó gyanánt csattogó fekete kabáttal elindult hazafelé. Közben a sors fintorán és kegyetlen humorán morfondírozott, mindamellett fogalma sem volt, mit tesz majd, ha hazaér, hiszen a gyerekek utálják, a felesége csalja, s nincs egy árva fityingje sem.
Legjobban az fájt neki, hogy Lilla (kölyökkori nagy szerelem) hűtlen hozzá. Legalábbis a rossz nyelvek szerint, nyíltan rákérdezni sosem mert, rettegett attól, hogy a szörnyű gyanú valósággá válik. Villon versével vigasztalta magát, a Hazug nyelvek balladájával, s fogalma sem volt, de hangosan szavalta a délutáni hömpölygő emberáradatban.

...meg ócska bocskor átizzadt belét
áspis kígyó sűrű vérébe mártva;
Tégy hozzá róka-,farkas-,borzepét,
- az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

Senki sem várta otthon, így elhatározta, hogy horgászni megy. Vihar és zuhogó eső - kit érdekel? Csikorgó fogakkal dobálta be méregdrága, keservesen összespórolt felszerelését a szakadt Suzukiba, s mielőtt becsapta a kis ház kapuját, cetlit ragasztott a hűtőszekrényre. 

Elmentem horgászni, majd jövök. 
Zalán

Magában persze megírta az üzenet hosszabb verzióját is, de mivel legkevésbé sem találtatott szalonképesnek (a kurva szó a legenyhébb jelző volt a szösszenetben), elvetette. Forrt a vére és az epéje, de ennek ellenére képtelen lett volna megbántani Lillát.
Útközben megbüntette egy rendőr, mert nem kapcsolta be a világítást, később defektet kapott, így a dühtől remegve és olajosan ért a folyó partjára. Gázló nadrágja legalább két helyen elszakadt, az egyik legyes doboz kinyílt - a műlegyek ízléses díszítősorként az anyósülés kárpitjában himbálóztak. 
Egyenesen belerohant a tajtékzó, sáros folyóba, a mellig érő vízbe (a nadrág pillanatok alatt megtelt latyakkal), s - persze - a halfogás legkisebb reménye nélkül eszeveszett dobálásba kezdett. Felette egyre feketébb lett az ég, egyre fenyegetőbb a mennydörgés; a vihar visszatért, a hullámok újabb táncba kezdtek, mintha Zalán legyesbotjával egy elemi erejű szimfóniát vezényelne. Az előadás tomboló fortissimóba csapott át, szikrázó permetet szóró villám csattant, mely mintha kettéhasított volna valami hatalmas tartályt, zuhogni kezdett az eső. 
Zalán egy pillanat alatt kijózanodott, s indult volna a part felé, de a zsinór megakadt valamiben. Maga sem hitte el, de halat akasztott, ráadásul nem is kicsit; lassan oldalazni kezdett a sekélyebb víz felé, közben megpróbálta elterelni a jövevényt a sodrástól. A parttól néhány méterre megbotlott valamiben, s hanyatt esett, de a botot nem engedte el; egyre siralmasabb látványt nyújtott vizesen, olajosan, sárosan, a kalapján fityegő rohadt hínárral, de megszűnt számára a külvilág, s a tomboló ítéletidő közepén magához édesgette a hatalmas domolykót. 
Elképzelni sem merte volna, hogy ekkora hal él ebben a kis folyóban, s bár az még tartotta a távolságot, becsülgetni kezdte a súlyát. Bizony...jóval két kilón felül van, de közelebb a háromhoz...elképesztő! S ekkor - ahogy a domolykó a part menti tisztább és sekélyebb sávba ért - a vergődő hal mellett egy másik sötét foltot pillantott meg - egy másik domit, amint az áramlattal dacolva követi megakasztott társát, néha megindulva, meg-megbökve azt. Zalán közelebb húzta a halat, a folt nem tágított, követte. 
A vihar lassan elvonult, s bár az eső tovább esett, a látóhatár peremén sütni kezdett a Nap. Hetek óta talán most először. Megmerítette a halat, s mosolyogva elengedte. A domolykó fáradtan körözött a part mellett, a folt hirtelen lendülettel mellette termett, szinte kivezette a nyílt vízre, az életet adó biztonságba. 
Zalán pedig hazament és megölelte a feleségét.

Megjegyzések

  1. A történet akár igaz is lehetne. -Annyira életszerű.Egy egyszerű ember küzdelme a sorssal.
    Életet ad.- Majd vesz el.
    Megrázó,szomorú.- Így télen tessék szép vidámakat írni. Amúgy is már depis vagyok. És mikor lesz még tavasz????
    János(623).

    VálaszTörlés
  2. Szomorú? Hát a hepiend smafu?? :)

    VálaszTörlés
  3. No igen végül is néző pont kérdése.
    -Egyébként nem tudom a domira menyire jellemző ez a magatartás. De a Zagyvai balinoknál már sokszor láttam(tapasztaltam). Miközben egyik társuk fárasztottam,egy vagy több balin kísérte.Szinte a szákolás pillanatáig.
    Neked volt.- Van ilyen tapasztalatod?
    üdv: János(623).

    VálaszTörlés
  4. No igen végül is néző pont kérdése.
    -Egyébként nem tudom a domira menyire jellemző ez a magatartás. De a Zagyvai balinoknál már sokszor láttam(tapasztaltam). Miközben egyik társuk fárasztottam,egy vagy több balin kísérte.Szinte a szákolás pillanatáig.
    Neked volt.- Van ilyen tapasztalatod?
    üdv: János(623).

    VálaszTörlés
  5. Igen, akkor jött az iromány ötlete is. Kétszer láttam eddig hasonlót, mindkettőt a Sión és csak nagy halaknál, érdekes módon ugyanabban az évben. Ja, és nem ívási időben, hanem nyáron. Nyilván megvan az oka, csak mi "romantizáljuk" túl a dolgot a túlbonyolított emberi gondolkodásunkkal. :)

    VálaszTörlés
  6. "At the end of the storm
    There's a golden sky
    And the sweet silver song of a lark" :)
    Ahogy a klasszikus szól.

    VálaszTörlés
  7. Tudja fene. -Magam részéről azért úgy gondolom hogy több van az állatok viselkedése mögött.
    -Mint amit el lehetne intézi egy egyszerű "ösztönnel".
    Ha valaki nem csak néz hanem lát is,csuda dolgokat tapasztalhat.
    Amin azután gondolkozhat élete végéig.
    üdv: János.

    VálaszTörlés
  8. Persze, hogy több van. Sokkal több. Soha nem hittem el ezt a "csak ösztönből fakadó" viselkedésformát. Szerintem ebben az esetben egyszerűen kíváncsi a másik hal. Vagy csak szimplán nem tudja, mi történt a társával, csak azt látta, hogy táplálkozik és irigy.
    Egyébként a "fejlett" emberi aggyal az állatokat hülyének nézni pont akkora marhaság, mint a nemrég elterjedt duma, miszerint a halaknak pár másodperces a memóriájuk. Aki ezt kitalálta, az sem horgászott még soha. Kezébe adnék egy legyezőbotot a Dunán vagy valamelyik agyonpecázott vízen, azzal az utasítással, hogy addig el nem megy onnan, amíg balint nem fogott. :)

    VálaszTörlés
  9. A történet szép, jó volt olvasni. Mi emberek sohasem fogjuk teljesen megérteni az állatvilágot, de ez így van jól. Mi történne ha hallanánk a halak hangjait és tudnánk is mit jelent?

    VálaszTörlés
  10. szép történet! nem is tudtam, hogy írói vénád is van ;)
    mada

    VálaszTörlés
  11. meggyőződésem, hogy a halaknak van "személyisége"...van különbség két hal viselkedése között azonos szituációban...a sztori meg ami köré fonódott...kiváló!

    VálaszTörlés
  12. Nyáron velünk is megtörtént többször ez amikor domit akasztottunk, sokszor a szívünk fájt mert a kísérő méretesebb volt. Valami zsákmányféltést mondtak akkor a tapasztaltabbak, szóval nem féltő-óvó követés ez, de sajnos nem vagyok halbiológus.
    A zord tél belőled is előcsalja a lírát - epikát :-), hogy ne maradjunk élmény nélkül a szobában sem.

    VálaszTörlés
  13. Tavaly ősszel a Száván akasztottam egy jobbacska szivárványost, amit folyamatosan követett, csipkedet, dörgölőzött egy társa. Ami persze jóval nagyobb volt. Ez az esemény inkább táplálék irigységnek tűnt nekem.
    Emil

    VálaszTörlés
  14. :-)
    Zalán pedig hazament és megölelte volna a feleségét, de az asszony éppen foglalt volt. :-O
    Jóóóó!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése