tag:blogger.com,1999:blog-85583489181252514822024-03-16T19:52:20.229+01:00Clog Fly FishingHorgászblog ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.comBlogger372125tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-855514244024021102023-02-18T18:15:00.017+01:002023-02-19T09:25:00.735+01:00Az önellátás illúziójáról<p></p><div style="text-align: justify;">Évről évre egyre több ismerősöm jön azzal az optimista kijelentéssel, miszerint <i>"visszaköltözök falura, és önellátó leszek"</i>. Ez a kijelentés számomra egyrészt mindig elkeserítő kicsit, hiszen a "vissza" kifejezés minden esetben szerepel a mondatban, akkor is, ha a csávó sosem élt azelőtt vidéken. Mintha a faluba költözés egyfajta visszalépés lenne a civilizált nagyváros után. </div><div style="text-align: justify;">Másrészt mindig elmosolyodok ezeken a kijelentéseken. Az utóbbi időben a média és a videómegosztó közösségeken publikált félrevezető tartalmak hatására mindenki önellátni akar. Kilépni a társadalomból, elszakadni a tömeggyártott cikkektől, önmagának termelni és azt fogyasztani. Csodaszép gondolat, ugye? Nyilván szívesebben ennénk egész évben a tömeggyártott szemét helyett a minőségit, főleg, ha töredék áron állíthatjuk elő magunknak. Kár, hogy a teljes önellátás az átlagember számára semmiképp sem lehetséges. Hogy miért? Megpróbálom nagyon egyszerűen elmagyarázni.</div><div style="text-align: justify;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiySWiolKp3anLA6IXC-NkjP985iS3XycPqncc0cTf0EmrGVdK4bYOSfJm4x6i1AKA4ag4YI_zzHVT-WZJ6dyIiOQfDPyr5IWat1WXQ-fnXoJTfC6AOBhN_RcCYu6duW5PyTE3dJC2zaIvfxEfj-L8v-gnc3UvaG1SrFk1HHMCMGebccQ0jOEChWwQI/s6800/kert.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3760" data-original-width="6800" height="354" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiySWiolKp3anLA6IXC-NkjP985iS3XycPqncc0cTf0EmrGVdK4bYOSfJm4x6i1AKA4ag4YI_zzHVT-WZJ6dyIiOQfDPyr5IWat1WXQ-fnXoJTfC6AOBhN_RcCYu6duW5PyTE3dJC2zaIvfxEfj-L8v-gnc3UvaG1SrFk1HHMCMGebccQ0jOEChWwQI/w640-h354/kert.jpg" width="640" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><br />A családi gazdálkodás (gyk. ha otthon a kiscsaláddal szeretnénk magunknak termeszteni) általában háromféle formában létezik a magyar köztudatban. Az első az, amikor valaki faképnél hagyja a társadalmat, azaz <i>kivonja magát belőle.</i> Ez az alfaj az, ami nem létezik. Nincs. Puzsér Róbert szerint közpénzből nem lehet lázadni, szerintem meg TB kártyával nem lehet kivonni magad a társadalomból. Enyhén nevetségesek azok a sikervideók, mikor a társadalmat öntudatosan elhagyó gazdálkodó Hecht kistrakesszal szántja a földet. Nyilván a benzint is saját olajkútból szivattyúzza. <br />Második kategória az <i>önellátó</i>. Szerintem ennek sincsenek alfajai, ez egy külön kategória, bármennyire is rugalmasnak tűnhet a szó értelmezése. A nevében benne van, hogy a rendszer önmagát teljesen ellátja. Ha itt csak és kizárólag az élelmiszer részére gondolunk, az azt jelenti, hogy a búzát is megtermeszti, megőrli és saját kenyeret tesz az asztalra a ház ura vagy úrnője. Nálunk ilyen sincs, esetleg a Krisna-völgy jellegű közösségekben. De legyünk kicsit rugalmasak, jelentse azt, hogy a legszükségesebb dolgokért mész csak a boltba, azaz mondjuk veszel kenyeret, sót meg cukrot, minden mást te termelsz meg otthon. Valószínűleg erre gondolnak a jövő reményteljes kisgazdái.<br />A harmadik kategória a <i>konyhakert.</i> Jelentéséről és jelentőségéről bővebben a bejegyzés végén.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVPFSAHWL4RCZ645Lf52ueTQX9M_ukndWQrAJwivKOaQ1CE-SGJCU6P-M3M79CDfe7_7lXyYC2L3_zqnPY8F4Uh2gkV-B1eXXyVJqNJ9cEB45E5cOBi4gmdUzlGpesnMxkivifQUrqX6j3sgZfAnuSSnASRQh5BkbJky9PVKajMyWp5-QdMtHC2zQT/s3968/IMG_20190409_182445.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2976" data-original-width="3968" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVPFSAHWL4RCZ645Lf52ueTQX9M_ukndWQrAJwivKOaQ1CE-SGJCU6P-M3M79CDfe7_7lXyYC2L3_zqnPY8F4Uh2gkV-B1eXXyVJqNJ9cEB45E5cOBi4gmdUzlGpesnMxkivifQUrqX6j3sgZfAnuSSnASRQh5BkbJky9PVKajMyWp5-QdMtHC2zQT/w640-h480/IMG_20190409_182445.jpg" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /><b>A kert</b><br />Induljunk ki a kertben termesztett zöldségekből. A gyümölcsöt most hagyjuk, ha valaki olyan hendikeppel indul, hogy komplett gyümölcsöse van, annak nagyon kell örülni, gondozni, értékelni, de egész évben ugye nem ehet a család kizárólag körtét, almát vagy barackot. Jöhet tehát a kiskert. Nekem a házhoz nagyjából 3500 négyzetméter szabad terület tartozik. Ebből egy 400 négyzetméteres konyhakertet alakítottunk ki (mondjuk magaságyásokkal, fóliasátorral és fűszerkertekkel együtt). Ez egy négytagú családnak (ahol a két kisgyerek csak mutatóban tud segíteni) hatalmas kihívás és munka, ha a szülő mellette dolgozni jár, oviba-suliba kísér, etet, fürdet, stb. Hogy érthetőbb legyen: a kert 16 darab 2.5x1.5 méteres emelt ágyásra van osztva, valamint a paprikáknak és a paradicsomoknak van lefektetve 12 db 4 méter hosszú kilyuggatott geotextil fólia. Ezeken kívül egy nagy fóliasátor, dombágyások és két raklapból készült 3x1.5 méteres magaságyás. Elképzelhető, hogy egy ekkora kert hatalmas vállalás, kicsit be is sokalltam vele, a többség 100 négyzetméter körüli kerttel operál. <br /><br />Nos, elárulom: a mi hatalmas kertünkkel sincs minimális esélyünk sem az önellátásra! Tök jó, nem kell paradicsomot, paprikát, ubit venni mondjuk 3-4 hónapig, tavasszal van retek meg saláta, januárig elég a krumpli, hagyma, fokhagyma, stb. Csak hogy egyértelműek legyenek a számok: minden évben nagyjából negyven darab paradicsompalántát ültetek. Sajnos pont ennél a növénynél nem lehet a fajták sokfélesége miatt még körülbelüli összsúlyt sem számolni, de hidd el, nem kevés pari terem nálunk. Viszont nyár végén minimális mennyiséget sikerül befőzni és eltenni, mert elfogy.<br /><br />De nagyon szépen terem a burgonya is, másfél kiló szokott kijönni egy növény alól, tavaly összesen 60 kiló körül volt az össztermés. Persze ez úgy, hogy a szinte egyetlen eredményes és igazán vegyszermentes védekezés választottuk a krumplibogár ellen, azaz minden nap kézzel leszedegettük a bogarakat a tövekről. Jó kis meló, főleg kánikulában...</div><div style="text-align: justify;"><br /><b>Ha már krumpli</b><br />Számoljunk csak. Ha kizárólag krumplit szeretnél enni egész évben, és minden nap egyetlen alkalommal az asztalra teszel csak egy kilót (ami mondjuk egy vagy két kamaszgyerekkel a vicc kategória), az 365 kiló krumpli. Ha átlagban lejön egy kiló, akkor háromszázhatvanöt krumpligumót kell ültetned. Azaz inkább négyszázat, mert ugye teljesen önellátó szeretnél lenni, vagyis gondoskodnod kell a következő évi vetőgumókról is. Ez optimális tő - és sortávolsággal úgy 150 négyzetméter. Ezt a területet már nem fogod tudni minden nap átnézni, így vagy lelegel a tenyészidő felére mindent a csíkos kártevő, vagy permetezel ezerrel. Utóbbi esetben persze már ugyanazt a vegyszeres krumplit fogod enni, mint amit a Tuskóban vehetsz, ráadásul kezdő kertészként semmi sem garantálja a tövenkénti egy kilót, mi van, ha pár dekás kis gumókat találsz szüretkor? És ha minden sikerül, akkor is csak és kizárólag krumplit ettetek egy éven keresztül, naponta egyszer, ami különben tökéletes diéta és méregtelenítő kúra...<br /><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHN-x3r2biO9UaYJ7T78nfWHQe2zAcCbzt1oAVmwC9a71jTc-cPEV5UCVCXXCd_gk0qvjhOLtB24oaY_bLFemuL-5f2tUaJQ4sOCaSySNkFvhmWtZG2mQQnHkw7NjjA6CQwi_ZPq12bXcQPPedG-26chKTaVqzDpmYxiQdUjERX2DcG3-YmxJ05qv9/s9248/20220409_110153.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="9248" data-original-width="6936" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHN-x3r2biO9UaYJ7T78nfWHQe2zAcCbzt1oAVmwC9a71jTc-cPEV5UCVCXXCd_gk0qvjhOLtB24oaY_bLFemuL-5f2tUaJQ4sOCaSySNkFvhmWtZG2mQQnHkw7NjjA6CQwi_ZPq12bXcQPPedG-26chKTaVqzDpmYxiQdUjERX2DcG3-YmxJ05qv9/w300-h400/20220409_110153.jpg" width="300" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Háziállatok</b><br />Mert ez is hozzátartozik az önellátáshoz, például a baromfi. Veszel mondjuk tíz egészséges jércét, nagyjából ez az a mennyiség, ami egy átlagos dolgozó ember napi rutinja mellett kezelhető. Felneveled őket, mind életben maradnak és még szerencséd is volt, mert akitől vetted őket, nem akart átverni, így az arány egy kakas, kilenc tyúk. A tyúkok tojnak, a kakas meg ébreszti az egész falut. Persze enniük is kell, s mivel te teljesen önellátó (és ha belevágtál, nyilván bio is) vagy, így takarmányt kell nekik is termesztened. Mondjuk kukoricát, ami kinyírja a földed. Nem untatlak a számokkal, tíz baromfi éves takarmánybevitele nem kevés. Cserébe lesz tojás meg trágya, és ha a városi érzékenységet sikerül levetkőzni, akkor hús is. Tízszer. Mert ha mind a tízet levágod, akkor bizony elfogynak. Lehet arra apellálni, hogy megvárom, míg kikelnek a csibék, aztán az öregekből lesz egy jó újházi húsleves, a fiatalokkal meg folytatódik az élet nagy körforgása, csak ez nem így működik. Például lehet, hogy minden csibe elpusztul, mert kezdő gazdaként fogalmad sincs, hogy kell tartani őket. De ha minden klappol, akkor sem garantálja senki, hogy a tíz csibéből nem tíz kakas lesz, és akkor a körforgásnak bezony reszeltek, mert semmiféle csirkejogi szervezet nem tudja majd elintézni, hogy két kakas együtt tojást rakjon...<br />Nagyon jó lenne például tehenet tartani. Én is szeretnék. Tej, vaj, tejföl, sajt, nyami. Ezek szerint fogalmad sincs, hogy mennyit eszik, iszik és - főleg! - ürít egy tehén naponta. Nagyjából minden szabadidőd az egyetlen jószág gondozására menne el. Persze ki lehet és ki is kell hajtani, régen ez nem volt gond, a csorda hajnalban végigment a falun, este meg bőgve visszasétáltak, ki-ki a maga portájára. Ez ma már szintén nem működik, a saját talpalattnyi földeden kell legeltetni, ha az idő engedi, de éjszakára és télen így is bekerül a helyére, és hamarosan már a grillező mellett folyik majd végig a trágyalé. <br />Opció még a kecske is, jól tejel, a szabadtartásúnak szerintem a tehéntejnél is finomabb teje van, nem kell félni a TBC-től, melegítéssel még az egyetlen kórokozó, az esetlegesen kullancstól elkapott encephalitist okozó baci is beadja a kulcsot. Persze tavasztó nyárig tejel, az év második felében meg eszik és pusztít. Szó szerint. Nálunk megették az OSB lapból készült ól felét. Soha többet.<br />Bárány? Cuki, de csak eteted és eteted. Sok haszna nincs, évente egyszer a levágott gyapjúból megtöltesz egy vánkost. Esetleg levágod, bár ezt úgysem fogod megtenni. A birka levágásához, főleg ha bari korában került hozzád, dahmer-i lelkület kell... </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqLFn0u1Xz2u6IRZjpAvlUtntkYD-eqd_sbEd1m8xbtAuTQuQ37y-wsZO66njVq3dr4ARwF9v2ETvMlHX9ERPhSDE9ZeCPoNpNuOxH91Bt1lzo4cubJCxzSbe-J02PM0CeR8c-eshfpl0Hks9-SCjidfni_mI5_6hkKS3awhtv1JY74cA-i5TyQsBD/s9248/20220407_162758.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="9248" data-original-width="6936" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqLFn0u1Xz2u6IRZjpAvlUtntkYD-eqd_sbEd1m8xbtAuTQuQ37y-wsZO66njVq3dr4ARwF9v2ETvMlHX9ERPhSDE9ZeCPoNpNuOxH91Bt1lzo4cubJCxzSbe-J02PM0CeR8c-eshfpl0Hks9-SCjidfni_mI5_6hkKS3awhtv1JY74cA-i5TyQsBD/w300-h400/20220407_162758.jpg" width="300" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A reálisan gondolkozó nagy többség teljes mértékben tisztában van ezekkel a dolgokkal, még akkor is, ha sosem volt saját "tanyája". Sajnos azonban úgy vettem észre, hogy nagyon sokan vannak, akik tényleg a totális önellátásra szeretnének berendezkedni. Mikor megkérdeztem, hogy ezt milyen méretű és jellegű területen óhajtják megpróbálni, a válasz meghökkentő volt. Volt szó egy holdas földről is (persze az illető nem tudta, mekkora lehet egy hold), de a nagy többség egy átlagos kertes ház hátsó udvarban elhelyezkedő konyhakertjéről beszélt. </div><div style="text-align: justify;">Mit tud adni egy ekkora terület? Vagy mit tud adni akár egy relatíve nagy terület, mint a miénk? Pihenést, kikapcsolódást, kóstolót. Hogy hobbi szinten elbogarásszunk, a szezonban eszegessük a rengeteg csodálatos zöldséget és gyümölcsöt, hogy télire befőttet meg szószokat készítsünk, esetleg összeszedjük a fészkekből a napi tojásadagot. Hogy ilyenkor, február elején felváltva pakolásszuk az idei vetőmagokat és a műcsalis dobozt. Hogy mindig valami újat és újat próbáljunk ki, aztán általában csalódva maradjunk a jól bevált dolgoknál. Van ezeknek a kis birtokoknak egy nagyon találó elnevezése: <i>hobbikert</i>. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pecás hasonlatként olyan ez, mintha kizárólag abból szeretnénk fenntartani magunkat, amit horgászat közben fogunk. Ez egy nyári dunai egyhetes csónaktúrán simán működik is, de januárban nagy eséllyel felkopna legtöbbünk álla. Ha május elején (amikor igazán indul a kertszezon) azt mondom, hogy mostantól kizárólag azt esszük, amit mi termelünk, akkor 400 négyzetméteres kertemmel - nagyon optimista becsléssel - fél év alatt éhenhalunk...</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Miért működött régen mégis ez? Mert az emberek közösségben művelték, segítették egymást és működött a cserekereskedelem. Ráadásul nagy területeken gazdálkodtak, amiből mindenki részesedett, emellett művelték együtt a háztájit; nagyszülő, apa, anya, gyerekek, generációkon keresztül. Ez volt az életük, mert ebből éltek. <br /><br />...és persze az igényeik sem voltak ekkorák...</div><br /><p></p>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-40926192650246508682023-01-29T00:06:00.002+01:002023-01-29T00:09:35.000+01:00A 2023-as jegyárakról<p style="text-align: justify;">Kicsit szomorú vagyok, hogy hosszabb kihagyás után pont egy ilyen jellegű bejegyzéssel térek vissza, bár ez főleg az én saram, így nem vetnék másokra követ emiatt. A téma nem lesz más, mint az idei horgászjegy árak emelkedése során kialakult országos méretű hiszti. Elnézést kérek mindenkitől, de erre a jelenségre nincs jobb kifejezés. Neki is esnék a történetnek, bár fel vagyok készülve arra, hogy a burzsujtól a MOHOSZ bérencig mindenféle kifejezés megjelenik majd a kommentek között, de azt hiszem ezt a békát kénytelen leszek lenyelni (azaz kicsit sem érdekel)...</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiacSHPwiO04ePSxj_iXB475sLai-JosIOW3h7mkyoxUd1sShoAldQF1eyh4afVnOHKPASJEYRgHwCJUmfUBCRfnz0zEwuI6ov9SrHDBxFcZX61jDibPSHCMiYPQKsaJ4sZz7YpDRWTNY_abKfN8u0A6nbUXKRqubxroGtt0_hydKTSkQikLko_Ods7/s2048/DSC_0842.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiacSHPwiO04ePSxj_iXB475sLai-JosIOW3h7mkyoxUd1sShoAldQF1eyh4afVnOHKPASJEYRgHwCJUmfUBCRfnz0zEwuI6ov9SrHDBxFcZX61jDibPSHCMiYPQKsaJ4sZz7YpDRWTNY_abKfN8u0A6nbUXKRqubxroGtt0_hydKTSkQikLko_Ods7/w640-h426/DSC_0842.jpg" width="640" /></a></div><p><b>Állami jegy </b></p><p></p><div style="text-align: justify;">2022-ben az állami horgászjegy ára 3.000 forint volt (+300 Ft a fogási napló). Idén ugyanez 5.000 Ft, melyhez 500 Ft a fogási. Ugye a legtöbben már itt elkezdtek tombolni, mert ez <i>"majdnem 100 százalákos áremelés"</i> (ami ugye nem igaz). Ezt igazából nem is értem. A kilós félbarna kenyér egy év alatt 299 forintról 599-re emelkedett, és ez csak egy példa volt, hirtelen más nem jutott eszembe (meg kedvem sincs utánakeresni). Mindenki számára tiszta, hogy minden emelkedik, hogy ez kinek a hibája, ebbe most ne menjünk bele. Ám mielőtt valaki dührohamot kapna a kétezer forintos emelés miatt, azért jusson eszébe, hogy ÉVES jegyről beszélünk. Később még beszélünk erről. <br /><br />Ha a fogási napló nincs időben leadva, akkor dupla államit kell fizetni. Na, ez az a pont, amivel ujjongva és tapsolva értek egyet, bár simán vállalhatónak tartanám azt a régi módit is, hogy emellett mondjuk júniusig ne kapjon új államit, aki magasról tojik az egészre. A világ legegyszerűbb sztorija bevinni egy összesített (!) fogási naplót egy irodába és a kezébe adni az illetékesnek. Esetleg postán elküldeni. Érdemes lenne statisztikát készíteni arról, hogy hány magyar horgász képtelen például az összesítést normálisan megcsinálni. Valószínűleg kiakadnánk a számoktól.</div><br /><b>Területi jegyek</b><br /><br /><div style="text-align: justify;">Itt ugye már komolyabb emelésekről beszélünk. Az általam is vásárolt éves Duna és mellékfolyói összevont területi 64.000 Ft lesz idén. Tavaly ugyanez 52.000 Ft volt. Utánanéztem a publikus engedély áraknak, nagyjából ilyen mértékű, 20-25 százalékos áremelés történt mindenhol. Összehasonlításképp: a cégünknél használt nyersanyagok árai tavaly január óta nagyjából 300 százalékot emelkedtek (a közüzemi díjakkal nem borzolnám a nagyérdemű idegeit, valószínűleg mindenki könnyes szemmel bontogatja az aktuális energiadíjak számlaértésítőit). </div><p></p><p style="text-align: justify;">Persze alapjában véve ezek az összehasonlítások elég bugyuták, már hallom is, hogy: ugyanmár ne hasonlítsuk össze a kenyeret a horgászengedéllyel. Ebben van valami, de a végeredmény mindenképp ugyanaz: mindkettőt ki kell fizetni, ha enni vagy pecázni akarunk. Persze mindkettő nélkül lehet élni, csak nem biztos, hogy érdemes. <br /><br />Én inkább az átlag horgász rettenetesen egysíkú gondolkodásán vagyok kiakadva. Mert számoljunk át egy példát - azaz kotorásszunk kicsit a zsebemben, ha már konkrét példáról beszélünk. Személy szerint az állami mellé a már említett dunai összevont jegyet illetve az egyesületi tavunkra a területit fogom kiváltani (ez szintén 60.000 Ft körül lesz). Ez fogásival, tagdíjjal, mindennel együtt legyen 130.000 Ft. A magyar átlagfizuhoz képest elég szép pénz ez (mondjuk az igazán nagy szégyen pont az "átlagfizetés", csak ezt nagyon kevesen veszik észre). Ennek ellenére elosztva ez alig több, mint 10 ezer tallér havonta, és konkrétan szinte akkor és ott horgászok, ahol szeretek és amikor szeretnék. Tízezer forintért rég nem tudsz elmenni például étterembe egy családi vacsorára (lassan egyedül sem), húsz-harmincszorosa megy el egy nyári balatoni pár napos nyaralásra, sokszorosa egyhavi cigarettára. Múltkor egy barátom rendelt egy összejövetelre két darab 45 centis pizzát, 10 rugó volt (ráadásul szar is).<br />És ezt egy kifejezetten drága összeállításra számoltuk most, a legtöbbek engedélye megáll 70 ezer forint környékén. Ötezer-nyolcszáz havonta...<br /><br />Sokan jöttek a szokásos dumával: mit kapunk ezért a pénzért? Mit tesz ezért a MOHOSZ, mit tesznek az egyesületek? Mi kerül ennyibe? Pont egyik nap beszélgettem egy ismerőssel, és megint csak a kenyér hasonlatot tudom felhozni. <i>Mert mi kerül majdnem ezer forintba egy kiló kenyérben?</i> - kérdezte ő. Hiszen az egy marék liszt, élesztő, só meg víz... <br />Na igen. A gazda megtermeszti nekünk a búzát. Mag, munkagépek, munkaerőköltség, stb. Aztán megy a búza a malomba (nem, nem a saját lábán, fuvarozzák, azaz üzemanyag és munkaerő költség). Ott megőrli a három tarka macska, ismét csak munkaerő, energia, és egyebek. Megint fuvar, megy a pékségbe, azt hiszem, ismételnem nem kell magam (azt, hogy a jelenlegi energiaárak mellett pl. hogy tudnak egy pékséget fenntartani, számomra is rejtély). Aztán szállítás az üzletbe, ahol önző rohadék módon a tulaj szintén szeretne megélni a munkájából. Így lesz a marék lisztből kenyér (és a vizet, élesztőt meg a sót még nem is számoltam).<br />Nagyjából tessék ezt levezetni egy egyesületnél is. Megemelkedett üzemanyagárak, halárak, és a többi. Mégis mit vártunk? </p><p style="text-align: justify;">Mert ugye megy a blőd duma, hogy lassan a vadászat nem kerül ennyibe...<br />Haver, tisztában vagy azzal, miket beszélsz? A vadásztársaságok milliós nagyságrendű tagdíjakkal dolgoznak, mi meg havi tízezerért pecázunk. </p><p style="text-align: justify;">Végezetül csak magamat tudom ismételni: horgászni nem kötelező! A MOHOSZ boldogan döngette a mellét, hogy a Covid alatt mennyivel nőtt a magyar horgászok száma, csak ennek épp a horgásztársadalom "öregebb" része nem örült. Én sem. <br /><br />A 700 ezernek a fele bőven elég lenne...</p>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-60851577969465980552022-07-18T12:49:00.002+02:002022-07-18T21:11:39.992+02:00A Főzőskönyv<p style="text-align: justify;">A történet azzal kezdődik, hogy pár éve a család cukorborsó főzeléket kért ebédre. Főzök lassan mindent, de cukorborsó főzeléket nem tudok főzni. Vagyis akkortájt nem tudtam, azóta megtanultam, viszont akkor <i>Google</i> barátunkhoz fordultam segítségért. Keserű tapasztalataim okán sosem klikkelek ilyen mindmegette, nosalty, meg hasonló hitvány receptgyűjtő oldalakra, ám gyorsan kellett cselekednem, s a legelső receptet ki is választottam a félmillió találatból. Mi baj lehet? Cukorborsó főzelékről beszélünk, azt nem lehet elrontani...</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzncFEe76kcsqZpG0Wv6zO-0Ji1YLzmv0WUPi7Bt4GUWbFwa-VAZL2Za6vxw7aoQhWsoqOo7DEuudbf0XvI7PfLwP7uBldIKTJVYNjQu5xG4Xxdp7Tz7HRUy0nkLdR-EEtVx91ueeu_xEhkYAitVDfuZ-n_SdHt4CXjTW6WTBqbdn0aEP2hX-CCSna/s6845/fozoskonyv.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Dragomán György Főzőskönyv" border="0" data-original-height="4300" data-original-width="6845" height="402" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzncFEe76kcsqZpG0Wv6zO-0Ji1YLzmv0WUPi7Bt4GUWbFwa-VAZL2Za6vxw7aoQhWsoqOo7DEuudbf0XvI7PfLwP7uBldIKTJVYNjQu5xG4Xxdp7Tz7HRUy0nkLdR-EEtVx91ueeu_xEhkYAitVDfuZ-n_SdHt4CXjTW6WTBqbdn0aEP2hX-CCSna/w640-h402/fozoskonyv.jpg" title="Dragomán György Főzőskönyv" width="640"></a></div><p style="text-align: justify;">...hittem én naivan. Valami levitézlett, a szakmájától elszakadni nem akaró cukrász receptje volt, négy evőkanál cukrot írt elő szerencsétlen főzelékhez. A végeredmény rettenetes volt, de a csirkéink legalább degeszre ehették magukat aznap. Azóta kerülöm ezeket a recepteket, mint Bíbor macskánk a forró húslevest.</p><p style="text-align: justify;">Aztán eltávolodtam a komolyabbnak nevezhető gasztro oldalaktól és főzős videóktól is. Egyrészt rettentően zavart az a modern nyelvezet, amit az utóbbi években felvettek, máskor az olvasók kommentjei csapják ki a biztosítékot. Vérre menő viták folynak fűszerekről, eljárásokról, nevekről, mintha a főzés nem arról szólna, hogy mindent kipróbálva és megtapasztalva jutunk el a tökéletességig. Lincshangulat alakul ki egy cikk alatt, ha szerencsétlen publicista - horrible dictu! - egy mokkáskanállal több pirospaprikát szór a halászlébe, s meri így szegedinek vagy bajainak nevezni. A fokhagymapor vagy a vegeta szitokszónak számít, mintha a nagyérdemű minden hozzávalót a biopiacon vásárolna, s még a főzéshez használt vizet is csak éjfélkor merítené egy hűs forrás habzó vizéből. Szóval megy a képmutatás ezerrel. <br><br>Nem panaszkodni akarok, elhagyva ezeket az oldalakat igazi kincsekre bukkan az ember. Személyes blogokra, de leginkább kézbe fogható színes-szagos olvasmányokra. Valódi kis könyvtár alakult ki utóbbi években a konyhámban, ha elakadok vagy újra vágyok, mindig ezekhez nyúlok először. Van itt belföldi és külföldi irodalom, egy-egy igényesebb magazin, sorozatok írók és tematika szerint, majd egyszer értekezek a legjobbakról, de az nem lesz rövid, szerelmes vagyok ezekbe a könyvekbe, kivétel nélkül mindegyikbe. <br><br>Történt aztán, hogy nyár elején kedvenc közösségi oldalunkon egy ismerős megosztott egy írást <i>"Itt az idő, megint azt mondom, csináljatok kovászos-uborkát apám titkos receptje szerint..."</i> kezdettel. Szerzője <i>Dragomán György</i> - akinek <i>Máglya</i> című könyve számomra nagyon kedves emlék, - s ez a rövid kis elbeszélés-receptecske annyira bejött, hogy azonnal klikkeltem a bejegyzés végén található könyvajánlóra. Fél perc múlva már a virtuális kosárban csücsült a könyv. </p><p style="text-align: justify;">Azóta a <i>Főzőskönyv </i>a<i> </i>kedvenc receptkönyvem lett. Egyetlen konkurrenciája van, <i>Locatelli Ízek Itáliája</i> című remekművével holtversenyben vezetik a mezőnyt; nem csoda, az is hasonlóan önéletrajzi ihletésű, novellisztikus műremek. A <i>Főzőskönyv</i> mégis más. Leültem és végigolvastam. Aztán újra nekiestem, és most már lassabban, három nap alatt rágtam át magát rajta. A rágást szó szerint értsd, minden falatot és receptet alaposan ízlelve, mosolyogva, jóllakva vagy korgó gyomorral, de legtöbbször elismerően bólogatva. Mert első olvasás után csupán egyetlen gondolat kristályosodott ki bennem: ezzel a fickóval rokonlelkek vagyunk! Nagyon hasonlóan gondolkodunk, főzünk, élünk. Végtelenül tudunk örülni egy szelet vajaskenyérnek, de annak is megadjuk a módját. Szeretjük a lassan készülő, de kevés odafigyelést igénylő recepteket, imádunk kísérletezni és örülni a sikernek, tanulni a kudarcból.<br><br>A <i>Főzőskönyv</i> nagyon különbözik a fent említett <i>nagyontudokfőznimindenkimáshülye</i> elven működő weboldalak két csoportjától. A receptek működnek, az író mégis minden pillanatban arra ösztönözi az olvasót, hogy próbálkozzon, kísérletezzen, hiszen ez a főzés esszenciája. Kedvenc idézetem a könyvből, <i>a Libacomb, birsalma, barna sör</i> című fejezet utolsó bekezdése: <br></p><p style="text-align: justify;"><i></i></p><blockquote><i>...és persze kacsacombbal is pont ilyen szépen elő lehet adni. És rendes almával vagy körtével is. Vagy szilvával. Vagy aszalt szilvával. Vagy aszalt barackkal. Sör helyett használhattok vörösbort. Fehérbort. Konyakot. </i></blockquote><p></p><p style="text-align: justify;">A Főzöskönyv egy kedélyes beszélgetés az olvasóval. Néha mesél, néha okít, de sosem okoskodik. Receptek és a novellák követik egymást, ízlésesen még a papír színe is más, megkülönböztetve őket, hogy a nyájas Olvasó előre tudja, milyen fogás következik. Második olvasás közben tűnt fel különben, hogy a kötetben nincsenek fotók, de még egy árva grafika sem, de mielőtt ezt kifogásolná az ember, rájön, hogy abszolút nem is hiányoznak. Szerencsére hiányoznak viszont az olyan "trendi" kifejezések sem, hogy <i>brutál</i>, meg <i>cuccos</i>, meg <i>megúszós</i>. Brrrrr....</p><p style="text-align: justify;"><i>Örüljetek neki és egyétek meg! </i>- tanácsolja a könyv a fejezetek végén, én meg azt mondom, hogy örüljetek neki, és vegyétek meg, mert ehhez hasonló olvasmánnyal ritkán találkozik az ember. S mert főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni!</p>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-69706410258928952282022-05-19T22:17:00.004+02:002022-05-19T22:24:26.531+02:00A spárgáról<p style="text-align: justify;">Ismét egy egyedi (horgászattól kicsit távoli) bejegyzés következik: a spárgáról fogok értekezni. Ennek két oka van: egyrészt számomra ez az a zöldség, ami viszi a prímet, minden mennyiségben tudnám fogyasztani, másrészt kis hazánk mindentudó kertészeti oldalai olyan bazári felületességgel foglalkoznak a témával, hogy a laikus kertbarát kedve pillanatok alatt elmegy a kezdeti sikertelenségek után. Arról már nem is beszélek, hogy minden egyes szakoldal a legnehezebben termeszthető növények közé sorolja; hogy ez mennyire nincs így, azt az bizonyítja, hogy itthon április óta a lekváros kenyeret is spárgával eszem (kis túlzással persze). <br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzp0vRYS3n5jQtQi0_T-vUIjjs3wy5sPlNkSnSZPnNdi2UT0GepcScW4Sd6mrcaEp5_bnOFa4dn3f4YM0fqYcPC9GidhqSQafThuFH_kn_9UgVm5mq45I7JUj6qvWfGAFFi1mhCbJ7sKK8JyAdXDQIlUlBENNnPUNgrvO8BnI_WjIlDO1iwDlfkLrl/s6800/20220517_190425.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3760" data-original-width="6800" height="354" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzp0vRYS3n5jQtQi0_T-vUIjjs3wy5sPlNkSnSZPnNdi2UT0GepcScW4Sd6mrcaEp5_bnOFa4dn3f4YM0fqYcPC9GidhqSQafThuFH_kn_9UgVm5mq45I7JUj6qvWfGAFFi1mhCbJ7sKK8JyAdXDQIlUlBENNnPUNgrvO8BnI_WjIlDO1iwDlfkLrl/w640-h354/20220517_190425.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Egy dologban igazuk van az ominózus cikkeknek: a spárga magról való kiskerti termesztése a mazochizmus egyik kiváló példája. Öt éven keresztül próbálkoztam a dologgal, végül tavaly tavasszal próbálkozásaim siker koronázta: egy csomag külföldről hozatott, méregdrága mag embertelenül hosszú csírázási idő után kikelt, hogy aztán egy nyáron keresztül dajkáljam a magoncokat. Ezeket a kis drágákat jövő tavasszal tudom majd a végleges helyükre ültetni, azaz három évig csak a nevelgetéssel telik az idő. <br />Rájöhettetek, hogy nem ez a legoptimálisabb módszer a spárga termesztésére, hiszen az átlag hobbikertész valószínűleg a legtürelmetlenebb embertípus a világon (annak ellenére, hogy a kertészkedésnek pont a belassulásról kellene szólnia, de mindegy). Kutattam én is a neten eleget spárgatövek után, két éven keresztül hiába, ám nem sokkal a fent említett magok kikelése után belebotlottam a <a href="http://gyomber-tanya.hu/" target="_blank">Gyömbér tanya weboldalába.</a> Gyors telefon, segítőkész hozzáállás; szerencsére akkor sem hajtanak el, ha néhány tőre lenne szükséged, és nincs kétszáz hektár területed a spárgázásra. Aztán tavaly május végén meg is érkezett tőlük a csomag, benne negyven spárga magonccal. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgorguMjoOXv5PVN2vcKkhcjiDFa4Wrregv3BLFraOm9buKj3G1RCjc4D_JwY1SfKmwBAfNMOoszwOKeBK3zA3JwoWiCVWWfmw4Qn0UBt95lmaI1_KDS06ZMhaed8aq1CjwynociZDuCBzdpa5ga221VmstmFRkMYbo7mwvmeWp_oIt5xXQhPkm5WbY/s5290/IMG_20220402_101226_589.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5289" data-original-width="5290" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgorguMjoOXv5PVN2vcKkhcjiDFa4Wrregv3BLFraOm9buKj3G1RCjc4D_JwY1SfKmwBAfNMOoszwOKeBK3zA3JwoWiCVWWfmw4Qn0UBt95lmaI1_KDS06ZMhaed8aq1CjwynociZDuCBzdpa5ga221VmstmFRkMYbo7mwvmeWp_oIt5xXQhPkm5WbY/w400-h400/IMG_20220402_101226_589.jpg" width="400" /></a></div><p style="text-align: justify;">Nem bonyolítottam túl a dolgokat: maradt egy üres magaságyásom a kerítés mellett, ezt megtöltöttem trágyával, komposzt ment a tetejére. Szerencsére a kecskéim bőven produkálják az előbbit, egyszerűen fel kell battyognom a felségterületükre és talicskával letologatni a megfelelő mennyiséget. A megérkezett magoncokat ebbe az ágyásba ültettem el, a begyökeresedésig bőszen locsolgattam, oszt ennyi. Nem túl bonyolult, ugye? Ha valahol elakadtam, a Gyömbér tanyát felhívva mindig megkaptam a megfelelő instrukciókat. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMtPzXOsA1TCtxCFZu9pJrVrAYPl79k1UMYjux6peG9fGdrbmFqwC6qQaLj4BFzaD0UE21Fi66Wg9KdKT0hd-T64wWZ4esVPSOWVhGG_1CDxLwqA05Dk-8w_QlEMU4Htyw1_qKakAPFq5vSOpAkz8TBr6O90sZR7sY7DB32pSkqUepzyUMDpN83G6q/s3410/IMG-23eea32b5ef80069a834edc65e23fda7-V.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3410" data-original-width="2558" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMtPzXOsA1TCtxCFZu9pJrVrAYPl79k1UMYjux6peG9fGdrbmFqwC6qQaLj4BFzaD0UE21Fi66Wg9KdKT0hd-T64wWZ4esVPSOWVhGG_1CDxLwqA05Dk-8w_QlEMU4Htyw1_qKakAPFq5vSOpAkz8TBr6O90sZR7sY7DB32pSkqUepzyUMDpN83G6q/w480-h640/IMG-23eea32b5ef80069a834edc65e23fda7-V.jpg" width="480" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Tavaly értelemszerűen még nem volt szedhető a spárga, ellenben a magoncok embermagasságú, sűrű növénytengert növesztettek, mely őszre elsárgult, s mikor a tövük teljesen elrohadt, szépen kihúzgáltam őket. Őszinte leszek, nagyjából ennyi gondozást igényelt az egész állomány, valamint télre gondosan betakargattam a töveket szalmával. Ezen kívül nem maradt más dolgom, mint tűkön ülve várni az áprilist. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp4tfgn9EbtUF_p-ed3Tr8I53ucemuksYDzhpNWzNsFw29pJc9jCcUx5V9Y_zUzHReKYVVVkISKKHESWXF0WdHDXs8A1iAGOMRNgqVLEoXM-pus-tvmPep3-w6fujpY5TjaY2sJ8zr2WwbCAAUaorHNG4CsqobVHLtEtRjinx1HAMEP8H2MwFqFShb/s9248/20211117_143819.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="9248" data-original-width="6936" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp4tfgn9EbtUF_p-ed3Tr8I53ucemuksYDzhpNWzNsFw29pJc9jCcUx5V9Y_zUzHReKYVVVkISKKHESWXF0WdHDXs8A1iAGOMRNgqVLEoXM-pus-tvmPep3-w6fujpY5TjaY2sJ8zr2WwbCAAUaorHNG4CsqobVHLtEtRjinx1HAMEP8H2MwFqFShb/w480-h640/20211117_143819.jpg" width="480" /></a></div><p style="text-align: justify;">S lőn: tavasszal megjelentek az első spárgasípok, amit olyan pátosszal vittem be a konyhába, mintha valami egyházi relikviát találtam volna a rögök között. Lassan lehámoztam róluk a szalmatakarót, kaptak egy kis marhatrágya pelletet, és ahogy egyre sokasodtak a földből kikandikáló sípok, én is egyre boldogabb lettem. A nagyjából tíz négyzetméter területről naponta egy maréknyi spárga simán lejön (és ez az első év, reményeim szerint ez csak erősödni fog). Június elején pedig befejezem majd a szedegetést, ismét felnő a spárga, majd elszárad, kihúzkodom és kezdődik minden előröl...</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDiTGI6fCQfo0NVq01Cu4ujJDz7yrUvIuR0y-QF94N7fUMBvkYBKodqSKyU6jRrQEtAXsEAn7BhvmNx3q0mymOyO8Vw0vIktPueFPbMa_x-icB6rN-uvgkuSaNZaMwtlEitiAqes-AR8bXnksGfNRzF1yRBTqzTCHtf_GkNbn-Xbkt2pKbiZBvApkY/s7018/20220429_135653.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="7018" data-original-width="6748" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDiTGI6fCQfo0NVq01Cu4ujJDz7yrUvIuR0y-QF94N7fUMBvkYBKodqSKyU6jRrQEtAXsEAn7BhvmNx3q0mymOyO8Vw0vIktPueFPbMa_x-icB6rN-uvgkuSaNZaMwtlEitiAqes-AR8bXnksGfNRzF1yRBTqzTCHtf_GkNbn-Xbkt2pKbiZBvApkY/w616-h640/20220429_135653.jpg" width="616" /></a></div><p style="text-align: justify;">Annak ellenére, hogy a friss sípok nagy része leszedés után nyersen áldozatul esik a családnak (csak a sóskalevél népszerűbb a gyerekek körében), bőven jut a konyhába is belőlük. Nem mennék bele, milyen nyomelemeket meg vitaminokat tartalmaz, akit ez érdekel, minden bizonnyal megtalálja valahol; nekem elég annyi, hogy finom. Nagyon finom. A végtelenségig variálható, mi nagyjából már mindent készítettünk belőle, kezdve a krémlevestől a különféle tésztákig. Ma például egy szuvidált sertésszűz mellé egyszerű spárgás rizottót készítettem. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6A3EgXZS0Se4en1nga13V_qrfLm9uk5Qe49nxCmzm6a_uKeSus1ZYKs7PFYv2eVmFyM6pNT4N55dNLCyGa5dGod0ej11c2Y-U3Pm-I2wBjIvgaw9ZkMan0IuSfNO2w5XfyQZxd5VzWVGCNH68accwtCK6S4dNsc7YarvdvEl1R65gCecGtFdsu7KX/s6936/20220519_184827.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="6589" data-original-width="6936" height="608" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6A3EgXZS0Se4en1nga13V_qrfLm9uk5Qe49nxCmzm6a_uKeSus1ZYKs7PFYv2eVmFyM6pNT4N55dNLCyGa5dGod0ej11c2Y-U3Pm-I2wBjIvgaw9ZkMan0IuSfNO2w5XfyQZxd5VzWVGCNH68accwtCK6S4dNsc7YarvdvEl1R65gCecGtFdsu7KX/w640-h608/20220519_184827.jpg" width="640" /></a></div><p style="text-align: justify;">Szóval a spárga, mint kerti növény kipipálva. Jó móka, egyszerű, de nagyszerű. Tizenpár évig bőségesen terem, aztán megújítva újra indul a dömping. Nincs vele macera, minimális odafigyeléssel és törődéssel az egyik legkülönlegesebb növénnyel lesz gazdagabb kis birodalmunk. </p>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-35291338686667192972022-01-25T19:04:00.004+01:002022-01-25T19:04:47.187+01:00Ahogy kezdődött...<p style="text-align: justify;">A lent megtekinthető rövid, már retrónak számító videó a családi VHS kazetták leporolgatása közben került elő. Nagyon megörültem neki, nem más látható rajta, mint életem legeslegelső műlegyes horgászata az akkor még csodás és domolykóban bőséges Kapos folyón. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhlNMW4cHgHrGQMb-02Tc_P2TYEE9az9Y0aLF4g-X8Zx4-2zZ4YfzYqsOO2LKDjN_PrtT10UhnCBjU-8QGRaCLP0F2C8T7rgpXgyXoAoUg5Vsd_Cc94wmfiZXVX-q7N17dBg89RG7v0uVjhFEihCkQKfnU9UBiqbbWnOsN7eczt8vZQGXquIMtMqdwN=s2048" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhlNMW4cHgHrGQMb-02Tc_P2TYEE9az9Y0aLF4g-X8Zx4-2zZ4YfzYqsOO2LKDjN_PrtT10UhnCBjU-8QGRaCLP0F2C8T7rgpXgyXoAoUg5Vsd_Cc94wmfiZXVX-q7N17dBg89RG7v0uVjhFEihCkQKfnU9UBiqbbWnOsN7eczt8vZQGXquIMtMqdwN=w400-h300" width="400" /></a></div><p style="text-align: justify;">Kezdeti szárnypróbálgatásaimat Németh Jani egyengette, amiért egy életre hálás leszek neki. Szóval most láthatjátok, hogy indult műlegyes karrierem több, mint húsz évvel ezelőtt. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="376" src="https://www.youtube.com/embed/YMUzxAln5VA" width="479" youtube-src-id="YMUzxAln5VA"></iframe></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /><br /></p>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-6384170643919090092021-10-17T20:17:00.005+02:002021-10-17T20:32:39.350+02:00A Kadét<div style="text-align: justify;">Mindannyiunknak vannak a horgászatban (és a való életben is) berögzött, megingathatatlan elképzelései. Valószínűleg ezek az elképzelések táplálják legjobban a fejünkben azt az ismerős viszketést, amikor kilenc sikertelen peca után ugyanúgy kimegyünk a vízpartra és próbálunk tizedszerre végre sikeresek lenni. Mert sikerülnie kell! Az egészen egyedire kötött légy működni fog, a topwater csalit le fogja szedni a balin, és az otthon kotyvasztott etetőanyagnak vagy bojlinak is szuperálnia kell, hiába jelezte az ellenkezőjét minden egyes horgászattal töltött perc...</div><span><a name='more'></a></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><span>Nekem is vannak ilyen tévképzeteim, de még mennyi! Ezek közül az egyik az, hogy a dunai balinok imádják a kék színű wobblereket. Kölyökkorom óta bízok ebben a színben, mikor a nagy öregek elsősorban a B színkódú </span><i>Rapalákat</i><span> ajánlották a fenekeszegek megfogására. Közben felnőttem, dunai pecás lettem, ám ez a beidegződés nem változott: B színkód mindenek felett! Valószínűleg nem járok messze az igazságtól, ám az ember nyilván azzal fog, amivel dobál, nem csoda, hogy egyetlen folyóvízi balint sem fogtam még BSRDL színkóddal. És hogy tovább bonyolítsam az agymenést: a Dráván annyira nem jött be a kék, ott az ezüst (S) volt inkább a nyerő. Na ilyenek a horgászok!</span></div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFLd60LbYLZ4Zp6N1FFPL9NrM5e02lsjlPvYMQdS1G_Y9jddftYlmjTSEMdQxwXdT7e9cxo85k6OndrhGxUlzXIf_O4Q3vW_FHvJBHnpbimSKgFvYxRhFfyFxa6BtGCQxYK_JyFXqfFyU/s2048/kad%25C3%25A9t.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFLd60LbYLZ4Zp6N1FFPL9NrM5e02lsjlPvYMQdS1G_Y9jddftYlmjTSEMdQxwXdT7e9cxo85k6OndrhGxUlzXIf_O4Q3vW_FHvJBHnpbimSKgFvYxRhFfyFxa6BtGCQxYK_JyFXqfFyU/w400-h266/kad%25C3%25A9t.jpg" width="400" /></a></div><br /></div><span style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><span>Ennek ellenére valószínűleg sosem (vagy csak később) született volna meg a Kadét nevezetű fantasztikus műcsali, ha nem hiszek ilyen elborultan ebben. Történt ugyanis, hogy sehol a világon nem tudtam beszerezni kedvenc B színkódú csalijaimat, az SR-5 és SSR-5 Rapalákat. Jött pár darab külföldről, aztán onnan is megszűnt az ellátmány, márpedig a kövezések igen jóízűen eszegetik ezeket a csalikat. Végső elkeseredésemben fordultam </span><i>Marcsó Zolihoz,</i><span> a híres-nevezetes </span><i>Bobler</i><span> szülőatyjához: küldök neki néhány kevésbé használt színű Rapalát, átfestené-e nekem kékre? </span></div></span><span style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">Minden tiszteletem Zolié, amiért nem hajtott el azonnal az agymenésemmel együtt, persze nyilván nem tudta vállalni ezt az egyébként tényleg hülye ötletet, volt így is munkája bőven. Ám beszélgetésünk során lassan körvonalazódni kezdett egy új csali gondolata, ami megtartja a Bobler egyszerűen nagyszerű tulajdonságait, ám törtcsőrű verzióban teszi ezt. Ígért is nekem két prototípust belőle (természetesen kék színben). </div></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><span>Nyár elején megérkezett a kis csomag és én azonnal beleszerettem a tartalmába. Zoli pár nap múlva üzenetben már hatalmas balinokkal riogatott, s megkért, hogy adjak nevet az újszülöttnek. Felajánlottam neki pár lehetőséget, ő szinte azonnal lecsapott a </span><i>Kadét</i><span> névre. <br /></span><i>Bobler Kadét</i><span>. Hmmm, nem is hangzik olyan rosszul...</span></div></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3IJcydPtIiSZBJqXemhh0tFIv7vnWUFtSm0qLCo_l-rNdajQJeLGpYnCoHMV6oC3qsBD_uYd33F0SCh7wB5dWBzpxeWZt9QgprqKsL8Ec5yi416_fozQWIDN3DWda6IyklilaL7VogSw/s918/received_331774768492478.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="542" data-original-width="918" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3IJcydPtIiSZBJqXemhh0tFIv7vnWUFtSm0qLCo_l-rNdajQJeLGpYnCoHMV6oC3qsBD_uYd33F0SCh7wB5dWBzpxeWZt9QgprqKsL8Ec5yi416_fozQWIDN3DWda6IyklilaL7VogSw/w400-h236/received_331774768492478.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLh8A5nxK2776i7nde4yvXbllPQJdNtl5OspqRCLUUGcur6bXmhcTaVmWhQ18WzwEg88ef0eJrQnSqrA_QIrw2iWX1Ajd0vizN6L9RQ3oKL8ZYtxhFtVuZKHJqm5TsfHQRjRajtmsRr9Q/s960/received_801521734056571.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="528" data-original-width="960" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLh8A5nxK2776i7nde4yvXbllPQJdNtl5OspqRCLUUGcur6bXmhcTaVmWhQ18WzwEg88ef0eJrQnSqrA_QIrw2iWX1Ajd0vizN6L9RQ3oKL8ZYtxhFtVuZKHJqm5TsfHQRjRajtmsRr9Q/w400-h220/received_801521734056571.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXP8DNRFbeg3CAct1jgAA-3y_jbcEAGp3yd5MCSZvkqK3UT7vtkOqAV5KiF2hOKC7lRQC3COiW6zZas2v03rkqJpubwnqK4gFVKbdr2oHSMBCeeArTwybmTQ2s9jkYtynHZPcaIbw_0aQ/s744/received_480658616472267.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="496" data-original-width="744" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXP8DNRFbeg3CAct1jgAA-3y_jbcEAGp3yd5MCSZvkqK3UT7vtkOqAV5KiF2hOKC7lRQC3COiW6zZas2v03rkqJpubwnqK4gFVKbdr2oHSMBCeeArTwybmTQ2s9jkYtynHZPcaIbw_0aQ/w400-h266/received_480658616472267.jpeg" width="400" /></a></div></div><br /><div style="text-align: justify;">Az első próbára ugyanazon a hétvégén került sor. Ennek leírását nem ereszteném bő lére, mert sajnos nagyon rövidre sikeredett. Talán a második dobásra fogtam egy csodaszép balint, aztán utána nagyjából a tizedikre egy meglepetés süllőt, a harmincadik környékén ismét egy balint (ez meglépett kiemelés előtt). A negyvenedikig táján már erősen igyekeztem a kikötő felé, mert olyan vihar kapott el, ami a praxisomban nem gyakran fordul elő. A nagyjából fél 500 méterre levő sólyázót fél óra kínszenvedés után értem el, így aznapra befejezettnek tekintettem a horgászatot. A Kadét mindenesetre bizonyított. </div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSqvgyqEhS92J5QXUUAcPbCIbg1uf3URUyxU8Yl0L2e-RneJcoUam81k3YnH4S1LhlcDsuANQdRof-oS_XyzDuNS1-G0R4_TfJmIDIikkUDvp3o_-Q29HEH4jp0QDf26exY1woWGyXDCQ/s2048/b.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSqvgyqEhS92J5QXUUAcPbCIbg1uf3URUyxU8Yl0L2e-RneJcoUam81k3YnH4S1LhlcDsuANQdRof-oS_XyzDuNS1-G0R4_TfJmIDIikkUDvp3o_-Q29HEH4jp0QDf26exY1woWGyXDCQ/w300-h400/b.jpg" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZ34-LwdbMiV32-M4jRf0L_hB8VSm3A9xXdUlZTLof_3566oVldd5c2iKH5FBl9Kg4eetjjlswHHKBm0noLr25lmZcwclHWGijiGk3PbWCQSI2GIDxNMk3MqEVorlCTTerK7S840fhopM/s2048/b2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZ34-LwdbMiV32-M4jRf0L_hB8VSm3A9xXdUlZTLof_3566oVldd5c2iKH5FBl9Kg4eetjjlswHHKBm0noLr25lmZcwclHWGijiGk3PbWCQSI2GIDxNMk3MqEVorlCTTerK7S840fhopM/w300-h400/b2.jpg" width="300" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Aztán kimaradt egy hosszabb idő, amit a pontyok kergetésére szántam (horrible dictu: még a bojlizásba is belekóstoltam!), és vártam az enyhet adó őszt. Jött is nagy lendülettel, és ugyanolyan meleg maradt, mint a nyár. Nem is akart hűvösödni az idő, ennek ellenére Lackóval szeptember vége felé már nem bírtuk tovább és leruccantunk két napra a Dunára. Ez a túra különösen nagy élmény volt számomra, mert felavathattam új 7-20 grammos <i>Okuma Onerod</i> botomat, szóval dupla élvezetben lehetett részem. A bot igazi szerelem lett, pedig még nem is gumiztam vele.<br /><br />Annak ellenére, hogy a kellemes őszi napocska pecsenyére égetett minket, egész jó kis pecában volt részünk. Nem volt az az igazi szeptemberi belenyúlós hétvége, de a Kadét itt is szépen muzsikált. Mint látjátok, Laci annyira beleéli magát a horgászatba, hogy lassan elkezd maga is átalakulni...</div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQLtfed6pa2wxTAHZ0RXjd1A5-9Sruf0iE3Cu2T1suTbvvsPwGG5ny3S7VJzrRmb09Pl2H1PzkD03oiMFhZgX6JRdi9sBYB9iNbmZ4UGsHE5FdlBuVf82G7W-Z4F5UVu1MQ2yBs1kEm3w/s2048/20210925_170751.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQLtfed6pa2wxTAHZ0RXjd1A5-9Sruf0iE3Cu2T1suTbvvsPwGG5ny3S7VJzrRmb09Pl2H1PzkD03oiMFhZgX6JRdi9sBYB9iNbmZ4UGsHE5FdlBuVf82G7W-Z4F5UVu1MQ2yBs1kEm3w/w300-h400/20210925_170751.jpg" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdijb0Tq5aIJ9H9tiheS3IzCgaP0V-qMue5UdzVSy3yDFpizIfp5Zwz-7MTYPkPeDWedsRXZH3V6Tr3hTtvEymv0HErERkqPz_llN4DoedcgzlTfzxcewPbIxXTfiktYRlsXrlkOaHbH8/s2048/20210925_170659.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdijb0Tq5aIJ9H9tiheS3IzCgaP0V-qMue5UdzVSy3yDFpizIfp5Zwz-7MTYPkPeDWedsRXZH3V6Tr3hTtvEymv0HErERkqPz_llN4DoedcgzlTfzxcewPbIxXTfiktYRlsXrlkOaHbH8/w400-h300/20210925_170659.jpg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsHRXnb_3c8pjr8S3rsUSbtQmn3Y-Q6_3tv4yOFlhvRsJ6lo9jwtdaS5Slnfe7OIq11pKhIv-k-MZ1aMcZ0kn3RzQV5dBj8PBChgw2hMlcLtVRGUHnmbmWVaTt-xEmZQM2BpvanDRzsqQ/s2048/20210925_163055+%25281%2529.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsHRXnb_3c8pjr8S3rsUSbtQmn3Y-Q6_3tv4yOFlhvRsJ6lo9jwtdaS5Slnfe7OIq11pKhIv-k-MZ1aMcZ0kn3RzQV5dBj8PBChgw2hMlcLtVRGUHnmbmWVaTt-xEmZQM2BpvanDRzsqQ/w400-h300/20210925_163055+%25281%2529.jpg" width="400" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Végül ma megtörtént a harmadik etap is. Egész érdekesen alakult, mivel a fővárosba voltunk hivatalosak családostul. Egy hangulatos és végigröhögött este után vendéglátónk, Csucsu beígért egy hajnali pecát a Margit-sziget alsó csücskénél. Ember tervez, lustaság végez; tíz óra körül sétáltunk ki a szálláshoz legközelebb eső placcra, pontosan a Parlamenttel szembe. Tizenegyig csépeltük a vizet, a Kadét/Sebile meccset a Kadét nyerte 3:0-ra. Nagyon szeretnék képeket betenni erről a pecáról és a halakról (bár mindhárom méret körüli jószág volt csak), és amennyiben Csucsu végre átküldi ezeket nekem, meg is fogom tenni. Hajrá, Csucsukám! </div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZLKl0FjcQ7MdmpzBJVJki3K_ElDaaH8BunRjDDoK3qWtkpQzrjM8MrmvXKMQkoVaBTbrlX0f8osFO-JNBfqo7VlPav4GGG1Y5GbD1N0n99FbHK_nylL_kPrSz9dnVUMBCFw8yFeWASS0/s2048/20211017_110211.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZLKl0FjcQ7MdmpzBJVJki3K_ElDaaH8BunRjDDoK3qWtkpQzrjM8MrmvXKMQkoVaBTbrlX0f8osFO-JNBfqo7VlPav4GGG1Y5GbD1N0n99FbHK_nylL_kPrSz9dnVUMBCFw8yFeWASS0/w640-h480/20211017_110211.jpg" width="640" /></a></div><div><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval a Kadét jól muzsikál. Ugyanolyan jól, mint a többi Bobler. Strapabíró, gyorsabb húzásnál is egészen stabil, nem ugrál ki a vízből delfin módjára. Könnyen kezelhető és kényelmesen használható csali. A <a href="https://www.marcsomuhely.hu/">Marcsóműhely weboldalán megrendelhetitek</a>, természetesen Zoli más színekben is szívesen elkészíti...</div><div><br />...mert biztosan Nektek is vannak hasonlóan bevált színeitek, melyekhez ragaszkodtok...!</div>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-51732895394279454482020-12-29T19:04:00.026+01:002021-01-04T15:14:01.450+01:00Gasztrofilmek - Az összes főzős mozi<div style="text-align: justify;">Gasztrofilmek. Külön kategória, amiről érdemes beszélni, vagy esetemben írni. Nézzük, miről is lesz szó: nem fogok történetekről regélni, akit érdekel, nézze meg a filmeket. Kizárólag saját érzéseim osztom meg veletek, nyilván nem kell egyetérteni velük, bátran leírhatjátok saját véleményeteket a kommenteknél, valamint várom azokat a címeket, melyeket kihagytam a felsorolásból. Kizárólag olyan alkotások fognak szerepelni ezen a listán, melyeknek fő központi témája a gasztronómia (ezért maradnak ki olyan filmek, mint az <i>Ízek, imák, szerelmek</i>, vagy a magyar <i>Szinbád</i> is). Nem lesznek továbbá dokumentumfilmek, az bőven külön kategória. Majd egyszer máskor...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A filmeket sorszámoztam is, ami egy általam felállított rangsort jelent, lesznek <span style="color: #04ff00;">kiváló</span>, <span style="color: #fcff01;">jó</span> és <span style="color: red;">rossz</span> filmek. Ha valamivel nem értesz egyet, a kommenteknél egy kulturált vitában benne vagyok. :)<br />Vágjunk is bele!</div><span><a name='more'></a></span><div><br /></div><span style="color: #04ff00; font-family: georgia; font-size: large;"><b>1.</b></span><br /><b>Az ételművész </b><div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw55eAxyb9SRbCx5X52cCddJw-qOJbk_2ZM_rLvgSEmXDz7ES0yEkrkHbhTpJqDszY8y-O4PFvfdfiY4ho1U9qx7CjWlqYzyhfHMpa61VqNplVZ41fFveK2tYhE6AbbA33cfmdf89xiZM/s1486/film1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="989" data-original-width="1486" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw55eAxyb9SRbCx5X52cCddJw-qOJbk_2ZM_rLvgSEmXDz7ES0yEkrkHbhTpJqDszY8y-O4PFvfdfiY4ho1U9qx7CjWlqYzyhfHMpa61VqNplVZ41fFveK2tYhE6AbbA33cfmdf89xiZM/w640-h426/film1.jpg" width="640" /></a></div><br /><div><div style="text-align: justify;">Az abszolút kedvenc, átlag pár havonta újranézem ezt a filmet. Hogy mivel fogott meg? Talán a karakterekkel, a klasszikussá vált párbeszédekkel, az egyik főszereplő orrbavágóan szemét - és jogos - húzásával, a fantasztikus felvételekkel, bradleycooperrel...nem tudom. Mindenesetre minden alkalommal, mikor újranézem, olyan izgalommal ülök le elé, mintha először látnám. Az operatőr, <i>Adriano Goldman</i> olyan jelenetekkel kápráztat el minket, hogy legszívesebben azonnal kést ragadnánk (nem, nem azért, hogy leszúrjuk, hanem hogy azonnal felaprítsunk egy kisebb konyhakertnyi zöldséget). Bár Cooper karizmája ellenállhatatlanul viszi a filmet, mellette <i>Daniel Brühl, Sienna Miller, Uma Thurman, Emma Thompson és Metthew Rys</i> mind megkapják a maguk felejthetetlen jeleneteit. A tét itt is természetesen az a bizonyos csillag lesz, egyébként is jó, ha már a lista elején tisztázzuk: a Michelin csillagnak a gasztro filmekben pont akkora a jelentősége, mint a Star Warsban az Erőnek...</div><div style="text-align: justify;">Adam karaktere a kezdetektől arrogáns és barátságtalan, és ami a legnagyobb vicc: ennek ellenére egyre jobban megszeretjük majd, hiszen ez az arrogancia a főzés szeretetéből és a maximalizmusból fakad. Lehetne beszélni a film második részében karakterfejlődésről, de véleményem szerint elsősorban nem maga Adam Jones változik, hanem a környezete, és ennek hatására szelídül meg ő is. És tudod mit? A film alapján simán el tudom képzelni, hogy a legnagyobb mesterséfek valóban jones-i figurák. A film tanácsadója <i>Gordon Ramsey</i> volt, ez számomra garancia a minőségre és a szórakozásra. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><b style="color: #04ff00; font-family: georgia; font-size: x-large;">2. </b><span style="color: #04ff00; font-family: georgia; font-size: large;"><b><br /></b></span></span><span style="text-align: left;"><b>Olasz módra</b></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjGpF92krvFIz1y13msXNT2R-JY2Jm1FHKXXZxk7uzlMxJRVUZxiUg-jN8ySwUvCxuB_BCrnpig8R2VDwBp-wS4ndoK4ZM5hezr9lzDWlLaQpZT2V0KxLKl4vwBBnYWzUBz8B_4l-W8go/s1400/film2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1400" height="412" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjGpF92krvFIz1y13msXNT2R-JY2Jm1FHKXXZxk7uzlMxJRVUZxiUg-jN8ySwUvCxuB_BCrnpig8R2VDwBp-wS4ndoK4ZM5hezr9lzDWlLaQpZT2V0KxLKl4vwBBnYWzUBz8B_4l-W8go/w640-h412/film2.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Kölyökkoromban láttam először ezt a filmet, s mikor felnőtt fejjel újranéztem, szinte teljes egészében fel tudtam idézni az egészet. Még a <i>timpano</i> nevére is emlékeztem! Fene tudja, lehet, hogy ez azt jelenti, hogy már akkor is erőteljesen vonzódtam a gasztronómia iránt. Mindenesetre az <i>Olasz módra</i> az egyik legjobb gasztro film, <i>Stanley Tucci</i> és <i>Iam Holm</i> neve garancia arra, hogy jól szórakozzunk. A főszereplő testvérpár, Primo és Secundo közötti különbségek, az olasz konyha, a sztorivonalat felvezető hazugság mindvégig fenntartják az izgalmakat, míg elérkezünk a nagy jelenethez: a vacsorához. A fogásonként fejezetekre bontott étkezés egy olyan emlékezetes jelenetsor, ami talán csak a <i>Csokoládé</i> és a <i>Babette lakomája</i> vacsorajelenetéhez hasonlítható, igazi filmtörténeti pillanat, ahogy a mozi legutolsó, rántottakészítős jelenete is. Zseniális. Bár nem mai alkotás, az <i>Olasz módra</i> mégis szórakoztató és hiteles film, semmiképp ne hagyd ki.</p><p><span style="color: #04ff00; font-family: georgia; font-size: large;"><b>3. </b></span><br /><b>A séf </b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLACe6LcvUNFJ1X2N9JUBxCg4IX8fLKSthZLekHAcNaBZaygwFYD054AsWUDUzenPg7uqkStn5g_aC3DRr7qGrdMORqCuEGoNTD8ueeE7Sgm2DjdsZC8wwvAnWIwfAFxLnNXtH9cBQTAE/s1080/fiom3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="811" data-original-width="1080" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLACe6LcvUNFJ1X2N9JUBxCg4IX8fLKSthZLekHAcNaBZaygwFYD054AsWUDUzenPg7uqkStn5g_aC3DRr7qGrdMORqCuEGoNTD8ueeE7Sgm2DjdsZC8wwvAnWIwfAFxLnNXtH9cBQTAE/w640-h480/fiom3.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Erről a filmről szerintem nem kell túl sokat beszélnem. <i>Jon Favreau</i> mára igazi ikon lett, rendezőként és színészként egyaránt. Számomra baromi rokonszenves a pali, igazi felüdülés, hogy <i>A séfben</i> saját maga vállalta a főszerepet is. <i>John Leguziamo</i> régi kedvenc, öröm volt őt is viszontlátni, plusz Favreau magával rángatta a <i>Vasemberből Robert Downey Jr.-t</i> is egy epizódszerepre. A séf egy nagyon vidám film lett, még a legsötétebb pillanatokban sem keseredünk el túlságosan, mert az egész sztorit átszövi az optimizmus és az ételek szeretete. Nagy kedvencem Casper monológja, amit az étteremkritikusra zúdít, érdemes minden szavára odafigyelni. Különben első kubai szendvicseim ennek a filmnek a hatására készültek el, biztos vagyok benne, hogy ezzel sem vagyok egyedül. A mozi számomra legkedvesebb jelenete mégis az, amikor Casper séf <i>aglio e olio</i> spagettit készít a Mollyt alakító <i>Scarlett Johanssonnak</i>; tegye fel a kezét, aki nem szédülne meg attól, ha főzés közben ilyen olvadó tekintettel nézne rá egy nő?</p><p><span style="color: #04ff00; font-family: georgia; font-size: large;"><b>4. </b></span><br /><b>Csokoládé</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiVYhqfQandwgPFZuUChwUPnstpk-XaDv7Gh1GcySBj4Ltn8lbAplVJCSBUEz5iIsE7ENSiHUG5kCsKHEYylYG3S1goGk_K-eaJK53EvOUS4u6OAJQeGSc0OA8dvgnCIV8Z55_YfCosEQ/s1280/film7.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiVYhqfQandwgPFZuUChwUPnstpk-XaDv7Gh1GcySBj4Ltn8lbAplVJCSBUEz5iIsE7ENSiHUG5kCsKHEYylYG3S1goGk_K-eaJK53EvOUS4u6OAJQeGSc0OA8dvgnCIV8Z55_YfCosEQ/w640-h360/film7.png" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Gyerekkori kedvenc, igazi klasszikus a zseniális <i>Lasse Halström</i> rendezésében. Legtöbben meseként aposztrofálják, szerintem egy komoly történelmi (és vallási) dráma. Nem tudom, <i>Johnny Depp</i> szerepe vagy a gyakran komor hangulat miatt gondoltam sokáig, hogy egy <i>Tim Burton</i> filmet nézek, mindenesetre az alkotás komoly egyvelege a furcsaságoknak, és mindehhez - bármilyen viccesen is hangzik - nagyon jól megy a csokoládé. Természetesen a film legfontosabb és leggyönyörűbb jelenete a katarzis, azaz Vianne vacsorájának felszolgálása, ebben az egy jelenetben minden benne van, amit a jó ételről gondolunk, elkészítése és elfogyasztása közben érzünk. S ami a vacsora előtt és utána van (élet, halál, felszabadulás, tragédia, megkönnyebbülés, hadakozás és elfogadás), mind teljessé teszik ezt a varázslatos történetet. Ha a film megvolt és tetszett, mindenképp olvasd el <i>Joanne Harris</i> eredeti könyvét is. </div><p><span style="color: #04ff00; font-family: georgia; font-size: large;"><b>5. </b></span><br /><b>Babette lakomája</b></p><p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1AAmkNAeAFOYOOjPIv7yKKXSIWsBxMRuIRwqLXgwidKzmUSpAiyVouQs0IigTyhkcmqeKNZ_LMSCIksAfx1cUdCrFlLbaC2iVBbTqhPKrtlxM7ayC5kY3Awbkid4-8sq_45TCN9ge1qw/s655/film18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="365" data-original-width="655" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1AAmkNAeAFOYOOjPIv7yKKXSIWsBxMRuIRwqLXgwidKzmUSpAiyVouQs0IigTyhkcmqeKNZ_LMSCIksAfx1cUdCrFlLbaC2iVBbTqhPKrtlxM7ayC5kY3Awbkid4-8sq_45TCN9ge1qw/w640-h356/film18.jpg" width="640" /></a></p><p style="text-align: justify;"><i>A Babette lakomájára</i> nagyon jellemző, hogy mivel elég régen láttam, a cikk első rendszerezésekor a 16. helyre passzintottam be. Közben gondoltam egy nagyot, egy álmos karácsonyi délutánon újranéztem, majd kontrollcé kontrollvé; ugrott is előre az 5. helyre. Valószínűleg régebben még éretlen voltam hozzá, így értékelni sem tudtam ezt a kiváló alkotást. 1987-ben Oscar-díjat nyert, és ha hihetünk az Interneten keringő cikkeknek, Ferenc pápa kedvenc mozija is ez, valamint vallási szemináriumokon rajta keresztül illusztrálják az eucharisztikus ünneplést (úrvacsorát). Teljes mértékben kilóg a sorból, s bár mondanivalóját tekintve leginkább a <i>Csokoládéra</i> hajaz, a címben szereplő lakoma a film végére sem silányul hedonista dőzsöléssé. A dán halászafalu szélfútta, ködös képeit, a falusiak szürke karaktereit ellensúlyozza a vacsora sokszínűsége, s a kenyérleveshez és főtt lepényhalhoz szokott bennszülöttek találkozása a Demidoff Blinivel vagy a Cailles en Sarcophageval (nem beszélve a francia borról és pezsgőről) igazi elbűvölő jelenetsor. A hab a képzeletbeli tortán pedig Babett múltja, valamint jövője, amiről egy szót sem szólok, mivel a film bizony erősen kötelező kategória. </p><p><span style="color: #04ff00; font-size: large;"><b>6.</b> </span><br /><b>Cseng mester konyhája</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCcpCIu8J-Bm3u7OJW434pwM3Lgs_TH4N5HG2OTl15TLNFi18ZUsW84UTljYo_eK3bkIpHaXXD-K-ivbLcH2Xl5AOcRDCXgclnGok2NUhz0F2C72rjFVTzmHwEMy62zzIYqy_urD6XWbs/s2048/film8.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1152" data-original-width="2048" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCcpCIu8J-Bm3u7OJW434pwM3Lgs_TH4N5HG2OTl15TLNFi18ZUsW84UTljYo_eK3bkIpHaXXD-K-ivbLcH2Xl5AOcRDCXgclnGok2NUhz0F2C72rjFVTzmHwEMy62zzIYqy_urD6XWbs/w640-h360/film8.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Kicsit szirupos, kicsit nyálas, de azért szerethető. Persze plusz pontot kap a pecázós jelenetekért, meg a gyönyörű helyszínekért (Lappföldön élni nagy álmom régóta), ráadásul iszonyú jó ötlet volt a kínai szakácsot bedobni a finn őslakosok közé. A kettő fúziója nagyon jól működik (társadalmi és gasztronómiai szempontból is), a főszereplők és a mellékszereplők is brillíroznak, Vilppula és Romppainen viszik az egész filmet, mintha a finnek "grumpy old men"-jeivel találkoznánk. Nagyjából nulla karakterfejlődés, különösebben izgalmas konfliktus sincs (hacsak a lassan lejáró vízumot nem tekintjük annak), mégis szerethető, emlékezetes alkotás. Tipikus bekuckózós-lazulós film. </p><p><span style="color: #04ff00; font-size: large;"><b>7.</b></span><br /><b>Szakács a javából</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg62hfnSHrI-GuVc2KdST5IBzezrLiBcMgWM09nLbN_P8LdmwbfwYBlaQGqrKnvp3mqZv_sWGDSjPkWqhyphenhypheneu6m7AUFQwcmJLzqHwKQU85C541LbgqAI7hrzxdjNs6_AZZJEeDLWl_hI1k8/s1440/film9.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1440" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg62hfnSHrI-GuVc2KdST5IBzezrLiBcMgWM09nLbN_P8LdmwbfwYBlaQGqrKnvp3mqZv_sWGDSjPkWqhyphenhypheneu6m7AUFQwcmJLzqHwKQU85C541LbgqAI7hrzxdjNs6_AZZJEeDLWl_hI1k8/w640-h334/film9.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Ebből a kínai moziból sokáig csak részleteket láttam a Facebook Watch funkciójában, nagy valószínűséggel már ti is találkoztatok vele. Nagyon szeretem a jó ázsiai filmeket (ahogy a jó ázsiai ételeket is), ezért nem kellett sokáig győzködni magam, hogy belevágjak. Nagyjából azt kaptam, amire vágytam: egy szórakoztató, látványos filmet, néha a harcművészeti filmek szintjére emelt főzős jelenetekkel. Na persze nem kell akrobatikus mutatványokra gondolni, de ebben a filmben első a látvány, második a dramaturgia, ami jelen esetben egyáltalán nem probléma, hiszen egy kantoni street-food szakács és egy Michelin csillagos séf kulináris versengéséről van szó, a film végén a nagy fináléval és megtéréssel (ami erősen hajaz a L'ecsó ratatouille jelenetére), szóval nincs jófiú és rosszfiú, csak főzni tudó (és ezt bizonyítani akaró) karakterek. Tipikus ázsiai párbeszédek és gesztusok, a két főszereplő messze a legszimpatikusabb az összes felsorolt film szereplői közül. Ezúttal nem különböző nációk konyhája, hanem a keleti és nyugati konyhastílus "csap össze", bár közel sem szokványos módon. Hihetetlenül szórakoztató és látványos film, nagyon szeretem.</p><p><span style="color: #04ff00; font-size: large;"><b>8.</b></span><br /><b>Az élet ízei</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoVrZAxXxvKyZSl8Y0ZtQzMKtoFGVFVkMdMl4epYi-UvlXOpxpfOXQ2JyntOwN0CN9zUEc6uO8LwCf85oNeg7-B79_kCgavMj7S59-h3O3vyFfXSRCPxdJsoPJkpmJq5EqflU7jcyk7oY/s560/film10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="280" data-original-width="560" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoVrZAxXxvKyZSl8Y0ZtQzMKtoFGVFVkMdMl4epYi-UvlXOpxpfOXQ2JyntOwN0CN9zUEc6uO8LwCf85oNeg7-B79_kCgavMj7S59-h3O3vyFfXSRCPxdJsoPJkpmJq5EqflU7jcyk7oY/w640-h320/film10.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Ez az alkotás rendesen kilóg a sorból. Míg a többi nagyrészt realista, valóságszagú film, az élet ízei egyértelműen egy gasztronómiai tündérmese. Nem azért, mert egy bevándorló indiai fiú válik a francia konyhaművészet mesterévé, ilyen láthattunk máshol is, ráadásul <i>Gusto séf </i>óta tudjuk, hogy "főzni bárki tud". Egészen egyszerűen maga a megvalósítás, a látványvilág, a karakterek mind meseszerű egyveleget alkotnak. Egyik pillanatban még a curry és garam masala illatú indiai konyhában sétálunk az izzó faszénserpenyők között, a másik pillanatban pedig burgundi marharagut tálalnak egy kifogástalan fehér terítékre. <i>Lasse Halströmöt</i> egyébként is nagyon szeretem a <i>Csokoládé, Helen Mirrent</i> pedig minden filmje óta, de a többi szereplő sem okoz csalódást. A helyszín, Villeneuve falu vargányával teli erdeivel, kristálytiszta folyójával pedig maga a földi paradicsom, szintén mesebeli helyszín. Nem beszélve a főszereplő legkisebb fiútól, aki végül elnyeri a fele királyságot és a lány kezét. Giccsesnek hangzik? Pedig nem az. Egyszerűen kedves, szép és szórakoztató. </p><p><span style="color: #04ff00; font-size: large;"><b>9. </b></span><br /><b>Julie&Julia</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6mkK_17WKh7X2AH-wqsqGApSM0CONxh6DO4iv4QlY0TfHDW301egR-hAmXA0LOyZEw8rt-O2DF5m0eeWZBrSVPhoqX19Df-MOAUhb8HA_EOYNYarQGXUyjo4e6U4acDrZDKVBqcQ0q5o/s1800/film11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1012" data-original-width="1800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6mkK_17WKh7X2AH-wqsqGApSM0CONxh6DO4iv4QlY0TfHDW301egR-hAmXA0LOyZEw8rt-O2DF5m0eeWZBrSVPhoqX19Df-MOAUhb8HA_EOYNYarQGXUyjo4e6U4acDrZDKVBqcQ0q5o/w640-h360/film11.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">No igen, ez az a film, ami a legellentétesebb érzéseket váltja ki belőlem. <i>Meryl Streep Julia Childját</i> nagyon szeretem, viszont az <i>Amy Adams</i> által életre keltett hisztérikát a film legtöbb jelenetében leönteném egy vödör hideg vízzel. Érdekes módon a párhuzamosan elmesélt történet mindkét idősíkját imádom, csak éppen a mindenkiben ellenséget látó <i>Julie Powell</i> nem hiányzik oda. Sebaj, a film azért igazán jó, mert francia konyha mindenek felett, <i>Julia Child Mastering Art of French Cookingja</i> régóta a könyvtáram része. <i>Meryl Streep</i> kifogástalanul alakít, és ismét itt a nagy <i>Stanley Tucci</i>; Julia és Paul kapcsolata például a listán felsorolt ÖSSZES romatikus kapcsolatnál hitelesebb és tisztább. Az egyik olyan gasztro film, amire azt mondom, hogy kötelező, nem csak gasztro rajongóknak.</p><p><span style="color: #04ff00; font-size: large;"><b>10.</b></span><br /><b>Ízek palotája</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTxC3PD-3xgsicazFUMQOom03mjSKapll38AD4HwaX4f2FFPUKEpcOXKh9UZBEBLLYYMVBnK44zTXzgY0Ddj179vFD75Z9WuJbKJPdqgiLcAcnerNdg7FsXleNsLdDu-MvOvRZrm0d6Iw/s1440/film12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1440" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTxC3PD-3xgsicazFUMQOom03mjSKapll38AD4HwaX4f2FFPUKEpcOXKh9UZBEBLLYYMVBnK44zTXzgY0Ddj179vFD75Z9WuJbKJPdqgiLcAcnerNdg7FsXleNsLdDu-MvOvRZrm0d6Iw/w640-h334/film12.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Ez a film nagyon kellemes csalódás volt számomra. Nem csak azért, mert minden harmadik szó a szarvasgomba benne, hanem mert teljesen ismeretlen volt számomra, hulla fáradtan ültem le mellé és nem aludtam el rajta. Épp ellenkezőleg, a végéig fenn tudta tartani az érdeklődésem. Legjobban a folyton mosolygó, pirospozsgás arcú vidéki szakácsnő és az idős elnök újabb beszélgetéseit vártam, és én voltam a legcsalódottabb, mikor <i>Hortense</i> szívet melengető törekvéseit a hivatalnokok, a "kollégák" és a bürokrácia rideg sziklái rendre derékba törték. Számomra például a Déli-Antarktiszon végigvonuló mellékszál teljesen felesleges és a végefelé már kényelmetlenül blőd volt, alig vártam, hogy visszatérjünk az <i>Élysée-palota</i> falai közé. Nem zavaró persze, de az igazán érdekes történettől vettek el értékes perceket. Ja, és még valami: a listán az egyetlen film, amiben nincs romantikus szál! Mindenképp nézd meg, ha másért nem is, legalább a folyamatos szarvasgomba-illat miatt. </p><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>11.</b></span><br /><b>Szakácspárbaj</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU4pesngqBjGlD-eA6W04yeWgzGNHERbwyicxY20T_aAidT5OSc17chBJcm_EkzL5hWi0b_EstTWo9s4kb_ufAS0jpE51helrBqMl3dcb5zq-2N3DBqpSi2e0bXw0o-hGkrdLqyf4uAEc/s1920/film13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU4pesngqBjGlD-eA6W04yeWgzGNHERbwyicxY20T_aAidT5OSc17chBJcm_EkzL5hWi0b_EstTWo9s4kb_ufAS0jpE51helrBqMl3dcb5zq-2N3DBqpSi2e0bXw0o-hGkrdLqyf4uAEc/w640-h360/film13.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Bajban vagyok ezzel a filmmel. Főleg azért, mert nem jó, de én nagyon szeretem. Hogy miért? Egy: francia film. Kettő: francia konyha. Három:<i> Jason Lee és Eddy Mitchell</i>. Sokkal több nem is kell nekem a boldogsághoz. Nézhető, szórakoztató, bár legkevésbé sem hiteles. A gasztro résszel is sántít egy-két dolog, ennek ellenére a Collins-Boyer jelenetek nagyon jól működnek. A vágás néha kapkodó, logikátlan, a végkifejlet pedig inkább röhejes, mint hihető: a tanulatlan amerikai szakács a francia konyha sztárja lesz (gondolom ezzel senkinek sem lőttem le a poént). Erőteljes jenki túlzásnak tartanám ezt a húzást, ha nem francia filmről lenne szó, így igazából nem tudom hova tenni a dolgot. A legfontosabb vele kapcsolatban: ne agyaljuk túl, csak szórakozzunk rajta! </p><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>12.</b></span><br /><b>Étel, ital, férfi, nő</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpEfgIp3VG6dYJUsudqU_Hv1aoDs-ytkesWO4nz_-ZfrAFwfvVUNgN2XtXcEjG-MAvnJp1BxsU7Y0PvRaG8QeEw5U0Mckmjv3aOGmP6Zj2BHOXUCdzY_LGVl2VYEwDEx3E87kD5Okjces/s768/film14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="432" data-original-width="768" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpEfgIp3VG6dYJUsudqU_Hv1aoDs-ytkesWO4nz_-ZfrAFwfvVUNgN2XtXcEjG-MAvnJp1BxsU7Y0PvRaG8QeEw5U0Mckmjv3aOGmP6Zj2BHOXUCdzY_LGVl2VYEwDEx3E87kD5Okjces/w640-h360/film14.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Elfogult vagyok ezzel az alkotással kapcsolatban, mert rendezője maga a zseniális <i>Ang Lee</i> volt, akinek a 2000-ben forgatott <i>Tigris és Sárkányt</i> is köszönhetjük, ami számomra mai napig a legjobb film evör. Nagyon élveztem ezt is, bár ugyanolyan lassú, kimért tempójú, mint a mester többi filmje, természetesen nyálcsorgató főzőcskézős jelenetekkel. Ám ha eltekintünk a kulináris szemkápráztatástól, nem tudom, hányan fogják értékelni <i>Chu</i> úr zajos kompániájának szerelmi kalandjait, mindenesetre érdemes rápróbálni. </p><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>13.</b></span><br /><b>Tampopo</b></p><p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl7q_1mmPgGbiIwHky1o1r7gLyLUsSJQPhl3ZLGG1zFwUlb9seC3ilY5udYllh2FSvlUTf3iY6yRFUn9TPNLlT9u55ORJQr501lsT86wW65S3ihfvR2R_99ZcwCHTnPc9CX6OqKwb_rgg/s1200/film23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1200" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl7q_1mmPgGbiIwHky1o1r7gLyLUsSJQPhl3ZLGG1zFwUlb9seC3ilY5udYllh2FSvlUTf3iY6yRFUn9TPNLlT9u55ORJQr501lsT86wW65S3ihfvR2R_99ZcwCHTnPc9CX6OqKwb_rgg/w640-h360/film23.jpg" width="640" /></a></p><p style="text-align: justify;">Újkeletű ramen-mániám miatt ajánlotta egy ismerős nemrég a filmet, be is faltam egyhuzamban. Érdekes koncepció, egy teherautósöfőr megáll egy kisvendéglőben, ahol bűn rossz levest szolgálnak fel. Később jól megverik, ő meg ottmarad segíteni a fiatal vendéglős hölgynek. Ez eddig teljesen rendben van, viszont a film ettől a pillanattól kezdve olyan, mintha egy jól sikerült krumplistésztához hirtelen eperlekvárt, savanyú uborkát, meg egy kis szardellapasztát adagolnánk. Jön az áldás mindenhonnan, nációk és új szereplők mutatkoznak be, főznek, esznek és...szürcsölnek. Ebben a filmben mindenki szürcsöl, ahogy egy jólnevelt japánhoz illik. Nincs semmi bajom a jelenkori <i>ASMR őrülettel</i>, de azoktól a relaxációs zajvideóktól, ahol a delikvens rág, csámcsog, szürcsöl, a maradék hajam is kihullik. Bár itt kevésbé volt zavaró, valahogy a film szerves részeként könyveltem el, de maradi kelet-európai őslakosként akkor is fura volt ez a keleten egyébként bevett szokás. Elképesztő és néha zavarbaejtő film, éppen ezért kell megnéznetek. </p><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>14.</b></span><br /><b>Én a séf</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLDfr2-ylPQJpOI0JD5j0KSFKbEecMRhPyVe0-ImpN2UIaNli0ehylbXZ1NpJVpQ683CvzpelGADtJytnORx8C9HeKJc9XlSfURCo4J50cP51elkm-jwhjuVdCpUKJ0N9UjrjyZ4jRVHg/s2048/film16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1363" data-original-width="2048" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLDfr2-ylPQJpOI0JD5j0KSFKbEecMRhPyVe0-ImpN2UIaNli0ehylbXZ1NpJVpQ683CvzpelGADtJytnORx8C9HeKJc9XlSfURCo4J50cP51elkm-jwhjuVdCpUKJ0N9UjrjyZ4jRVHg/w640-h426/film16.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Végre egy vicces gasztro film! Valószínűleg <i>Jean Reno</i> főszereplése miatt, de úgy éreztem, hogy a <i>Pofa be!</i> egyik folytatását nézem. Nagyon laza, igazi francia humor, érdekes főzős jelenetekkel, kapunk ízelítő bőven például a molekuláris gasztronómiából is. Netes vélemények szerint sajnos a hitvány szinkronnal a legtöbb francia szóvicc megy a levesbe, erről bővebben nem tudok nyilatkozni. <i>Michael Yount</i> epizódszerepei óta nagyon szeretem, <i>Jean Reno-t</i> még jobban, bár volt már hitelesebb szerepe, valahogy faramucin áll a kezében a fakanál. Bónuszként egy epizódszerepre megjelenik <i>Santiago Segura is (aka. Torrente)</i>, szóval egy szavunk sem lehet a felhozatalra. Sem a sztori, sem a rendezés, sem az alakítás nem Oscar-gyanús, mindenesetre a lista legviccesebb filmje. </p><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>15.</b></span><br /><b>Bella Martha (Ízlések és pofonok)</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigWhHhEwBuSn6rluJXO67-iOSVP_uL_f5MoLD2DP2SkWfGV9jTHsTvzoQObINxIH2BFY8Uwo9vSTHIu8Anp2Nn-gDrNnK1mPVNMH8WevE1J41oLjpSx4gm06teyq4lyrw-5ynP9RMG3eE/s2048/film17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1197" data-original-width="2048" height="374" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigWhHhEwBuSn6rluJXO67-iOSVP_uL_f5MoLD2DP2SkWfGV9jTHsTvzoQObINxIH2BFY8Uwo9vSTHIu8Anp2Nn-gDrNnK1mPVNMH8WevE1J41oLjpSx4gm06teyq4lyrw-5ynP9RMG3eE/w640-h374/film17.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Namármost: rühellem az európai filmek amerikai remake-jeit. Tudunk olyan példát mondani, mikor Hollywood jobb filmmel jött ki, mint az eredeti? Nem hiszem. Eljutottam odáig, hogy már semmi mást, csak egészséges apátiát érzek ezeknél a bejelentéseknél. Én lepődtem meg legjobban, mikor megnéztem az <i>Ízlések és pofonok</i> című filmet, ami a német <i>Bella Martha</i> újragondolása. És igen, sikerült egy egészen jó filmet hozni belőle, mindenféle érzelgősség és felesleges szirup nélkül. Őszinte leszek: mikor most újranéztem a két filmet (egymás után), az első felükben majdnem elaludtam. Igen, szívszorító a főszereplő húgának tragikus halála, de valahogy a dramaturgia nem tudott meghatni. Sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám a film második fele, főleg a <i>Bella Marthában</i>, ahol az olasz séf mediterrán ételeivel szinte melegséget hoz a merev, hideg kelet-európai konyhába. Ha választani kell, inkább a <i>Bella Martha</i>, de a remake-el sem lőttök nagyon mellé.</p><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>16.<br /></b></span><b>Bor, mámor, Provance</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2hH1-aVafgYeWBe9zYWzcbE9BWnJyRgsU0a7lnHIcpyxYJ80J2uxQOrpwqZR7xdfy0lu0CECyNjv8dGh0T6tICmEkss_1qSIV4ZQTbSimdn3ZQuuN85ZRaV7jXOcuiukJDGsiL-N4yDw/s2048/film6.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2hH1-aVafgYeWBe9zYWzcbE9BWnJyRgsU0a7lnHIcpyxYJ80J2uxQOrpwqZR7xdfy0lu0CECyNjv8dGh0T6tICmEkss_1qSIV4ZQTbSimdn3ZQuuN85ZRaV7jXOcuiukJDGsiL-N4yDw/w640-h426/film6.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">A film minden idők egyik legnagyobb bukása volt anyagilag, aminek igazából nem értem az okát. Oké, <i>Russel Crowe </i>nekem sem a kedvencem, nem is illik a szerepbe, plusz a film vége az első perctől megjósolható volt (a nagymenő bróker földet örököl, megtalálja a szerelmet, na vajon visszatér a város forgatagába?). Ennek ellenére ritkán látunk olyan hangulatosan fotózott gyönyörűséget, mint szóban forgó filmünk, de úgy látszik, ez nem mindig elég. <i>Marion Cotillard</i> itt is gyönyörű, de valahogy sokkal erőtlenebb karakter, mint eddig bármelyik filmjében (persze ha mindig az <i>Eredet Mal</i>-jához hasonlítom, akkor csak rosszul fog kijönni belőle). Szóval a Provance közel sem rossz film, főleg a hozzám hasonló borongós, magányt és nyugalmat kedvelő komolyodó középkorúaknak...</p><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>17.</b></span><br /><b>A románc íze</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkZ3LYYCxwBa_l_orC68-MC0nHlFglRHTVaQcYbuhPL0kYHFoa4XkNPvdigyupdTlOp1lH1dIpUT1Svo60B_ue7c7eNA7Oz4JV0WRyvpS66nwLtWH4gunBjFhMtsmqTstIzJmXg1wDEIo/s512/film19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="341" data-original-width="512" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkZ3LYYCxwBa_l_orC68-MC0nHlFglRHTVaQcYbuhPL0kYHFoa4XkNPvdigyupdTlOp1lH1dIpUT1Svo60B_ue7c7eNA7Oz4JV0WRyvpS66nwLtWH4gunBjFhMtsmqTstIzJmXg1wDEIo/w640-h426/film19.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Ezzel a filmmel bajban vagyok, ugyanis sehol nem tudtam szerezni belőle értékelhető minőségű kópiát (annyira nem is erőlködtem). Sebaj, ha esetleg leadják valamelyik csatornán, majd rávetem magam, addig is a történet: <i>"Gill Callahan tűzoltó hirtelen megözvegyül. A tragédia hatására úgy határoz, hogy kilép a tűzoltóságtól és pár barátja segedelmével étkezdét nyit, melyben egyszerű ételeket kínál megfizethető áron. A hely sikerét azonban nem nézi jószemmel az elit számára francia éttermet nyitó Sara Westbrook, aki fél attól, hogy a munkásosztály megjelenése a környéken tönkre fogja tenni az új éttermét. Hannah (Gill lánya) időközben összebarátkozik Sarával és minden erejével azon van, hogy a két haragos közt is jó viszony alakuljon ki, vagy talán még több..."</i></p></div></div></div><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>18.</b></span><br /><b>Ezerízű szerelem</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbw5Cq9j00bfIWlDlCQuXaoK1wAuyaZ-WDe1yH3KGVqHI5EgZnfNey0TXj0Bv6r_14mXrKz0AvvrDyd722_47OhPWhKKFLFVcJJbQurGWnjI1rMPic7Kuc0dlF7nr83GgxAF0sHhTitjM/s1920/film21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbw5Cq9j00bfIWlDlCQuXaoK1wAuyaZ-WDe1yH3KGVqHI5EgZnfNey0TXj0Bv6r_14mXrKz0AvvrDyd722_47OhPWhKKFLFVcJJbQurGWnjI1rMPic7Kuc0dlF7nr83GgxAF0sHhTitjM/w640-h360/film21.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Létezik Indiában egy nagyon szép szokás. A háziasszony otthon megfőzi az ebédet, majd egy <i>"dabbawala"</i> (a szó jelentése: "aki a dobozt hordozza") a fél városon keresztül elviszi az ételhordót az éppen munkahelyen robotoló hozzátartozóknak. Nagyon elegáns módszer, és a napi többszázezer ételadag dacára pontos is. Nos, a film esetében pont nem sikerül a kiszállítás, egy vadidegen kapja meg a <i>"dabba"</i>-t, majd a háziasszony és az ismeretlen levelezésbe kezdenek. Igen, itt már erős romatikaillat lengi be az étert, nincs is ezzel semmi gond, mivel nagyon ízlésesen van tálalva. Nincs giccs, nem fulladunk bele a nyugati mintájú álromantikába, ellenben a film nagyon lassú tempóval és kevés párbeszéddel halad, kell egyféle lelkiállapot hozzá. Ennek ellenére érdemes meglesni, már csak a dabbawala jelenség megértése miatt is. </p><p><span style="color: #fcff01; font-size: large;"><b>19.</b></span><br /><b>Terítéken a nő</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNB5JK1GETLE9P_bIzMwJblRg-AaASgwTNQh8jAARd_bdsSznNRt22jJNaIXvE9AlyA1i1P_0cLtz9mVRzMDKx64Cqosw-VdE-8s8P7pOEDVFsbw7nrH6Lsmza6kUNtjwuc2GtohmNF8M/s1920/film22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNB5JK1GETLE9P_bIzMwJblRg-AaASgwTNQh8jAARd_bdsSznNRt22jJNaIXvE9AlyA1i1P_0cLtz9mVRzMDKx64Cqosw-VdE-8s8P7pOEDVFsbw7nrH6Lsmza6kUNtjwuc2GtohmNF8M/w640-h360/film22.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Szintén kölyökkorom egyik emlékezetes filmje, sosem felejtem el a chili paprikát aprító <i>Penélope Cruzt.</i> Nemrég újranéztem, igazából semmi emlékezetes dolog nincs benne, az említett jeleneten kívül. Bár központi eleme a főzés, a film mégis sokkal erőteljesebben fókuszál egy szerelmi háromszögre, és "izgatottan" várhatjuk, a főszereplőnő melyik ellenszenves pasast választja majd a kettő közül. A gasztronómia a film felétől szépen a háttérbe kerül, a történet egyre kevésbé köt le, végül győz az igaz szerelem (haha!). Egyszer meg lehet nézni. Másodszor is, csak el kell telni nagyjából egy évtizednek.</p><p><span style="color: red; font-size: large;"><b>20.</b></span><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><p style="text-align: left;"><b>A szerelem konyhája</b></p><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7nf6OtMkzqfJWSoWhA-nLDyzJeOAaVwNKr5pueLT424VG55-r_wMRwY3PumrzKPnD6w5HcLXbkgIbk_dPzNwmnJmW9a7HaIG-zFDI8LHXkIT50g1ub07AXo7Mx-46fWFnXdwkXl4v1bU/s1000/film20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="563" data-original-width="1000" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7nf6OtMkzqfJWSoWhA-nLDyzJeOAaVwNKr5pueLT424VG55-r_wMRwY3PumrzKPnD6w5HcLXbkgIbk_dPzNwmnJmW9a7HaIG-zFDI8LHXkIT50g1ub07AXo7Mx-46fWFnXdwkXl4v1bU/w640-h360/film20.jpg" width="640" /></a></div><br style="text-align: left;" /><p style="text-align: justify;">Ejjj...szóval ebben a filmben feltűnik <i>Gordon Ramsey</i> is néhány másodpercre, és nagyjából ki is fújt a mondanivalóm róla. Ugyanis a film lényege ennyi: jön Ramsay, elhadarja a mondanivalóját, tanácsára főhősünk, Rob megnyitja új éttermét, majd összeismerkedik Kate-el, az ételkritikussal. Na, vajon mi lesz a befejezés? Őszinte leszek: a film közepére nem emlékszem, mert vacsorát főztem, csak a konyhába beszűrődő párbeszédekből következtettem arra, hogy túlságosan nem erőlteti meg a néző agyát a storyboard. Laza kis limonádé, de aki szereti a hasonlót, vetődjön rá. </p></div><p><span style="color: red; font-size: large;"><b>21.<br /></b></span><b>Mystic Pizza</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcJ5pMbZVFXA4bcWvRe64bI-XmAIzED80m5UNjltpf8afu-XzPOB9hL1hR-Ks_d5vt5xXvat0DCl-RDuWPkmuhj-UBghGb1-307SNHmb2-VZHwPilFLPDJbGsCbIJ9F6a0EbekJ4HIKGA/s2048/film15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1310" data-original-width="2048" height="410" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcJ5pMbZVFXA4bcWvRe64bI-XmAIzED80m5UNjltpf8afu-XzPOB9hL1hR-Ks_d5vt5xXvat0DCl-RDuWPkmuhj-UBghGb1-307SNHmb2-VZHwPilFLPDJbGsCbIJ9F6a0EbekJ4HIKGA/w640-h410/film15.jpg" width="640" /></a></div><p style="text-align: justify;">Emlékeztek arra, mikor Magyarországra először bejött az HBO csatorna? Talán az egyik legelső film, amit bemutattak a <i>Mystic Pizza</i> volt. Újranéztem, jópofa és szórakoztató vígjáték, semmi extra. A pizza még mindig gyönyörű benne, még mindig kíváncsi vagyok arra, mi a Mystic szósz titka és <i>Julia Roberts</i> még mindig rettenetesen irritáló, mint minden filmjében. Nagyjából ennyit tudok róla elmondani, nem váltja meg a világot.</p><p><span style="color: red; font-size: large;"><b>22.</b></span><br /><b>Asztal két főre</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtRNuE7fX3B5FnLmkviT3g-2va7XrDv6lVQwu0_5WmxYxeF0K4z59drYvPWn7S1DOV8XXVBm9yN9wprA-neNLBwOErUlq7MO1LOu_DxMMbpG8W89ml7JyDlo80pMRzQFgeIDr6Q4283Q4/s512/film34.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="342" data-original-width="512" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtRNuE7fX3B5FnLmkviT3g-2va7XrDv6lVQwu0_5WmxYxeF0K4z59drYvPWn7S1DOV8XXVBm9yN9wprA-neNLBwOErUlq7MO1LOu_DxMMbpG8W89ml7JyDlo80pMRzQFgeIDr6Q4283Q4/w640-h428/film34.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Engedtessék meg, hogy ehhez a filmhez gyártsak egy csodaszép új műszót: <i>gasztrom</i> (gyk: a gasztro és a romantika összevonásából). Ez valami olyasmi, mint a romkom (romantikus komédia), csak cikibb. Nem tudom, észrevettétek-e, de az eddig felsorolt filmek közül mindegyik esetében ott volt a romantikus szál. Őszintén szólva, mióta az egyik legnagyobb óceánjáró tragédiáját egy szerelmi háromszögön keresztül mutatták be, belenyugodtam, hogy az emberiség mindent, de mindent csak a rózsaszín ködön keresztül képes látni és láttatni. Nincs ezzel gond, de lehet ezt igényesen is csinálni (lásd fentebb), és úgy, mint az <i>Asztal két főre</i> című spanyol valamiben. Nem mondom, hogy nézhetetlen, inkább csak azt, hogy egyszer elég volt. <i>Stephen Rea </i>ebben a filmben is remekel, a többi színész csúnyán felejthető. Kábé ennyi.</p><p><span style="color: red; font-size: large;"><b>23.</b></span><br /><b>Sülve-főve</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTs_9QJUOC56pl3UAb-yAGJkgTcbdvoKNgZdVeC90_AadLYc1CxEzc77RzmO_lG2sgmlQm3y0rU4pHYzuQRWW8fvkytSn8qsydocFV4FWS0Ms-fJ-TQDRrUpvdBN2bzLx9CNlHU0Uo9iU/s2048/film25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1380" data-original-width="2048" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTs_9QJUOC56pl3UAb-yAGJkgTcbdvoKNgZdVeC90_AadLYc1CxEzc77RzmO_lG2sgmlQm3y0rU4pHYzuQRWW8fvkytSn8qsydocFV4FWS0Ms-fJ-TQDRrUpvdBN2bzLx9CNlHU0Uo9iU/w640-h432/film25.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Izé, mit is mondjak... Az ételek miatt érdemes megnézni, számomra a legnehezebben legyűrhető alkotás volt, háromszor vágtam bele, mire sikerült befejeznem. Romatikus-főzős film szeretett volna lenni, de sajnos csak egy langyos limonádé lett belőle. Kár, pedig az alapkoncepció, hogy valaki belefőzi az ételekbe a saját érzéseit, s ettől lesz jobb séf, mindenképp megér egy misét. Persze igényesebb körítéssel. Ha már főzős film, akkor bármelyik másik a listáról, ha meg romantikus, akkor bármelyik a többi kétmillió közül...</p><p><span style="color: red; font-size: large;"><b>24.</b></span><br /><b>Soul Kitchen</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5r5vZVPQ31aiDBX8jHj7-tgcXFbvsG-QTCemVRkjZO5giYO1k3D3Z4WaIGGgJf0NcTr7yO_8-Pgn8SXKr_MNbiOGfotQfidJoUsdN7q6rx1SZVsuPHM24kPuM726Wi84rLUltgC_-H2M/s900/film24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="900" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5r5vZVPQ31aiDBX8jHj7-tgcXFbvsG-QTCemVRkjZO5giYO1k3D3Z4WaIGGgJf0NcTr7yO_8-Pgn8SXKr_MNbiOGfotQfidJoUsdN7q6rx1SZVsuPHM24kPuM726Wi84rLUltgC_-H2M/w640-h426/film24.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">A Soul Kitchent nemrég láttam, de most újra kellett a lista kedvéért, mert semmire nem emlékeztem belőle. Valahogy nem az én filmem. Zavaros, kapkodó, gyenge humorral operáló alkotás, igazából nem tudtam eldönteni, művészfilmnek szánták-e az egészet, vagy egy gyenge poénnak, és ezen még <i>Gryllus Dorka</i> jelenléte sem tudott javítani. A főszereplő rettenetesen idegesítő, egyedül a jól eltalált zene javít az összképen. Persze ez nem azt jelenti, hogy Nektek nem tetszik majd, számomra - nagyon - felejtős alkotás. </p><p><span style="font-size: large;"><b>+1.</b></span><br /><b>A szerelem sava-borsa</b></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZIFwwlol1_RuYxz1IuCd4XIdfnEArYkbpgcYIvWfUwdbNDpyA-aQiTa7rnjQ7uEwVDgb4C8qRv8gPFGlnhi3tkC2SaX-tQ1giaPrGhEhiVoNXRTZC6RsSw9PQe5RLFjNV1c6HUksJvNg/s750/film27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="505" data-original-width="750" height="430" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZIFwwlol1_RuYxz1IuCd4XIdfnEArYkbpgcYIvWfUwdbNDpyA-aQiTa7rnjQ7uEwVDgb4C8qRv8gPFGlnhi3tkC2SaX-tQ1giaPrGhEhiVoNXRTZC6RsSw9PQe5RLFjNV1c6HUksJvNg/w640-h430/film27.jpg" width="640" /></a></div><br /><p></p><div style="text-align: justify;">HBO GO minisorozat, nyolc résszel. Társkereső alkalmazás, bénán sikerült villámrandi, majd a gasztronómai imádata miatt egymáshoz egyre közelebb kerülő fiatal pár. Sorozat mivolta miatt lett a +1-es, de mindenképp meg kell említenem, mert én nagyon megszerettem. A főszereplőknél Ellánál és Élnél is rendesen sérült a fejben valami, mindketten gyanakvóak, önbizalomhiányosak, traumájuk csak a sorozat végén derül ki, összeboronálásuk mégis annyira intenzívre és érdekesre sikeredett, hogy nem tudtam abbahagyni a sorozat nézését. Érdekes színfolt a listán. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b style="font-family: georgia; font-size: x-large; text-align: left;"><b>+</b>2.</b><br /><b>Szárnyát vagy a combját?</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDsNIe30P2nO7YRibmNnzeHB1ibgqRa_KP44BA8AR0th5nKa85TtG4NibCIpL8J4CmyxThO-qGRJRA8FFcempmXy3KpIqMXc_QzPYPuzl4g8nb2Nx__QjpqCT-0TtOzSzT_5J3zCnGHaM/s1440/film33.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1440" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDsNIe30P2nO7YRibmNnzeHB1ibgqRa_KP44BA8AR0th5nKa85TtG4NibCIpL8J4CmyxThO-qGRJRA8FFcempmXy3KpIqMXc_QzPYPuzl4g8nb2Nx__QjpqCT-0TtOzSzT_5J3zCnGHaM/w640-h334/film33.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ez az a film, amit nem tudtam...nem jól mondom, nem AKARTAM bezsófolni a többiek közé. Nemcsak műfaját tekintve - elég erőteljesen vígjátékról van szó -, hanem a nosztalgiafaktor miatt is. Gyerekkorom óta nagy <i>Louis de Funés</i> rajongó vagyok, számomra nem Hofi volt a nagy nevettető, hanem ő. És bizony, a Funés-filmeken belül is a <i>Szárnyát vagy a combját?</i> volt mindig a kedvencem. Ott van benne az ifjabb Duchemint játszó <i>Coluche</i>, aki már egészen fiatalon valami újat hozott a francia filmművészetbe, a gyönyörű <i>Ann Zacharias</i>, akit a Néában is láthattunk, és akibe kölyökkoromban fülig szerelmes voltam. Ezen felül a film egy nagyon komoly kritika és jóslat a tömegkonyha eligénytelenedésére, humoros és egyben figyelmeztető dramaturgia a 80-as években már megjelenő ehető szemétre, amit a mai napig lelkesen tömünk magunkba szinte minden nap. Néha eszembe jut: mit szólna vajon Charles Duchemin a huszonegyedik század közétkeztetéséhez és tömegtermékeihez? Valószínűleg csak szomorúan csóválná a fejét...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-size: large;"><b>+3.</b></span><br /><b>L'ecsó</b><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7X7dqyEOY8aHaLOgSwaO-60incWsDJFQB7c8mnnkSReEXn-UilnmeKEwu2lT4zww40bMtw2CIO2h_drRU34-8ZIqMSxpSVYThZOsJm7UZNZ-45Fm4rHbuzk73d4o3_Oa9kZHQGp0axSU/s1920/film30.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1920" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7X7dqyEOY8aHaLOgSwaO-60incWsDJFQB7c8mnnkSReEXn-UilnmeKEwu2lT4zww40bMtw2CIO2h_drRU34-8ZIqMSxpSVYThZOsJm7UZNZ-45Fm4rHbuzk73d4o3_Oa9kZHQGp0axSU/w640-h400/film30.jpg" width="640" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Két nagy animációs kedvencem van: a L'ecsó és a Coco. Mindkettő mestermunka a javából. Apróséf viszontagságai az emberek álságos világában elsőre megfogtak és azóta sem eresztenek, Anton Ego "megtérése" pedig az egyik kedvenc filmes pillanatom. Határtalan örömöre a szereplők sem fakadnak dalra kétpercenként, a film szinte egyetlen témája, <i>Camille La Festinje</i> pedig nagy kedvencem lett. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="372" src="https://www.youtube.com/embed/p_hdmt4vpBo" width="485" youtube-src-id="p_hdmt4vpBo"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>+ Amiket Ti ajánlottatok</b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Nagyon örülök annak, hogy a kommentekben illetve üzenetekben jeleztétek, mely gasztro filmek maradtak ki, ezeket itt pótolni fogom, minden különösebb rangsorolás nélkül, így talán egy teljes listát kap majd az a látogató, aki idetéved. Természetesen ezeket is megnéztem, saját véleményeket olvashattok a címek alatt. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><b>A főzés Istene</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSOGbo-jZaLOHgdObSZv42_vQxL9GA36dkcrc_cFHgIdMTJLrmTlw6j97KxtdVREDp4nHVMS2MUUTroyv1_vCdmhp4afHn4S8kK5J7Dk0uAdiH4uK2uwcpKJRwbouJ5PF_mMoGquk1tQc/s1280/god+of+cookery.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSOGbo-jZaLOHgdObSZv42_vQxL9GA36dkcrc_cFHgIdMTJLrmTlw6j97KxtdVREDp4nHVMS2MUUTroyv1_vCdmhp4afHn4S8kK5J7Dk0uAdiH4uK2uwcpKJRwbouJ5PF_mMoGquk1tQc/w640-h360/god+of+cookery.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><i>Stephen Chow</i> hatalmas figura. Számomra ez nem újdonság, már a <i>Shaolin focit</i> is szerettem tőle, a <i>Pofonok földjét</i> meg ronggyá néztem a megjelenést követően. A főzés Istene egy 25 éves film, de aki csípi a Chow-féle humort, ezt is imádni fogja. Zseniális ferde tükröt tart a főzős vetélkedők elé, de parádés gegekkel neveti ki a reklámokat, harcművészeteket, keleti kultúrát is, s teszi ezt ízlésesen, azok lejáratása nélkül. Valójában <i>A főzés istene</i> megtekintése után ugrott be, hogy Stephen Chow mindig Stephen Chow-t játszik! Eddig ez fel se tűnt, ám itt a filmbeli neve is maradt az eredeti, karaktere simén elhelyezhető bármelyik más művében. Sajnos nálunk kevesek gyomra veszi majd be ezt a mozit, én nagyon élveztem. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><b>Szeress Mexikóban</b><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJTpEXF4bphaCGUNJdMYNQP1nNSdDO4XkLYxZGx_zoLF6YZr7mRlKe9B7gVWJzfmESH_fHUxLG9NyU9lhag6SIMePhn_BPN8r4_Lp8QkUfajL46HwfPkk8sTjkBM-Re19HTn8YQlhdnUY/s2508/szeressmexik%25C3%25B3ban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1254" data-original-width="2508" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJTpEXF4bphaCGUNJdMYNQP1nNSdDO4XkLYxZGx_zoLF6YZr7mRlKe9B7gVWJzfmESH_fHUxLG9NyU9lhag6SIMePhn_BPN8r4_Lp8QkUfajL46HwfPkk8sTjkBM-Re19HTn8YQlhdnUY/w640-h320/szeressmexik%25C3%25B3ban.jpg" width="640" /></a></div><br /><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Ebben a filmben sokkal jobban sikerült ábrázolni azt a fantazmagóriát, amit a <i>Sülve-főve</i> című filmben nem igazán működött: milyen az, ha valaki belefőzi az ételbe saját érzelmeit? Jelen esetben a szomorúságot, fájdalmat, vágyakozást, s ezen érzéseit az ételeken keresztül a család is érzékeli. Ha <i>Tita</i>, a történet főhősnője szomorúan főz, az egész család sírva fakad, ha vidáman, akkor mindenki boldogan kanalazza a gulyást. Nagyon jó ötlet, bár ezek a jelenetek hajszál híja, hogy nem fordulnak komikus vagy teljesen abszurd irányba. Bár a felsorolt művek közül legkevésbé koncentrál a gasztronómiára, mégis úgy gondoltam, mindenképp helyet kell neki kapni, legfőképpen emiatt az ábrázolás miatt. A másik ok, hogy bár kevesebb főzős jelenetet kapunk, azonban amit az orrunk alá tolnak, az egészen csodálatos színekkel és igényességgel lett fotózva. </div></div>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-34229149318591930482020-12-25T20:39:00.006+01:002021-04-17T15:45:40.118+02:00Durrellék<div style="text-align: justify;">Családom és egyéb állatfajták? Madarak, vadak, rokonok? Istenek kerje? Ugye, megvan? Ha velem egykorú vagy (és szerettél olvasni), gyerekkorodban biztosan Te is mohón faltad Gerald Durrell könyveit, közeli ismerősként vagy barátként gondoltál Spirora, Theora, esetleg Lugaréciára, és akár bekötött szemmel is körbesétáltad volna Korfu szigetét. A legifjabb Durrel könyvei szórakoztat<span style="text-align: justify;">óak, izgalmasak és kedvesek voltak, ha egyszer magával ragadott a stílusa, sosem fogod elfelejteni.</span><div><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijYWiMFCMgqCGPKkZ5uOGnZI9Ttp4pn9WECZ3Ar-dhURsdHekG7WX5ECyA8hGrbYx-mWhtjzA3xy2yAgxpW_l7-C1zASqfIXmCbStiyleXC5wfp2qUSQiLX7Otgvmj5vBWsUao9yEHLms/s640/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="321" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijYWiMFCMgqCGPKkZ5uOGnZI9Ttp4pn9WECZ3Ar-dhURsdHekG7WX5ECyA8hGrbYx-mWhtjzA3xy2yAgxpW_l7-C1zASqfIXmCbStiyleXC5wfp2qUSQiLX7Otgvmj5vBWsUao9yEHLms/w640-h320/1.jpg" width="640" /></a></div><div><br /></div><div><span><a name='more'></a></span><div style="text-align: justify;">Történeteit eddig kétszer dolgozták fel sorozat formájában, mindkét sorozattól kaptunk valamit, de - valljuk be őszintén - ezek után mindig volt bennünk némi hiányérzet. Elmaradtak a legjobb sztorik, a legérdekesebb szereplők, a lezárás mindig gyors volt és kapkodó - márpedig számomra a <i>Korfu-trilógia</i> legszívfacsaróbb pillanata mindig a sziget elhagyása volt. </div><br />Ám a sorozat, mint műfaj az utóbbi évek alatt nagyon megerősödött. Számomra az utóbbi idők egyik legnagyobb filmes durranása például a <i>Mandalorian</i> volt, tízenpár éve elképzelni sem tudtam volna, hogy ezt az érzést pont egy sorozat adja majd meg nekem. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy a brit irodalom egyik leghíresebb könyvsorozatából is remake készüljön, így született meg a <i>Durrellék (Durrels)</i> című sorozat. <br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTV1ju1K8ZxKC7DWJmEVaMFucCc9BUXc-a2PwZ6d5N3-r59x9JBWeUbPMSTDfZw0Up37cAHukGQZDOZGuBLnI72GweOH4kZXapqHMeBemVwCIXSPKq8yUOhjQzT8sXOmdK8-9MoIvM8uk/s1920/durr2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img alt="Durrelék sorozat kritika" border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTV1ju1K8ZxKC7DWJmEVaMFucCc9BUXc-a2PwZ6d5N3-r59x9JBWeUbPMSTDfZw0Up37cAHukGQZDOZGuBLnI72GweOH4kZXapqHMeBemVwCIXSPKq8yUOhjQzT8sXOmdK8-9MoIvM8uk/w640-h360/durr2.jpg" title="Durrelék sorozat kritika" width="640" /></a></div><div><br />Persze azonnal rávetettem magam. 26 epizód a Durrell család életéből! A magamfajta rajongónak ez maga a Mennyország! Egyhuzamban toltam magamba az egészet. Aztán még egyszer, lassabban, megrágva minden részletet. Hihetetlen érzelmi hullámvasút volt, a kezdeti meglepetésektől a letaglózó lezárásig, egy utazás Gerry világába, egy olyan korba, ahol az emberek még ugyanolyan szerethetőek voltak, mint az állatok...<br /><br />A Durrells egy csodajó sorozat. Persze megoszlanak a vélemények, a legtöbben azt nehezményezik kritikáikban, hogy a forgatókönyvíró <i>Simon Nye</i> csúnyán eltért az eredeti karakterektől és a történeteket is átdolgozta. Nekem erről az a jelenet ugrik be <i>James Clavell Sógun </i>című könyvéből (másik nagy kedvenc!), mikor Toranaga Andzsin szan fejéhez vágja, hogy nincs mentség arra, ha valaki elárulja a hűbérurát. Erre Blacthrone annyit válaszol: csak ha az áruló nyer! Lefordítanám nektek: nincs mentség arra, ha Durrell történeteit átdolgozzák. Csak ha az átdolgozott történet <i>szórakoztatóbb, mint az eredeti</i>!<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWctOydJqBwIs-ngjsEBYPdFW1mBKhlvNv6YewSieEfaXqsmDHXYHalsGNIdoL-_y8XQipTy_Kll0NEPFe4FTUezmXNIveO0Pzmkw18tKm_yoHtFbUyv1E7W98lpxcHjqfuSFyMi1U0uk/s1400/durr3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img alt="Durrelék sorozat kritika" border="0" data-original-height="789" data-original-width="1400" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWctOydJqBwIs-ngjsEBYPdFW1mBKhlvNv6YewSieEfaXqsmDHXYHalsGNIdoL-_y8XQipTy_Kll0NEPFe4FTUezmXNIveO0Pzmkw18tKm_yoHtFbUyv1E7W98lpxcHjqfuSFyMi1U0uk/w640-h360/durr3.jpg" title="Durrelék sorozat kritika" width="640" /></a></div><div><br />Mert pontosan ez a helyzet. Jó sorozatot Nye átiratából lehetett készíteni, míg prózában Durrell eredetije működik jobban. A két legfontosabb és szinte az egész trilógiát megforgató változtatás a család anyagi helyzete, valamint az anya, Louisa karaktere. A könyvekben Durrellék a görög viszonyokhoz képest kifejezetten jól éltek, míg a sorozatban szegények, és ez a nélkülözés ad egy plusz hangulatot illetve alapot az epizódoknak. Louisa Durrell (akit <i>Keeley Hawes</i> játszik, valami hihetetlenül jól) a könyvekkel ellentétben egy csinos, fiatalos, lelke mélyén romantikára vágyó nő, s lényegében az egész sorozat arról szól, hogy próbál új apát keresni a gyerekeknek (<i>Férjhez adjuk a mamát,</i> ismerős?). Persze, elsőre furának tűnhet ez a koncepció, de ezzel pontosan azt sikerült elérni a sorozat készítőinek, hogy maga a történet elsősorban (de másodsorban is) a Durrell családra fókuszál, a környezetünkben megforduló sok csodabogár csak asszisztál a komédiához. Őszinte leszek: elsőre nekem is fura volt ez a felállás, de hamar megszoktam. Annyira, hogy cseppet sem tartottam faramucinak a Louisa és Spiro között leheletfinoman kialakuló románcot, amit a könyvekben elképzelhetetlennek tartottam volna. <br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDI3LM4hQPQ4haVLXTysv1dQxM2bxZyxoym0klaiRFG-ZNxBs22r2h5M4HGt-4zDYhL-sfoCv7ewtRT05o3si1q2n4IekhXAdSDtvtQlnnKEFCCdb11w1i-HOVESZorqudp-86lRXoPpU/s1920/durr4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img alt="Durrelék sorozat kritika" border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDI3LM4hQPQ4haVLXTysv1dQxM2bxZyxoym0klaiRFG-ZNxBs22r2h5M4HGt-4zDYhL-sfoCv7ewtRT05o3si1q2n4IekhXAdSDtvtQlnnKEFCCdb11w1i-HOVESZorqudp-86lRXoPpU/w640-h360/durr4.jpg" title="Durrelék sorozat kritika" width="640" /></a></div><div><br />Megkapunk mindent, amit szerettünk a könyvekben: Maxet és Donaldot, Creech kapitányt, Kralefskyt, Ribbidane ezredest, Lugréciát, Leonórát, Hermione nénit, Svent, a Rózsabogaras Embert és rajtuk kívül újabb és újabb fura alakokat, akikre Durrell csupán néhány szóban utalt a könyveiben, sőt, egyes névtelen karakterek nevet és komoly történetet is kaptak. A sorozatot a felétől áthatja a közelgő világháború hangulata, meghatározza a család minden egyes tagjának az életét, sosem látott utakra vezeti őket, a legutolsó rész pedig olyan mellbevágó melankóliával operál, amit sosem fogunk elfelejteni. A könyvekben mindig azt éreztem, hogy Durrell nagyon nem szeret beszélni a sziget elhagyásának pillanatáról (érhető, lényegében az életüket hagyták ott, hogy visszatérjenek a háború szabdalta Angliába), mindig elüti a melankólikus hangulatot egy viccel. <br /><br />A színész gárda a lehető legjobban lett összeválogatva, a Durrell család tagjai közül nem tudok kedvencet választani, nem is akarok. <i>Keeley Hawe</i>s egyszerre játsza a könyvek Mamáját és egy új, izgalmasabb Louisát, <i>Milo Parker</i> egy az egyben úgy néz ki, mint a fiatal Gerry az archív képeken, <i>Josh O'Connor</i> Larryje egyszerre szimpatikus és tenyérmászó, a <i>Daisy Waterstone</i> által játszott Margo mintha csak a könyvekből lépett volna ki, vele ellentétben <i>Callum Woodhouse</i> egy olyan Leslie figurát hoz, akiről sosem olvastunk, de mindig vágytunk rá, hogy találkozzunk vele. <i>Alexis Georgoulis</i> Spiro, valamint <i>Yorgos Karamihos</i> Theo szerepében szintén igazi telitalálat, talán a két legszerethetőbb karaktert hozzák a sorozatban. <br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5PCVU47prPybfpIgTb123WRR5d6ZynYR9ZceHElEi7bF36z9J_6e0KBM41Te7OIur2vExbK4fVvoicNTNasiUcMhpXYTbOtppY_9Wwnp0KrD2jxtIWtQc4zwNk_F0niZLRqxR-YNSXV8/s2048/durr5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img alt="Durrelék sorozat kritika" border="0" data-original-height="1366" data-original-width="2048" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5PCVU47prPybfpIgTb123WRR5d6ZynYR9ZceHElEi7bF36z9J_6e0KBM41Te7OIur2vExbK4fVvoicNTNasiUcMhpXYTbOtppY_9Wwnp0KrD2jxtIWtQc4zwNk_F0niZLRqxR-YNSXV8/w640-h426/durr5.jpg" title="Durrelék sorozat kritika" width="640" /></a></div><div><br />Ez a sorozat nagyon jó. Számomra a legeltaláltabb filmes kivetülés, amit Durrellékről készítettek. Még egy apró adalék: <i>Michael Haag</i> írt a családról egy feltáró könyvet, <i>A Durrell család története </i>címmel, ha érdekel, szerezd be és olvasd el. Én nem fogom. Számomra a Korfu-trilógia ugyanaz marad, amit a sorozat is bemutatott...</div><div><br /></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="362" src="https://www.youtube.com/embed/wHFPoTkLpTM" width="480" youtube-src-id="wHFPoTkLpTM"></iframe></div><br />ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-85161339922295976092020-11-06T20:15:00.012+01:002021-04-17T15:47:06.504+02:00Horgásznej és pedagógia<p style="text-align: justify;"><i>Mostanában kerültek elő - ismét - a sufniból kölyökkorom kedvenc olvasmányai, a Horgászkalendáriumok és Horgászkalauzok. Mai napig imádom őket olvasgatni, van bennük pár igazi kedvenc, ezek közül szeretnék egy számomra különösen kedveset megosztani veletek. Horgász pályafutásom egyik kedvence ez az iromány, <span style="text-align: left;"> </span><span style="text-align: left;">Mitterstiller József tollából. Íme!</span></i></p><p style="text-align: justify;"><i></i></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSfnjh1Nlsn5C6DYmFgMkh_0vhyphenhyphenF4oWSP0Cs_gfhSNX_MKmB_M-xYzWqMcd5acMthknwLW9XzhHkbNbjpnXQaySGruNfEKkVKGoFlTt6Y1sL-Kf8zZOa1UwhNNlwYT4hNj_6ghXNbVMWk/s2048/hermann.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1027" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSfnjh1Nlsn5C6DYmFgMkh_0vhyphenhyphenF4oWSP0Cs_gfhSNX_MKmB_M-xYzWqMcd5acMthknwLW9XzhHkbNbjpnXQaySGruNfEKkVKGoFlTt6Y1sL-Kf8zZOa1UwhNNlwYT4hNj_6ghXNbVMWk/w640-h320/hermann.jpg" width="640" /></a></div><span></span><span><a name='more'></a></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p><p></p><p style="text-align: justify;">Tudjátok, akkoriban még sűrűn hallottam nejem ajkáról azt az ismert refrént: <i>„Persze, te vasárnap megint horgászni mész! Más rendes ember a családjával tölti a vasárnapot, de neked a halak az elsők stb., stb.."</i> De nemcsak hallottam, hanem hallgattam is. Magamban ugyanis igazat adtam a
feleségemnek. Igen ám, csakhogy azon a nyáron megint új és izgalmas horgászprogram ígérkezett, szinte minden vasárnapra, és szép sportunk bűvöletében nem tudtam kedvére tenni életem párjának.<br /><br />Folyt tehát a duruzsolás. Azzal vigasztaltam magam, amit egy keleti bölcsmondás tart: <i>"Kelő napba néz, ki maga is korán kel”,</i> azaz, ha horgászni járok, ahhoz ez az intelmező szóáradat is hozzátartozik. Tehát nem vettem egészen komolyan az ügyet, mert más horgászférjtől is hallottam hasonló meg-
nyilatkozásokat. Sajnos, valóban elkapott abban az időben a horgászláz, és nem tudtam
elég okos lenni és olyan megoldást találni, hogy a pecanyelet is markolásszam, és a családi béke is megmaradjon. Amikor ugyanis azt hittem, hogy a
szent béke érdekében a legjobb módszert alkalmazom, valójában akkor hívtam
ki magam ellen a sorsot. Hiába, van az úgy, hogy az ember jószándékot vet,
s mégis vihart arat.
Azon a nevezetes héten jókor nekikészültem a vasárnapi kirándulásomhoz.
Csütörtökön este, ahogy kötözgetem az előkéket horgaimra, kezdi ám mondani hitvesem a szokott szemrehányást. Húzom is be a fejem, mert tudom,
hogy jogosan teszi, de hát istenem, milyen nehéz lenne most lemondani egy jó
előre elképzelt vasárnapi pecázás örömeiről. Nejem arra hivatkozik, hogy a
pont most következő vasárnapra megígértem, hogy itthon maradok. Próbálok
ám kitérni az ígéretem elől, de mikor a párom azt kérdezi tőlem, vajon minden horgász ilyen szószegő, mint én vagyok, mégis beadom a derekam. Már
csak azért is, hogy hitet tegyek a horgásztábor gerincessége mellett. Előtte
persze azért még megfelelő indoklással bizonyítom a horgászat hasznát akár
a fizikumra, akár mint jellemnevelő folyamatot is. Feleségem diplomatikusan hálálja belenyugvásomat, s biztosít arról, hogy mindig tudta, milyen rendes
ember vagyok. Sőt, az összes horgász ilyen; hiszen ő maga is azért választott
éppen a horgászok közül pont engem. </p><span><!--more--></span><p style="text-align: justify;">- No, legyek egyszer én is jó ember! - önt el erre az adakozók nagylelkűsége, amikor megszólal a telefon.
Feleségem sejti, hogy a horgásztársaságom egyik tagja lehet a vonal végén, ezért sietve ő veszi fel a kagylót, és az előbbi sikerein felbuzdulva, fennsőséges hangon nyilatkoztatja ki a következőket, illetve kiabálja kagylóba: </p><p style="text-align: justify;">- Kérem, Józsi most vasárnap nem megy horgászni, különben
is hagyják egyszer békén ezzel az örökös pecázással. Család is van a világon! Maguk is jobban tennék... - tovább nem mondhatja, mert lenyomom a kagylótartót. A készülék csetten
és a beállt csenddel együtt változik a hangulatom, de persze az elhatározásom is. Hiszen ez a telefonhang férji tekintélyemnek sem tehetett valami
jót. Úgyis mindig ugratják az embert a kollégák, ha kisül valami papucshősi <span style="text-align: left;">cselekedet. Megmásíthatatlan szándékkal jelentem hát ki, hogy most már csak
azért is elmegyek vasárnap horgászni! </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Lefekvés előtt még egy kérlelés párom részéről. Én hajthatatlan vagyok,
illetve egy feltételt szabok: minden úgy lesz, ahogy kéri, ha most felhívja azt a horgászkollégát,
akivel este szót váltott, és kimagyarázkodik neki, hiszen lehet, hogy őt is megbántotta az a fricska, melyet nejem tett. Bár tudom, hogy még így ezer
csipkelődés terhét veszem a nyakamba majd ezzel, ha a horgász-kompániával találkozom.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">- Hogy én?! Hát még mit nem?! - csattan fel a párom. Ő kérjen bocsánatot egy családkerülő horgásztársaságtól. Különben is, ezek után most már
vegyem tudomásul (már mint én), hogy miatta akár haza se jöjjek. Mit bánja
ő ezután, ha a parton ázom, fázom, ott alszom, vagy akár a villámok kénköves
lángja csapkod abba a cudar horogba. Ezzel távoztábon úgy becsapta a
szoba ajtaját, mintha máris segíteni akarna az éppen szóbanforgó istennyilának. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">- No, ha te így, okkor én is így. - </span><span style="text-align: left;">fogott el engem is a buzgóság, s </span><span style="text-align: left;">másnap pénteken még két nap szabadságot kértem a szombat és vasárnap mellé. Hadd lássa a drágám, hogy milyen karakán fiú vagyok én is, s hogy
ki a legény a gáton. Így legalább megmutathatom minden horgásznejnek is,
ha majd példaként emlegetne, hogy milyen sziklaszilárd nagy jelem egy
horgászférj, akivel nem lehet ám csak úgy kukoricázni.
Szombat reggel horgászatba indulásomkor úgy köszöntem el páromtól,
mint a horgászat Grál-lovagja, aki csupán létével is megvédi a gilisztaúsztatás
égi szépségét minden földi szeplőtől. Igaz, nem is volt a búcsúnkban egyéb merő dacnál. Akkoriban még nem hittünk abban a szép bölcseletben, hogy
az okos enged, a férj pedig elmegy horgászni (azóta persze a sok elmúlt
józan esztendő bennünket is bölccsebbé tett.) </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Pecázás közben természetes, hogy sokat gondoltam a nejemre, és vasárnap délután már azon járt az eszem, legjobb lenne mégis, ha szépen hazamennék. Hiszen, ha jól megfontolom, ilyen esetben nemcsak az én asszonyomnak, de minden horgászfeleségnek is igaza van. Menjek, maradjak?
Melyik a helyesebb? Ha abbahagyom a pecázást és hazamegyek, úgy ezzel
feleségem teljes sikerét ismerem el. Ez pedig birizgálná férji hiúságomat. Ha
viszont maradok, lehet, hogy ezzel nagyon megbántom. Ezt sem szeretném
tenni. Mit tegyek? Így meditálgatok,
amikor a leszálló estben, a horgásztársaságom tagjai, szedve a cókmókjukat,
kezdenek hazafelé húzni. Van-e valamilyen arany középút? - spekulálok. Hoppá! Hát hogyne lenne! Maradok! - határozom el magam, de úgy csinálom, hogy azért a nejemet is kiengeszteljem. Hirtelen ötlettől
indítva kitépek egy lapot a noteszemből, pár szót vetek rá, és megkérem az
egyik horgászkollégát, aki a közelünkben lakik, hogy hazatérve, lépjen be
hozzánk. Mondja meg feleségemnek, hogy csak kedden este érek haza, a
mellékelt levélkét pedig adja át neki. Hiába, csak megérdemli az én derék, ügyes kis feleségem, hogy innen
is rágondoljak. A papírra pedig, amely majd levélként jut hozzá derék
horgászbarátom útján, csupán ezt a pár szót írom: <i>"Jól érzem magam, csak te hiányzol. Remélem, sőt tudom, hogy nem haragszol. Szeretettel csókollak!" </i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Bár a következő két napon kedvemre kihorgásztam magam, kedden este mégis némi bűntudattal értem haza. De lássunk csodát, az én kis párom úgy fogadott, mintha csak a szomszédos boltba ugrottam volna le egy doboz gyufáért. A máskor szokott irónikus megjegyzések a halakról, a halfogó képességemről, az árokparton való dibdábolásomról, és más egyéb, a horgászatnak
köszönhető fanatikus jó tulajdonságaimról most mind elmaradtak.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">- Teljes a siker!
- könyveltem el magamban a könnyen győzők rövidlátásával. Dehogy is gondoltam én akkor arra, hogy nagy adósságba vertem
magam a nejemnél. Sőt, sikeremen elbizakodva, elképzeltem, ha majd kezdő
horgászoknak télen lélektani előadást tartok valamelyik egyesületnél, úgy feltétlen a horgászfeleségek nevelésének módozatairól fogok beszélni, persze magas erkölcsi pozícióból, a horgászférjek okos érvelésével.
Körülbelül másfél hónap múlhatott így el, asszonyom soha egy zokszót
nem ejtett a pecázgatásaim miatt. Ez mind jobban felbátorított egy hosszabb lélegzetű kirándulásra. Háromnapos szabadságot vettem hát ki, mely
időt a Zalán szándékoztam eltölteni. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Nyár volt, harcsára ez a legjobb időszak.
Aki tudja, mi a harcsahorgászat, azt is ismeri, hogy mennyi gondos előkészületet kíván egy háromnapos ilyen kirándulás, távoli vizekre. Az én jóságos kis feleségemnek most sincs egy zokszava sem, sőt, még segít is az
összecsomagolásnál. Hajnalban megy a vonatom, ezért jobban szeretem, ha
már este minden holmit elpakolok. A készre csomagolt hátizsák most is duzzadtan várja az előszobában a reggeli indulást. A korai kelés miatt korábban is fekszem. Feleségem még fennmarad, mondva, hogy a holnapi gyümölcsbefőzéshez készül. Nem sajnáljam őt, majd reggel úgyis kedvére kialussza
magát. </span><span style="text-align: left;">Hajnalban szokásos ébresztő és készülődés. Még párom is felkelt velem,
és amit eddig ritkán tett meg kirándulásaim előtt, ő főzte meg a teámat is.
Szerető szemmel cirógatott meg, amikor elbúcsúztunk. Arra kért, hogy gondoljak majd a horgászat közben reá is. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">A hosszú vonatozás után Fenékpusztán szállok ki. Onnan gyalog a Zaláig. Még a horgásztanyán bejelentem igényemet két éjszakára, utána helyet
választok és nekilátok a szerelésnek.
Először az összecsukható horgászszékemet helyezem üzembe. Ahogy rátelepszem, pattan rajt valami, és én csücsülök le a jó anyaföldre. Nofene!
Ezt mi lelte? A múlt vasárnap még nem volt vele semmi baj. Oda se neki,
egy nádkéve is megteszi ülőkének.
Szedem ki botjaimat a vászonzacskóból. Megszokott mozdulattal illeszteném össze az egyiket, de bizony semmiképpen sem akar a botvég belecsúszni a hüvelyébe. El van dugulva. Ütögetem, rázogatom, de nem
hullik ki abból még egy porszem sem. Fordítom a szemem elé, hát a rézhüvely dugig van valamilyen sárgás masszával. Elő a bicskát. Igyekszem kikaparni, de mintha üveget vágnék, még csak meg sem tudom karcolni. No de
sebaj! Van velem még másik kettő bot is, ezt a vacakot meg majd később
csak kipiszkálom abból.
Próbálom illeszteni a másik botomat, de azok hüvelyei is tele vannak
azzal a kemény kulimásszal. Hűha! A harmadik botommal ugyanez a helyzet. Dehát miféle maffia működött itt közre és milyen anyaggal vannak teletömve a botjaim? Ezeket is piszkálom, kaparom a bicskámmal, de szinte
szikrázik, olyan kemény valamennyi dugasz. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">- Mi a csuda ez? - önt el a
méreg. Ahogy jobban vizsgálgatom, akkor döbbenek rá, hogy ez dextrinnek
és gipsznek a vizes keveréke. Ezzel vannak beöntve a bothüvelyek. Tyűha! Most már rossz sejtelmek gyötörnek.
De ki tehette? És most mit tehetek? Legfeljebb összekoldulok egy botot az itteni pecásoktól, egy suhángot meg vágok magamnak valamely akácbokorból.
Amint káromkodva dobom félre botjaimat, az egyiknek spiccén, a végkarikánál kis fehér kartondarabot látok, cérnára kötve fityegni. Közelebbről megnézem, s csodálkozva fedezem fel rajta feleségem í</span><span style="text-align: left;">rását, a következő ajánlással: <i>"</i></span><span style="text-align: left;"><i>Jól érzem magam, csak te hiányzol. Remélem, sőt tudom, hogy nem haragszol. Szeretettel csókollak.”</i> Nagyon ismerősek ezek a mondatok.
Hát persze, hiszen én írtam ugyanezt a szöveget drága páromnak, talán másfél hónapja, arról a
nevezetes horgászkirándulásról. Igen, akkor volt ez, amikor a telefon miatt összekülönböztünk. Bölcs sorok, bölcs viselkedés, arany középút - jut eszembe a nagy bölcsességem. Most kezdek eszmélni, s rakom össze az
emlékek mozaikját. Gyanús volt nekem akkor utána az a nagy csend és a
teljes behódolás. És én beképzelt alak, én hogy hittem a pedagógiai képességemben, és mennyire elvakított a látszat sikere! Ilyen folytatásra nem
is mertem gondolni.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Verejtékező homlokkal
érzem, hogy mennyire rossz legyőzöttnek lenni. Hm, hm! Vakargatom a fejem búbját s persze egy s más dolgokban kérem a szentek közbenjárását is. No, de csak ne adjuk fel a harcot azért. Nyitom a hátizsákomat és veszem ki zacskójukból az orsóimat. Ha nem a nádkévén ülnék, most ismét
lepottyannék, hiszen egyik orsómon sincs egy centi zsinór sem. Mindkét orsómon ott fityeg viszont egy cérnaszálon a botokról ismerős kartonlap, a valamikor általam ihletett szöveggel:<i> ,Jól érzem magam, csak te hiányzol. Remélem, sőt tudom, hogy nem haragszol. Szeretettel csókollak.”</i> Nohát, ez mégis csak sok. Nyúlok a dobozomért, abban kell lenni a
horgok, stb. felszerelések mellett két féltekercs zsinórnak is. Ahogy kinyitom, majd hanyatt esem. A dobozban semmi más nincs, mint kisebbik fiamnak pár
darab építőkockája és az ismerős kartonpapír az ominózus szöveggel: <i>„Jól
érzem magam, stb".</i> Azt a betyár mindenét!
Én egyre kevésbé érzem jól magam.
Szinte toporzékolni szeretnék mérgemben. Hát ez komoly visszavágás, és
olyan telitalálat, hogy szinte az egész horgászfelszerelést kedvem lenne belevagdalni a vízbe. Phüh! Bízisten egészen beleizzadtam... </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">- Mit tudnék most tenni?
- pörgetem agyam nyikorgó kerekeit, s
hirtelen, mint a villám üt be az üdvözítő megoldás. No, várj csak galambom, nem esünk ám azért kétségbe! Hiszen itt van
Keszthely egy ugrásra, a vonatok pedig szinte óránként járnak még a fürdőszezonban. Pénz van nálam. Két tekercs zsinór, pár horog, úszó, egy-két apróság bőven kitelik akár pénzem negyedéből is. Ha már ide eljöttem, csak
nem vonulok haza „postafordultával”. Még szerencse, hogy csalim is van
bőven. Meg is nézem.
Hát nézhetem is! A kukoricás zacskóban barackmag (nemrég volt a befőzés), a gilisztásdobozomban vizes hamu, a lótetű istálló minden
boxában egy-egy szem datolya (a múlt héten volt a házassági évfordulónk;
még én vettem ajándékba). Na és persze mindenütt és mindenhol ott az a
kis kartonlapocska az ideggörcsöt okozó sorokkal. </span><span style="text-align: left;">Hejjj, hogy </span><span style="text-align: left;">az a csillagos égbolt... ! </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Mindegy! Bármennyire is tudatában vagyok az alulmaradásomnak, nem
akarom elismerni. Nem szabad engedni egy jottányit sem! Pár szem kukoricát összekunyerálok az itteni pecásoktól, kenyérbéllel majd elkeszegezgetek, harcsára meg majd megpróbálom halhússal. Első dolgom tehát bemenni Keszthelyre, és a legszükségesebb holmikat összevásárolni úgy, ahogy elképzeltem.
Nézzük csak! Mennyi pénz is van nálam? Reszkető kézzel húzom elő a
belső zsebéből, és ahogy nyitom a tárcám, egy levél hull ki a két
összehajtott szárnya közül. Gyanúsan megtisztelő megszólítás, illetve címzés a
levélen: <i>Drága Apukámnak!</i> Idegesen tépem fel a borítékot, s dobogó szívvel
olvasom a szöveget: </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><i>"Apukám! Drágám!
Gondolom, hegy nem a legjobb a hangulatod. Hidd el, arnikor én kaptam
meg nemrégen Tőled azon üdvözlő sorokat, melyeket hűen lemásolva a pecázó szerszámaidra írogattam, s melyek most neked sem okoznak örömet,
én akkor két napig sírtam. Mivel ismerlek és tudom, hogy Te erős férfi vagy
lélekben is (s ezért külön is szeretlek), biztosra veszem, hogy Téged a mellékelt üdvözletek lelkileg sem törnek meg, már csak azért sem, hiszen azok
Tőled származnak. Ismerve a praktikus megoldásokra törekvő hajlamodat,
hiányérzet esetén, főleg ha pecázó szerelékekről van szó, képes vagy a legközelebbi sportboltban mindent bevásárolni.
Ezért nem haragszol, ha annyi pénzt hagytam a tárcádban, ami a
hazafelé való utazásod költségeit bőven fedezi. Mivel a retúrjegyedet Keszthelyig én vettem meg, a hagyott pénz akár öt málnaszörpre is futja.
Az öt pakli cigarettához nern nyúltam, azt itthon is elszívhatod. Nyugodj meg, Szívecském, pénzedet nem költöm magamra, hanem abból majd Neked vásárolok egy szép új kalapot, olyan sportosat. A régi már amúgy is olyan hor-
gászosan kajlaszélű. Jó, ha tudod azt is, hogy a horgászkompániádat még
elutazásod előtti napon értesítettem erről a tervemről, vagyis arról, hogy most
az egyszer mindent megteszek, hogy Te minél előbb térj vissza a pecázásból. Most tehát Te is tapasztalhatod, hogy mennyire rendes gyerekek
ők, ahogy ezt Te is szoktad mondani. Pecás barátaid tudtak a Te zalai utadról, de a visszatérésedről is, vagyis az én tervemről. Valóban megbízható és titoktartó valamennyi. Biztosan meghatotta őket, hogy a múltkori
esetért elnézésüket kértem. Igaz, azt is megírtam nekik, hogy a jövőben nagyon jó horgászfeleség leszek.
Apukám, Drágám! Mulass jól, én jól érzem magam, csak Te hiányzol.
Remélem, sőt, tudom, hogy nem haragszol. Szeretettel csókollak.” </i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Még a délutáni vonattal utaztam haza. Tanulságul pedig rájöttem, hogy
csak úgy teljes egy horgászkirándulás, ha a családon belül nemcsak egyik
fél érzi jól magát. És még valami; mivel a pecabotok hüvelyeiből azt a timsós
masszát végképpen nem lehetett eltávolítani, engedélyt kaptam új botok vásárlására. A timsós nádbotokat pedig nejem előléptette kertünk virágkaróinak. Timsós felükkel szurkálva őket a földbe, évek óta jól konzerváltan őrzik zalai utam emlékét. Feleségem szerint azért is büszke lehet rájuk, hogy
mint pecabotok, még így kimustrálva is a világ legszebb teremtményeit,
a virágokat támogatják...</span></p>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-48088626787062907682020-09-22T19:40:00.008+02:002020-09-22T19:45:21.503+02:00Bye-bye Ribnik!<div style="text-align: justify;">Kicsit el vagyok késve ezzel a bejegyzéssel. Közel fél évvel. Különösebb okom nincs rá, egyszerűen vagy elfelejtettem, vagy lusta voltam befejezni, bár a vázlat március eleje óta kallódik, csak a formázás hiányzott. Most mégis felteszem a blogra, akár okulásképp, mert kifejezetten elkeserítő (szomorú? szánalmas?) felhangja van. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4gWwusL0uarzS_owSr5delzMqhWu6dV9z4RwkqAWrqpjDJ8_0RFPiuSJgKBVZJVS3xD3EFUifZf77eU8g7qZxQ99bDggZOhcI2_seYODmmrDhn0yogyW-d7f9WQM2N_lOoLJvWTb7U_k/s1600/bosz.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="898" data-original-width="1600" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4gWwusL0uarzS_owSr5delzMqhWu6dV9z4RwkqAWrqpjDJ8_0RFPiuSJgKBVZJVS3xD3EFUifZf77eU8g7qZxQ99bDggZOhcI2_seYODmmrDhn0yogyW-d7f9WQM2N_lOoLJvWTb7U_k/w640-h360/bosz.jpg" width="640" /></a></div><div><span><a name='more'></a></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Február elején még a nagy koronavírus-hiszti előtt a megszokott módon kiruccantunk Boszniába. Természetesen a Ribnikre, hiszen a legtöbb hasonló víz zárva van a pecások előtt, így kizárásos alapon maradt ez. Őszinte leszek: abszolút nem vágytam erre a túrára. Nem azért, mert unom a vizet, de valahogy nem vonz a dolog, hogy a hideg vízben gázolva egész nap félf@szomnyi pérekre vadásszak huszonkettes horogra kötött nimfákkal, amiket megkötni is alig tudok, nemhogy a vízben követni. Szeretném azt mondani, hogy azért, mert kimaxoltam ezt a módszert, de nem erről van szó: egyszerűen egyre unalmasabbnak találom az ilyen jellegű buzerapecát. Idén ráadásul még a streamerezést is megtiltották (gondolom köszönhető ez a helyi erőknek, akik a híd alatt 1/0-ás kakastoll streamerekre tűzött kenyérrel és halbelsőséggel végigakasztgatják a folyó legnagyobb halait), úgyhogy tényleg nem vonzott más, csak a táj. Meg a társaság.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNnTL8UFg0OA5O0nUETTxFhWzerJGvip8xYbdvf43pJSq-8SjZ8cc2g4fOwet4qDSUoTBTv_OLepAPsQ4YmMS_xD-Z7k0gp2EiYhUudVywWC5ZQILbk6n2dnxcChoijcunHun8agAo7sA/s2048/IMG_20200222_084648.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNnTL8UFg0OA5O0nUETTxFhWzerJGvip8xYbdvf43pJSq-8SjZ8cc2g4fOwet4qDSUoTBTv_OLepAPsQ4YmMS_xD-Z7k0gp2EiYhUudVywWC5ZQILbk6n2dnxcChoijcunHun8agAo7sA/w480-h640/IMG_20200222_084648.jpg" width="480" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Minden évben érezhetően egyre több a szemét, a vízben és a környékén, <a href="http://clogflyfishing.blogspot.com/2016/02/meztelen-kentaur.html" target="_blank">pár éve morcoskodtam is már emiatt,</a> de ami idén várt, az minden képzeletem felülmúlta. Szemétdomb - nincs mit szépíteni ezen. Itthon mérgelődünk és facebook kampányt indítunk, ha illegális szemétlerakót találunk. A Ribnik mellett emiatt nem kell idegeskedni, az egész falu és a folyó környéke egyetlen hatalmas szemétlerakó lett. </div><div style="text-align: justify;">Hol is kezdjem? Nem tudunk úgy beállni a vízbe, hogy ne legyen a közelünkben valami elsüllyedt műtárgy. Wc kagyló, monitor, bicikli, autóbusz ülés; mintha a falu lakói valami nagy garázsvásárt rendeznének, aminek helyszíne valamiért a folyómeder. De ha kilépünk a partra, ott sem jobb a helyzet: végig a parton törmelékhalmok, hungarocell kupacok, bontott tégla, szemeteszsákok, valamint a lakosság kommunális szemete, a pet palacktól egészen a használt tamponig, szemet gyönyörködtető kavalkádban. A trophy revirhez vezető út - ami számomra maga volt a földi paradicsom - ízlésesen be van borítva a kihordott építési törmelékkel, nyilván a falun belül egy négyzetcenti hely sem maradt ezeknek. De ami a legbántóbb: azok a vendéglátó helyek, melyek lényegében a folyóból és a horgászokból élnek, ugyanolyan magasról szarnak bele a helyzetbe. Kedveljük az Aqua panziót, egy éve új szobákkal, apartmannal, grillezővel bővült a komplexum, lassan már tényleg csak a wellness részleg hiányzik az eukonform elvárásokhoz. Örülünk is nagyon, kár, hogy az átalakítás és az építkezés alatt minden darab törmeléket beleszórtak a tíz lépésre rohanó kristálytiszta folyóba. Esküszöm, nem túlzok, ha le akarod fotózni rekord pért szorongató cimborád, komoly nehézségekbe ütközik, míg olyan hátteret találsz, ahol nincs kidobott hűtőgép vagy gőzölgő hamukupac. Mert igen, bosnyák barátaink minden reggel a folyópartra hordják ki a kazánokból kitermelt fél köbméter salakot. Ahogy kell...</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKebfo1LGEwgmTV0IeTAnvpR-ohH6lrfWUijmdvSrh7sQmZhJr3TLYTU37Fqyc6GZYk_aB0QlRcxlG8Vp-8Ay96-jSV91EvpnvMQPJujlKGW_Lx0Vkm5AZ3wUsMImCS0gz8PE5mhBrakE/s2048/IMG_20200222_083143.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKebfo1LGEwgmTV0IeTAnvpR-ohH6lrfWUijmdvSrh7sQmZhJr3TLYTU37Fqyc6GZYk_aB0QlRcxlG8Vp-8Ay96-jSV91EvpnvMQPJujlKGW_Lx0Vkm5AZ3wUsMImCS0gz8PE5mhBrakE/w480-h640/IMG_20200222_083143.jpg" width="480" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Később már azon sem mérgelődik az ember, mikor a faluból lesétáló bácsi a légytől néhány méterre hajítja be a vízbe napi szemetét fekete kukazsákba csomagolva, vagy hogy a hídon átsétáló kölyök a világ legtermészetesebb módján ejti bele az éppen kiürülő csipszes zacsit. Különösen elszomorított, hogy ez volt az első év, amikor úgy gondoltam, végre magammal tudom vinni a tízévessé cseperedett kölyköt is, hogy megmutassam neki Bosznia szépségeit. Persze ennek is van előnye: a barcsi határátkelőt átlépve meleg szívvel üdvözöltünk és dícsértük tiszta kis hazánkat...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Rettenetesen elbaszottak az emberek. Nagy bánatomra Thanos bácsinak nem jött be a csettintős móka, pedig javíthatott volna a problémán. Nem baj, ahogy látjuk év eleje óta, a Természetnek/Földnek/Teremtőnek mindig van elképzelése arról, hogy szabaduljon meg attól a vírustól, amit emberiségnek hívnak...</div></div>ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-68447619936369841352020-01-14T09:09:00.000+01:002020-01-15T15:25:24.487+01:00A klasszikus<div style="text-align: justify;">
Vannak elfeledett horgászmódszerek. Legtöbbjük nem véletlenül került a süllyesztőbe, viszont némelyikről érdemes néha lefújni a feledés vastag porát, és kipróbálni gyakorlatban is. Egyik kedvenc - nevezzük divatosan - retro módszerem a régi horgászkalendáriumokban ezerszer leírt <b><i>klasszikus műlegyes-ólmos balinozás.</i></b> Ha nem bánjátok, kicsit elmerülünk együtt a témában, s ha nem is mondok újat senkinek, legalább beszélgetünk egy jót - már csak azért is, mert mint kiderült, kölyökkoromban én is rosszul műveltem, valamint a módszer szabályozása sem teljesen egyértelmű. Nemrég kezembe került egy 1984-es Horgászkalauz, talán a legteljesebb cikkel e témában, Dr. Hunyady Attila tollából; ezeket az oldalakat szkennelve a bejegyzés végén ezennel közkincsé teszem (a képekre kattintva jobban olvasható), valamint Kovács-Sinkó Levente elküdte nekünk az eredeti, 1944-es cikket, ezt is megtaláljátok alul, igazi kuriózum!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhngozVvO-V-g-dB8Ti9I99JHhvCTQoH5PtI4fjUcE1854oWtVC3AzGqB8s8FUjyXGQoc-qQonBCy1Jmalej-H_Rb97ztz5wO4RQF07bwoXAo0gTU1379kRNX4KiO-E18my0KbBsYCcm5A/s1600/ban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhngozVvO-V-g-dB8Ti9I99JHhvCTQoH5PtI4fjUcE1854oWtVC3AzGqB8s8FUjyXGQoc-qQonBCy1Jmalej-H_Rb97ztz5wO4RQF07bwoXAo0gTU1379kRNX4KiO-E18my0KbBsYCcm5A/s640/ban.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
Akik esetleg nem ismernék a módszert (van ilyen?): adott egy nagyjából méter hosszú végólmos szerelék, melyen különböző távolságokban két oldalfülön egy-egy műlégy helyezkedik el. A végólom hagyományos esetben egy egyszerű vagy tuningolt balinólom, a két légy pedig gyakran nem más, mint füles horogra kötött fehér tyúktollcsomó. A módszer egy <b><i>Kesztner Zoltán</i></b> nevű úrtól származik, aki az <i><b>1944-es Sporthorgász májusi számában</b></i> publikálta először, jóval egyszerűbb formában. Eleinte a balinólmon még nem volt horog, és a műlégy is valami roppantmód leegyszerűsített szörnyeteg volt (pl fehér nejlonszatyor csíkok a horgon, a Balatonról sokaknak ismerős lehet). Maga a módszer zseniális egyszerűsége és logikája mindig mosolyt csalt az arcomra: a nagy sebességgel tekert balinólom a felszín alatt szakít ezerrel, előtte úszik az alsó, a felszínen pedig pattog a felső légy.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem vitatható el a tény, hogy saját korában ez a módszer a balinozás egyik legnyerőbb módszere volt. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy napjainkban, amikor sokkal korszerűbb és hatékonyabb csalik állnak a rendelkezésre, mi értelme újra elővenni a régi szerelékeket? Nyilván, nem sok. Viszont millióféleképp variálható, és egy jól összedobott műlegyes konvojjal jó érzés halat fogni, ahogy egy saját magunk által kötött léggyel is. Mert ha nem azon görcsölünk, hogy mindenáron fogjunk, hanem az is örömet okoz, hogy hogyan fogunk, az már fél siker...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány szó a szerelékről (és most kövessük a klasszikus formát): manapság nincs szükség 0.40-0.50-es monofilokra, egy igazán jó szakítószilárdságú monofilból elég a 0.25-ös is. Ez ebben a végtelenné finomított világban akár vastagnak is tűnhet, ám ne felejtsük el, hogy simán benne van a pakliban két balin egyszerre történő akasztása is. A 25-ös viszont több, mint elég; kedvenc monofilomat például (Nevis Fluoro Spinning) 20-as méretben is kész tortúra eltépni esetleges elakadás esetén. A szerelék optimális méreteit a következő ábra mutatja:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRVPfXUPsLS9RISKRCPi_oksg56bZ_mEqKwVvKFMnHCrhuMXFrVKMyMl0-obtnBsr5tcJc43UAdpXPBVFNw_0JNNjdTAhd8Lct12osPJTNvc6ypgwNAynpfyb4xgyXMR_PjTr-3Wni6hA/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="268" data-original-width="692" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRVPfXUPsLS9RISKRCPi_oksg56bZ_mEqKwVvKFMnHCrhuMXFrVKMyMl0-obtnBsr5tcJc43UAdpXPBVFNw_0JNNjdTAhd8Lct12osPJTNvc6ypgwNAynpfyb4xgyXMR_PjTr-3Wni6hA/s640/4.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A két műlégy a két hurokba kerül, a végfül pedig majdan a főzsinórra. Nagyjából ennyi a történet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ifikoromban rendszeresen rosszul készítettem ezt a szereléket, a fülekbe nem közvetlenül kötöttem a legyeket, hanem rövidebb-hosszabb előkéken. Így is gyönyörűen működött, csak éppen az előkék pördődtek vagy gubancolódtak össze néhány dobás után. Viszont halat fogtam vele, még a Pécsi tavon is, ahol pedig abban az időben szépen meg kellett szenvedni minden egyes rafkós tavi balinkáért...</div>
<div style="text-align: justify;">
Használatáról bővebben az eredeti cikkben, kicsit beszéljünk most a módszer jelenkori használatáról. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Az ugye egyértelmű, hogy a szerelék végén fityegő balinólom mindenre helyettesíthető a dobozból: wobbler, gumihal, pilker, csak a fantázia szab határt. Azt hiszem, egy műlegyes horgásznál a két légy is variálható nagyjából a végtelenségig; alsó légynek streamert ajánlok, felsőnek is azt, esetleg valami nagyobb szárazlegyet, gurglert is ki lehet próbálni. Aki nem köt legyet, annak sem kell kétségbe esni: netről kb minden rendelhető már, esetleg vegyél két cukorlegyet a Kalandból és le van tudva a dolog. Vagy kérj egy legyestől, minden második bokorban (gyk. facebook csoport) lapul már legalább három...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kuriózumnak mindenképp kuriózum, de mi van akkor, ha ki szeretnénk próbálni ezt a szereléket? Legjobb tudomásom szerint a jelenlegi horgászrend szerint egy boton maximum kettő darab horoggal horgászhatsz, itt meg ugyebár legjobb esetben is három horog fityeg majd a szetten. Ha Thrillt vagy wobblert akasztottál a végére, akkor meg négy. Nincs mese, kompromisszumo(ka)t kell kötni: vagy hagyományos végólom, s fölé két légy, esetleg a felső vagy alsó légy marad le. Különben közel sem biztos, hogy ez akkora baj: sok horgász számol be ennél a módszernél ketten, vagy (horrible dictu!) hármas balinakasztásokról is. Kell ez bárkinek..?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt itt is megjelennének az önjelölt haljogi aktivisták az "etikusnak" jelölt csoportokból, meg kell jegyeznem, hogy napjainkban - a már leírt okok miatt - nem sok létjogosultsága van ennek a régi módszernek. Viszont lehet, hogy egy próbát megér (a szabályok betartása mellett), mert gyerekkorom egyik legszebb élménye volt, mikor egy hatalmas balin majdnem az orrom előtt szedte le a nyári víztükör tetejéről a táncoltatott fehér lepkét (sosem felejtem el, a piros cérnával felkötött tollat a nyaralóban talált libatoll párnából húztam ki). S ha másért nem is, egy kis nosztalgia kedvéért érdemes volt elővenni újra ezt a cikket...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sosem szoktam senkit a bejegyzésekben noszogatni a kommentelésre, de most valóban kíváncsi lennék: ismerted a módszert? Próbáltad valaha? Esetleg milyen változtatásokkal? S úgy általában: mi a véleményed, van létjogosultsága manapság?</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxSPzluJcd52Z297LlUJ9aoG_OhpDBXdt0l9D1cpLVS1U7oX1bA4nyyjItJlClnP1AoUpZsNJ-0bdzrmBbLJkO8rHr6gXMfbi_GmFQ8vdUe8dzv6Ee_Ze067MPP3uuX66Wii0_5XPH8l8/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1016" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxSPzluJcd52Z297LlUJ9aoG_OhpDBXdt0l9D1cpLVS1U7oX1bA4nyyjItJlClnP1AoUpZsNJ-0bdzrmBbLJkO8rHr6gXMfbi_GmFQ8vdUe8dzv6Ee_Ze067MPP3uuX66Wii0_5XPH8l8/s640/2.jpg" width="406" /></a></div>
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjekpUkYKQdj72Pn7AQ-1Nc_iazF2AHxcKzNMHlGmxm22kls93FqLCARhVqlI2zN_u7Akv_qa89VdUpM_DTbmnZYeyIO58Btr5e-TMTLuYeltoY6O6kgOJvMZ3kvCSQkHWSEOhuqs5E6Y4/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1234" data-original-width="781" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjekpUkYKQdj72Pn7AQ-1Nc_iazF2AHxcKzNMHlGmxm22kls93FqLCARhVqlI2zN_u7Akv_qa89VdUpM_DTbmnZYeyIO58Btr5e-TMTLuYeltoY6O6kgOJvMZ3kvCSQkHWSEOhuqs5E6Y4/s640/4.jpg" width="404" /></a></div>
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVzq9Xjy0F2ukztqEtlTfpOi1h4iDlDMMofHgsJH354D_MOtqLFIu0_mhWH0FDmZPH6BhNEDUqMzaRvuM5pFFHTR8L__2-unlBotEMT08UAcOy8iSKA5XH9V7VfHp0ZLHn_Z4mXHEWx2Y/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1244" data-original-width="797" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVzq9Xjy0F2ukztqEtlTfpOi1h4iDlDMMofHgsJH354D_MOtqLFIu0_mhWH0FDmZPH6BhNEDUqMzaRvuM5pFFHTR8L__2-unlBotEMT08UAcOy8iSKA5XH9V7VfHp0ZLHn_Z4mXHEWx2Y/s640/3.jpg" width="410" /></a></div>
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgocd0fqe4DyhpipgaKfhRIUtSZuIyrBka_QyeAEgrcZayLYzjiUI3mQHbWS7PVIdLc4bFqHp9la7EzLzvj8AwSzyKSTgErbnAuWsBPjUebyJE_UphgWndHmsUWFdCJ0NJIW7oMmLw97BM/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1262" data-original-width="804" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgocd0fqe4DyhpipgaKfhRIUtSZuIyrBka_QyeAEgrcZayLYzjiUI3mQHbWS7PVIdLc4bFqHp9la7EzLzvj8AwSzyKSTgErbnAuWsBPjUebyJE_UphgWndHmsUWFdCJ0NJIW7oMmLw97BM/s640/5.jpg" width="406" /></a></div>
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPoYTvyp4lqJ2eGaQdlvmgIzWLVvI3E14E4OGcBDn9QYBEr-lHXHAKA5jZxs5CP_b2shXtA1rBFhmtbE7ABb0bbI_WtwtKI8copx2th9JmQ3rZ9da_IV9mtl2KsoKKkTGdXJTDGpvhK_c/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1042" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPoYTvyp4lqJ2eGaQdlvmgIzWLVvI3E14E4OGcBDn9QYBEr-lHXHAKA5jZxs5CP_b2shXtA1rBFhmtbE7ABb0bbI_WtwtKI8copx2th9JmQ3rZ9da_IV9mtl2KsoKKkTGdXJTDGpvhK_c/s640/1.jpg" width="416" /></a></div>
<i><br />A módszer legelső, 1944-es publikálása:</i><br />
<i><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDvxNPM2W588pv3tuuQRdqK_Qd-lrejNIutyi52hsAQSDiD09XKNdt38SUa6y-yYABemGM8sA2qIc-GIgxjbgwFI3ziSKf6U315D47PXOLzChvAr-2VnH-YXdrcnsDe5FquFwMVdWmsSs/s1600/Sc45420011514550-page-001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="1600" height="452" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDvxNPM2W588pv3tuuQRdqK_Qd-lrejNIutyi52hsAQSDiD09XKNdt38SUa6y-yYABemGM8sA2qIc-GIgxjbgwFI3ziSKf6U315D47PXOLzChvAr-2VnH-YXdrcnsDe5FquFwMVdWmsSs/s640/Sc45420011514550-page-001.jpg" width="640" /></a></div>
<i><br /></i></div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-10311445532703055212019-11-13T21:11:00.002+01:002020-12-23T20:08:38.219+01:00ŐszVettem egy csónakot.<br />
<div style="text-align: justify;">
Az egyik kajakomtól és a robogómtól váltam meg, így lehetett az enyém, de jó döntés volt. Mi több, a lehető legjobb. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkN6n-JB5KgD5bBh4kqRf5RCAYpMxJyB1Qy5iVm8LF5coLL4id74uKeJTu1VqrlJhdXSC-pkWIRrGS3gXiwiQ89mtE19go1k2pPPB62lubmtpCimSOdUbgbzEIATQ_yXeWvaw2bPhbUEU/s1600/14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="348" data-original-width="632" height="352" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkN6n-JB5KgD5bBh4kqRf5RCAYpMxJyB1Qy5iVm8LF5coLL4id74uKeJTu1VqrlJhdXSC-pkWIRrGS3gXiwiQ89mtE19go1k2pPPB62lubmtpCimSOdUbgbzEIATQ_yXeWvaw2bPhbUEU/s640/14.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Ebihal korom óta bújom az öreg dunai pecások írásait horgászújságokban, kalendáriumokban. Novelláik sorai repítettek magukkal engem is az öreg folyóra, holott alig ismertem a vizet: együtt mártogattam süllőre Hunyady Attilával a Repity-gurgyóban, keszegeztem a fővárosi rakparton Ferenczy Dénessel, vagy menekültem a nagy drávai vihar elől Bokor Károllyal. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán lett egy kajakom, s hirtelen a Dráva őrült sodrában találtam magam egy pár evezővel, egy bottal és egy doboznyi műcsalival. Hét éve cincálom a déli folyó balinjainak idegeit (vagy ők az enyém, nézőpont kérdése), változatlan lelkesedéssel. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az új csónakkal azonban új lehetőségek nyíltak előttem: hosszú folyóvízi túrák, dunai téli süllőzés, márna a sodrásban, s ami a legjobb: nyári vadvízi kiruccanások a családdal. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div><span><a name='more'></a></span>
<div style="text-align: justify;">
Az ősz a csónakos peca és a barátság jegyében telt. Valahogy a ladik a társaságot is összehozta, (majdnem) mindenkivel vízre szálltam, akivel szívesen megosztom a boldogságot jelentő öt méternyi alumíniumot. Először Peti barátommal "csapattunk" a Dráván (tőle vettem a hajót), azután a Vadak osztoztak az utastéren. Bazsi szelídsége, Lackó határozottsága és Dépé karakánsága komplett egészet alkot, úgy néz ki, valahogy én is illek ebbe az egészbe. <br />
Különben Dépé szülinapját ünnepeltük, <a href="http://suszterbogar.blogspot.com/2019/09/emberrablas.html" target="_blank">írt is bővebben a "szörnyű emberrablásról"...</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyqQSCh3c26qQew4Y0yjmBl-VBua7DOpW5ODsRdFXlxFwY3ey4U6IYna9gOujAxTtfVSbd4BaZ78XwSPhwNL3owJSJt7A2rhr4Jhyphenhyphen37NjKqNVmbCZ7_ohfqoRWFYzjcoTIUNU75oywijU/s1600/28.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1124" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyqQSCh3c26qQew4Y0yjmBl-VBua7DOpW5ODsRdFXlxFwY3ey4U6IYna9gOujAxTtfVSbd4BaZ78XwSPhwNL3owJSJt7A2rhr4Jhyphenhyphen37NjKqNVmbCZ7_ohfqoRWFYzjcoTIUNU75oywijU/s640/28.jpeg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIFYoWFFdpLVVlMnO9r8vPceDRSy6GoQpyddqDutOoFcmZY5V382rKdd991F8Kw2Lv_ba28yHZnr0JVDIp9xY5pzvJlNPIexleOdjGFANdmaopWByoWer24bBbUSzuxvlUtXAdkqTVnic/s1600/29.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1124" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIFYoWFFdpLVVlMnO9r8vPceDRSy6GoQpyddqDutOoFcmZY5V382rKdd991F8Kw2Lv_ba28yHZnr0JVDIp9xY5pzvJlNPIexleOdjGFANdmaopWByoWer24bBbUSzuxvlUtXAdkqTVnic/s640/29.jpeg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCRrKgRnOdIwH5XK7Uq8WkeQKUYGRebTkJRRPPa5O0wSjOhJgb6ExBcLdI2K-Y_kpKeWMJxBxcp0lgW3ufQj9VGgZryYji6Wj5Mu55LMizqfXGwAH3kxnlZ9FSu3IejkaTpLmTOtUjSb8/s1600/31.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCRrKgRnOdIwH5XK7Uq8WkeQKUYGRebTkJRRPPa5O0wSjOhJgb6ExBcLdI2K-Y_kpKeWMJxBxcp0lgW3ufQj9VGgZryYji6Wj5Mu55LMizqfXGwAH3kxnlZ9FSu3IejkaTpLmTOtUjSb8/s640/31.jpeg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRqFAA65D5g5xdQWVUV89Uc4gZY5bRC5dBOXwRfbqxvJCCfBgvkBGoP0Qx3Nmi-KPVfOPTte34obAGX9vcb-ak0E6lL4zV0yt5WfAZ6hfgJmE3T7fsR1adHWa0Um_-fwfCAnWaN0mdwr8/s1600/30.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1124" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRqFAA65D5g5xdQWVUV89Uc4gZY5bRC5dBOXwRfbqxvJCCfBgvkBGoP0Qx3Nmi-KPVfOPTte34obAGX9vcb-ak0E6lL4zV0yt5WfAZ6hfgJmE3T7fsR1adHWa0Um_-fwfCAnWaN0mdwr8/s640/30.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjIuNmQb7xVOxn5eQeHwqB-CJgXKGQWIFznP1mcdNpnnbf-9HLthRO-PYRyIW9uacDBFGLaRIR_YAnco3XIJky563VJkeSFPl4imYyOh_IUtJCTz0NyE2jm4WSY-xxqz8vGAARljT32M8/s1600/32.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1124" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjIuNmQb7xVOxn5eQeHwqB-CJgXKGQWIFznP1mcdNpnnbf-9HLthRO-PYRyIW9uacDBFGLaRIR_YAnco3XIJky563VJkeSFPl4imYyOh_IUtJCTz0NyE2jm4WSY-xxqz8vGAARljT32M8/s640/32.jpeg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgte-hDe79pJP9Ojh2e7hwAK8Kn4hnVWJARom4DDakznvbEtu_D9xi0lKqjtSE9tIkRITFSTu8A1ok_PkpvcRq8Q9zYPOdNBVck3ovDX51Qid4GTwGjkF9Gm8ztPzhvrPMn7OWreHfQF4c/s1600/33.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgte-hDe79pJP9Ojh2e7hwAK8Kn4hnVWJARom4DDakznvbEtu_D9xi0lKqjtSE9tIkRITFSTu8A1ok_PkpvcRq8Q9zYPOdNBVck3ovDX51Qid4GTwGjkF9Gm8ztPzhvrPMn7OWreHfQF4c/s640/33.jpeg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5kV1nUbDr6HNHMChyxG6LICduJcRGSIGfQZIMELhNfMKqU-v9ehIUr7XHLbANGXAQJVFOMTSHKkPoPhhNL9gE4s5YP7R_z9KzwbwA2N3CH9gopUR6sdMJh6lOPYP2Bsl1OHRVL8WFCOI/s1600/34.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1124" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5kV1nUbDr6HNHMChyxG6LICduJcRGSIGfQZIMELhNfMKqU-v9ehIUr7XHLbANGXAQJVFOMTSHKkPoPhhNL9gE4s5YP7R_z9KzwbwA2N3CH9gopUR6sdMJh6lOPYP2Bsl1OHRVL8WFCOI/s640/34.jpeg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Kezdeti szárnypróbálgatásaim a Dunán különben Lackó segítette, ezúton is köszönöm neki. A Madocsa és Mohács közti kikötőket kerestük, jászt, balint, süllőt szépen fogtunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-f1pYDb_QJYTZbYqeb-qVexgeloAFG6-W8eHMHGN7KmkinT_ci-z3eNdiB1DTbpxlguhbZVX2q-j8Dm7ulRJwvBX39W2rvxo8d1bUUqDWC8venNS577JZGLMkmTZ2vHT6nZNASn1qVwk/s1600/3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1124" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-f1pYDb_QJYTZbYqeb-qVexgeloAFG6-W8eHMHGN7KmkinT_ci-z3eNdiB1DTbpxlguhbZVX2q-j8Dm7ulRJwvBX39W2rvxo8d1bUUqDWC8venNS577JZGLMkmTZ2vHT6nZNASn1qVwk/s640/3.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGH4KYPJt71LRYzglDAVXQ_a-52P74E12uK4mtzScYjuYLOeChTCbhcahMgwt1ksAh8akpD-hWT5A0pdfVf_y6cTSl5yRO8u6x9n7Nw5HRoW3vA-ggrnW6JDOp1eAm_oQ9ynA0FQO2JCc/s1600/7.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGH4KYPJt71LRYzglDAVXQ_a-52P74E12uK4mtzScYjuYLOeChTCbhcahMgwt1ksAh8akpD-hWT5A0pdfVf_y6cTSl5yRO8u6x9n7Nw5HRoW3vA-ggrnW6JDOp1eAm_oQ9ynA0FQO2JCc/s640/7.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSCHyqdEPPn4MbzULjncM2ueCOhmcMzoMfilW-XD33XAsN5icLZ2R6IfrfACWGlinaGS9BukS1lsRUbyAg2TRLs4_hBaOsp7SRv4MBnENzIQQJLf7c6jBYjF8Mt4ernnlQRLBQsYIqOjM/s1600/8.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1124" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSCHyqdEPPn4MbzULjncM2ueCOhmcMzoMfilW-XD33XAsN5icLZ2R6IfrfACWGlinaGS9BukS1lsRUbyAg2TRLs4_hBaOsp7SRv4MBnENzIQQJLf7c6jBYjF8Mt4ernnlQRLBQsYIqOjM/s640/8.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnmWphIJrmi_e7RP8ed5vrvpxMyFhm3DC8uVFWyWfYcu4xdob4ZfjJND3sfOSpvA6DmDTwgMHtS625DnXhyphenhyphendnZlsrruFEfqed5quXzxg0mKyBvewHSif6WMnm8pQ04kimr207UPGkMpNg/s1600/11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnmWphIJrmi_e7RP8ed5vrvpxMyFhm3DC8uVFWyWfYcu4xdob4ZfjJND3sfOSpvA6DmDTwgMHtS625DnXhyphenhyphendnZlsrruFEfqed5quXzxg0mKyBvewHSif6WMnm8pQ04kimr207UPGkMpNg/s640/11.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc6KHMRcQPxMbKVxLvVBMVnS_N1jyjyX0dfMsNXBPmTky6eugWhGR_svSEKcVxhxZWOCiRJSYAOYQ2ZBJSTMv4SMhyxq3peClbJmdG5-IOAG7H0YySx-VYeE13svz60GvOaXE8tNlLK2E/s1600/12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc6KHMRcQPxMbKVxLvVBMVnS_N1jyjyX0dfMsNXBPmTky6eugWhGR_svSEKcVxhxZWOCiRJSYAOYQ2ZBJSTMv4SMhyxq3peClbJmdG5-IOAG7H0YySx-VYeE13svz60GvOaXE8tNlLK2E/s640/12.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUUUt4-w68_I7HpXoOV2mRgEtZAUWTvPauwG-1KLBscwDUPmbhJ8VThMilLdGoufdO2pat5nPJPbqepENH-jxC5ohWtfxPMZXYlxq45qeqZ2k2mt8sX69yfHGHp2b07Psf748N3Q34qpA/s1600/13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUUUt4-w68_I7HpXoOV2mRgEtZAUWTvPauwG-1KLBscwDUPmbhJ8VThMilLdGoufdO2pat5nPJPbqepENH-jxC5ohWtfxPMZXYlxq45qeqZ2k2mt8sX69yfHGHp2b07Psf748N3Q34qpA/s640/13.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjI6iSHXaDWlMmrrEJw5PByTaKDhK4odtWTk4bQFocS1KEve_QL-jOzDFdJdJBKmi_WFhfyp9VGxI3LEVuWLDKIzx1DxYgc6ShLo0V7_Jg8cW8ir8IS-xtWZNivle51zVJS22Vw0h0v-0/s1600/15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjI6iSHXaDWlMmrrEJw5PByTaKDhK4odtWTk4bQFocS1KEve_QL-jOzDFdJdJBKmi_WFhfyp9VGxI3LEVuWLDKIzx1DxYgc6ShLo0V7_Jg8cW8ir8IS-xtWZNivle51zVJS22Vw0h0v-0/s640/15.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaBGfKS4tt66TxOjVxTq-v_4S4-NqRRwA9Sa6bgSeRfGqg_36hECbZYu8KBKncD83Lt7m_wsgFh_9cWkhiIfy24qo8sJb7YbOdQjS10KJI9SqtP0_oGt4XrBJ4l1QI7j7GNBbICVhzKTQ/s1600/16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaBGfKS4tt66TxOjVxTq-v_4S4-NqRRwA9Sa6bgSeRfGqg_36hECbZYu8KBKncD83Lt7m_wsgFh_9cWkhiIfy24qo8sJb7YbOdQjS10KJI9SqtP0_oGt4XrBJ4l1QI7j7GNBbICVhzKTQ/s640/16.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVOXNpk5SDr4KdDBXMszlC5jAl0Dluh9E_Pc-9oba4zFnFGzDA8FnqrMahSHivUa3sToIr99xD0VFYCRcsTpwgZ0iL_DCQ73oJP18wV_BliPcPrnUDMz2LkUqq3YAT-SXot6izgg47uAQ/s1600/17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="689" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVOXNpk5SDr4KdDBXMszlC5jAl0Dluh9E_Pc-9oba4zFnFGzDA8FnqrMahSHivUa3sToIr99xD0VFYCRcsTpwgZ0iL_DCQ73oJP18wV_BliPcPrnUDMz2LkUqq3YAT-SXot6izgg47uAQ/s640/17.jpg" width="522" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-5BF7eimlHExl_PJ3p_aiMhkb7-ILH5E8BHWJLKPIePtsSnzcUiQqaFZ7POIYKawLPvfBt6v-rIjTc0kqfXNNmXR5M653KWtuk4sg1HIbD-mKy2rgffre11TObAt1epBvFVGEGBjYJGY/s1600/18.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-5BF7eimlHExl_PJ3p_aiMhkb7-ILH5E8BHWJLKPIePtsSnzcUiQqaFZ7POIYKawLPvfBt6v-rIjTc0kqfXNNmXR5M653KWtuk4sg1HIbD-mKy2rgffre11TObAt1epBvFVGEGBjYJGY/s640/18.jpeg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiykaJ5W9KZ7NkdfhXOcszpCfJ-McqFCZWmPwN6amH6pRWxhb1pwuLDtbBohl8hBQ3fA9DJSSKDSNDQMAiyaouQD1dsc3VXAM-n3DonJuuhqEHO95ktZbQSEh5dgb99WbV0DHKi7fU7HWY/s1600/19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1124" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiykaJ5W9KZ7NkdfhXOcszpCfJ-McqFCZWmPwN6amH6pRWxhb1pwuLDtbBohl8hBQ3fA9DJSSKDSNDQMAiyaouQD1dsc3VXAM-n3DonJuuhqEHO95ktZbQSEh5dgb99WbV0DHKi7fU7HWY/s640/19.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggDPwwMCBDvLwa7FRpO8w_txICJxoFiVW1kv-32hq5dwiM0EdwQRwXbpzxPaxMZPfTB2by5MIVjWOTIOxD9Z3s0EP7sgdoAXspOGdIjiGcN0eF78gpp4HMslR9NxnxgjoSDLCuQw1okeI/s1600/20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggDPwwMCBDvLwa7FRpO8w_txICJxoFiVW1kv-32hq5dwiM0EdwQRwXbpzxPaxMZPfTB2by5MIVjWOTIOxD9Z3s0EP7sgdoAXspOGdIjiGcN0eF78gpp4HMslR9NxnxgjoSDLCuQw1okeI/s640/20.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-eObsxP3rQzKcobHC8Op6C88-VrX9r4Rp8BOUSent33IXfHLQCewz8EyjnjzqWZkSAb6kv1k_s1LqCs7UvD1SeR58domv3WeCadnnP1gQEUx035Cga7JX5AqeR_dtXwUP3ZVh6GrQyYY/s1600/25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-eObsxP3rQzKcobHC8Op6C88-VrX9r4Rp8BOUSent33IXfHLQCewz8EyjnjzqWZkSAb6kv1k_s1LqCs7UvD1SeR58domv3WeCadnnP1gQEUx035Cga7JX5AqeR_dtXwUP3ZVh6GrQyYY/s640/25.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixJNPijIBI1eu-SPCD7otEA-xi0SDQgom_M6G6HhkgXvn1oGoHYQvyqy5rLJ9zw_yfpOe2m_yl5EcUTp8ZH5Usk-MPhaH0K6DvdseGhTrAywhacYQDzTU44gWFdaeKC4Zue06MhkSWdHk/s1600/26.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixJNPijIBI1eu-SPCD7otEA-xi0SDQgom_M6G6HhkgXvn1oGoHYQvyqy5rLJ9zw_yfpOe2m_yl5EcUTp8ZH5Usk-MPhaH0K6DvdseGhTrAywhacYQDzTU44gWFdaeKC4Zue06MhkSWdHk/s640/26.jpeg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggGVgneMo9xoqrLfy5ZhpsVDdiMn9ktzIWssdXtI_WvbvdjtdN8dBZinE-a5efpGiSElMJ7fRgwGIKVqx-kwOGMltSav2vH-oo-XAKq1YisPjloz6ASoBuWsoGWIVfgi2q4W3PLm8s70A/s1600/27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="631" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggGVgneMo9xoqrLfy5ZhpsVDdiMn9ktzIWssdXtI_WvbvdjtdN8dBZinE-a5efpGiSElMJ7fRgwGIKVqx-kwOGMltSav2vH-oo-XAKq1YisPjloz6ASoBuWsoGWIVfgi2q4W3PLm8s70A/s640/27.jpg" width="478" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem felejthetem ki a sorból legjobb barátom, a kisfiam. Vele szeretek legjobban bolyongani, kár, hogy állítása szerint a horgászatot nem szereti. Duma. Látom az arcán minden dobásnál és minden halnál az örömöt, mert szerencsére fog, nem is rossz halakat. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOqtw_oz8en5zgflLgroni4HBugt5M4ZC9RheVaqFbwQJBdC1ABgDq3DB4LEIn_61jyQ6TD-cBOQVjaVpY_rTYmDtnSxu1ZkBm0c_9t9iW0JulVI3nn-hQY1vMP38K922qz03_fhOZjqI/s1600/22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOqtw_oz8en5zgflLgroni4HBugt5M4ZC9RheVaqFbwQJBdC1ABgDq3DB4LEIn_61jyQ6TD-cBOQVjaVpY_rTYmDtnSxu1ZkBm0c_9t9iW0JulVI3nn-hQY1vMP38K922qz03_fhOZjqI/s640/22.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHTWYjcAj9SlyOXFIQfGOV-q8zhN2I6G90e7w8-HIalJa51tGDr4qkBzHABsShIw7rpn-jVSc8fm3J8avFSP3NHBGB1stdyR42JyJbomxZzWMJ4Fz2Eqwx4kYyUohizqDDZID4fvLbKDI/s1600/9.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHTWYjcAj9SlyOXFIQfGOV-q8zhN2I6G90e7w8-HIalJa51tGDr4qkBzHABsShIw7rpn-jVSc8fm3J8avFSP3NHBGB1stdyR42JyJbomxZzWMJ4Fz2Eqwx4kYyUohizqDDZID4fvLbKDI/s640/9.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnUxUTJVQ8QA_FB5fSCD7OrXm7OHoMzH991dLkm42Phdqk1tzyTSNALQsb3FqjMQvfx8clRVpRNvLD0d0JVDkUPVGV11ogs6kCttGbmNGZjj54l2rDi_baM_BGpoTBTHTQGLZfXY4plSA/s1600/10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnUxUTJVQ8QA_FB5fSCD7OrXm7OHoMzH991dLkm42Phdqk1tzyTSNALQsb3FqjMQvfx8clRVpRNvLD0d0JVDkUPVGV11ogs6kCttGbmNGZjj54l2rDi_baM_BGpoTBTHTQGLZfXY4plSA/s640/10.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0ZvjPJEMHz-O_Q0EzXNmI0FaJEQu-Jz4G0b1wtJgjlj83sRSd9oon6PlHbHrDO_NKXu1V5M73ur3thkkL5ZiSohb2p88qPEb5uSBgZS1pqbIJvqTNrLHVs91oTxM5WS1iYxYavtw3lkE/s1600/23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0ZvjPJEMHz-O_Q0EzXNmI0FaJEQu-Jz4G0b1wtJgjlj83sRSd9oon6PlHbHrDO_NKXu1V5M73ur3thkkL5ZiSohb2p88qPEb5uSBgZS1pqbIJvqTNrLHVs91oTxM5WS1iYxYavtw3lkE/s640/23.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvRVe0OD6aLmn2V6ysivrQqA64DI0XejerQW2i-bQNZyxzGfmEVzUkcXMjY60jguJRCddUVgO8kcjVE3ws538g45GzvuOZuo19qA5R01hFK9XAvXytU-LxcrY8nzc5dKRREYNHyTVd0fc/s1600/24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvRVe0OD6aLmn2V6ysivrQqA64DI0XejerQW2i-bQNZyxzGfmEVzUkcXMjY60jguJRCddUVgO8kcjVE3ws538g45GzvuOZuo19qA5R01hFK9XAvXytU-LxcrY8nzc5dKRREYNHyTVd0fc/s640/24.jpg" width="478" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dépével is nekivágtunk párszor az öreg folyónak. Főleg a békés halakat abajgattunk (nagyrészt sikertelenül), néha balinozgattunk (ez sokkal jobban ment). Csabi barátom sem maradhatott ki a "vendégek" közül: ő fiatalabb korában sokat horgászott a Dunán, örömmel tért vissza az ismerős partokhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFXgiH5kCdrElK8v6sFjdp-ii-8a9Zsr3YyBFtg8mZ3OKJvoPYz_aZR5xe8VTa9d0xcSp-BzABzKXcyW7DegSz_SRCU_3Nv0YTRQXcrDEC8akxOyZN5tDySy2Zmhj3xcszTgcMXIrE71Y/s1600/5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFXgiH5kCdrElK8v6sFjdp-ii-8a9Zsr3YyBFtg8mZ3OKJvoPYz_aZR5xe8VTa9d0xcSp-BzABzKXcyW7DegSz_SRCU_3Nv0YTRQXcrDEC8akxOyZN5tDySy2Zmhj3xcszTgcMXIrE71Y/s640/5.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgApkfLlAeO1J1SVyCHe8PwcGbx8C7wtpZBzyaMl1UfgJoBaJAk4CGWYteE6jds3y6deEih5iM67FxsDz8YJ9yIBSAlpEXOlxBMtHIcZPd4nrgwlPb9DL6oJAfvHPCSrmIUoayZA33LaNA/s1600/6.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgApkfLlAeO1J1SVyCHe8PwcGbx8C7wtpZBzyaMl1UfgJoBaJAk4CGWYteE6jds3y6deEih5iM67FxsDz8YJ9yIBSAlpEXOlxBMtHIcZPd4nrgwlPb9DL6oJAfvHPCSrmIUoayZA33LaNA/s640/6.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiR66lbEP_74srl4sLxK6CuRuL96teG1NoHQLxYJTAaJV2DyGH9buIJCisVzhcw-8VouMuxCBKHbVp56l9vK3t5K4hjSRWATK3rTIqJ3tI-QKEgKk4EfGlz7HOGf8STICdfVIZ22BlvN0/s1600/2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="632" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiR66lbEP_74srl4sLxK6CuRuL96teG1NoHQLxYJTAaJV2DyGH9buIJCisVzhcw-8VouMuxCBKHbVp56l9vK3t5K4hjSRWATK3rTIqJ3tI-QKEgKk4EfGlz7HOGf8STICdfVIZ22BlvN0/s640/2.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitADjaC9uJ1eYy_ads5RPwjYFePwEoC4RvhLdOnLvDwHz80_7oJaJ58iKvc8YFl-8Tav_rzN8MAWNrSW-R338D2z4Y63Qz9EKx6RXqJDb6k5-9KKQxvBdJ1T61AoabVeHLsKx6uleFzok/s1600/1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="904" data-original-width="678" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitADjaC9uJ1eYy_ads5RPwjYFePwEoC4RvhLdOnLvDwHz80_7oJaJ58iKvc8YFl-8Tav_rzN8MAWNrSW-R338D2z4Y63Qz9EKx6RXqJDb6k5-9KKQxvBdJ1T61AoabVeHLsKx6uleFzok/s640/1.jpg" width="480" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tartalmas és szép őszünk volt. Élveztük a jó időt, egymás és a halak társaságát. A finom ételeket és jó italokat, a párás reggeleket, a szálláson kopogó esőt, a pattogó tűz fényét.<br />
Nekem nem is kell ennél több...</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-3432687467089054122019-03-18T20:32:00.001+01:002019-03-18T20:32:06.907+01:00Workshopokon<div style="text-align: justify;">
Gyerekek, ez a gasztro vonal pontosan annyira megbolondítja az embert, mint a horgászat. Már ha van affinitásunk hozzá, bár ki ne szeretne jókat enni? A jó kajánál meg csak az a nagyszerűbb, mikor te hozod össze az asztalra kerülő jószágokat. A jéghegy csúsa pedig az, amikor nemcsak a gyomornak, de a szemnek is jólesik a tányéron pihenő műremek. Ilyenkor jut eszembe: én állat, miért az egészségügyi vonalat választottam a gasztronómia helyett?
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2J4Bub66kia-1RirOM1PmzlLEQHj-aJaF3YIubRzwfOf2mKFA4RPvCrXxwgVp1fisEx2yOTkorS-BAOmuFWIawghW4iSZhv2hJFNRmHnwhLd6yL7JvWhvjos81xar4wJxzXtceY1kAak/s1600/lanczoslogo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="928" data-original-width="1600" height="370" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2J4Bub66kia-1RirOM1PmzlLEQHj-aJaF3YIubRzwfOf2mKFA4RPvCrXxwgVp1fisEx2yOTkorS-BAOmuFWIawghW4iSZhv2hJFNRmHnwhLd6yL7JvWhvjos81xar4wJxzXtceY1kAak/s640/lanczoslogo.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A konyha az egyik olyan hely, ahol teljesen ki tudok kapcsolni, és csak azzal foglalkozom, ami éppen a kezem ügyében van (másik a vízpart, harmadik a kert). Éppen ezért keresem a megyében induló workshopokat (vagy tanfolyamokat, ha jobban tetszik), így a <a href="http://clogflyfishing.blogspot.com/2015/10/a-suti-legyen-velunk.html" target="_blank">sütizés</a> meg a <a href="http://clogflyfishing.blogspot.com/2018/07/tisztateszta.html" target="_blank">tésztázás</a> után ráleltem Lánczos Sándor foglalkozásaira, melyeket a <a href="http://www.indivinum.hu/hu/" target="_blank">Hetényi pincészetben</a> illetve a <a href="https://yokka.hu/hu/" target="_blank">Yokka desszertműhelyben</a> tart. Már a workshopok témája felcsigázott (hamburger, francia bisztró, kacsa, csirke illetve - hell yeaaah! - steak), így a válogatás helyett inkább jelentkeztem mindegyikre. Nagyon nem bántam meg...</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitM6RnnpDUdPElVS-2Tgmqva1DHu2dBEnXuHRxz4CmSLyCmENFCGNwn7YCQYSUeFa_gUIYO6QNYhYhcVKQw93wfsf_lLgX1bdInn4jIxSClD-GKfDH7J5TbjEftHfyFo_i5msQ89z5WRc/s1600/lanczos+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitM6RnnpDUdPElVS-2Tgmqva1DHu2dBEnXuHRxz4CmSLyCmENFCGNwn7YCQYSUeFa_gUIYO6QNYhYhcVKQw93wfsf_lLgX1bdInn4jIxSClD-GKfDH7J5TbjEftHfyFo_i5msQ89z5WRc/s400/lanczos+1.jpg" width="300" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><b>Kisbalu okul</b></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A workshopok a következőképp zajlanak: megérkezés után frissítők várják a nagyérdeműt, közben Sándor pár szóval ismerteti a recepteket. Aztán csoportokra bontva dolgozunk, ki ezt, ki azt a műveletet végzi, közben kérdezünk és tanulunk. Végül az elkészült ételeket egy közös vacsora keretében elfogyasztjuk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwTDxsjIR1Yy8da_J4dqiJxHnz7-xFPo44wIOjxW5AIG6OJxZE418DLBfFYqu3TmZ30BSvHYZVxkqU33ikf48VfESJL0vEcNqrnyWQaAQ39hHbmyl1jLCylAA6i1m5fcFThRGb-_wnEng/s1600/lanczos7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwTDxsjIR1Yy8da_J4dqiJxHnz7-xFPo44wIOjxW5AIG6OJxZE418DLBfFYqu3TmZ30BSvHYZVxkqU33ikf48VfESJL0vEcNqrnyWQaAQ39hHbmyl1jLCylAA6i1m5fcFThRGb-_wnEng/s400/lanczos7.jpg" width="300" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az alapanyagokat a séf hozza, a konyhát a Hetényi pincészet adja, a lelkesedést pedig mi, halandók. Elmondani nem tudom, mennyi új dolgot tanultam ezen a pár estén, már ezekért megérte jelentkezni, a fantasztikus vacsorákról nem is beszélve. Sándor minden kérdésemre (még a hülye kérdésekre is) irigylésre méltó lelkesedéssel és szaktudással válaszolt. Voltaképp pont ez a lelkesedés fogott meg az egészben annyira...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Íme néhány fogás a sok közül:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1OQHeBdblQMwxnC32oqLNOBQlae2RmzqHdO22Ct69nYvSvFB7HTwpHNINAE6HRQpRFZyWTGIjoH0WHt4hPLB0UA_w2De7JD3UCdylLXQNgovaLmu6B6RjlIIvYaP9u3jYMSR7JWhN0YA/s1600/lanczos3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1OQHeBdblQMwxnC32oqLNOBQlae2RmzqHdO22Ct69nYvSvFB7HTwpHNINAE6HRQpRFZyWTGIjoH0WHt4hPLB0UA_w2De7JD3UCdylLXQNgovaLmu6B6RjlIIvYaP9u3jYMSR7JWhN0YA/s640/lanczos3.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><b>Csirkemell steak pesztós metélttel, grillezett paradicsommal, parmezánnal</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjVqqAUoFb_psFb76evSASKDW-Usg4cn7MCeyHQBmfNGtcRIIModVCDb-aRwzm7Tgds6RJHncy-N-3_zMGikJ9Fzy99qvVAaUy9cfhkNlEGtnVSJHVabDA8EHFaGlE_2fgORDSMcpLvbc/s1600/lanczos8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjVqqAUoFb_psFb76evSASKDW-Usg4cn7MCeyHQBmfNGtcRIIModVCDb-aRwzm7Tgds6RJHncy-N-3_zMGikJ9Fzy99qvVAaUy9cfhkNlEGtnVSJHVabDA8EHFaGlE_2fgORDSMcpLvbc/s640/lanczos8.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><b>Francia hagymaleves</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixpN_vk6ImFdlkdToNP89mVhFsmPr3AYzgkviwS6q6UUZpK8s5QA6pc5-ePuq9C8NoKG091-BjR6ySMtWyPhsZvoJSNYLRX8aPfa-_G1Sc5_Uxm-0z5QuxiTLXQ9xT_S02cJkdt9FXrm8/s1600/lanczos6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixpN_vk6ImFdlkdToNP89mVhFsmPr3AYzgkviwS6q6UUZpK8s5QA6pc5-ePuq9C8NoKG091-BjR6ySMtWyPhsZvoJSNYLRX8aPfa-_G1Sc5_Uxm-0z5QuxiTLXQ9xT_S02cJkdt9FXrm8/s640/lanczos6.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><b>Kakukkfüves kacsaragu leves, burgonya gombóccal és erdei gombákkal</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLoKU0KFigzwlPoXCsU3uaC18Q4c4M5Ui2DJlLzldk-wjWE9Ow6Gp2jOImzk-wAIskqa9VihHdqB5X8f3ZfEBSeA_oZg5CkOY4wMY6dYbvnBUUmdPE3Yl5Hqb1iipGIZEUbhK4HRpe_YM/s1600/lanczos+4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLoKU0KFigzwlPoXCsU3uaC18Q4c4M5Ui2DJlLzldk-wjWE9Ow6Gp2jOImzk-wAIskqa9VihHdqB5X8f3ZfEBSeA_oZg5CkOY4wMY6dYbvnBUUmdPE3Yl5Hqb1iipGIZEUbhK4HRpe_YM/s640/lanczos+4.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-small;">Klasszikus madártej, narancsos habgaluskával, sós karamellel</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx1SZItQHYU0r8BrcXgz7I2g7lVuRdFRYFhqR2cL4tgRHOT3Cx6yirxGarZrsjx0pFv_3P7ewx-wCGpS9JrzAVm5Dah-vxf1mZWS_FagcWDPbhqKMOaZqvGkdE34gOpRB94HGS484jNWE/s1600/lanczos2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx1SZItQHYU0r8BrcXgz7I2g7lVuRdFRYFhqR2cL4tgRHOT3Cx6yirxGarZrsjx0pFv_3P7ewx-wCGpS9JrzAVm5Dah-vxf1mZWS_FagcWDPbhqKMOaZqvGkdE34gOpRB94HGS484jNWE/s640/lanczos2.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><b>Croque Monsieur</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Hamarosan újabb izgalmas workshopok indulnak nála, <a href="https://www.facebook.com/lanczossandorchef/" target="_blank">érdemes feliratkozni és részt venni,</a> ha a környéken élsz és érdekel a téma. Jó hangulat, millió hasznos információ és fantasztikus fogások - ennyi biztosan garantált!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf3YB8BeahMSxTgbVvizWq-b6ufZ5zZUvRuLdUQUe4xC0xCx3mQIeiqj2t3dkTIG2SBx_oEQTB0PP_MLRX-8xCpZbbQpYavzRiDpA_y-qDDtjqAX01sg1MMA_blSiHgRljaEC9QXT59Kw/s1600/lanczos.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf3YB8BeahMSxTgbVvizWq-b6ufZ5zZUvRuLdUQUe4xC0xCx3mQIeiqj2t3dkTIG2SBx_oEQTB0PP_MLRX-8xCpZbbQpYavzRiDpA_y-qDDtjqAX01sg1MMA_blSiHgRljaEC9QXT59Kw/s640/lanczos.jpg" width="640" /></a></div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-67353403958210962752019-01-30T16:43:00.003+01:002019-03-16T14:05:40.031+01:00Vízfürdőben<div style="text-align: justify;">
<a href="http://clogflyfishing.blogspot.com/2019/01/fordulopont.html" target="_blank">Legutóbbi bejegyzésemben</a> leírtam, miként vezetett egy komoly döntéshez az édes-savanyú malackaraj. Utána kaptam pár üzenetet, hogy ha már ígérgetek, legalább az ominózus receptet is dobjam fel, mert felcsigáztam vele a kedélyeket. Legyen.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7ZmwbQHTiSoeQDsnCX5uecYyT7U4tr3qpKA7lL9vsgIjQ-hB460C4hEqKq5afc-3zvOY3-wu04SMO_HwsVfX4Q3TfvyFjB1tEvYk_RwQw8AMUeAxzk1gLOOUNfBnRLA_Sq4pbyKxhc6o/s1600/Stasher-Art.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="397" data-original-width="799" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7ZmwbQHTiSoeQDsnCX5uecYyT7U4tr3qpKA7lL9vsgIjQ-hB460C4hEqKq5afc-3zvOY3-wu04SMO_HwsVfX4Q3TfvyFjB1tEvYk_RwQw8AMUeAxzk1gLOOUNfBnRLA_Sq4pbyKxhc6o/s640/Stasher-Art.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
Ha már új vizekre evezek, engedjétek meg, hogy bő lére eresszem a mondanivalóm. Néhány hónapja vettem egy nagy levegőt és beruháztam egy komolyabb vákuum fóliázóra és egy Gorenje sous vide készülékre. Régi álmom volt, de eddig nem mertem belevágni, azonban az utóbbi időben egyre elérhetőbb áron kaphatóak az ilyen jellegű masinák, így nem tudtam ellenállni neki.<br />
Gondolom, lassan már mindenki tudja, mit is takar a sous vide (szuvid) eljárás. Ha esetleg mégsem, néhány szóban: olyan módszer, mely során a légmentes tasakba zárt ételt vízfürdőbe helyezünk, és ott állandó (és általában relatíve alacsony) hőmérsékleten főzzük hosszabb ideig. Szó szerinti jelentése: vákuum alatt. Persze a főzési hőmérséklet és főzési idő függ az alapanyagtól fajtájától, vastagságától és egyéb tényezőktől.<br />
<br />
Egyszerűbben: szereted a csirkemellet. Eddig grillezted, megpároltad, füstölted, megsütötted sütőben, kontakt grillben, serpenyőben, meg még ezer helyen. Miután beszereztél egy szuvid gépet, fogod a mellfilét, beteszed az ehhez speciálisan kialakított zacsiba, mellédobsz (akár ad hoc alapon) vajat, fűszereket, citromot, vagy fehérbort, zsályát, akármit, amit el tudsz képzelni a csirkemell mellett, majd légmentesen lezárod egy fóliázó géppel az egészet. Bedugod a fazékba a szuvid sticket (vagy bekapcsolod a már tartállyal rendelkező szuvid készüléket), persze miután felöntötted megfelelő mennyiségű vízzel. Beállítod a megfelelő hőt és időt, s mikor a víz eléri a kívánt hőfokot, beleereszted a tasakot vagy tasakokat. Ha lejárt az idő, akkor kiveszed és hirtelen lehűtve vagy elteszed a hűtőbe, vagy a húst egy serpenyőben megkérgeled, a zacskóban maradó zamatos matériából pedig összehozol mellé egy gyors szószt.<br />
<br />
Namármost: évekkel ezelőtt még a legtöbben a sznobok játékának tartották a szuvid technológiát. Ma is bőven találhattok erről (és végtelen butaságról) árulkodó cikkeket a neten, természetesen ezen szakírók sosem találkoztak magával a módszerrel, de a véleményük azért megvolt a dologról. Aztán szépen beférkőzött a magyar éttermekbe is a szuvid, így elkerülhetetlen volt, hogy a háztartások is előbb-utóbb megkapják a saját kis készülékeiket.<br />
<br />
De miért is jó ez nekünk? Egyszerű: a vákuumozott zacskóban benne marad minden, aminek benne kell maradnia: ízek és tápanyagok egyaránt. S mivel lényegében egy kész ételt kapunk, esetleg egy minimális "utókezelés" (mondjuk egy gyors pirítás) még ráfér, előre elkészíthetjük az egész heti menüsort. Elképzelni nem lehet, micsoda különbség van egy szuvidált és egy hagyományosan elkészített étel között! Zamatos, minden zacsiba dobált fűszernek, húsnak, zöldségnek külön és erőteljesen érzed az ízét. Végre készíthetsz steak-et vagy rosé kacsamellet azoknak is, akik undorodnak ezektől, mert nem szeretik a "véres" dolgokat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr47aujvbMh-_GuouJLampOsETrgf0FKeH0CE2NvuEHjPqJxZerQCh4MidMpGT49HvoM3UNvVvcgk5PXQGA5UvT9s1zYz8GB3985P8NZ8t5VQ5-RVAUzPOi5wmw743STRRQgodif7yPHA/s1600/salmon-sous-vide-vs-traditional.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="338" data-original-width="1500" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr47aujvbMh-_GuouJLampOsETrgf0FKeH0CE2NvuEHjPqJxZerQCh4MidMpGT49HvoM3UNvVvcgk5PXQGA5UvT9s1zYz8GB3985P8NZ8t5VQ5-RVAUzPOi5wmw743STRRQgodif7yPHA/s640/salmon-sous-vide-vs-traditional.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">Balra a szuvidált, jobbra a klasszikusan elkészített lazac</span></div>
<br />
Mikor megkaptam a készüléket, nem bírtam magammal és gyorsan szuvidáltam egy nagy marék garnélát, egyszerűen, sóval és borssal. Sosem fogom elfelejteni az ízét...<br />
Nagyon várom a grillszezont, hiszen a módszer szinte adja magát a kültéri sütögetéshez: egy előzőleg mustárral szuvidált tarja, vagy egy egész szűzpecsenye sokkal omlósabb, ízletesebb és jobb lesz, mint a jól megszokott, rommá pörkölt húscafat.<br />
<br />
Ennyi a módszerről. Hétvégén vettem egy jókora darab göngyölt bőrös malackarajt, ebből szerettem volna valami finomat készíteni. Konkrét ötlet még nem volt, csak a téma (ázsiai), így a vákuum tasakba a hús mellé só és bors ment, lereszelt friss gyömbér és egy darab csillagánizs. Tíz órán keresztül fürdőzött az 56 fokos vízfürdőben, majd jégkockák közt gyorsan lehűtöttem a drágaságot. Másnap este nekiálltam az étel elkészítésének.<br />
<br />
<b>Hozzávalók:</b><br />
<b><br /></b>
<b>- a szuvidált karaj</b><br />
<b>- kukoricakeményítő</b><br />
<b>- sótlan földimogyoró (egy kisebb zacskó)</b><br />
<b>- egy nagyobb répa</b><br />
<b>- egy zöld és egy piros édes kápia paprika</b><br />
<b>- 4 gerezd fokhagyma aprítva</b><br />
<b>- friss chili paprika (mennyiség és fajta a saját tolerancia képességtől függ)</b><br />
<b>- szójaszósz</b><br />
<b>- melasz vagy kukorica szirup (esetleg méz)</b><br />
<b>- fehér borecet vagy rizsecet</b><br />
<b>- barnacukor</b><br />
<b>- esetleg szezámmag</b><br />
<b>- olaj (az ilyen jellegű ételekhez a mogyoróolajat szeretem legjobban)</b><br />
<br />
Az étel elkészítése baromi egyszerű. Feldarabolod a puha malackarajt és a darabokat beleforgatod a keményítőbe. Egy serpenyőben olajat forrósítasz és aranybarnára sütöd a darabokat. Ez már így alapból elég lenne: a fűszeres hús kívül ropog, belül vajpuha és ízletes. De mi azért menjünk csak tovább.<br />
<br />
Gyorsan megpirítod a földimogyorót is, és rászórod a papírtörlővel bélelt tálba félretett húsra.<br />
<br />
Megpucolod a répát és egy krumplihámozó segítségével hajszálvékony hosszú csíkokat vágsz belőle. A kápiát késsel hosszú csíkokra, a chilit karikákra vágod.<br />
<br />
Egy wokban olajat forrosítasz, beledobod a répát, majd pár perc múlva a kápiát és a chilit. Beleszórod a fokhagymát is, és amikor a sütés kihozta az illatát (nehogy megégjen!), mehet bele 4-5 evőkanál szójaszósz. Mikor bugyogni kezd, 2 evőkanál édesítő (ez a melasz vagy a fent említettek egyike) és 2 evőkanál savanyító (borecet vagy rizsecet). Ezen utóbbiakhoz nehéz mennyiséget megadni, valaki édesebben, valaki savanykásabban szereti, lehet variálni, de egy kis barnacukorral még korrigálhatod is az ízeket.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ha ez összerottyantottad, mehet bele a hús és a mogyoró, meg fél marék szezámmag. Jól össze kell rázni (ezért is jobb a wok, mint a serpenyő), és nagyjából kész is. Főtt jázminrizst tálalsz mellé.</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: justify;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5znmqrHxT3HHbXvtwVsKRDBfkrIrWkWoyEh9cG875chWhgmKmapisGz9SGLA7BsgUY5EaRQGI53PtYApGE1_g84m-MXabLq1zXLYvZpaoTdrEHoZcdv0BxS0XU8g5O-bOP_Wrmq5zjxY/s1600/IMG_20190127_185717_292.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5znmqrHxT3HHbXvtwVsKRDBfkrIrWkWoyEh9cG875chWhgmKmapisGz9SGLA7BsgUY5EaRQGI53PtYApGE1_g84m-MXabLq1zXLYvZpaoTdrEHoZcdv0BxS0XU8g5O-bOP_Wrmq5zjxY/s320/IMG_20190127_185717_292.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-81183792708853414962019-01-29T18:35:00.002+01:002019-01-29T19:34:08.977+01:00Fordulópont<div style="text-align: justify;">
Pár napja egy igazán jó vacsorát főztem. Malackaraj szuvidálva, majd ropogósra pirítva, édes-savanyú mártásba forgatva. Egyik barátom épp nálunk járt, meginvitáltam az asztalhoz, miután elégedett mosollyal hátradőlve megállapította, hogy bizony ilyen jót régen evett. Megkérdezte, miért nem nyitok gasztro blogot, úgyis mindenki azt csinálja már, eggyel több vagy kevesebb, nem számít, nem? Csak nevettem a dolgon.
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdDA2BJm-Qz_pA7VmhV2wuJUy3NFXmCCkGAvbhuw3l7qaCh2mJ_XtcCMTRqwWcewU_qR1qvcrv_G5ijOa5o2XmLFiTugJwOre5Wwd13ddlVXP5I2FyJsCNAxE2_NnREHqeTnumQr4ijyQ/s1600/patak+holt%25C3%25A1g+Duna+Dr%25C3%25A1va+horg%25C3%25A1szat+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+tenkara+gomba+ponty+k%25C3%25BCsz+domolyk%25C3%25B3+csuka+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="876" data-original-width="1600" height="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdDA2BJm-Qz_pA7VmhV2wuJUy3NFXmCCkGAvbhuw3l7qaCh2mJ_XtcCMTRqwWcewU_qR1qvcrv_G5ijOa5o2XmLFiTugJwOre5Wwd13ddlVXP5I2FyJsCNAxE2_NnREHqeTnumQr4ijyQ/s640/patak+holt%25C3%25A1g+Duna+Dr%25C3%25A1va+horg%25C3%25A1szat+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+tenkara+gomba+ponty+k%25C3%25BCsz+domolyk%25C3%25B3+csuka+1.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Másnap délután kényelmesen elültetgettem az idei chilipalánták magját; a kandalló mellett lesz idejük kibújni és növögetni, amíg melegebbre fordul az idő. Közben elmorfondírozgattam barátokról, horgászatról, lassan eljutottam a blogomig, és el kellett ismernem: az elmúlt évben bizony randán elhanyagoltam az egészet. Persze ennek is megvan az oka: a tavalyi év szinte minden szabad perce házunk és kertünk alakítására, szépítésére ment el (kölyökkorom óta egy ilyen tanya volt az álmom). Horgászat? Szinte nulla. A Drávát májusban láttam először, az első balinom júliusban fogtam. Tudom, felháborító, de ennyi jutott, s mivel nem volt miről írni, nem is erőltettem az egészet. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Abbahagyni nem akarom, nem is fogom. Számomra a blogolás egy nagyszerű szórakozás, miért fosztanám meg magam tőle? Ráadásul a visszajelzésekből kiderül, hogy értékelitek a bejegyzéseket, nem szeretnék csalódást okozni. Hiszen ahogy párszor már leírtam: mi, bloggerek most már közel sem magunknak írogatjuk az internetes naplókat.<br />
<br />
Igen, mondják sokan, a blogok ideje lejárt. Lehet. Ahogy mi páran hívjuk, a magyar horgászblogok fénykorában sok jó és értékes dolgot hoztunk össze együtt, nem utolsósorban egy blogger közönséget. Csodálatos élményeket és felejthetetlen találkozásokat köszönhetek a blognak, ha nem fogok bele, sosem horgászhattam volna együtt Szári Zsoltival, Sztívvel, Atyafival, nem ismerhettem volna meg - ha virtuálisan is - a magyar horgászbloggereket, a murai rémeket, és valószínűleg sosem jött volna össze az a baranyai csapat, akiknél jobb barátokat az ember elképzelni sem tudna; DP, Bazsi, Lackó, BigTom, Panyi és a többiek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Huh...</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezd csöpögni a dolog, így megpróbálok más irányba evezni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Blogolni jó dolog. Le kell szarni, ha más azt mondja, halott műfaj. </div>
<div style="text-align: justify;">
De mi van akkor, ha nincs miről írni? Ha a tizenhat-féle paradicsom palánta és az éjjel-nappal füstölő smóker mellett az embernek nincs ideje/kedve a pecához? </div>
<div style="text-align: justify;">
Írni kell ezekről is!<br />
<br />
Ezt fogom tenni. Követem a bevezetőben említett barátom tanácsát és írni fogok mindenről. Írni fogok hortikultúrális próbálkozásaimról, az állataimról, a buktatókról, sikerekről, élményekről. Írni fogok gasztonómiai bukdácsolásomról, recepteket osztok meg veletek, szuvidálunk és kenyeret sütünk majd együtt, és megbeszéljük, mit és miért csináltam rosszul. Nem a nézettségért, hanem a blogért és a szórakozásért.<br />
<br />
Semmiképp sem szeretnék másokat oktatni, egyszerűen megosztom, ami velem történik, azaz követem a blog klasszikus közlési formáját. Az észosztásról már rég leszoktam, miután az egyszerű jóindulatból és segíteni akarásból született <a href="http://clogflyfishing.blogspot.com/2016/07/kezikonyv-kezdo-legyeseknek.html" target="_blank">kezdő legyeseknek szóló cikkem</a> a haladó legyesek között nagyon jó fogadtatásra talált, ám akiknek szólt (gyk. nulla tapasztalattal, de már rendkívül "nagy" tudással rendelkező kezdők) szinte mind támadták és kritizálták...<br />
<br />
De ez így jó. </div>
<div style="text-align: justify;">
Horgászat is lesz, remélem idén sokkal, de sokkal több. Persze könnyű ezt mondani, de ugye, aki nagy fába vágja a fejszéjét...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre jönnek bejegyzések, vegyesen, szépen elosztva, hogy mindenki örüljön. Ha eddig olvastad és szeretted a blogom, ezentúl is örömmel várlak, és ígérem, nem fogsz csalódni!</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-66015491234045644742018-12-08T20:39:00.000+01:002018-12-08T20:39:01.773+01:00Boszniában<div style="text-align: justify;">
<i>Lackó beszámolója következik bosnyák túrájukról, fogadjátok szeretettel.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután a most már szokásosnak mondható februári bosnyák túránk mindenféle okokból
elmaradt, idénre le is mondtam erről a kalandról. Hiszen hagyományosan tél végén
szoktunk menni, még a kőlegyes nagy roham előtt. Ezért is ért meglepetésként Simi
barátom üzenete november közepén, hogy szeretne lemenni Ribnikre két napra. Ahogy
sejtettem, Balu, aki tulajdonképpen ezért az egészért felelős, sajnos nem tarthatott
velünk, hiszen most fontosabb feladatai vannak holmi legyes „játszadozásnál”. Őszintén
szólva semmiféle izgalom nem lett úrrá rajtam a lehetőség hallatán, pedig a korábbi
években nagy lelkesedéssel készültem az útra. Úgy voltam vele, nagyon kicsi az esély,
hogy összejön a dolog, hiszen ekkor már igazi téli időjárást jósoltak, és nem sok kedvem
volt a gyűrűkbe és az orsóra fagyott zsinórral küzdeni, az esetleges csapadéktól
megáradt rohanó folyó okozta izgalmakról már nem is beszélve. Így teljes nyugalommal
mondtam Iminek, hogy oké a buli, anélkül, hogy életem párjával egyeztettem volna.
Azért szorgosan nézegettem a vízállást és az időjárás előrejelzéseket, és bár aki ismer,
tudja, hogy pergető horgász vagyok, a legyezés csak hobbi a hobbin belül, azért ez a
folyó és azt itteni peca alaposan a szívemhez nőtt az elmúlt néhány évben. Ahogy teltek
a napok úgy élesedett a helyzet, hiszen a tél csak ijesztgetett minket egy kicsit,
december első napjaira már enyhülés, és szinte kora tavaszi idő ígérkezett. Némi
kapkodást követően minden a helyére került, szállás, szabi, s egyebek. Több, mint egy év
után újra irány Bosznia!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq4wHkHUdV8uQ9BvNyBc_O-JPg8QIB60X1OrlaltOauAlpZjeQy8FWO7eJCnI389yz1LWGvUF5Kd42G7k2rHu8_R7kb3bcpBKAQ8orKrnP-NRs8G8dPcxFxIoEaoIlsBlIsFAVMnhHOCo/s1600/IMG_20181205_085358.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq4wHkHUdV8uQ9BvNyBc_O-JPg8QIB60X1OrlaltOauAlpZjeQy8FWO7eJCnI389yz1LWGvUF5Kd42G7k2rHu8_R7kb3bcpBKAQ8orKrnP-NRs8G8dPcxFxIoEaoIlsBlIsFAVMnhHOCo/s640/IMG_20181205_085358.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A folyó és a környéke még mindig egy csoda, bár Balu elbeszélései nyomán tudom, sok
minden változott a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A távolról érkezőnek
hihetetlen az a közöny, amivel viszonyulnak a helyiek ehhez a tájhoz, pedig alig van más
megélhetési lehetőség a környéken, mint az erdő, a folyók, és a bennük élő halak.
Szerencsére a rossz gondolatok egy pillanat alatt szertefoszlanak, amint meglátjuk, a
vízállás tökéletes, és a mederben meg lehet számolni a kavicsokat. Némi pánikot okoz,
hogy egy darab hal nem sok, annyit sem látunk, bár tudom, tavaly is kellett néhány óra,
mire ráállt a szemem, és megláttam őket. Ezért Tomo üdvözlése után gyorsan birtokba
vettük a szobát, amit már szinte magunkénak érzünk, hiszen mindig ugyanezt kapjuk a
házigazdától. Közben ránk is sötétedik, így belevetjük magunkat a másik élvezetbe, ami
itt vár ránk. Az itteni kajálások ugyanis közel akkora eseménynek számítanak, mint maga
a horgászat. A csevap és Nektar sör kombó most sem okoz csalódást. Vacsora után némi
szerelés és taktikai megbeszélés után korái alvás következik, hiszen egész nap a folyóban
állni és lengetni komoly „munka”, egy aktakukac számára. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel megtömjük a hasunkat <i>ham and eggs</i>-el és nekivágunk a víznek. Az idő
decemberhez képest enyhe, az ég felhős, de a lényeg, hogy nem esik. Szedés persze
ebben az időben reggel nincs, így mindketten kénytelenek vagyunk nimfával kezdeni,
bár kezdő legyesként inkább csak óvatos tapogatózás ez, mint komoly horgászat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_yUJnCRllkeIvoABFHAQe_1vhEbSHEB2nimxEEp0vl5hzjbeDiWVn-S2QXgCnFHpSR55ubz6sg4Oon_j-EY6Hkq4z1q0kqNM5ZNyK2wA6bhFpIJ1lWRX4j-SMQDjzdXHjO43Ir2Hf-lc/s1600/PC050382.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="684" data-original-width="1600" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_yUJnCRllkeIvoABFHAQe_1vhEbSHEB2nimxEEp0vl5hzjbeDiWVn-S2QXgCnFHpSR55ubz6sg4Oon_j-EY6Hkq4z1q0kqNM5ZNyK2wA6bhFpIJ1lWRX4j-SMQDjzdXHjO43Ir2Hf-lc/s640/PC050382.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZW-4hhm67ChPtiaFKOOIhcMYUH4xkf1PffTwxKrACTQSfP5gUTLxqbTh0Ee1gfkfNSBgPw4sXt3C-9XEFPU49zfcFhcOq1ypZNslOSkVhuEC0nF6kkZ-SysElv7AAXS5-banB0bqbM_w/s1600/PC050384.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="649" data-original-width="1600" height="258" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZW-4hhm67ChPtiaFKOOIhcMYUH4xkf1PffTwxKrACTQSfP5gUTLxqbTh0Ee1gfkfNSBgPw4sXt3C-9XEFPU49zfcFhcOq1ypZNslOSkVhuEC0nF6kkZ-SysElv7AAXS5-banB0bqbM_w/s640/PC050384.JPG" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Állok a vízben, mellettem kb 7-8 méterrel egy szép pér lebeg a folyásban. Gyönyörű,
ahogy a rohanó víz ellenére szinte mozdulatlanul áll, úszói csak kicsit rebbenek, mégsem
viszi el a sodrás. Worm kerül a zsinór végére, nem mintha meg lennék győződve arról,
hogy ezt fogja megenni, inkább azért, mert ezt én is látom. Óvatosan lendítek, nézem a
csalit, lesem a hal reakcióját. Semmi, és újra semmi. Pedig néhányszor olyan közel úszik
el hozzá, hogy biztosan látnia kell. Persze tudom, ha én látom, ő is lát, de kitartó vagyok.
Hátha. Közben lemondok a csali jó láthatóságáról, és felkötök egy kis aranyfejűt. Néha
ezt is látom, máskor inkább csak próbálom érezni, merre jár. Eszembe jut, hogy itthon a
cimborákkal sokszor megbeszéltük, a balin mekkora geci, mintha érezné, meddig tud
eldobni az ember, és mindig néhány méterrel messzebb rabol. Hát ha lehet, a pér még
nagyobb genyó, pontosan tudja, hogy ott vagyok, el nem megy, de kajálni sem hajlandó.
Miközben ezen mosolygok magamban, cserélem a legyet. Lendítek, úsztatom, próbálom
felidézni az okítást és az olvasottakat. Most nem dobok, csak figyelem mit csinál, azt
lesem, ha nem dobok, akkor szedeget-e valamit. Nem tér ki oldalra, nem nyitja a száját.
Szedés nincs, messzire még ennyire sem tudok nimfázni, így abajgatom tovább. Nem
tudom mennyi időt és dobást szántam rá, de már szinte unottan ismételgetem az
úsztatásokat, amikor egyszer csak megáll a zsinór. Bevágok, megvan. Hihetetlen.
Elképesztő. Eufória. A hal megkerül engem és elindul a folyó közepe felé, a 4-es bot
karikában, eddigi legnagyobb pérem. Lehetne, de néhány forduló és bukfenc után
kipattan a szájából a pici horog. Ordítani tudnék! Valószínűleg lazább volt a zsinór a
kelleténél és így gyenge volt a bevágás. Hiába, nehéz dolog ez. Sok dologra kell egyszerre
figyelni. Viszont most már kezdem elhinni, működhet a dolog, csak kitartás kell hozzá.
Hamarosan újabb jószágot keresek, és kezdődik minden elölről. A játék ugyanaz, én
dobok, úsztatok, ő áll egyhelyben, figyel, és bár a száját nem látom jól, szerintem röhög.
Így megy ez egy jó ideig. Aztán az egyik úsztatás lejjebb sikerül, már jóval a kinézett hal
alatt jár a légy, már talán meg is húzza egy picit a zsinór és emeli a fenék közeléből,
amikor megint megáll. Most szerencsém van a zsinór az ívet leszámítva feszes, már
mozdult is a kezem az új dobáshoz, így nem hibázok. A bevágás jó. Ezt a halat nem
látom, de ahogy megindul, jónak tűnik, mert fél perc is eltelik, mire a felszínen
bukfencezik. Próbálok nem pánikolni, ezt már jó lenne beszákolni. Sikerül a part felé
terelnem, és a csendes vízben már könnyen a hálóba csúszik. Az öröm leírhatatlan.
Nyílván nem rekordlistás, nekem azonban igazi siker. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiggX9y2it08Wxtgw9HqLEhMfJIojPI-igM88Ibs4J-0_cmUoZNWRQW3u-OYXEL9QxdkWC8pAsc7celzNCHmnlGrKfm9QxNUCqLmauRPgIgaOFh_Iu7z2jPhEeHZayI_QHIxNClFf2ROio/s1600/P1060944.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="997" data-original-width="1600" height="398" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiggX9y2it08Wxtgw9HqLEhMfJIojPI-igM88Ibs4J-0_cmUoZNWRQW3u-OYXEL9QxdkWC8pAsc7celzNCHmnlGrKfm9QxNUCqLmauRPgIgaOFh_Iu7z2jPhEeHZayI_QHIxNClFf2ROio/s640/P1060944.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyors fotó, szerelvény igazítás,
nyomjuk tovább. Lépkedek vissza vízbe, amikor észreveszek egy gyanús loccsanást kb 50
méterrel feljebb. Azonnal arra veszem az irányt, közben le sem veszem a szemem a
vízről, és újabb apró burványok a víztetőn. Nem igazán felszíni szedésnek tűnnek,
inkább, mintha közvetlenül a felszín alatt fordulnának. Viszont biztos, hogy halak, és
felszín közelében mozognak, így egyértelmű, hogy szárazra váltok. Itt egy kicsit
könnyebb dolgom van, hiszen látom a legyet. Szerencsém van, a halak és köztem, egy jó
hosszú gödör húzódik, így jó eséllyel nem látnak meg. Én a gödör egyik oldalán, ők a
túloldalon, de még dobástávon belül, nyugodtan lengethetek. Talán harmadik úsztatásra
leszedi valami a legyet. Sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Eddig itt szárazzal csak
kicsiket tudtam fogni, ez viszont nem hajlandó felém jönni, befekszik a sodrásba és csak
néha bukfencezik egyet. A bot karika, a 14-es tipet egy fonotthoz szokott pergető
horgásznak hihetetlenül vékony, így nem merem feszegetni. Csak türelem, nyugtatom
magam, miközben pulzusom az egekben. Lassan közelít, és én megint a part felé
próbálom terelni, nem akarok hibázni. Ez is megvan. Két szép hal. Istenkirálycsászár
vagyok. Persze nem, de én most úgy érzem. Gyakorlott legyes csak röhögne, a huszadik
hal után ennyi idő alatt. Ennyi jár, sokat melóztam érte, hogy most ezt érezhessem.
Vérszemet kapok, vissza a vízbe. Lendítek, kapkodok, elsüllyed a légy. Lengetem,
száradjon. Vízre teszem, végre jó. Nem kell neki. Ez sem könnyű. Sietek, mert
folyamatosan áll a zászló, itt vannak a halak. Tailing loop. Bassza meg. Bogozok. <i>De
vékony ez a 14-es! </i>- szentségelek. Ha valaki lát tuti halálra röhögi magát. Csak nyugi, nem
ezért jöttem, nyugtatom magam. Oké most már jó lesz. Lendítek, gyönyörűen hullik a
légy, úszik, leszedi. Megvan. Kicsi, de örülök neki. Aztán még egy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mire belejönnék,
eltűnnek a halak. Nem baj, baromi jó egy óra volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1f9Faw9AbGe4iGLnLt-hw2XNY4uU6RBGpTt22cK4MLg4g3iVfVY7mz9iZdkHigizUl5tEM2rUpZtPlhFJYGrxpuK6x1CzLs6_HUMx0DYJG4BrEfzeh-9UxctCUGzVjo_2EwcNJOeiZl4/s1600/PC030357.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1436" data-original-width="1600" height="574" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1f9Faw9AbGe4iGLnLt-hw2XNY4uU6RBGpTt22cK4MLg4g3iVfVY7mz9iZdkHigizUl5tEM2rUpZtPlhFJYGrxpuK6x1CzLs6_HUMx0DYJG4BrEfzeh-9UxctCUGzVjo_2EwcNJOeiZl4/s640/PC030357.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Közben Simi is előkerül. Megbeszéljük az eddigieket, ő is eredményes volt, fogott pért és
pisztrángot is. Pihenünk egy kicsit, majd folytatjuk. Hamar sötétedik, így már nincs sok
időnk. Estig van még néhány akcióm, lemaradt halam, de fogni már nem tudok semmit.
Nem vagyok szomorú, fogtam is, akció is volt. Alkonyatkor barátom újra előkerül, együtt
ballagunk vissza a szállásra. Közben meséli, mit fogott még, de az én gondolataim
máshol járnak, így fel sem tudom idézni. Nem is fontos. Fáradtak, de boldogok vagyunk.
A vacsora ma egy másik helyi étel, pljeskovica, és persze az elmaradhatatlan Nektar.
Lenyomónak bedobunk még egy adag palacsintát is.
Még fel sem dolgoztuk mai élményeket, már a másnapot tervezzük… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSUbRtLDfzyssD8ESNrEA8yLoLlT96dsBpXPXbMjXeaCuoI8YH44IRpaYjQB8L5oGuvwAlp1YPeRmK-LgcNQzCnNOrYdsVEiJ4dd13Hwi35UWwZy5Uu7fkHs_VuWKGwUxLZtXADW2i9GQ/s1600/PC030336.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="784" data-original-width="1600" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSUbRtLDfzyssD8ESNrEA8yLoLlT96dsBpXPXbMjXeaCuoI8YH44IRpaYjQB8L5oGuvwAlp1YPeRmK-LgcNQzCnNOrYdsVEiJ4dd13Hwi35UWwZy5Uu7fkHs_VuWKGwUxLZtXADW2i9GQ/s640/PC030336.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel erősen borult az idő, nem tetszik a dolog. Mire túl vagyunk a tojás, sonka, kávé,
tea rituálén, már csöpög is. Csak jobban ne essen. Ma reggel streamer-rel kezdünk.
Amúgy sem hagynám ki, hogy kipróbáljam a 6-ost, amit Balu adott kölcsön. Simi a hídnál
lenget, én lejjebb a „tyúkszar zabáló” pisztrángokat veszem célba. Az eső nekikezd,
először csak esik, aztán zuhog, aztán ömlik. Kicsit csendesedik, aztán megint zuhog, és
így megy ez egész késő délutánig. Ez persze nem ok arra, hogy befejezzük a pecát.
Tüzetesen végigbogarászom a panzió alatti szakaszt, a halak ott vannak, hiszen látok
néhányat a már lehorgászott részen, ahogy haladok lefelé. Cserélgetem a különféle
halutánzatokat, de mindössze egy kis pinyót sikerül elkapni. Barátom is ráun a híd alatt
lakók érdektelenségére, így egy sör mellett új tervet készítünk. A tegnapi sikerek
helyszínére igyekszünk, hátha ma is jut valami. Mivel az eső szinte habosra veri felszínt,
a nimfát és a halakat figyelni esélytelen, így kapásjelzőt teszünk, és hosszabb
úsztatásokkal próbálkozunk. Magam is meglepődök, hogy sikerül kapást kicsikarni, és
hogy még észre is veszem. Rövid idő alatt két halat akasztok, de mindkettő lemarad.
Nem vagyok boldog. De a módszer működik, ez bizakodásra ad okot. Kicsit később
beindul a dolog. Először csak egy, a tegnapihoz hasonló burvány tűnik fel, aztán még
egy, végül egy csorda pér mellett találom magam. Szinte körbevesznek a halak, és
szemmel láthatóan aktívak. Most nem váltok szárazra, bár tegnap ez bejött, mert úgy
szakad az eső, hogy már a levegőben elázna a légy. A nimfás cuccal úsztatok a burványok
vonalában. Kisebb nagyobb szünetekkel szinte folyamatosan van kapás, sajnos sokról
lemaradok, vagy a megakasztott hal lép le, szákolás előtt, de így is sikerül néhány szép
pért kivarázsolni a vízből. Kicsik, nagyobbacskák vegyesen. Fotózni szinte lehetetlen a
szakadó esőben, talán jobb is, azzal sem megy az idő. Az élmény így is az enyém. Mire
véget ér a zabálás, Simi is odaér mellém. Izgatottan meséli kalandjait. Szép halakat
fogott, pért és pisztrángot vegyesen, sőt két brutál szakításról is beszámol. Izgalmas
délután volt. Alkonyatig próbálkozunk még, barátom fog is egy pisztrángot, én megint
nullázok az utolsó két órában. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3vURzPLLXz_njqzsBU4Qfqr0Blr3Fb4SSUUzVqy690BETU7yp46lWPysnAi0hrbfNZbFN4yZFTcMrziAygSoy2y4lEHMPAOiPrUpYvNDVzjEo8K8B94xRtXD1ier3FSFvqWJ_PxgnhfA/s1600/PC030347.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1015" data-original-width="1600" height="406" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3vURzPLLXz_njqzsBU4Qfqr0Blr3Fb4SSUUzVqy690BETU7yp46lWPysnAi0hrbfNZbFN4yZFTcMrziAygSoy2y4lEHMPAOiPrUpYvNDVzjEo8K8B94xRtXD1ier3FSFvqWJ_PxgnhfA/s640/PC030347.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak most tűnik fel, az egész napos hideg decemberi eső mennyire átáztatott és
átfagyasztott minket. Jól esik a forró zuhany és a „mixed meat”. Fantasztikus nap volt
mindkettőnknek, még úgy is, hogy tapasztalatlanságunk miatt nem tudtuk teljes
mértékben kihasználni a halak aktív időszakát. Lehetett volna többet is fogni abban az
egy, másfél órában. Nekünk így is felejthetetlen élmény volt. Azért nagy szerencsénk
volt, hogy nem első nap esett, mivel estére már érezhetően begyorsult a víz, és reggelre
kb. 40 centit áradt, ami megnehezítette volna a horgászatot. Így egy kicsit könnyebb
szívvel búcsúztunk a folyótól. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA-MW5cQ587yN7x6-sWW76tJn93A9mjtc1fRi4MXhMemcTf8_G5rHIN49p_d65wjB4lakuqtIHTrO75xI70khsccnxuWXx_OH9buZR9NbCoMLRHqaBeHQnTW_WeA37gBnFm2fPN2PtH2E/s1600/P1060949.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="617" data-original-width="1600" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA-MW5cQ587yN7x6-sWW76tJn93A9mjtc1fRi4MXhMemcTf8_G5rHIN49p_d65wjB4lakuqtIHTrO75xI70khsccnxuWXx_OH9buZR9NbCoMLRHqaBeHQnTW_WeA37gBnFm2fPN2PtH2E/s640/P1060949.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnapra már csak a búcsúzás és a végtelen hosszúnak tűnő hazafelé vezető utazás
maradt, ami mindig a túra legnehezebb és legszomorúbb része. A változások ellenére a
folyó még mindig itt van, ugyanarra folyik, és csodás halak élnek benne. Egy biztos.
Jövőre ugyanitt, ha nem is ugyanekkor.</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-75950464064833674982018-09-18T19:23:00.001+02:002018-09-18T19:23:25.865+02:00Horgászunkjajdejó!<div style="text-align: justify;">
A szeptemberi hétvégéket - nyári fogadalmaimhoz hűen - végre horgászattal töltöttem. Volna. Kaporszakállú azonban másképp döntött és pontosan szeptember első napjaiban özönvízzel árasztotta el a megcélzott vizek összes vízgyűjtőjét. Én ennek ellenére mentem és normális halakat próbáltam fogni, de nagyjából annyi esélyem volt, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán. Pedig próbáltam veszettül legyes bottal, pergetővel, feederrel, úszóval, talán csak a scopexes hármashorog maradt ki kétszáz grammos ólomba öntve, de azzal sem értem volna el semmit. A sikeres halfogás alapvető feltételei ad1: legyen hal a környéken, ad2: ez a hal meg is találja a felkínált csalit. Azonban ha az ominózus víz rohan, és a horgászandó időtartam alatt napról napra egyre több sár kerül bele, akkor az ember rájön, hogy tudománya kevés, mint térdkalácsban a mazsola. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most már nem is idegesítem magam, mert minek? Mindenesetre okulásképp (gyk: hogy jót röhögjetek rajtunk) elmesélem az utóbbi hétvégék kálváriáját. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyAag1uMzIp_bnvzuwY4RP2fznGM0w9VbejoeBoUfElRtKdoslkTc0qSiOy9-q7YKAVFdswFBmL0WvMADBaqDYwMPJk0_UC8R21k3cWaaauFA6kIZrj0tuZhvxktPp4jHBkL-okNnXIuc/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="847" data-original-width="1600" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyAag1uMzIp_bnvzuwY4RP2fznGM0w9VbejoeBoUfElRtKdoslkTc0qSiOy9-q7YKAVFdswFBmL0WvMADBaqDYwMPJk0_UC8R21k3cWaaauFA6kIZrj0tuZhvxktPp4jHBkL-okNnXIuc/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+9.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Először természetesen a Drávát látogattuk meg Csaba barátommal és a húgommal. Be voltunk zsibbadva rendesen, lett is kapkodás, így a készítendő babgulyás alapanyagainak beszerzése közben is homokszem került például a gépezetbe. Elfelejtettük a babot. Persze kétségbe nem kell esni, a dolog megoldódott, éhen nem maradtunk, ahogy a halak sem, mert annyi etetőanyaggal és csalival készültünk, mint a magyar válogatott egy közepes megmérettetésre. Gabi lelkesen csukázott, Csabit kiraktuk egy lakatlan szigeten, én meg - miután a balinozás kilátástalannak tűnt - a nap nagy részét a függőágyban töltöttem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQsp9jUHmv0AL_Ej6JaPZrgiIDFFUGiMeDMhuXb9HEp0ZljkMP8X8398VgBk8AIaUYw9x6RuHWse7k3NfIOvUdMuYDsMpD8lRw6QZX_KAegn-tEEIWRCgGVd93dzY-wfXvFFVNm5CoJ-Q/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQsp9jUHmv0AL_Ej6JaPZrgiIDFFUGiMeDMhuXb9HEp0ZljkMP8X8398VgBk8AIaUYw9x6RuHWse7k3NfIOvUdMuYDsMpD8lRw6QZX_KAegn-tEEIWRCgGVd93dzY-wfXvFFVNm5CoJ-Q/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+19.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A víz ugyanis kifejezetten szar volt. Jelzem, előtte három nappal ment fel, és a Mura alsó szakaszából szépen folyt a sár a Drávába. Persze "nehogymár a mézesbödön nyalja ki a macit, majd mi megmutatjuk" felkiáltás általában sírással végződik: így lett ez most is, néhány - holtágban kipiszkált - feketesügéren és Csabi két kiló körüli csukáján kívül nagyjából kapásunk sem volt. A békés halas szerelékekre jött még egy Petényi márna és slussz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC7EK-q336nYPl5abvAGS860DxpI6by6CdHogspznls1b1Fr4kSspJUWZT_pGGglbPPYD8I3NyhW1pEszxFPONem-dZHGWiC9n6sekAE9_cRISuqUow4KXQZJRnX0fSqNR8amKrAXgOxE/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC7EK-q336nYPl5abvAGS860DxpI6by6CdHogspznls1b1Fr4kSspJUWZT_pGGglbPPYD8I3NyhW1pEszxFPONem-dZHGWiC9n6sekAE9_cRISuqUow4KXQZJRnX0fSqNR8amKrAXgOxE/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+17.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7fODk4V_fRz43PljSuRTXyQR4_tIb3BhDSg7FQX8BFotrDi0U-HQxVV__w_C-cTpj8rNOXBxjLraf_5nfAckqkDgQlXAiM_l5rLmRY1zrtje4V6qLQCBkp2gco-qo0EzxKNZjbcKyMaY/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7fODk4V_fRz43PljSuRTXyQR4_tIb3BhDSg7FQX8BFotrDi0U-HQxVV__w_C-cTpj8rNOXBxjLraf_5nfAckqkDgQlXAiM_l5rLmRY1zrtje4V6qLQCBkp2gco-qo0EzxKNZjbcKyMaY/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+16.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem adtuk fel, másnap újra támadtunk. Ismét csak volna. A víz fél métert emelkedett, a sáros víz konkrét sártengerré változott, így némi elkeseredett és teljesen reménytelen balinhajkurászás után hazaindultunk. Horgászat vs Balu - 1:0. De a gulyás finom lett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV653ahRx3NJqj-XIKWdNNktLLpRp8Kpb9_mWHvGim0N3M5JbxGH7shl-OgAYb30ERTIXzFQjv0ssK7gDzBXPMgiItscJWCoOyR6-VsBSXMcGGrp01c08k8_9WnFwRva68y-igrdUXy6g/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV653ahRx3NJqj-XIKWdNNktLLpRp8Kpb9_mWHvGim0N3M5JbxGH7shl-OgAYb30ERTIXzFQjv0ssK7gDzBXPMgiItscJWCoOyR6-VsBSXMcGGrp01c08k8_9WnFwRva68y-igrdUXy6g/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+15.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Második felvonás, Lendva patak. Simi információ szerint tiszta víz, picit talán magasabb, de szépen horgászható. A Mura persze magas, így ott sem fogok balint...</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán az indulás napján jött a telefon, hogy éjjel zuhogott az eső. Akkor már rosszat sejtettem, de DP szerint ez csak károgás, úgyhogy lenyugodtam. Megint autókáztunk két és fél órát, vártuk a pecát, szombaton maradt is pár óránk este, így megsasoltuk a vizet. Kicsit zavarosodott, kicsit emelkedett, de elmegy. Eldomizgattunk szürkületig, és örömködtünk, hogy mi lesz itt holnap reggel...!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1i8RJSpWqKzxNmXGm8l3mdAMh3bCc8Sk9-X22itYMB990EoJyrhBvXTSxCkB-mJc8waUXcKYpbkt1-4C9vbMKSXn-kC3_z_YtwddL78FAGLv1yCEbF8tZbB8CbNuQO_-ibVwGRoxliVo/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1i8RJSpWqKzxNmXGm8l3mdAMh3bCc8Sk9-X22itYMB990EoJyrhBvXTSxCkB-mJc8waUXcKYpbkt1-4C9vbMKSXn-kC3_z_YtwddL78FAGLv1yCEbF8tZbB8CbNuQO_-ibVwGRoxliVo/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+3.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlpLodK6vfHcmlbLvoxG85VIhBd9rfwFqHTBhEWrqArUhtvQ8ZusBIQOZur82RJuK306trXQips7UprHkTkx4qxyFmfSiflE7572IkVXqoDb5AjWM8AzvE_D9JrNrf9lpshSy0mIorGok/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1500" data-original-width="1000" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlpLodK6vfHcmlbLvoxG85VIhBd9rfwFqHTBhEWrqArUhtvQ8ZusBIQOZur82RJuK306trXQips7UprHkTkx4qxyFmfSiflE7572IkVXqoDb5AjWM8AzvE_D9JrNrf9lpshSy0mIorGok/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+4.jpg" width="426" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2q0XOhG7XETt4aQ_R0mqq-OZ3xsVGZvFW4VgKGAm2E77FAQOr27pSPiJ2IUfusnheziCLOq9_Dt4eOZcXntA-Y2Lpivnxjz_3HiDUrBflSn7azfH_tQL4H6JsalzH4teclSiu6TPyPFE/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2q0XOhG7XETt4aQ_R0mqq-OZ3xsVGZvFW4VgKGAm2E77FAQOr27pSPiJ2IUfusnheziCLOq9_Dt4eOZcXntA-Y2Lpivnxjz_3HiDUrBflSn7azfH_tQL4H6JsalzH4teclSiu6TPyPFE/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+2.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mi lett? Méterrel magasabb víz...víz? Tömény sárga sár. Hogy honnan? A Jóisten tudja csak. Mindenesetre hömpölygött, mi pedig vörös fejjel átkozódtunk a parton. Kb ennyi volt ez a hétvége is. A többieknek több esze volt, elkotródtak a közeli kavicsbányatavakra pergetni; Laci szép feketesügereket fogott, Gabi pedig a Cruelbaits Godfather-jével kijerkelt egy gyönyörű mintázatú bányatavi csukeszt. Mondjuk a vacsora és a társaság itt is feledtette a kínlódást, bár a Kantinban készült képen DP arcán még mindig látszik egy leheletnyi bosszúság...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg9yAuCrVloGwtU9q0fE6IF1iPdJWMl0E0B-2q8gSzHp2rQmSFp736sFNO8yUfRFiphsur9UF01z3TE1etc9I0L5YOni7Q26-aPdl6Ny0qK71ApM0XqjGvw3RQB-8Qu5RY4KtvD-4BdSA/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg9yAuCrVloGwtU9q0fE6IF1iPdJWMl0E0B-2q8gSzHp2rQmSFp736sFNO8yUfRFiphsur9UF01z3TE1etc9I0L5YOni7Q26-aPdl6Ny0qK71ApM0XqjGvw3RQB-8Qu5RY4KtvD-4BdSA/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+8.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixbRsnlyW2pgdOfcq5qFqX6VsTDBouQxrgL0iFWN30cb_F11NeN2r2B_P4xZ3Eiebp3Q3ML-y2YPped25uGDoMBswkfSaioawQtDxUiQh6OKz7roiPjrvMAadqFOFZc9IOC4MXPVqbemU/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixbRsnlyW2pgdOfcq5qFqX6VsTDBouQxrgL0iFWN30cb_F11NeN2r2B_P4xZ3Eiebp3Q3ML-y2YPped25uGDoMBswkfSaioawQtDxUiQh6OKz7roiPjrvMAadqFOFZc9IOC4MXPVqbemU/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+6.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBpnk7agN1E7fMotLhJ9P2ymhshau5IsR7jH0NbOVncqlswf18nOvmB9YAeidQtmzJo1WzqV9gPvPkIHXSo4A9qPNvlfnNqL5AgEIRJl33g0cPIgD-BucmAxQ-pwJz9Eexw_gmaVEal6g/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBpnk7agN1E7fMotLhJ9P2ymhshau5IsR7jH0NbOVncqlswf18nOvmB9YAeidQtmzJo1WzqV9gPvPkIHXSo4A9qPNvlfnNqL5AgEIRJl33g0cPIgD-BucmAxQ-pwJz9Eexw_gmaVEal6g/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+7.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisyX1Z7Kl9kA8LzdNSzS7wmXf56akPbSR5MaXrIaqUGUZzkJGGF5kj2JwYOQ4dm3aM-ZKsrCcfy_WFHk2ak1U3CHPfzJl90qrqKBuONbKCL74z9qeIMKDUhS5aP98ACQHC7VeDiaRFVPU/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisyX1Z7Kl9kA8LzdNSzS7wmXf56akPbSR5MaXrIaqUGUZzkJGGF5kj2JwYOQ4dm3aM-ZKsrCcfy_WFHk2ak1U3CHPfzJl90qrqKBuONbKCL74z9qeIMKDUhS5aP98ACQHC7VeDiaRFVPU/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+10.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuR8QZmdLgvEOs27CNP2oP0mYjfB36kd5V2V-Xw_J4voV5PQzob3GlV1t6WtDFKjkGsvGB-e3l5ZHDp3jiRQfTooAQXeuSMKXaNMy6pE1fBOiyLItjDJWherR-GipGFCBHQMdu07WxowY/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuR8QZmdLgvEOs27CNP2oP0mYjfB36kd5V2V-Xw_J4voV5PQzob3GlV1t6WtDFKjkGsvGB-e3l5ZHDp3jiRQfTooAQXeuSMKXaNMy6pE1fBOiyLItjDJWherR-GipGFCBHQMdu07WxowY/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+5.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEhA3qiUqNWcbcgrBUdLHtbCrsM_GyE_MiKbdwVRjVBYfpA0V3JfGr9ZlOEIIzBV6Qtj6y8tFgyCHqWvduSdHWAwDJa6QYyAszMtNNwe6mJY9crv4q8fmE9Wr0O5yzHbq-5hcrjr7gWYA/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEhA3qiUqNWcbcgrBUdLHtbCrsM_GyE_MiKbdwVRjVBYfpA0V3JfGr9ZlOEIIzBV6Qtj6y8tFgyCHqWvduSdHWAwDJa6QYyAszMtNNwe6mJY9crv4q8fmE9Wr0O5yzHbq-5hcrjr7gWYA/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+1.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem igazán tudok többet hozzátenni. Azaz egy dolgot mégis!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor hétfőn hazaértünk a rosszul sikerült túráról (balintalanul), a kis családdal kimentünk a közeli egyesületi tóra pihenni. Na, ott fogtam végre balint. Pickerrel. Epres kukoricával...szájba...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOoWPRjpm0Ljb2F89u-HwjvGjJmyVOFnT73kvo8aNE9mwaaLOh3UvMh3PFsrQrytQgYpQi8y_r1IPE6HjeV0TlzWTfyHSYVXxiLtMT8Ar2VnqsnTqau3bodjoJ8Cp2ybuL7RVRJwu-whc/s1600/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1125" data-original-width="1500" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOoWPRjpm0Ljb2F89u-HwjvGjJmyVOFnT73kvo8aNE9mwaaLOh3UvMh3PFsrQrytQgYpQi8y_r1IPE6HjeV0TlzWTfyHSYVXxiLtMT8Ar2VnqsnTqau3bodjoJ8Cp2ybuL7RVRJwu-whc/s640/mura+dr%25C3%25A1va+v%25C3%25ADzv%25C3%25A1r+domolyk%25C3%25B3+csuka+feketes%25C3%25BCg%25C3%25A9r+perget%25C3%25A9s+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+21.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hűdejódologahorgászat...!</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-79500963525943451982018-07-25T19:21:00.003+02:002020-12-23T20:09:35.137+01:00Egy rozsdás kampó<div style="text-align: justify;">
<i>Következő kis elbeszélésem tavaly a MAHOR irodalmi pályázatára készült. A két beadandó pályamű közül számomra ez a kedvesebb, ennek ellenére a másikat,<b> A csere</b> című szösszenetet hozta ki a zsűri első helyezettnek. Ahogy indokolták: "...az Egy rozsdás kampó irodalmilag talán a legérettebb mű volt az össze pályamű között, noha a szerző haloványan 'túlírta' a történetet, ami egyetlen hibájának róható fel..".<br />Tökéletesen igazuk volt. Tudtam ezt már akkor is, amikor beadtam a két elbeszélést, mint ahogy azt is, hogy nem mindenki érti majd a sztori gondolatmenetét. Viszont az idei Szent Iván éj tiszteletére úgy döntöttem, ide is felpakolom, jó szórakozást hozzá!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div><span><a name='more'></a></span>
<div style="text-align: justify;">
Nyárközép éjszakája közeledett; mint minden évben, akkor is a folyón ért ez az este. Kölyökkorom óta
hiszek ennek az éjszakának a hatalmában, mint ahogy hiszek a varázslatban is – persze nem
mindenféle hebehurgya tündérre és manóra gondolok, sokkal inkább hétköznapi csodákra:
szentjánosbogár rajzásra, sakálénekre, bagolyhuhogásra. Azért elárulhatom, titkon mindig
reménykedtem abban, hogy Szent Iván éjszakáján összefutok Oberonnal és Titániával is, esetleg Puck
ugrik elém a bokrok közül - bár jobban belegondolva és Robin pajtás csínytevéseit ismerve, ez
utóbbihoz talán annyira nem is ragaszkodom… </div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem hittem volna azonban, hogy egyszer majd megélem saját Szentivánéji álmom. Az idei
nyárközép pontosan úgy indult, mint a többi: napközben balinhordák és domolykóhadak állták az
utam, este pedig egy kiadós szabadtűzön készített vacsora, egy pohár finom bor, s a kényelmes vacok
készítésének izgalmas percei következtek. Kis hajóm a part mellé húztam a finom homokra, egy
közeli, vízbe dőlt faóriás rég korhadó törzse mellé, s kikötöttem egy fába ékelt, ki tudja milyen rég
rozsdásodó kampóhoz. Közben besötétedett, leheveredtem könnyű függőágyamba és bámultam a
kavargó vizet. Még egy pohár vörösbor lecsúszott a torkomon, s észre sem vettem, hogy a folyóparti
erdő zümmögésére lassan elaludtam... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0RxlvibOo0hNNLMWtKQTWPvLPI7Qloz3dAVFRsZfeviWNSI5aE-tRxQlapiTmLyckAsrWfN2SyWc_CKWhnyBOJ2xZi3rYSDip5cIffdmQ35_2Y8z5a1RWYCr0coLLhT_eu2Lxmdeu-Rc/s1600/balaton+dr%25C3%25A1va+balin+csuka+s%25C3%25BCg%25C3%25A9r+ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+legyez%25C3%25A9s+horg%25C3%25A1szat+domolyk%25C3%25B3+19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0RxlvibOo0hNNLMWtKQTWPvLPI7Qloz3dAVFRsZfeviWNSI5aE-tRxQlapiTmLyckAsrWfN2SyWc_CKWhnyBOJ2xZi3rYSDip5cIffdmQ35_2Y8z5a1RWYCr0coLLhT_eu2Lxmdeu-Rc/s640/balaton+dr%25C3%25A1va+balin+csuka+s%25C3%25BCg%25C3%25A9r+ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+legyez%25C3%25A9s+horg%25C3%25A1szat+domolyk%25C3%25B3+19.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Halk beszélgetésre riadtam fel az éjszaka közepén. Egy pillanatig azt sem tudtam hol vagyok, de a
nyári éjszaka balzsamos illata és a víz csobogása gyorsan visszarántott a valóságba; kíváncsian ültem
fel a függőágyban. A homokpad mellett jókora ladik horgonyzott, benne – lámpájuk fényénél jól
láttam – két horgász ült; egy idősebb és egy fiatalabb. Néha megcsobbant a víz, szép paducokat
húztak ki a homok végéről. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Laci múlt héten három kilós márnát fogott itt. – dörmögte az öreg. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kukoricával? – érdeklődött a fiatalabb, aki a fia lehetett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Fenét. Sajttal! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Laci bácsi mindig is mázlista volt… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hallgattak egy sort, a fiatalabb rágyújtott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondtad, leteszed a cigarettát. Hiányzik még egy infarktus? Múlt héten jöttél haza a
kórházból. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sok minden mondok, fater. – mérgelődött a másik, és magára húzott egy kopott pokrócot. –
Nem lesz semmi gond. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az öreg csak legyintett, majd újabb gyönyörű paducot emelt a csónakba. Fia megunta az ücsörgést,
megropogtatta tagjait és pergetőbotot húzott elő az ülés alól. A homok mögötti kavargó vizet célozta
meg; a csobbanás előtti halk csörrenésből tudtam, hogy körforgót dobál. <i>Na, azt ugyan dobálhatod itt egész éjszaka!</i> – gondoltam magamban, de még egy gúnyos mosolyra
sem jutott idő, mert a fiú botjába mintha villám vágott volna, s az ismeretlen erő szinte keresztbe
fordította a lehorgonyzott csónakot. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Harcsa! – ugrott fel a csónakdeszkáról az apa. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem egy eltévedt krokodil, akkor igazad lehet. – kontrázott a fiú, s közben megpróbálta a
nagy halat a nyílt víz felé terelni, minél messzebb a part menti uszadékerdőtől.
Nem volt könnyű dolga, a sokat látott harcsa minden trükköt bevetett, hogy megszabaduljon a
felesleges tehertől. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fiú két kézzel markolta a nehéz botot, próbálta emelni a jókora súlyt, de a hal
kettőt rúgott, majd komótosan elindult, egyenesen felém. Az apa, látva, hogy fia fáradni kezd, nyúlt a
bot felé, de a fiatal horgász csak a fejét rázta konok elhatározással, pedig a harcsa már a kimosott
partoldal alatt járt, közel a vendégmarasztaló ágas-bogas víz alatti rengeteghez. Következő
pillanatban a zsinór már a vízbe dőlt nagy fűz csontvázát reszelte, a fiatal horgász elkerekedett
szemekkel engedett neki zsinórt, de ez sem volt elég; a felszerelés megkönnyebbült, a nagy harcsa
pedig egy villantóval gazdagabban úszott békésebb tájak felé. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Elment. – sóhajtotta a fiú hamuszínű arccal, az apja pedig megveregette a vállát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Újra csend lett, itt-ott egy éjszakai paduc dobta fel magát, később egy süllő kaffant a homokon, néha
pedig a fiatal horgász sóhajtott bele a sötétségbe. Én csak ültem a függőágyban, néztem a két
embert, s egészen meghatott az a hangtalan és szinte észrevehetetlen gondoskodás, amivel az öreg
beteg fiát óvta. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ekkora halat.. – sóhajtott újra a fiú, mire apja megszorította a vállát, s éppen válaszolt volna, de
sajnálkozásra nem maradt idő, mert az alig száz méterrel feljebb fekvő kövezésen lámpákkal és
az elmaradhatatlan sörökkel felszerelt csapat jelent meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, még ezek is… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Részeg üvöltözés, valaki a kövekhez csapott egy üveget. A fiatal horgász elfelejtette a nagy halat és
mérgelődni kezdett; az öreg nem szólt semmit, de tudtam, azon tanakodik, haza kellene vinni a fiát,
mielőtt megárt neki a felesleges izgalom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez…? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kövezésen imbolygó lámpák fényénél látni lehetett, amint az egyik suttyó gatyára vetkőzik és a
vízbe veti magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez megőrült..! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lámpájukkal a vizet pásztázták, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom, mert a srác nem jött fel a
fejes után, s tudtam, hogy a víz a kő mögött nagyon mély és tele van embernyi sziklákkal. Néhány
pillanattal később, nem sokkal felettünk egy pillanatra előbukkant az élettelen test, az öreg pedig
gondolkodás nélkül lerántotta a cipőjét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösd el a hajót és indítsd a motort! – kiáltotta és már ugrott is, s úszott egyenesen arra, ahol a
vergődő testet sejtette a vízben. Valami isteni csoda történhetett azon az éjszakán, mert fél
perccel később már az eszméletlen srác haját markolta, úgy sodródtak lefelé a folyón. A fiatal
horgász alájuk motorozott, beemelte mindkettőjüket a csónakba. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Beverte a fejét… - lihegte az öreg a csónakdeszkára rogyva.
A kövezésen a fiatalokból álló csapat felváltva üvöltött és zokogott, nekem a parton a térdeim
citeráztak, a csónakban a fiú pedig könnyes szemmel ölelte meg az öreget. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Édesapám… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fordult egyet a világ, a csónak az ázott, reszkető emberekkel, a kő végén kiabáló fiatalokkal együtt
eltűnt. Alvajáróként léptem ki meleg nyughelyemből, remegő lábakkal a partra sétáltam; újabb
csónak tűnt fel a sötétben, s közvetlenül előttem haladtak el. Ebben is ketten ültek, szintén
horgászok, egyikük ütemesen verte a vizet a kuttyogatófával, a másik hatalmas bajusza alatt
dudorászott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ideges vagy? – kérdezte a vizet köpülő ember, míg egy percnyi szünetet tartott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy ideges vagyok, Matykó. Hangos ez a fa… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Matykó cigarettát vett elő, egy pillanatra fellobbant a gyufa lángja. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Megőrültél? – csapta ki kezéből a másik. – Meglátnak… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Rapsicok </i>– gondoltam magamban. Valamit tenni kellene, hívjam a halőrt? Közelebb húzódtam
hozzájuk a sötétben a parti fák közt, közben valami az oldalamba fúródott. Meglepődtem; a rozsdás
kampó volt az, a fűz oldalába verve, s az öreg fa is állt még, bár ingatagon, hiszen a folyó kimosta
gyökerei közül a földet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért látnának? Hogy látnának? – kontrázott közben a másik férfi. – Szerinted puskával kémlelik
a magyar oldalt? Elég bajuk van szerencsétleneknek odaát… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze… - dörmögött a bajszos. - De Torma Jani szerint a tankok Rakitovicánál vannak. Az alig öt
kilométer. Ha idelőnek… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Lőnek a fenét! – mérgelődött a másik. – Nem foglalkoznak azok velünk. Amit pedig a Torma Jani
mond… - legyintett, majd kosarat vett elő az ülés alól. – Vacsorázzunk meg. Attól lenyugszol te
is... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szalonnát, kolbászt, kenyeret és zöldpaprikát pakoltak a csónakdeszkára terített abroszra, majd
komótosan falatozni kezdtek. Bár nemrég vacsoráztam, megkordult a gyomrom a házi finomságok
láttán. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Dörög az ég. – emelte fel fejét a bajszos. – Fél órával ezelőtt is hallottam… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elhúztam a szám, mert esőre igazán nem számítottam, s éppen azon gondolkodtam, hova tehettem a
függőágy esővédőjét, mikor felrobbant körülöttünk a világ. Iszonyú, gyomrot és velőt rázó
dörrenések, sistergő és fütyülő sorozatok, a lábunk alól, a fejünk fölül egyszerre. Hasra vetettem
magam a homokban és üvölteni kezdtem. A két horgász eldobta a vacsora maradékát, s míg egyikük
késével eszeveszettem metélte a súlyok köteleit, a másik – szinte önkívületbe esve – próbálta
berántani a motort a még lehorgonyzott hajón. Végül – szinte egyszerre – ugrottak be a nyakig érő
vízbe és úsztak, egyenesen felém; egy pillanatra felemeltem a fejem, s a két árral küszködő alak
mögött újra felrobbant a folyó túlpartja, ahogy a horvát tankok újabb össztüzet zúdítottak az
ellenségre. A föld megállás nélkül remegett alattam, s bár tudtam, hogy ez nem lehet a valóság,
legszívesebben rohanni kezdtem volna az erdő felé. Közben a két magyar pecás valahogy kivergődött
a homokra, s bukdácsolni kezdtek a part felé, egyenesen az öreg fűzfa irányába. Egyszerre
kapaszkodtak bele; egyik a korhadt ágakba, másik a kampóba, de megcsúsztak a vizes partoldalban, s
ez már sok volt a korhadt matuzsálemnek: hörögve zúgott bele a sekély vízbe. Szerencsére senki sem
kerül alá, a két kolléga halálra váltan iszkolt be az erdőbe, én meg hason fekve fogtam be a füleim,
hogy ne halljam a halál dalának kakofóniáját… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ám hirtelen csend lett, éjszakai csend, eltűntek a tankok, megszűntek a robbanások. Felettem a fűzfa
újra állt, ezúttal fiatalon és délcegen, oldalában ott éktelenkedett a rozsdás kampó. Csend volt, egy
pillanatig azt hittem, vége a látomásnak, de a partra vezető földúton megjelent egy fiatal pár: a férfin
kopott gúnya, az asszony vállán durva, fekete kendő, kezükben egy-egy szakadt bőrönd. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ott… - mutatott a férfi a folyóra, de akkor már én is láttam a telihold fényében közeledő
csónakot. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az asszony reszketett, a férfi lopva kémlelt körbe, mint a csapdába esett róka. A
holdbéli csónakos a part mellé ért, azzal párhuzamosan, lassan evezett felfelé, s éppen mikor a
homokhoz simult volna, valaki az erdőből csak ennyit kiáltott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Most! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felkerepel egy géppisztoly, a kopott ruhás férfi földre lökte az asszonyt, feje felett a fűzfát
végigszántotta a sorozat. Nyakukba forgács hullott, de a következő pillanatban már a földön
feküdtek, hátukon egy-egy megtermett határőrrel. A csónakos eszeveszetten evezett a túlpart felé, az
egyik katona utána küldött néhány fütyülő ólomdarazsat, de a hajót elnyelte a sötétség. A kopott
gúnyás közben lerázta magáról a rendőrt és rohanni kezdett az erdő felé, ám tagbaszakadt foglyul
ejtője utolérte és a földre teperte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Megint maga az, Kormos úr? – csóválta fejét az egyenruhás, aki éppen ebben a pillanatban
lépett a tisztásra. – Balogh, bilincselje meg Kormos urat, talán akkor nem ficánkol majd annyira. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendőr a rozsdás kampóhoz bilincselte a férfit, aki szitkozódva próbálta leköpni, s ezért újabb
pofont kapott. A tiszt a letepert nőhöz fordult. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Emeljék fel!
A nő piszkos arcába világított a lámpával. Néhány pillanatig hallgattak, majd a parancsnok intett a
katonáknak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedjék el! Borcsa, te pedig menj haza. Többet nem szeretnélek meglátni a határon.
Megértetted? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az asszony sápadtan bólintott, és futni kezdett az erdő felé. A katonák közben kirámolták a
bőröndöket, de csak ruhákat találtak benne. Talpra rángatták Kormos urat, és elindultak vele a folyó
mellett, felfelé. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az éjszaka hűvös lett, kelet felé villámlani kezdett, s a villanással együtt eltűnt a megbilincselt férfi, a
katonákkal együtt. Két gyerek jött a parton, tizennégy év körüliek lehettek, vállukon horgászbot és
egy jókora harcsa. Megálltak fűzfám mellett, körbejárták, a magasabb, hirtelenszőke srác bólintott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez jó lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kovácsoltvas kampót ütött a fa törzsébe, arra akasztották a halat. Közben beszélgettek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Édesapámtól levél érkezett múlt héten. – kezdte a kisebb. – Harkov mellett állomásoznak, egy
ideig ott is maradnak. Bekerítették a szovjeteket, de nekik is vannak veszteségeik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő jól van? – kérdezte a szőke, miközben lassan lehúzta a harcsa márványszín bőrét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól. De Pali bácsinak ellőtték mindkét lábát, Ferkót meg akna tépte szét... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csend. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kopacz Juli is kapott levelet… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottam. Szegény Péter… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb néma villám tépte ketté az eget, az idősebb fiú ijedten bámulta a csillagokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Vihar lesz… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kisebbik a fejét rázta. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem megyek haza. Nem bírom otthon. Édesanyám egész nap sír, öreganyám meg károg,
mint valami vén varjú. Ha mész, add be a halat hozzánk. – s leakasztotta a harcsát a véres
kampóról.
A szőke a vizet bámulta, majd megrázta a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Maradok… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fűz alatti gödörbe dobták be a horgokat, nadállyal csalizva, közben halkan beszélgettek. Az idősebb
fiúnak kapása volt, de a hal nem akadt meg; berki giliszta került a zsinór végére. Újabb tíz perc telt el
eseménytelenül, mikor valahol a hátuk mögött zörögni kezdett a tavalyi avar. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szarvas. – szólt a szőke, hátra sem nézve, de barátja csak bámult befelé az erdőbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Valaki lámpázik… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindketten a sötétbe meredtek, a fény, mint valami Szent Iván éji kis tündér, közeledett feléjük, s
nemsokára csapzott kislány lépett a partra, kezében viharlámpa, hajában pókháló és néhány levél. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtam, hogy itt talállak, Jancsi. – zihálta, a kisebb fiú pedig riadtan fogta meg a kezét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Haza kell menned. Édesanyád… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sírva fakadt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Édesanyád értesítést kapott… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét fordult a világ, de nem állt meg azonnal, hanem forogni kezdett, egyre sebesebben. Előttem
rohant a nagy víz, embereket és életeket vitt magával; fájdalmat, szomorúságot, néha kevés örömöt,
könnyeket és mosolyt, s hirtelen olyan világos lett, hogy a kezeim a szemem elé kaptam, mert úgy
éreztem, megvakulok. Aztán csak füleltem, majd lassan elvettem a kezem az arcom elől; hajnalodott,
én pedig reszketve néztem az ébredő nap első lusta sugarait, mert – csak most vettem észre -
mezítláb, egy szál fürdőnadrágban álltam a parton.
Hajlott hátú öregember közeledett az úton, hátán fűzfavessző köteg, kezében kacor, arcán mosoly.
Néha megállt a parti fűzek előtt, végigsimogatta ágaikat, némelyiket levágta és a kötegbe tűzte.
Engem nem láthatott, - pedig megérinthettem volna a vállát, ahogy elhaladt mellettem - s megállt
előttem a parton. Ekkor vettem észre, hogy homoknak vagy kövezésnek nyoma sincs, a folyó a maga
természetes szépségében nyújtózkodott előttem; hihetetlen látvány volt, egy pillanatra még a
hidegről is megfeledkeztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az öregember egy nagyon fiatal fűzfát nézegetett, s bár még nem
ütöttek rozsdás kampót a testébe, tudtam, nem lehet más, csakis az én fűzfám. A kosárfonó
megsimogatta a csenevész törzset, valamit dörmögött neki – mintha áldást osztana -, majd egy utolsó
pillantást vetve a túlpart felé búcsút intett a folyónak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én pedig tudtam, mert tudnom kellett, hogy ez a pillantás valóban búcsú volt, mert nemsokára már
idegen népek élnek majd azon a bizonyos túlparton. Persze az öreg kosárfonó ezt nem is sejthette,
ahogy nem tudta a kis fűz sem, mert boldogan szívta magába a napfényt és az életet - nekem pedig
nem volt szívem elmesélni, mennyi szenvedést lát és él majd meg száz év alatt… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen még világosabb lett, egy pillanatra be kellett hunynom a szemem, s mikor újra kinyitottam,
ismét a függőágyban feküdtem és reggel volt – Szent Iván éjszakája véget ért... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A közelben magányos pergető horgász dobált, hangosan köszönt, mikor kikászálódtam
nyughelyemből. Beszédbe elegyedtünk, néhány balint és egy szebb domolykót fogott feljebb, s azt
mondta, ezt a helyet babonából dobálta meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Öregapám nagyon szeretett itt horgászni. – mélázott el, és a felső kőre mutatott. – Azt mesélik,
ott egyszer kimentett valakit a vízből. Ha jól emlékszem, a vajszlói állatorvos fia volt. Persze
lehet, hogy mese az egész… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Később elbúcsúztunk, megreggeliztem, összepakoltam kevés cókmókom. Hajóm ott ringatózott a
vízbe dőlt öreg fűzhöz kötve, mikor eloldoztam, lopva megsimogattam az érdes, halott törzset, s
közben végigfutott kezem a rozsdás kampón is.
Útnak indultam, elmélázva dobáltam kis fahalam a nagy vízbe, de közben teljesen máshol járt az
eszem. Láttam magam, amint idősen, hajlott háttal ugyanitt horgászok majd, bár ez a látomás
azonnal eltűnt, amin nem lepődtem meg, hiszen – bármennyi időt is töltök majd a folyón – számára
én is egyetlen pillanat leszek csupán. Egy villanásnyi emlék a sok arc és sors közül - de megfordult a
fejemben, hogy ha valaki száz év múlva Szent Iván éjszakáján csodát lát, talán én is a csoda része lehetek majd...</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-74177372072151613972018-07-15T18:39:00.001+02:002018-07-15T19:46:47.245+02:00Tisztatészta<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Engedelmetekkel ismét kajás (ezen belül workshopos) bejegyzés következik: ezúttal egy különleges tésztakészítő tanfolyamon volt szerencsém részt venni. Az utóbbi időben (mint ezt sokan észrevettétek és jeleztétek) csúnyán megritkultak a pecás bejegyzések, de az az igazság, hogy idén valahogy jobban lekötnek egyéb dolgok. Van ilyen, ez sem tart majd örökké, hamarosan ismét olvashattok vízparti bénázásaimról is...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeeJJLVZhUKF_7g5Dd158wWPZ2QPKNtpsB4q7CTaTNkvksqKmg0wC4hPFqb5k7LQebwJU22ygIh1K4ozhdZwGxGoijHOxvZ-xmBtujdVwj_Nc_ApT5kjeOQtTQ4UFRiz53vC-8nJ5KxqM/s1600/tt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="855" data-original-width="1600" height="342" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeeJJLVZhUKF_7g5Dd158wWPZ2QPKNtpsB4q7CTaTNkvksqKmg0wC4hPFqb5k7LQebwJU22ygIh1K4ozhdZwGxGoijHOxvZ-xmBtujdVwj_Nc_ApT5kjeOQtTQ4UFRiz53vC-8nJ5KxqM/s640/tt.jpg" width="640" /></a></div>
<a name='more'></a><span style="text-align: justify;">A gasztronómia az utóbbi időben egyre fontosabb része lett az életemnek. Voltak ugye </span><a href="http://clogflyfishing.blogspot.com/2015/10/a-suti-legyen-velunk.html" style="text-align: justify;" target="_blank">sütis kiruccanásaim</a><span style="text-align: justify;">, DP-vel rendszeresen látogatunk tematikus degusztációs esteket, egyre többet próbálkozok különböző, nem hagyományos módszerekkel és alapanyagokkal. Remélem nem lesz harag, ha ezentúl ezek a próbálkozások is helyet kapnak a blogon; akit nem érdekel, úgysem olvassa majd, akit pedig igen, azt szeretettel várom.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
Szóval szombaton nagyon tuti kis bemutatóra voltam hivatalos Szálkára (<a href="http://www.szalka.hu/" target="_blank">gyönyörűséges község,</a> negyed óra autóút Bonyhádtól, nem mellesleg Tolna megye egyik legpofásabb horgásztavával): házi tésztát készültünk készíteni Petike Petrával, a <a href="http://tisztateszta.blog.hu/" target="_blank">Tisztatészta bloggerével</a>. Nem túl meglepő módon kisfiam is ráugrott a témára, talán még nálam is jobban várta a gyúrogatást, így ketten vágtattunk a <a href="https://noresa.hu/" target="_blank">Noresa panzió felé</a>, ami otthont adott a találkozónak. Nem voltunk sokan - a szervezőkön kívül nagyjából tízen lehettünk, - így biztos lehettem abban, hogy jól fogom magam érezni (és kiröhögni is kevesebben fognak a szerencsétlenkedésem miatt). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGro8UWVfH54lZv9U7GPP6BElDiFmIsO384zVtHmCmQeKNoz6UOtJi0y2tX1sNY2yJN8TgPmB3UWjrPPI5Y3b_RDOVm0UzdrnqIEvMDontJ05ZtsOq-mE32FHD1x-_7TKqMLnSjbV6IcM/s1600/tt4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGro8UWVfH54lZv9U7GPP6BElDiFmIsO384zVtHmCmQeKNoz6UOtJi0y2tX1sNY2yJN8TgPmB3UWjrPPI5Y3b_RDOVm0UzdrnqIEvMDontJ05ZtsOq-mE32FHD1x-_7TKqMLnSjbV6IcM/s640/tt4.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjSrIsxkamSuQPeu_dpxMAvk3-DN7rkDbgLyGM4FddieMIuQLwnQT8Rk_kS-VmPoNNmkBtgJp6G8bSClp17_LUHdgBAsqjjzgGjQ_KajM_4tH7VLTF6K5XjbIoxcpKXOu-lMWBnKpvJw8/s1600/tt8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjSrIsxkamSuQPeu_dpxMAvk3-DN7rkDbgLyGM4FddieMIuQLwnQT8Rk_kS-VmPoNNmkBtgJp6G8bSClp17_LUHdgBAsqjjzgGjQ_KajM_4tH7VLTF6K5XjbIoxcpKXOu-lMWBnKpvJw8/s640/tt8.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Petra közel tíz éve indította útjára a Tisztatészta blogot, később a nagy sikerre való tekintettel szélesebb körben is tanítani kezdte az érdeklődőket. Teheti, hiszen nagyszüleitől a dávodi halászcsárdában leste el a tésztakészítés csínját-bínját, s gyúrta - hogy stílusos legyek - a modern kor embere számára fogyasztható formába. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ismerkedés és egy rövid elméleti fejtágítás után pillanatok alatt azon kaptuk magunkat, hogy gyöngyöző homlokkal gyúrjuk a tésztát. Kisbalu hatalmas piros pontot érdemel, a közel négy órás programot tőle teljesen szokatlan fegyelemmel és odafigyeléssel dolgozta végig, persze sunyi módon elbűvölve a workshopon résztvevő hölgyeket (azaz kettőnkön kívül mindenkit), akik abban is megegyeztek, hogy a nap végén kisorsolják majd, ki vigye haza a házias kölköt. Kisbalu elpirult, én pedig mosolyogtam a bajszom alatt, mert ismerve Kisbalut biztos voltam abban, hogy a gyerkőc késő délután már garantáltan otthon lenne...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheiYt8uH3SMF3yae6EhOIH7e5K49_jmB5dlo2P5o5cOsdCH0Bkk8zNSPS5h2g8jFyTdaO0SkB5T8ec8ayRPLs9azp9SWNsTy2nmTMIVkkabB1C0O3DlZtOVpiMUmY_asdssStX1yvSP6I/s1600/tt3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1497" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheiYt8uH3SMF3yae6EhOIH7e5K49_jmB5dlo2P5o5cOsdCH0Bkk8zNSPS5h2g8jFyTdaO0SkB5T8ec8ayRPLs9azp9SWNsTy2nmTMIVkkabB1C0O3DlZtOVpiMUmY_asdssStX1yvSP6I/s640/tt3.jpg" width="598" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij-TVdfIAmRUO4cXvOpSrqknQJR_DDMzXTYWsi6fs11zK7BLBfjkPfveAREONjq-CB-dteMQnn3K7PCXW78igjP6KYknbGR9yfm-wEIAd4AAcmVM34ejGGhI_-3QCJhDFrNFUnNtAMpr0/s1600/tt1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij-TVdfIAmRUO4cXvOpSrqknQJR_DDMzXTYWsi6fs11zK7BLBfjkPfveAREONjq-CB-dteMQnn3K7PCXW78igjP6KYknbGR9yfm-wEIAd4AAcmVM34ejGGhI_-3QCJhDFrNFUnNtAMpr0/s640/tt1.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megtanultuk miből, mennyit és hogyan, vágási-sodrási technikákat, színezési formákat, mindezt természetesen a bio tudatosság jegyében. Volt limonádé és házi nasi, végül, ha ez nem lett volna elég, Petra mindenkitől elcsent néhányat az elkészült töltött tésztákból (borsós-mentás töltelék volt bennük!), és megfőzve, olvasztott fűszeres vajjal nyakon öntve mind jól meg lett éve.<br />
Aztán hazajöttünk, a csomagtartóban velünk utazott egy jókora doboz, tele az általunk elkészített tésztadagokkal (a vargányaporral és a tintahal tintával készült <i>fiocchi rigati</i>-k - vagy ha jobban tetszik, "masnik" - egyértelmű kedvencek lettek), valamint beújítottam egy csodaszép fából készült spagetti <i>chitarrát</i>, ami nélkül nem is tudom, hogy voltam képes eddig élni...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF1_VOG3o6CTfGWVKLkHanhcN5-QNUL312qLi1wGiR3MARpfb2yW5S9xFnm5PitjDb0oSYvSedLkclG3pnTSoI4hqDY_gQt05_bwqjiV1xv85I_uu7d-UcRawEwqb1L7kA3eKqts3Jk1Y/s1600/tt2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF1_VOG3o6CTfGWVKLkHanhcN5-QNUL312qLi1wGiR3MARpfb2yW5S9xFnm5PitjDb0oSYvSedLkclG3pnTSoI4hqDY_gQt05_bwqjiV1xv85I_uu7d-UcRawEwqb1L7kA3eKqts3Jk1Y/s640/tt2.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwMOCKQotjZhwDQ0Kq0nc5QVZuPm8qEQUqEikqpL8FZGamD4WIHw17cSfs2f0t1D38OBLAkG27XYqb6gKpzxviNVIbzdKpgKlzKY0wfP8MUgZGbZ_2lrD56-k2r520WU5sRtNxhwSqN2Q/s1600/tt7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwMOCKQotjZhwDQ0Kq0nc5QVZuPm8qEQUqEikqpL8FZGamD4WIHw17cSfs2f0t1D38OBLAkG27XYqb6gKpzxviNVIbzdKpgKlzKY0wfP8MUgZGbZ_2lrD56-k2r520WU5sRtNxhwSqN2Q/s640/tt7.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy miért írok ezekről a workshopokról egy horgászblogon? Egyrészt jó érzés leírni az élményeket, másrészt úgy gondolom, színesítik a blog arculatát. De a tészta nem áll olyan messze a horgászattól sem, érdemes nézegetni <a href="https://www.youtube.com/channel/UCVVAnxQ2YMC_qlc7QfPA2YQ" target="_blank">Almazanék YT csatornáját</a>, amiről hamarosan bővebben is írok majd. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ráadásul ha rendszeresen olvasol, tudod, hogy rossz és középszerű dolgokról nem szoktam írni (azaz nem ajánlom neked sem), kizárólag azokat teszem fel - legyen az műcsali, felszerelés, szálláshely, gasztro vagy könyv - melyekről bebizonyosodott, hogy számomra kifogástalanok. A Tisztatészta workshop is ezek közé tartozik. Ennél jobban, természetesebben és - nincs rá jobb szó - kedvesebben nem lehet megrendezni egy ilyen összejövetelt. Melegen ajánlom <a href="https://www.facebook.com/tisztateszta/" target="_blank">Petráék FB oldalát is</a>, mélyedjetek el benne, itt lesznek bejegyzések az újabb foglalkozásokról is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül (Yokkás bejegyzésem idézve): a Tészta legyen veletek!</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-39044953158900280422018-03-20T18:15:00.000+01:002018-03-20T18:15:06.676+01:00Topwater tehetségkutató<div style="text-align: justify;">
<i>Ezúttal ismét Fachs Tomi jelentkezik újabb topwateres cikkével. Fogadjátok szeretettel!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://clogflyfishing.blogspot.hu/2016/09/egy-eve-felszinen.html" target="_blank">Előző írásomra</a> pozitív visszajelzést adtatok, ami rendkívül megtisztelő volt, ezért úgy döntöttem a holtszezont és a pelenkacserék közötti időszakokat kihasználva rászánom magam a folytatásra, és prezentálok további öt topwater csalit, amik a tavalyi pecáimat a
leginkább befolyásolták. Remélem az alábbi sorokkal is sikerül átadnom valamit a felszíni peca szépségéből és az ehhez köthető praktikáimból, tapasztalataimból. Na persze ahány horgász, annyiféle elképzelés és ízlésvilág, úgyhogy mindenki csak annyit vigyen haza belőle, amennyi jólesik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkgpMr8GI4hyyDrrWIGY1UPHBqU-KdgUqlbWYLUhFLJOEpwZ-6r22dWfLC4mjJoZ4QRjf0O1QiCa5vU1-kEXWSIJ8pJotHyzcnZCSiiI9W_9FdwvXqJVc_-xkSDMG_Z1FrnLrVhW6kifA/s1600/tw01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="919" data-original-width="1600" height="366" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkgpMr8GI4hyyDrrWIGY1UPHBqU-KdgUqlbWYLUhFLJOEpwZ-6r22dWfLC4mjJoZ4QRjf0O1QiCa5vU1-kEXWSIJ8pJotHyzcnZCSiiI9W_9FdwvXqJVc_-xkSDMG_Z1FrnLrVhW6kifA/s640/tw01.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Ha már az első részre hivatkoztam, talán illene írnom pár sort arról is, hogy az új csalikat
leszámítva mi változott 2016-hoz képest. Nos, lényegében semmi, a felszíni peca még
mindig mindent visz, azon belül is maradt a balin fókuszban, nincs mese, ő az én halam.
Viszont ebben a cikkben már többször is szó lesz a csukáról, ami hamar feltornázta magát a
képzeletbeli dobogó legtetejére a balinok mellé, letaszítva onnan a számomra egyre
közömbösebb süllőt. A felszíni élményeket tekintve ugyan bőven van még mit pótolnom, ettől
függetlenül végtelenül izgalmasnak és változatosnak tartom ennek a halnak a horgászatát.
Bár a csuka esetében továbbra sem gondolom célravezető módszernek a felszínizést - az én
pályáimon legalábbis nagyon nem működik -, remélem minél többször sikerül majd ezzel a
technikával is horogra csalnom a krokodilusokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJZLY1ROzraWaQbc_le2dAv7tZ71gUoSFMgBjCC4x9pokdm8Tr_nP7p9RbwCS8nSQpSEJh5GpJ_CjNcv4OCcjrEfc53TqJWzGsnhrnhtZ9gR7gaxbnKHT8qAzLjeGpA0xfarMlLgQw24Y/s1600/02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1061" data-original-width="1600" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJZLY1ROzraWaQbc_le2dAv7tZ71gUoSFMgBjCC4x9pokdm8Tr_nP7p9RbwCS8nSQpSEJh5GpJ_CjNcv4OCcjrEfc53TqJWzGsnhrnhtZ9gR7gaxbnKHT8qAzLjeGpA0xfarMlLgQw24Y/s640/02.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A balinos felszerelésemen változtattam egy picit, elkanyarodtam a progresszívebb akció
irányába, így most az esetek többségében egy 208cm-es, 5-21g-os Mitchell Mag Pro
Advanced Spin pálcát viszek magammal. Szerintem ez úgyis leginkább ízlés kérdése, szóval
kár lenne belemenni miért, az ilyen jellegű megfejtéseket ezúttal meghagyom az olvasónak,
és inkább koncentrálok a történeteimre. Hajtás után sorakozó, vágjunk bele a felszíni
mustrába. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Zipbaits Fakie Dog </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nálunk tudtommal kevésbé felkapott típus, de egy párhuzamos világban biztosan a
mainstream királya, akinek az összes japán wtd előre köszön. Szerintem minden adottsága
megvan hozzá, remélem az alábbi sorokból kiderül, hogy miért. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUGTZvanwE3uR9GFZexqG7LGpJhisGvlxKTb4_LjWuDBCdY3FoqjnCChqyrjIZkPAXfrP5gXCbI833ztZW27DaF3RpD5NqlndFILRqbb9V7rDaZTLqNymmsyWMHEuepKGqP2PY10qIGXc/s1600/03.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="961" data-original-width="1600" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUGTZvanwE3uR9GFZexqG7LGpJhisGvlxKTb4_LjWuDBCdY3FoqjnCChqyrjIZkPAXfrP5gXCbI833ztZW27DaF3RpD5NqlndFILRqbb9V7rDaZTLqNymmsyWMHEuepKGqP2PY10qIGXc/s640/03.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tavaly júniusban az Öreg Hölgy látott vendégül minket egy négy napos baráti kenuzásra. Az
ég kék, a fű zöld, én pedig vittem magammal egy balinos pálcát és egy doboz csalit. Ezek a
túrák nyilván nem a koncentrált pergetésről szólnak, de rögtön első este sátorverés után, és
még bőven a parázzsal hadonászás fázisa előtt kinéztem magamnak a hajnali balinos
hadművelet helyszínét. A pálinkás lehelettel való sötétben ébredés iszonyatos volt, de a
kiadós fogmosásnak és fél liter víznek köszönhető szapora józanodás után rájöttem, hogy én
bizony pecázni óhajtottam. Brit tudósok szerint egyes horgászok ilyen esetekben képesek
egy speciális enzim előállítására, ami rendkívüli módon felgyorsítja a sikeres partrajutás
folyamatát. Szerencsére én is ilyen vagyok, úgyhogy pikk-pakk felkerült a kapocsba egy
7cm-es Fakie Dog természetes-világos színben, aminek az elődjét egy huroknak
köszönhetően belekatapultáltam a Balatonba, pedig piszkosul tetszett. Így hát nem maradt
más, összeszorított fogakkal kifizettem érte még egyszer a sokezret. Gondoltam itt az ideje
az újabb kihívásnak, majd most megmutatja mit tud. Unottan és lomhán forgott a fél méteres
víz a sóderen, küszök kóstolgatták a levegőt a pirkadat fényében, a visszaforgó végén pedig
ismét erőre kapott a víz, hogy nagy lendülettel rohanja le az elszórt köveket. Micsoda balinos
placc. Hogy a fentebb vázolt állapotomból fakadó kétségeket eloszlassam, mellékelem a
pályáról készült fényképet is, így már biztosan hisztek nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJXmszyUfWK12ar5w0xWhBe15x4QphqUbFgB18zsthr7uZLvKI4_hi8WrXtWlPuHKuZ3EF_48AS-CsqmUurjHchysXjWdgBLzf1JYvazKjjcZwtxy2Aa3g_WibXio2OUGTuKcTslY2An0/s1600/04.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="869" data-original-width="1600" height="346" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJXmszyUfWK12ar5w0xWhBe15x4QphqUbFgB18zsthr7uZLvKI4_hi8WrXtWlPuHKuZ3EF_48AS-CsqmUurjHchysXjWdgBLzf1JYvazKjjcZwtxy2Aa3g_WibXio2OUGTuKcTslY2An0/s640/04.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán kettőt dobhattam, amikor egy igen tekintélyes burvány jelezte, hogy valaki reggelizni
óhajt a kishalakból. Na, mondom ez most vagy egy disznó balin, vagy talán egy kapitális
jász, mindenestre gyorsan rádobok hátha sikerül megfejteni ezt a szép dunai feladványt. A
burvány szinte azonnal, 3-4 rántás után megismétlődött, a Fakie Dog pedig eltűnt a
felszínről, mint az uniós pénz. Bevágás, zászló, óhogyrohaggyámeg. Kontakt nélkül elvágta
a harmincas fluoro előkét egy igen formás csuka. Ez persze mindig benne van a pakliban, na
de értitek, június közepén, az élő Dunán, a sóderoson, a fél méteres vízben? Ne már. És
csak hogy jobb legyen a kedvem, a tolvaj előkecsere közben még egyszer belerabolt a
küszökbe, hogy befejezze a lakomát... Kicsit vizslattam a víztükröt hátha kidugja a fejét
valahol a csali, de már akkor sejtettem, hogy ebből megint eBayezés lesz. Ez van, valahogy
meg kell mutatnom majd a balinoknak is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az eddigiekből kiindulva ezúttal kicsit komolyabb befektetésre szántam el magam, egyrészt
hogy legyen tartalékom ha megint megviccel a Duna, másrészt jó lenne kilépni végre a
balinos komfortzónából, ami a leggyakrabban használt 6-8cm-es soványka walkokat jelenti.
Más halfajokhoz köthető tapasztalataim szerint nemhogy felesleges félni a nagyobb mérettől,
de néha még az eredményesség kulcsa is lehet, nem beszélve a sikeres szelektálásról. Így
hát a két 70mm-es Fakie Dog mellé rendeltem két 90mm-est is, mint később kiderült nem is
feleslegesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsAxF-IKQUdPHy8XWIRY9jHyypjcMvP0yaMnojiZS28Q5t_PQRBMljEEFu1mByVzu-myiKjNblhGyZ35HV_xCUzdeZTHQIICJKdtHO1LcB_TGB2JLraFc2_1Kv5g3eYxWFWPaKchawyp4/s1600/05.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1600" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsAxF-IKQUdPHy8XWIRY9jHyypjcMvP0yaMnojiZS28Q5t_PQRBMljEEFu1mByVzu-myiKjNblhGyZ35HV_xCUzdeZTHQIICJKdtHO1LcB_TGB2JLraFc2_1Kv5g3eYxWFWPaKchawyp4/s640/05.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindkét méret esetében egy rendkívül reszponzív wtd-ről van szó, annyira jól kezelhető,
hogy az első pár rángatásnál beleszeret bármelyik felszíni pecás. Kinézetre sem utolsó
persze, de ami a leglényegesebb, hogy bizony a balatoni balinoknak is nagyon tetszik. A
kisebbik mérettel is fogtam, de jobb hatótávolsága és robosztusabb termete miatt a 90mm-es
jött be igazán. Indításnál tudja az azonnali oldalirányú kitérést, így kifejezetten lassú
stop’n’go technikával vezetve is adott balint egy jól megdolgozott pályán. Az ilyen szituációk
mutatják meg szerintem a walk the dogok igazi arcát. Csak ajánlani tudom, nálam állandó
kerettag lett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw2LUMK9LX2wVMWX8wtSm7Mu5MEtPt5jdhUtOowwxE_Wojj2XElVxWqFxWFZHt7Rm9KIroAB5fdgWOyHE_0ksRVI7KQkb1lXrxZSzshs_jmWjG8Z4044ac4IMgnarkPbm4I5nc_jSZUZ0/s1600/06.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1375" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw2LUMK9LX2wVMWX8wtSm7Mu5MEtPt5jdhUtOowwxE_Wojj2XElVxWqFxWFZHt7Rm9KIroAB5fdgWOyHE_0ksRVI7KQkb1lXrxZSzshs_jmWjG8Z4044ac4IMgnarkPbm4I5nc_jSZUZ0/s640/06.JPG" width="548" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jackall Water Monitor </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy rendkívül komplex csali, ami kis túlzással új dimenziókat nyitott meg számomra a
pergetésben. És hogy miért ennyire komplex? Nos, be kell vallanom kicsit most el fogok
kalandozni a témától, mert nem egy klasszikus topwater teremtményről van szó. A Water
Monitor ugyanis egy süllyedő pencilbait, vagy más néven stickbait, ahogyan egyébként a
világ más részein nevezik a walk the dog típusú csalikat. Itt abba is hagynám a rendszertani
bekategorizálást, mert egyrészt a halfogás szempontjából nincs jelentősége, másrészt nem
vagyok akkora műértő, hogy ilyesmivel villogjak. Lényeg a lényeg, ez a csali egy olyan walk
the dog, ami nyugalmi helyzetben a hasát jobbra-balra billegetve szépen lassan lesüllyed
(ezt a viselkedést állítólag imádják a csukák). És hogy miért jó ez nekünk? Egyrészt ha
megfelelő tempóval rángatjuk ugyanúgy viselkedik, mint egy klasszikus walk, vagyis a
felszínen fogja művelni a jobbra-balra kitöréseket, másrészt viszont ha hagyjuk az ideális
mélységbe merülni, ugyanazt hozza, mint egy klasszikus glider, vagyis - megint csak a
megfelelő tempóval - az adott mélységet tartva fogja jobbra-balra kitörésekkel kapásra
ingerelni a ragadozókat. És az igazi csavar még mindig hátra van: a két dolgot kombinálni is
tudjuk. Erősebb, határozottabb rántásokkal gyorsan feljön a mélyből a felszínt karcolni.
Hoppá, máris van egy plusz dimenziónk, és ez szerintem egy elképesztően komoly
fegyvertény. Nyilván az éremnek két oldala van, ezért a lassú felszíni horgászatot süllyedő
mivolta nem teszi lehetővé, amennyiben tehát hagyományos topwater csaliként szeretnénk
használni, az egy gyors, agresszív pecát fog eredményezni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAUN-2sNtDt7mAof7LNpJm812d2N1SzUIy4V6nJ-2SSUZdMQeQhyphenhyphenk_7wFtZlSNQ1mN9ibdKxNfH-Jnw2LDyF3XHZ9HZ3kkqly916rX5gua0-2WvtNQgbIhSTQJ8i5lr4LB5G1uWlBH5Vo/s1600/07.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1088" data-original-width="1600" height="434" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAUN-2sNtDt7mAof7LNpJm812d2N1SzUIy4V6nJ-2SSUZdMQeQhyphenhyphenk_7wFtZlSNQ1mN9ibdKxNfH-Jnw2LDyF3XHZ9HZ3kkqly916rX5gua0-2WvtNQgbIhSTQJ8i5lr4LB5G1uWlBH5Vo/s640/07.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eleinte csak kísérletezgettem vele, tanultam, figyeltem a mozgását és leginkább balinra
dobtam. Amint teltek-múltak a hetek egyre jobban beleszerettem, egyre inkább éreztem
benne a potenciált, de az eredmények csak nem akartak jönni. Szinte már észre se vettem a
sok wobbler között, amikor egy kétnapos októberi csukakergetés alkalmával mégiscsak a
kezem ügyébe akadt, mégpedig a balinos dobozom túrása közben. Mivel első nap nyerőnek
bizonyultak a hosszúkás, minnow típusú csalik, átpakoltam gyorsan a csukás pakkba, hátha
villant valamit a vastag hínárszőnyeg felett. Hamar rá kellett jönnöm, hogy eddig talán nem a
legmegfelelőbb halfajra használtam, mert a szokatlanul forró napsütésben, a legnagyobb
pangásban, úgy délelőtt 11 óra tájt egyszer csak előbújt érte egy szép hínárlakó, hogy
megcsócsálja egy kicsit. A vezetési stílus viszonylag összetett volt, hiszen hagytam süllyedni
a csalit, majd agresszív rángatásokkal, de lassan, rövid szünetekkel a megfelelő mélységben
tartva (a felszín alatt 20-40 centivel) gliderként vezettem, miközben néha rágyorsítottam,
hogy feltörjön és kidugja az orrát egy kis levegőért. A kapás nem teljesen a felszínen, hanem
kicsivel alatta a vontatási mélységben történt, de így is remekül lehetett látni a csuka által
keltett burványt. A klasszikus felszíni csalikat és glidereket aznap nem nagyon ették (békázni
nem próbáltam), ezzel a csalival és a kombinált technikának köszönhetően viszont sikerült
még egy krokit kivarázsolnom a hínárból. Piszkosul megszerettem, csakazértis meg fogom
etetni egy balinnal. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvauwFjoFmGfqdAAgtlViurpk5t_04ahtlURFFPRnAP-HjwkXC0BNHpPI5MiH3QJsr7SQXRViRTBtLCDWDErUw8i09SJjN9TNoo-1IfwmrXauF4NlgElNRz-UiR47WtyWz_cd4o6P-ZZ0/s1600/08.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1022" data-original-width="1600" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvauwFjoFmGfqdAAgtlViurpk5t_04ahtlURFFPRnAP-HjwkXC0BNHpPI5MiH3QJsr7SQXRViRTBtLCDWDErUw8i09SJjN9TNoo-1IfwmrXauF4NlgElNRz-UiR47WtyWz_cd4o6P-ZZ0/s640/08.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Anno volt egy Dog-X Jr. Slide Sinker típusom is, ami szintén egy sinking wtd, de emlékeim
szerint süllyedés után az első rántással úgy tört a felszínre, mint egy tengeralattjáróból kilőtt
atomrakéta, ezért nem igazán tudtam vele mit kezdeni a felszín alatt. Bár az is lehet, hogy
akkor még nem rendelkeztem az ehhez hasonló csalik vezetéséhez kellően kifinomult
érzékekkel. De már késő ezen rágódni, mert egy aljas kis csomó miatt bevertem a Dunába
szegényt, mint a szöget. Mindenesetre érdemes lesz jobban odafigyelni a jövőben a süllyedő
walkokra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jackson Boil Call</b> </div>
<div style="text-align: justify;">
Az egzotikus szépség. Felesleges ecsetelnem miért, elég ránézni a képre - szerelem első
látásra kategória. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mivel tudnám színezni a dunai balinoknak
szánt popper-kínálatot, ami többnyire a 7cm-es Skitter Pop-ból és a Savage Pop Prey 66-ból
állt. Na jó hazudtam, igazából nem is gondolkodtam sokat, hanem szembe jött egy magyar
webáruház akciója, és egyből megrendeltem a Boil Call poppert. Vadállat külső, ideális
méret és forma, fehér toll a hátsó horgon, tökéletes színösszeállítás. Úgy éreztem ennek
tudnia kell azt, amit egy jó balinos poppernek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoAX62r-CoW5eLrz0AVbvHO47MM1yKWLCUGKXejn6zp20JKkV06HwBQ6VQY69-kZasHhBr_RriSkgf13L4j-gAWu739tlaq5YhwNAOcDB9oYORY-jPcJVWKcdTtgTz9wDG0iTcannqV7E/s1600/09.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1070" data-original-width="1600" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoAX62r-CoW5eLrz0AVbvHO47MM1yKWLCUGKXejn6zp20JKkV06HwBQ6VQY69-kZasHhBr_RriSkgf13L4j-gAWu739tlaq5YhwNAOcDB9oYORY-jPcJVWKcdTtgTz9wDG0iTcannqV7E/s640/09.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, hangsúlyozom balinos, mivel a felszíni balinjaim legalább felét popperrel fogtam, és
szerintem nagyon sok szituációban egy jó popper köröket ver bármelyik wtd-re a célzott
felszíni balinhorgászatban. A kínálat színezésére visszatérve azt is fontosnak tartom
megemlíteni, hogy a gyakran látogatott pályáinkon nem árt váltogatni a csalikat, és most itt
nem csak az egymást követő pecákra gondolok, hanem bizony az évekre is. Nálunk a Dunán
nem volt még két ugyanolyan év, amikor ugyanazt a slágercsalit ették volna az őnök.
Egyszer inkább a crankek mentek, máskor pedig a plasztikok, nincs ez másképp a felszínivel
sem, így folyamatosan kísérletezgetni kell, hogy eltaláljuk az ízlésüket.
A Jackson márkanév ugyan ismert nálunk is, ez a típus viszont nem lett túldokumentálva, így
nagyon kevés információt találtam róla a weben, azt is leginkább orosz nyelven. Valahol
azon is csodálkozom, hogy eljutott egyáltalán Európába, szóval nem egyszerű dolog
beszerezni. Szerencsére a szóban forgó webáruháznak továbbra is fellelhető a kínálatában,
úgyhogy ha valakit nagyon érdekel, szívesen segítek.
Az elképzelésemnek megfelelően viszont kajálták is a dunai őnök, és biztos vagyok benne,
hogy a pisztrángsügéreknél sincs ez másképp, mivel valószínűleg nekik fejlesztették. Nem
egy könnyen cikázós fajta, keményebb rántásokkal lehet hirtelen irányváltoztatásokat kihozni
belőle, de ez húzós vízben sem jelentett problémát, és nekem ez a lényeg. Működött,
megették. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQfbkn3AFma-g1gEhbwEuvwtL6vKjfUqBrfd-_ilfkEv4nVX8pc2f8SVPE5xsxGD12jo4sS_pf6cmwgGPMnTmzRftcGzndTi5dzQp7iu1PTWUbhgy9ZP7Ah10UzTWZuCu8twgXigR3HWo/s1600/10.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1381" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQfbkn3AFma-g1gEhbwEuvwtL6vKjfUqBrfd-_ilfkEv4nVX8pc2f8SVPE5xsxGD12jo4sS_pf6cmwgGPMnTmzRftcGzndTi5dzQp7iu1PTWUbhgy9ZP7Ah10UzTWZuCu8twgXigR3HWo/s640/10.JPG" width="552" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Megabass Dog-X </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az előző írásomban bemutatott és egekig magasztalt Dog-X Jr. határozott kiállású bátyja, a
wtd-k zajos celebje. Az itt felsoroltak közül talán ő varázsolt el a legkevésbé, mivel nem
igazán szeretem a nagyon hangos, csörgő-zörgő típusokat, jobban mondva a balin felszíni
horgászatánál nem nagyon tapasztaltam még ezeknek a hangoknak az előnyét (csukánál
persze könnyen lehet, hogy más a helyzet). Na jó, a Zipbaits is csörög, de az még bőven
tűréshatáron belül van. Ettől függetlenül meg kell hajolnom a kinézete, és a kezelhetősége
előtt, utóbbi minden kétséget kizáróan sokkal jobb is, mint a kisöccsé (főleg folyóvízen). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCM0FdHxs0dq1ZGbIj90D-z_LTGSX48qAhhA9uDsTfsO0j2_2X59lSkPVFzI6dOcW7sdoXX4deJd5z9OWFCj4z7Tr8GRVJVUEDCHoZhFoZDqtet5WsUSZ1ei5JSMMnZKxYPQ3MRbWQRY8/s1600/11.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1031" data-original-width="1600" height="412" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCM0FdHxs0dq1ZGbIj90D-z_LTGSX48qAhhA9uDsTfsO0j2_2X59lSkPVFzI6dOcW7sdoXX4deJd5z9OWFCj4z7Tr8GRVJVUEDCHoZhFoZDqtet5WsUSZ1ei5JSMMnZKxYPQ3MRbWQRY8/s640/11.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kiválóan dobható, és hát ugye a Fakie Doghoz hasonlóan vele is kiléptem végre abból a
bizonyos komfortzónából.
Meglepően hamar adott halat, de mivel még nincs nagy történelme a kezemben és amúgy is
mindenki ismeri, az alábbi képből kiindulva szeretnék rávilágítani a hátsó hármashorgok
negatív szerepére a balinhorgászatban. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiANN8SnWSb2ICdzfIIQ1hAqD6DL2BBwfOiTdMzaSb33zQHRBNEaDPPb1HASZ4RV36Tpn6QGD1k7mjnfTesawOI61GJNRr5Xj6rFiFR7BYU6dy3iaKy8swgsoDTwDEjfn8PTJGQvhKkkbM/s1600/12.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1065" data-original-width="1600" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiANN8SnWSb2ICdzfIIQ1hAqD6DL2BBwfOiTdMzaSb33zQHRBNEaDPPb1HASZ4RV36Tpn6QGD1k7mjnfTesawOI61GJNRr5Xj6rFiFR7BYU6dy3iaKy8swgsoDTwDEjfn8PTJGQvhKkkbM/s640/12.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, jól látszik hol van a probléma, és biztos vagyok benne, hogy sokan találkoztatok már
hasonló akadással. Miután a balin leveri a csalit, fárasztás közben akkor is a fejébe fogja
rántani a hátul lifegő drillinget, ha az a kapás pillanatában nem akadt. Ez elég csúnya és
felesleges sérüléseket tud okozni a halnak. Mivel azt tapasztaltam, hogy az esetek 90%-ban
úgyis a hasi drilling akad (vagy ha mindkettő, akkor az is bőven megtartja a halat), ezért úgy
döntöttem elkezdem átalakítani a walkokat és meghagyom a hasi drillinget a biztos akadás
érdekében, a hátsót viszont egyágúra cserélem. A tiszta egyágú setuppal komoly gondjaim
voltak, mert jelentősen csökkent a sikeres akasztások aránya, így ezt a vonalat gyorsan el is
felejtettem. A mostani felállás viszont úgy tűnik remekül működik, tényleg nagyon kevés
halvesztésem volt emiatt. A fent vázolt problémát viszont megszüntettem, továbbá amikor a
balin eltünteti a wobblert, és a hátsó horog a szilványai közt landol, nem feltétlenül kell
izgulnom a horogszabadításnál sem. Remek példa erre az alábbi kép, ahol egy termetes
balin pont egy juniort vágott torokra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix4AAmXh6wY-cTcvCaT1hDVWFps1HI1Y4fU_Fd3hyy-Byl-RFDjpn8soNDvQn3Qrj-bHVPzgDQ3f2ipgfOw9EjpacS2geQGuWkwkfiBEHwpBPgFyWhbxrXdfhPwee79tN4sTD4sEBhTVw/s1600/13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1083" data-original-width="1600" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix4AAmXh6wY-cTcvCaT1hDVWFps1HI1Y4fU_Fd3hyy-Byl-RFDjpn8soNDvQn3Qrj-bHVPzgDQ3f2ipgfOw9EjpacS2geQGuWkwkfiBEHwpBPgFyWhbxrXdfhPwee79tN4sTD4sEBhTVw/s640/13.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eddig ezt a módosítást a 6-8 centis walkoknál léptem meg, de lassan elkezdem próbálgatni
a hosszabb csaliknál is. Itt ugye nagyobb a távolság a két horog között, és talán nem
mindegy, hogy a balin a fejénél vagy a farkánál kapja el a walkot, de nincs mese, tesztelni
kell. A tollasfarkú popperek átalakításához pedig meg kéne tanulni a légykötés alapjait, de
ami késik nem múlik. Erre Balunak van <a href="http://clogflyfishing.blogspot.hu/search?q=popper" target="_blank">egy-két írás a tarsolyában</a> :) Akinek számít
a hal épsége, mert vissza szeretné engedni, nyugodtan tegyen egy próbát! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Lucky Craft Sammy 65 </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Elég legyen a japán vonalból, jöjjön egy amerikai, aminek köszönhetően örök vetélytársra lelt
az Iwashi Pencilem. Amikor nyáron a nap már magasan süt, és unottan cirkáló, néha a
küszök közé csapó magányos balinokkal van dolgunk, akkor lehet tökéletes választás a
65mm-es Sammy - persze ezeknél a szituációknál mindig gondoljunk a precízen kivitelezett prezentációra, amiről az előző részben írtam részletesebben. Különben egy remekül vezethető, készséges wtd-ről van szó, aminek a 85mm-es
verziója viszont nekem meglepően lomhának tűnt, így nem kápráztatott el. Egy csodás balatoni hajnalt követően, 4-5 felszíni balin után egy sokkal frekventáltabb pálya
felé vettem az irányt. A nap 9 óra tájt már bőven meleget adott, az őnöket viszont ez nem
feltétlenül érdekli, úgyhogy gondoltam legyen egy komolyabb kihívás is az aznapi
programban és megnézem a móló végét. Ezek a helyek ugye nem arról híresek, hogy nem
híresek. Balin persze majdnem mindig akad, vagyis a szó szoros értelmében inkább nem,
mert az itt portyázó halak általában annyi műcsalit látnak, hogy még egymástól is
megijednek.
Szerencsémre senki nem volt a kiszemelt helyen, kivéve a szakadt öreg sporit, aki most is
ott állt a kövek legvégén, ahogy minden reggel, amikor idetévedek. Most is ott állt a
spiccbotjával, keszegre éhesen, mellette pedig egy feederbot feküdt a klasszikus karika
kapásjelzővel feltunningolva. Amikor kapása van egy lomha mozdulattal maga mögé vágja a
spiccet, majd shaolin szerzeteseket megszégyenítő nyugalommal leteszi a botot, hogy
levegye a kapásjelzőt, aztán hol feszes, hol laza zsinórral kitekeri a cájgot, vagy lesz rajta hal
vagy nem alapon. Persze hiába mutattam neki egyszer, hogy spicc és zsinór által bezárt
szög 90 fok, kapásjelző pedig nem kell, a tradíciók erősebbek az én véleményemnél,
úgyhogy nem telt el fél óra és megint ugyanúgy állt a peca. Imádnivaló a forma, minden
alkalommal elbeszélgetek vele az éppen aktuális móló végi keszeghelyzetről, és
természetesen megkérdezem azt is, hogy nem kószál-e arra egy-egy balin. Most sem volt ez
másképp, és ahogy meglátta a pergetőbotot a kezemben kérdés nélkül el is látott a kívánt
információval. Persze én már odafelé kiszemeltem azt az őnt, ami következetesen pont az
öreg orra előtt rabolt bele a kisebb, 6-7 centis küszökbe. Beszélgetés közben az is kiderült
számomra, hogy egy alapvetően passzív, de igen határozott és precíz ragadozóról van szó,
akinek nagyon nem mindegy mit fogok odadobni. Megkérdeztem hát az öreget, hogy nem
bánja-e ha melléállok pár percre, mert én bizony megfogom azt a balint. “Jöjjön hát, fogja
csak meg!” Talán a harmadikat dobtam, amikor lecuppantotta őkelme a Sammyt, az öreg
spori pedig nem győzött áradozni a képességeimről. Nos, ebben az esetben úgy gondolom
leginkább a csaliválasztáson volt a hangsúly, valahogy éreztem, hogy egy természetes
színű, a küszök méretéhez kiválóan idomuló, lassú tempóval is könnyen vezethető walkot
kell feltennem. A többit pedig ezúttal megoldotta a begyakorolt technika és a csali. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaSoIvHrdURsvaqbS4RpwgWUj30bou-gDhIOKxF-BWxezVtlMPwk4xRZOpDoGuGscwOZDoonSFrV0Pe7PDgPiOFvCwhNJETQJvc6cGjuQI_Ib_fq59xxI-AKkjAee7gn8ykXVEaQP-eRc/s1600/14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1210" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaSoIvHrdURsvaqbS4RpwgWUj30bou-gDhIOKxF-BWxezVtlMPwk4xRZOpDoGuGscwOZDoonSFrV0Pe7PDgPiOFvCwhNJETQJvc6cGjuQI_Ib_fq59xxI-AKkjAee7gn8ykXVEaQP-eRc/s640/14.jpg" width="482" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze az öreg azt is megkérdezte, hogy ezt a szálkás jószágot hogyan készítjük el otthon,
mire mondtam, hogy ezt biza sehogy, mert visszakerül a vízbe. Na de akkor miért nem adom
inkább neki? Hát bátya, nem úgy van az kérem, lenne kinek elajándékoznom de ha én úgy
döntök hogy visszamegy, akkor az visszamegy! Ez a végtelenül egyszerű magyarázat bőven
elég is volt, ő boldogan keszegezett tovább, én pedig boldogan próbáltam kioperálni a
drillinget, amit a balin közben belerántott a kezembe (még egy érv a hátsó egyágú horog
mellett). Olyan volt ez, mint maga a felszíni peca, azt sem kell feltétlenül túlbonyolítani.
Számomra talán ez volt a tavalyi év legfontosabb tanulsága: nem kell szétgondolni a
horgászatot, próbáljunk meg inkább intuitív módon pecázni. Ahelyett, hogy az éppen aktuális
trendeknek, vagy a saját magunk által kialakított precíz és részletes tervnek akarnánk
megfelelni, hagyatkozzunk inkább az ösztöneinkre, azzal úgysem ronthatunk el semmit. A
rengeteg vízparton töltött idő, az ebből fakadó tapasztalat, és az erre építkező megérzések
fogják döntően befolyásolni egy-egy horgászat sikerességét. Hogy másképp fejezzem ki
magam, kevés kivételtől eltekintve úgyis a horgász fogja meg a halat, nem pedig a csali.
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze ilyenkor a tilalom közepén nem marad más, mint kiegészíteni a jól bevált arzenált,
bővíteni a választékot. A magam részéről ebben a tekintetben sem szeretnék túlzásokba
esni, ezért úgy gondolom bőven elég lesz 7-8 darab új felszíni csalival nekivágni a 2018-as
évnek. Talán kíváncsiak vagytok a részletekre, úgyhogy íme a lista, egy kis indoklással
megfűszerezve: </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Duo Bay Ruf Manic Fish 88 - kell még egy sinking pencil, nincs mese. Állítólag kajálják a
balinok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Duo Realis Pencil 85 - egy mitikus walk the dog, meg hát Duo csalikkal amúgy sem vagyok
eleresztve. És ugye a komfortzóna. </div>
<div style="text-align: justify;">
OSP Bent Minnow 86 - egy igazi legenda, ki kell próbálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jackall/Illex Chubby Pencil 55 - szintén legendás, és van hogy a kicsi a nyerő. Meg persze
kell a konkurencia az Iwashi-Sammy párosnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Heddon Zara Puppy - hát mit mondjak, szégyellem hogy eddig nem szereztem be. </div>
<div style="text-align: justify;">
Savage Gear Pop Walker 66/80 - meglátjuk, hogy méltó utódja lesz-e a Pop Prey-nek. Főleg
a 8 centisre vagyok kíváncsi, hogy mennyire vág majd rendet a balinok között. </div>
<div style="text-align: justify;">
És végül, de nem utolsó sorban a SteveOLures csalik - Steve barátom nyálcsordító
kézimunkái, amiket persze a legjobban várok.
Aztán majd a halak eldöntik, hogy melyikük kerül be végleg a felszíni válogatottba. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiSll8_MdfpZV5U5hjotCyMM0jBvrw533w9MeVKpRAcfN-8w89_AZsNouw_nruIg83EULCbKanMgC0dBy-FFNNkkPxiX9cJ7X0COelJHJMTGIO4BSkdDRC5J0bQ9kqaEw_nbGEiikOrx8/s1600/DSCN0797_OK.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1035" data-original-width="1600" height="412" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiSll8_MdfpZV5U5hjotCyMM0jBvrw533w9MeVKpRAcfN-8w89_AZsNouw_nruIg83EULCbKanMgC0dBy-FFNNkkPxiX9cJ7X0COelJHJMTGIO4BSkdDRC5J0bQ9kqaEw_nbGEiikOrx8/s640/DSCN0797_OK.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek jó piacozást kívánok a szezon kezdetéig, utána pedig hátborzongató
tolóhullámokat!</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-6946774700551728302018-02-15T18:36:00.000+01:002018-02-15T18:36:02.778+01:00A zöldajkú és a roller - 1.rész<div style="text-align: justify;">
Van egy nagyon találó közmondás, miszerint a suszter maradjon a kaptafánál. Ebből kiindulva lehet azt is mondani, hogy a műlegyes horgász meg jobban teszi, ha a kis hokedlin ül, mindenféle tollakat meg csillogó szir-szarokat kötözget a horog szárához és még véletlenül sem fog bele olyanba, mint például a bojlikészítés. Persze ha mégis megszegi ezt az íratlan szabályt, akkor jobb, ha magára vet, nem másokra követ, ha esetleg a projekt csúfos kudarccal végződik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan el is hagyhatjuk a biztonságos harmadik személyt, gondolom, már sikerült rájönnötök: én kezdtem otthon bojligolyókat "rollerezni". Nem kell megijedni, nem lesz belőlem sátras-bojlis horgász, ennek a kis szakmai kitérőnek rövid története van: tavaly beléphettem egy nagyon szűk és zárt kis egyesületbe, s ezzel együtt az ország egyik legszebb vizén horgászhatok. Még tökéletesebbé teszi az összképet, hogy a házunk kapujától könnyed tíz perc alatt ott vagyok a csónakomnál, így viszonylag gyakori látogató lettem a napi munka után ezen a paradicsomi tavacskán. Nádi pontyozás, felfektetős-úszós szerelékkel, kukorica a horgon, semmi sallang. Csak mellékesen megjegyzem, hogy ezentúl viszonylag sok bejegyzés jön majd tőlem innen is, úgyhogy tessék kapaszkodni (már akit érdekel a téma)...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXbndtE-FYUD0AIAMoL_KzT4r1CAxy8LMvdYO7eRyfnK9LEj5ymEWiJSX7rUc3A5svnCbdIwQkNuvFu63LsE3I2s4QJURYkdGKn4MU4yytoWFQa09ST12UrfxjkO5d30UpieBzWGJw_9Y/s1600/hermann.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="803" data-original-width="1600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXbndtE-FYUD0AIAMoL_KzT4r1CAxy8LMvdYO7eRyfnK9LEj5ymEWiJSX7rUc3A5svnCbdIwQkNuvFu63LsE3I2s4QJURYkdGKn4MU4yytoWFQa09ST12UrfxjkO5d30UpieBzWGJw_9Y/s640/hermann.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Namármost: úgy okoskodtam, hogy bár a pontyok nagyon szépen csócsálgatják a kukoricát, mégis a kagyló lesz a kedvencük. Nézegettem az interneten kagyló aromájú távcsalikat és (most figyelj!) dip-eket, de egyik sem győzött meg igazán. Már éppen azon tanakodtam, hogyan lehet tavikagyló-esszenciát desztillálni (a la Jean-Baptiste Grenouille), mikor megakadt a szemem a Carpmania által (is) forgalmazott GLM Extract zöldajkú kagyló (?) kivonaton. Rányomtam a rendelésre, de akkor beugrott, hogy ötven gramm tömény kagylóporral még nem igazán értem célom közelébe; kellene valami fogadóanyag is, amiben a kiváló távcsali megfelelően diszpergálható. További fél órát pazaroltam el kérész életemből a keresgélésre, végül egy Equinox Base Mix nevű bojli alappor mellett tettem le a voksom, plusz rendeltem - meglepően olcsón - egy bojli rollert is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden rendben ment, a Carpmania webáruház csillagos ötöst érdemel, két nap múlva izgatottan bontottam ki a csomagot. Kiderült - mint az várható is volt -, hogy a bojli rollernek semmi köze a járművekhez, sokkal inkább a golyók formázásánál van jelentősége. Kicsit mellélőttem, nem néztem meg ugyanis rendeléskor a méretet, így a roller olyan kicsi golyókat gyártott, amivel bátran nekiállhattam volna szivárványos öklére horgászni. Ez azonban nem vette el a kedvem, mert ugye aki a kicsit nem becsüli, az elmehet a fenébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2Ozc8hBs3H39OBZX9xu1D_yS1TqDD1_AtwAZl5s05lN34ItDFP-wn95mK8stMdyulsjyaVxBhvzeFU2ABLddFCNgho63jnuGD9mNCmOXmDZv7gurmljP12vS8CyMQuB_MwmWEiJe2XJQ/s1600/hermann2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2Ozc8hBs3H39OBZX9xu1D_yS1TqDD1_AtwAZl5s05lN34ItDFP-wn95mK8stMdyulsjyaVxBhvzeFU2ABLddFCNgho63jnuGD9mNCmOXmDZv7gurmljP12vS8CyMQuB_MwmWEiJe2XJQ/s400/hermann2.jpg" width="300" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Izgatottam öntöttem össze a Base Mix-et és a néhai zöldajkú kagylók földi maradványait, majd hátratántorodtam: a keverék szaga kísértetiesen hasonlított egy katonai körlet atmoszférájára egy különösen forró nyári lőgyakorlat után. Magyarul rohadtul büdös volt. Elkezdtem hozzákeverni a tojásokat, közben feleségem többször kinyitotta a bejárati ajtót és látványosan fulladozott, ellenben Bukfenc kutyám a lábam mellé állva, szerelmes tekintettel bámulta a csábító illatú keveréket rejtő tálat. Ezt biztató jelnek vettem, így folytattam a munkát.<br />
A recept 8-10 tojást ajánlott, így az arany középutat választva kilenc darabot adagoltam bele, a megfelelő mennyiségű olajat, majd tésztadagasztó géppel addig kevertem, míg a drága masina fel nem forrósodott. Következett a rollerezés, ami már a művelet első fázisában kudarcot vallott: a kilenc tojás valószínűleg kevés lehetett, mivel a tészta száraz lett, mint a Góbi sivatag és formázhatatlan. Így el kellett mennem újabb tojásokért, s közben bíztam benne, hogy a félig kész keverék nem kerül közben sem a hátsó udvarba rejtett komposztálóba, sem Bukfenc gyomrába...<br />
<br />
A bevásárlás kicsit elhúzódott, így a matéria még keményebb lett, mire hazaértem. Ment bele még olaj és újabb két tojás, aztán rövid töprengés után beletörtem még kettőt. Összekevertem, a trutymó állaga így olyan lett, mint a kocsikenőcsé, ezért került bele még egy kis szárazanyag (áldottam az agyam, hogy pont emiatt féltetettem néhány dekát), viszont így megint töredezett lett a "tészta". Végül ad hoc alapon hígítottam és szilárdítottam az egyre bizarrabb masszát, mire sikerült egy egészségesnek tűnő kígyót tekernem belőle. Közben vagy három alkalommal komolyan elgondolkodtam azon, hogy a már említett komposztálóba szórom a tál tartalmát, de akkor miről szólna ez a bejegyzés? Hej, pedig már a karonülő csecsemő is jól tudja, hogy a zöldajkú kagyló pora milyen jót tesz a földnek...<br />
<br />
Következett a roller, további fél órát töltöttem azzal, hogy golyókat próbáltam formázni benne, de vagy túl olajos volt a massza, vagy valami más nem tetszett az eszköznek, mert a kukacok gömbölyödés nélkül csúsztak ki a rollerből. Videókat és cikkeket keresgéltem a világhálón, de sokkal okosabb nem lettem így sem. Nagyon úgy tűnik, hogy a bojlikészítés pont olyan, mint a magyar gasztro forradalom: tíz recept tizenegy variációt mutat be a témára, és mindenki biztos benne, hogy az övé a non plus ultra, és egyébként is: mindenki más hülyeségeket beszél.<br />
Mivel érdemileg senki sem tudott segíteni, egy idő után feladtam, és kézzel kezdtem sodorni a bojlikat. Ennek nagy előnye, hogy az ember közben beülhet tévézni a nappaliba, és egy tálcára gyűjtheti a kész golyókat; így tettem én is, mire a család kiköltözött az udvarra a zöldajkú kagyló különleges odőrje elől...<br />
Másfél óra gurigázás és egy film után a munkát befejezettnek tekintettem: no, nem mintha elfogyott volna a gyurma, egyszerűen elegem lett az egészből. Aztán eszembe jutott, hogy van valahol egy nagyszerű kis szerkentyűm, nevezetesen <i>Erdei Attila</i> pelletnyomója, amit régebben többször használtam eredményesen; egy fertályóra alatt meg is találtam (természetesen a garázs legmélyén heverő hűtőgépes doboz legeslegalján), eltávolítottam róla a penészt és a pókhálókat, majd elkezdtem az etetőpellet sorozatgyártását. Hamarosan mindent pellet borított (több volt a nappali padlóján, mint az odakészített tálban), végül elfogyott a massza, én pedig elégedetten és fülig kagylósan dőltem hátra az összeolajozott díványon.<br />
Aztán gyorsan megfőztem a csalikat (ez szintén nem aratott osztatlan sikert a háziak körében), majd elkezdtem megszárítani őket.<br />
<br />
Nem mondom, hogy nem ez volt az utolsó ilyen akcióm, de megérintett a dolog szépsége is. Vagy mi nem ugyanezt műveljük? Saját készítésű csalijainkkal fogjuk a halakat és erre baromi büszkék vagyunk. Hogy műlégy, handmade wobbler vagy bojli az eszköz; nem teljesen mindegy?<br />
<br />
Most pedig várom a tavaszt és a meleget, hogy kipróbálhassam a Balu-bojlit. Ha esetleg bojlizásban megőszült vén róka olvassa ezt a bejegyzést, az eddig leírtak alapján már biztosan tudja, lesz-e esélyem az ominózus golyókkal halat fogni. Ha igen, a téma megér majd egy második bejegyzést is...</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-56149299469503452732018-02-07T18:17:00.002+01:002018-02-07T18:23:41.366+01:00Vér a havon<div style="text-align: justify;">
Néhány nappal ezelőtt ismét kezembe került <a href="http://pelsologia.blog.hu/2012/01/31/arnyekok_a_vizen_konyvemrol" target="_blank">Szári Zsolt barátom kötete</a>, s mivel éppen semmi máshoz nem volt kedvem, fogtam a számomra oly kedves könyvet és kiültem vele a kertbe. Találomra felcsaptam, éppen Bátyó díjnyertes novellájának közepén, s ha már így történt, az andalító télvégi napsütésben neki is álltam elolvasni - vagy századszor - a történetet. </div>
<div>
Süllővér a havon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen megírt novella, minden sallang nélkül, szerethető szereplőkkel és hihetetlenül hihető történettel. Hogy mennyire szeretem, mi sem bizonyítja jobban, hogy a könyv első átnyálazása után ugrott be: én ezt a történetet annak idején a MAHOR-ban is olvastam, mikor Bátyóval azt sem tudtuk egymásról, hogy a világon vagyunk! Most meg...</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán eszembe jutott, hogy nekem is van egy hasonló történetem, sokkal szomorúbb befejezéssel és nem is olyan régről: csak néhány hónapot, tavaly decemberig kell visszaugranunk az időben. Ígérem, ezúttal lesz benne egy kis horgászat is...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ5p0C9jdx5WWLLdNgo0ZAuYaAe_WpZxOEgHF11PS6ffu7oN-bex7HMXBF1TN0egNFHg82IwuzMH4JIMLr3m83j_EMalpCiIAzPwfifxyz-BQ93MLCOInJytFY1SswSxp56UgQXuT56ro/s1600/hari1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="966" data-original-width="1600" height="386" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ5p0C9jdx5WWLLdNgo0ZAuYaAe_WpZxOEgHF11PS6ffu7oN-bex7HMXBF1TN0egNFHg82IwuzMH4JIMLr3m83j_EMalpCiIAzPwfifxyz-BQ93MLCOInJytFY1SswSxp56UgQXuT56ro/s640/hari1.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a>Többször írtam már róla, hogy "gazdálkodó" lettem. Az idézőjel nem véletlen, hiszen nem állnak hektárok a rendelkezésemre, sem ezerfős birkanyáj, ám a közel egy holdnyi kis földet, amihez hozzájutottam, mindennél jobban becsülöm a világon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Persze mi más lehetett volna az első lépés, mint a tyúk és a tojás! Hogy szakmailag megfelelően képzett legyek, költözésünk előtt fél évvel beszereztem az online antikváriumokban fellelhető összes tyúktartásról szóló könyvet. Életem legnehezebb olvasmányai voltak, és ha vizsgáznom kellene a témából, biztosan elhasalnék; hiába facsarom az agyam, semmire nem emlékszem belőlük.<br />
A felkészülés gyakorlati része a ház belakása után szinte azonnal elkezdődött, kerítést húztam a hátsó kert egyik legcsendesebb, félig árnyékos-félig napos, átbogarászható csalánossal benőtt részére, majd kialakítottam szárnyasaim számára a lakóövezetet. Noha kézügyességem konvergál a nullához, a végeredmény kedves és pofás lett, nem mellesleg ideális is a hamarosan érkező banda számára. Van itt kérem szénával tömött szakajtó, nyitható-tisztítható tyúkól fészekdobozokkal, kacsalábon forgó szénatároló, kakasülő, rozsdamentes etető tetővel, önadagoló itató, meg minden, ami kell. Ha már tyúkomék nagy eséllyel a levesbe készülődnek, legalább bearanyozom addigi életüket.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjarW5RymPbYDxk66cR7KHTJ0Q1KoVbsQQjefuC2BXLOVCAob3pWvnbBfmplozfLpxoIp34-qwOOyCLnvf9QjpSNdMilYhonzJpE9a7WZNyfuhcJCezPmkKWJChLv-RUmoenUHe9w0LtvU/s1600/toj2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="640" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjarW5RymPbYDxk66cR7KHTJ0Q1KoVbsQQjefuC2BXLOVCAob3pWvnbBfmplozfLpxoIp34-qwOOyCLnvf9QjpSNdMilYhonzJpE9a7WZNyfuhcJCezPmkKWJChLv-RUmoenUHe9w0LtvU/s640/toj2.jpg" width="426" /></a></div>
<br />
Mikor készen lettem, rohantam a lakókért, persze azonnal megvettem az első szemem elé kerülő madarakat; négy gyönyörű tyúkocskát. Kezdetnek elég, később lehet bővíteni a létszámot. Alaposan elcsesztem a dolgot, mert magammal vittem a családot, s mire hazaértünk, kisfiam már nevet adott mindegyik madárnak, s már én sem voltam biztos abban, hogy levágnám bármelyik szerencsétlen jószágot. Persze a férfiúi tekintélyt elveszíteni sem szabad, így hazaérkezésünk után ráböktem feleségem frissen kijelölt kedvencére: ha vágósúlyba kerül, belőle készül majdan az első fazék házi csibeleves. Erre ő megrökönyödve nézett rám, és kijelentette, hogy ha bármelyik baromfihoz hozzányúlok, akkor elválik. Kicsit dohogtam még, de csak a látszat kedvéért, közben mázsányi szikla esett le a szívemről, mert komoly dilemmába kerültem volna, ha valaki vasárnapra sült csirkét rendel.<br />
<br />
Így maradt opcióként még a tojás, mindhárman boldog reménységgel néztünk a jövő elé, mikor házi rántottával kezdődik majd minden reggel. A vásárláskor kapott szakvélemény szerint szeptember elején tojni fognak a drágák, így szeptember vége felé mindhárman egyre idegesebben járkáltunk ki hozzájuk, valódi optimistaként jókora tállal a kezünkben. Azonban tojás sehol. Október közepén már nagyon csúnyán néztem a hölgyekre, és az interneten kezdtem tájékozódni, mi lehet a baj. Egyesek szerint meszet kell nekik adni, volt aki azt állította, egy kakas csodákra képes, míg mások Jolovit kúrát javallottak. Mozsárban kezdtem törni a tojáshéjat (igen, a BOLTBAN VÁSÁROLT tojás héját, mi mást!), meszelt oszlopot állítottunk az ól közelébe, majd jött a Jolovit és más vitaminságok, végső kétségbeesésünkben a tojótáp. A kakassal vártam, de eljött az a nap is, amikor beadtam a derekam, és egy fekete-fehér tarajossal állítottam be, amit a gyerkőc azonnal elnevezett Sakk-nak (nesze neked kakaspöri).
<br />
<br />
Aztán elgondolkodtam, milyen balga módon álltam én hozzá ehhez a tojás-dologhoz. Hoztam négy kis jércét, tömtem és vitaminoztam őket, kipróbáltam mindent, amit lehetett, holott hagynom kellett volna, hogy tegyék a dolgukat, maguktól, ösztöntől vezérelve, nyugodtan. Olyan ez, mintha a tizenegy éves Zsuzsikát azzal macerálná az anyja egész nap, hogy ugyan hozzon már neki világra egy unokát, mert nincs ideje várni és babázni szeretne. Tudom, hülye példa, de a lényeg ugyanaz: minek kapkodni? Amit nem lehet (szabad) siettetni, azon felesleges aggódni.<br />
És hagytam a tollas jószágokat, hogy intézzék a saját dolgaikat.<br />
Október végén az ólból kigurult az első tojás, majd minden nap követte kettő, néha három is. Boldogságunk leírhatatlan volt, de addigra úgy megszerettük a kotkodácsoló madárkákat, hogy tűzbe mentünk volna értük. Mikor egy különösképpen kimerítő nap után kiültem közéjük, mellém telepedtek, kezemből ették a kukoricát, gondtalan kapirgálásukkal elfeledtettek minden komolyabb problémát.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOam6ZkU_el2QAfGk_Zf5spF287Q8vFiPVjaBzFlW0mO09jjSe9Rl2vGzoKYuDTVBubitH7zYKLZO1NKc9VoBhdknlcYD5F4p3WBuJe1l7Q-L0YlngCnfDAicQMOFPpjWkRwkS-iIL3d0/s1600/toj1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="720" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOam6ZkU_el2QAfGk_Zf5spF287Q8vFiPVjaBzFlW0mO09jjSe9Rl2vGzoKYuDTVBubitH7zYKLZO1NKc9VoBhdknlcYD5F4p3WBuJe1l7Q-L0YlngCnfDAicQMOFPpjWkRwkS-iIL3d0/s640/toj1.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Tősgyökeres falusiak erre azt mondanák: a csibe arra való, hogy levágják. Én meg erre azt: senkinek semmi köze ahhoz, mi történik a mi udvarunkban. Ha erre az a válasz, hogy nem is vagyok igazi vidéki ember, akkor ezt a békát kénytelen leszek lenyelni...<br />
<br />
Eljött a tél. Egy közeli tavon van egy csónakom, ami már jócskán víz alatt volt, így elhatároztam, hogy hétvégén kirángatom az iszapból, hazahozom és kicsit rendbe teszem a tavaszi nyitányra. A nagyon enyhe időre való tekintettel betettem egy könnyű pergető cuccot is, hátha a csónak kibányászása után tudok motorozni egy kört a tavon, bár nem hittem volna, hogy túl sok babér terem majd nekem. Ráadásul reggelre lehűlt az idő, leesett az első hó, így kicsit késve, tizenegy körül értem ki a partra. Persze a csónakot - mint sejthettétek - megmozdítani sem tudtam egyedül, így maradt a kikötő egy kis dobálásra, de a fél méteres iszapos víz semmi jót nem ígért. Sebaj - morfondíroztam - nem sietek sehová, egy kis mozgás meg ,ugye, senkinek sem árt.<br />
Talán a második dobásra olyan rávágásom volt, hogy az orsó fékje belereccsent a kapásba. Bevágnom sem kellett, a lomha jövevény nyargalászni kezdett a csónakkarók között, én meg csak kapaszkodtam a nyélbe, miközben azon zakatolt az agyam, hogy mi a túrót akaszthattam a sáros placcon? A hal eszeveszetten keverte az iszapot, kifejezetten jó erőben volt, a vékony zsinórral nem tudtam és nem is szerettem volna erőltetni. Közben átevickélt a még kisebb vízbe, a nádas mellé, miközben szépen átbújt a csónakbejáró alatt, amit komoly tornamutatványokkal tudtam csak korrigálni (lehasalva bot jobbkézből balba átad). A sekély vízben lelassult, mintha beleragadt volna az iszapba, lassan, centiről centire odahúztam magamhoz, s mikor megemeltem és őkelme kidugta a bajuszát a vízből, majdnem felkiáltottam.<br />
Harcsa!<br />
Aztán röhögni kezdtem.<br />
Mivel igen jó a víz harcsaállománya, minden nyári horgászat alatt ott volt mellettem bedobva egy harcsás bot, minden süllőzés közben végigdobáltam a mélyebb gödröket, hátha lapul benn egy bajszi, de messze elkerültek. Erre télen, hóesésben, a combig érő vízben ott dorbézol a kis disznó, aki - helyi viszonylatban - nem is annyira kicsi, talán négy kiló lehet, vagy több. Lőttem pár képet a telefonommal (komoly apparát nem volt nálam, mert úgy gondoltam, nem lesz rá szükség), majd rövid morfondírozás után úgy döntöttem, a hal is jön velem családlátogatásra. Kupán vágtam, nejlonszatyorba tettem; a hó véres maradt utána...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGykSePUalmlzvAk7tc0kijjJzGzWCLX8RkFOKCnLl3crhSI5m7L0M6ovnGr0Wb71n59N7DP5_KHdGf4TIN5JyTuwyumxopWNxMhR65q8eXyfTgbOrrjfQSxOwCCQpx-9hy0JeS9I_Pvs/s1600/hari2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="352" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGykSePUalmlzvAk7tc0kijjJzGzWCLX8RkFOKCnLl3crhSI5m7L0M6ovnGr0Wb71n59N7DP5_KHdGf4TIN5JyTuwyumxopWNxMhR65q8eXyfTgbOrrjfQSxOwCCQpx-9hy0JeS9I_Pvs/s400/hari2.jpg" width="292" /></a></div>
<br />
Hazamentem és megpucoltam a halat. Ritkán teszek ilyet, és mindig van bennem valami bűntudat-szerűség, ami nem hagy nyugodni, és amit az elmúlt évek alatt valószínűleg a félreértelmezett magyar keccsenrilíz szemlélet sulykolt belém. Mikor azonban a pörkölt rotyogni kezdett, én is megbékéltem és nekiálltam a házi túrós csusza elkészítéséhez. Ehhez tojás kell, így kisfiam felküldtem a tyúkólhoz tojásért.<br />
<br />
Néhány perc múlva ijedten futott vissza, hogy valami baj van a tyúkokkal. Szívem a torkomban, rohantam a madarakhoz, de már egyik sem élt: szanaszét hevertek a hóban, tollcsomók és felkapart sár mindenütt. A kerítés egy helyen feltépve, ott jöhetett be a tettes, aztán gyilkolt és gyilkolt, amíg élő csirkét talált, mivel menekülni sehová sem tudtak...<br />
<br />
Én meg csak álltam, és néztem a vért a havon. A mai napon már másodszor. </div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-2592114427681974312018-02-05T08:28:00.004+01:002024-03-16T16:46:08.343+01:00Avarégetésről - másképp<div style="text-align: justify;">
Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki pecás posztot várt a jópár hónapnyi kihagyás után. Ígérem, ami késik, semmiképp sem múlik, de a lenti téma olyan régóta van a bögyömben, hogy ki kell adnom magamból, remélve (tudva), hogy ide értelmes emberek járnak. Elöljáróban érdemes tudni, hogy egy éve elhagytam a várost és amatőr gazdálkodó lettem, ami életem álma volt mindig, így eszeveszettem bújom a szakirodalmat, ami sokszor a "szakértő" közösségi médiában fellelhető csoportokat jelenti...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFaJjoQRkWSHdubayPXe8Q3PAj-fWCjhLhA96F_Iy4WEVzcQrGS35OM2IglYv4vKMI56uu4pY2GcJm7Dz3RMZABOZD8exzApPPzj8Zf8OqQ9Ppb7SmWhmmxtuU3TUjac9SRmywWXhFqM0/s1600/tuz.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="1120" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFaJjoQRkWSHdubayPXe8Q3PAj-fWCjhLhA96F_Iy4WEVzcQrGS35OM2IglYv4vKMI56uu4pY2GcJm7Dz3RMZABOZD8exzApPPzj8Zf8OqQ9Ppb7SmWhmmxtuU3TUjac9SRmywWXhFqM0/s640/tuz.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Minden nyavalyás év végén tele van a fészbúk okoskodással meg nyávogással az avarégetést illetően, hogy az milyen káros, milyen rossz nekünk, meg jelentősen hozzájárul az üvegházhatás növeléséhez, és különben is: az avar a legjobb tápanyag és komposzt a világon. Én meg rágom a kefét, mert a napi harminckettő avarégetés-ellenes poszt után kitör a kommentháború, és boldog-boldogtalan osztja az észt ál- és féltudományos okfejtegetéssel, meg persze jókora adag rosszindulattal a sorai közt.
Avart égetni ma már nem divat. Máglyára az avarégetőkkel! Aki az avart nem becsüli, az a falut nem érdemli...vagy mi a szösz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Belekeveredtem, mint kecske a villanypásztorba, mert a téma - annak ellenére, hogy a szarreszelés iskolapéldája lehetne - elgondolkodtatott engem is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nézzük tehát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Béla Gózarittyentő-pusztáról reggel beautózik hat és fél kilométerre levő munkahelyére. Végigmelózza a napot, majd hazaberreg a kispolszkival, otthon faszán befűt a cserépkályhába, végül a fotelbe süllyedve álomba merül a bekapcsolt tévé előtt. Így telik egy napja. Házi feladat: számoljuk ki, évente hány kilowatt energiát használ, hány liter benzint pöfögtet a levegőbe, mennyi vizet folyat csak úgy el, hány mázsa fát tüzel hamuvá, stb. </div>
<div style="text-align: justify;">
Béla ezek ellenére az avarégetés egyik élharcosa. Extázisba esve magyarázza kedvenc fészbúk csoportjaiban(nak), hogy aki avart éget, azt agyon kellene lőni, mert metil-etil-keton, sztirén meg dibenzo-furán meg mindenszar szabadul fel közben. Bár fogalma sincs róla, hova tegye ezeket a vegyületeket - mert kémiából félévente megbukott, - mégis biztosítja a nagyérdeműt, hogy egy avarkupac elégetésekor annyi káros anyag kerül a levegőbe, mint a Little Boy és a Fat Man felrobbantása után együttvéve. Szavai alátámasztására mindig ugyanazon weboldal szakcikkeit linkeli, persze önálló vélemény nélkül (az nincs), de a "szakíró" neve előtt ott a két betű, melyeket minden <i>kisember</i> félve és teljes tisztelettel ejt csak ki (dr), így a cikk szavahihetőségéhez kétség sem férhet. A linket persze minden vita alá kipakolja, kaján örömet csalva ezzel a nevezett lájkvadász oldal adminjai arcára. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Béla buta. Ne legyél te is Béla! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
George Carlin bácsi <a href="https://www.youtube.com/watch?v=NDgwrAxHoRA" target="_blank">megmondta a frankót</a>: Béla NEM másokat félt a sztiréntől, meg a dibenzo-furántól, nem másokat próbál megóvni a kellemetlen és káros hatásoktól. Továbbmegyek: saját magát sem! Bélát egyszerűen az zavarja, hogy MÁS meggyújtja az avarhalmokat és ezzel kellemetlenséget okoz neki. Mert füst lesz, büdös lesz a kiteregetett ágynemű, nem tudja kinyitni az ablakot, nem tud "barbekó-partit" rendezni a pitvarban, és külöben is, dögöljön meg a szomszéd tehene is. Akkora ökológiai lábnyoma van, mint egy rosszul karbantartott atomerőműnek, eszébe sem jutna (horrible dictu!) biciklivel dolgozni menni, de az avar meggyújtása olyan szentségtörés, mintha valaki a Szent Koronával próbálna frizbizni a Parlament előtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ne legyünk képmutatók, emberek. Nem kell benyalni mindent, nem feltétlenül minden "E" káros és nem szórnak a repülők mérgeket a fejünkre. Ezeknél van egy sokkal erősebb méreg, amit úgy hívnak: pánikkeltés. Ez az avarégetés sztori hasonló, mint amikor pár éve valami agysebész "szakvéleményt" írt arról, hogy minden konyhasó nagy mennyiségű káliumot tartalmaz és a fél ország benyalta azt (nem a sót, a hülyeséget). Akkoriban még orvosi laborban dolgoztam és pár kolléga meg egy öreg lángfotométer segítségével végigdiagnosztizáltunk vagy húszféle bolti sóoldatot, és - mon dieu! - mindegyikben az előírt nátrium-kloridot találtuk (a kálium biztosan elpárolgott útközben). <br /><br />És még egy apróság: nagyon kíváncsi leszek arra, hogy 5-10 év múlva mi lesz az álláspont ezzel kapcsolatban! A meleg telek, fagyhiányos időszakok miatt jelenleg is sokkal több már a kártevő, melyek nagy részét elégettük az avarral együtt a fa alatt, így a talajba bújt férgek is a tűz martalékai lettek. Gondolod, hogy a nagy többség komposztálja majd a leveleket? Ne nevettess, az munka, össze kell szedni, el kell hordani, stb. Ott marad majd, ahová esett, alatta meg ott mosolyog majd a jó melegben a fúrólégy, a poloska meg a többi koma.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt azonban százan ezerféleképpen küldenek el az anyámba, megjegyezném: én is feleslegesnek tartom az avar elégetését, ha másképp is lehet hasznosítani. Mert biztosan lehet. Persze könnyen pofázok, mert nekem - egyelőre - a pár éves gyümifákról nagyjából annyi levél hullott le, ami egy szotyolás zacskóba beleférne, viszont az Avarégetés Ellenes Liga magyar tagozatának idei agitálása meg érvelése miatt komolyan elgondolkodtam azon, hogy valahonnan szerzek öt köbméter idei avart és rituálisan elégetem. Mert már csakazértis...</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-5950472888290821282017-08-02T22:06:00.002+02:002023-01-29T08:59:34.336+01:00Csak úgy mellékesen...<div style="text-align: justify;">
DP már régóta szeretett volna műléggyel pontyot fogni, s ezt átlag kéthetente a tudomásunkra is hozta. Még jó, hogy a környékünkön a legtöbb megközelíthető tóban jelen vannak ezek a halak, túl messze sem kell utazni érte, így néhány hónapja megtörtént a beoltás: megfogta élete első legyes pontyát. Nála jobban csak én örültem a halnak, mert balga módon azt hittem, hogy ezentúl többet jön felénk "pontyoslegyezni", de korai volt az öröm, szívesebben ment inkább a Drávára balint nemfogni. Nem kárhoztatom, én is szívesebben utazok ötven kilométert pár bizonytalan balinért, mint kettőt egy biztos pontyért. Ilyenek a horgászok. Hüjék. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre nem lehet akkora a baj, ha viszonylag értelmesnek tartott emberek is csatlakoznak hozzánk: húgomékat nemrég megcsípte valami bogár és elhatározták, hogy műlegyezni kezdenek. Mivel az első iszappal és hőséggel csipkézett csatornapeca után még szóba álltak velem, sőt: a lelkesedés is megmaradt, ma elhatároztam, hogy fogatok velük néhány bivalyerős pontyot, hogy megtudják, mi is a magyarok Istene. Közben szóltam DP-nek, hátha csatlakozik, ő pedig kapott az alkalmon és jött. <i>Csak úgy mellékesen</i> szólt, hogy kisfiát, Kendét is hozza magával...</div>
<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXYneiz9lHs3xpfWcE_Zgt6vpDYuVvrfPHWrmYiWF8t4LhG4suVoqmSwPmx526opa7fq4lHtpyJgNgs1jlIKuaLJhgrFh3Tgj3pF1NXTljUyCKNgOPR5BIEqSwsknOp0bDan0Z9SOKILQ/s1600/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="765" data-original-width="1600" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXYneiz9lHs3xpfWcE_Zgt6vpDYuVvrfPHWrmYiWF8t4LhG4suVoqmSwPmx526opa7fq4lHtpyJgNgs1jlIKuaLJhgrFh3Tgj3pF1NXTljUyCKNgOPR5BIEqSwsknOp0bDan0Z9SOKILQ/s640/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+9.jpg" width="640"></a></div>
<span style="text-align: justify;"></span><br>
<a name="more"></a><div style="text-align: justify;">
<span style="text-align: justify;">Közel negyven fokban álltak neki hőseink a legyezésnek és gyönyörűen állták a sarat. Ahogy a pontyok is, nem sikerült becsapni közülük egyet sem. Közben <i style="text-align: justify;">csak úgy mellékesen</i><span style="text-align: justify;"> Kende kezébe nyomtunk egy erősebb pergető botot, fonott zsinórral és kenyérkockával; amíg azt figyeli, addig sem abajgatja a fatert bokros teendői közben. Szűkültek a loop-ok, a legyek szelték a hullámokat, a halak pedig méla undorral kerültek ki minden mozgó vackot, ami az orruk elé került. Közben a gyerkőc a kenyérkockával a felszínen </span><i style="text-align: justify;">csak úgy mellékesen</i><span style="text-align: justify;"> fogott egy közel tízes pontyot. </span></span></div>
<br>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilMLt2i4cIz33ic6MM1Fh5Nr4nTSqv9jkify6whjlOF1gSjwCGHNbUYOLBeyKcr8Nm3pF35pd2d51fXkn6NRgMZnIs8JETyHmsn6H4-jTS4BKId1xdIODp0wAhKZ7BGaR8M6r8Z2KffOc/s1600/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilMLt2i4cIz33ic6MM1Fh5Nr4nTSqv9jkify6whjlOF1gSjwCGHNbUYOLBeyKcr8Nm3pF35pd2d51fXkn6NRgMZnIs8JETyHmsn6H4-jTS4BKId1xdIODp0wAhKZ7BGaR8M6r8Z2KffOc/s640/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+3.jpg" width="640"></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnK_R8IFWsp7toF3Y_vZC3f0epHIUSHXCbZgbwougybHXPhBWTSRrbQjL6E1sPFyIsjVVxkNRKHjSuejeLOHsSbXszR5z0mNDcz_u-LejVSG2bTA9h6Shl0gs5gvDK4EkSlamN3XW_eTg/s1600/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnK_R8IFWsp7toF3Y_vZC3f0epHIUSHXCbZgbwougybHXPhBWTSRrbQjL6E1sPFyIsjVVxkNRKHjSuejeLOHsSbXszR5z0mNDcz_u-LejVSG2bTA9h6Shl0gs5gvDK4EkSlamN3XW_eTg/s640/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+4.jpg" width="640"></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCui6zgQhiSrIRzzQjbmuieo_nWVRdOlkF3I9pcFbnmRHymtb44QFMciL7z_8N5xgn2So4_2N10AWpvDieLL_iU8JFsO-do-F5mW5hQ_gJYn1pXCfkKu-ovcdqpUC7JXJuYr8FaowrewI/s1600/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1101" data-original-width="1600" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCui6zgQhiSrIRzzQjbmuieo_nWVRdOlkF3I9pcFbnmRHymtb44QFMciL7z_8N5xgn2So4_2N10AWpvDieLL_iU8JFsO-do-F5mW5hQ_gJYn1pXCfkKu-ovcdqpUC7JXJuYr8FaowrewI/s640/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+5.jpg" width="640"></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div style="text-align: justify;">
A hal ment vissza a vízbe, Kende szája fülig ért, Péter pedig egészen jól játszotta a büszke apát, de közben a szája sarkában megfeszültek az izmok. Bőszen folytatta a dobálást, közben Gabinak volt egy elszalasztott kapása, és egyre jobban belejött a dobálásba (komolyan, most már belátom, nem városi legenda, a műlegyező dobást is fel lehet vésni a női erősségek közé), én pedig baromi jól éreztem magam Kende mellett, ahogy a pontycsapatokat próbáltuk megkeresni a felszínen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO_vs7VADclNSa3VOuAaZnSMp7La6tbP-nRyAZZ4LzWVUsOZXEd8gKDkPzaytYR4ZdEUB_o_4eOyE9_uvmJMmXslrrsBQvsfcZ5ZZhwD-e2Xb9QyMvJa_J0-9OEVsj4EFv95XyyR-4iiA/s1600/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO_vs7VADclNSa3VOuAaZnSMp7La6tbP-nRyAZZ4LzWVUsOZXEd8gKDkPzaytYR4ZdEUB_o_4eOyE9_uvmJMmXslrrsBQvsfcZ5ZZhwD-e2Xb9QyMvJa_J0-9OEVsj4EFv95XyyR-4iiA/s640/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+6.jpg" width="640"></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div style="text-align: justify;">
A kölök közben elment uzsizni, sétálni, inni, mialatt <i>csak úgy mellékesen</i> kicsavart egy újabb pontyot, ami feleakkora volt, mint az előző, de a többiek valószínűleg így is boldogan megosztoztak volna rajta. Ezt már szinte teljesen egyedül fárasztotta ki, némi atyai segítséggel, mert ugye a tekintélyt mégiscsak meg kell valahogy őrizni. DP mosolygott ugyan, de ez a mosoly már nem volt annyira őszinte, mint az első halnál...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS41Zy7ty7IFhBYJCo7_QhmTnPh-JNbpmW4t8sxtu4bCTVRMMyUMIYgGYntt8Nqmg7WnAVaJWAKqyeK7qgRy8byNI15EvX88IWMldQ_KvFgWIc9HEy9qki9Qm-ygsXaXe4lv12ANoi22E/s1600/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS41Zy7ty7IFhBYJCo7_QhmTnPh-JNbpmW4t8sxtu4bCTVRMMyUMIYgGYntt8Nqmg7WnAVaJWAKqyeK7qgRy8byNI15EvX88IWMldQ_KvFgWIc9HEy9qki9Qm-ygsXaXe4lv12ANoi22E/s640/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+8.jpg" width="640"></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdett sötétedni, lassan pakolásztunk, ekkor jött el végre DP nagy pillanata: komoly ütés, fenék felett jelentkezett az érdeklődő, majd rövid fárasztást követően került partra a hal. Barátom visszautasította a merítőt és a pontymatracot, igazi hős módjára vette mellre a szörnyeteget. Leírhatnám a fárasztás részleteit, de nem untatnálak vele benneteket; a fotó és a győztes horgász arckifejezése mindent elárul.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUVWBxvZLkDidSXBMAKe-uVZ48jgW3uf-TciuQ3JdxZc1fTXSUvS-qYCkosNXEOjpvmaY3bW5mHkZmoX02fFkAiTxSCzOi86M7VAnMMuX3YgIXXKQFBWAfp7qdOzt70VDkRG8IrLHcMLw/s1600/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUVWBxvZLkDidSXBMAKe-uVZ48jgW3uf-TciuQ3JdxZc1fTXSUvS-qYCkosNXEOjpvmaY3bW5mHkZmoX02fFkAiTxSCzOi86M7VAnMMuX3YgIXXKQFBWAfp7qdOzt70VDkRG8IrLHcMLw/s640/ponty+m%25C5%25B1legyez%25C3%25A9s+nimfa+carp+fly+fishing+2.jpg" width="640"></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div style="text-align: justify;">
Viccet félretéve: kánikulában, nulla dobástérrel a hátunk mögött, állóvízen, nimfával baromi nehéz pontyot fogni. Persze nem is lehetetlen, én lettem volna a legboldogabb, ha mindenkinek sikerül. Mindenesetre Kende öröme a mi örömünk is volt (persze, hogy DP volt a legboldogabb, de kis oltogatás nélkül nem élet az élet), de jönnek még a pontyok a mi utcánkba. Vagy szákunkba. Mindegy...</div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8558348918125251482.post-62979287216489156332017-06-04T19:46:00.001+02:002017-06-04T20:55:44.480+02:00Kutyázunk!<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Akik jókora műlegyes halakkal terhelt bejegyzésre vágynak, ismét fordítsák el figyelő tekintetüket a blogról: ezúttal kutyákról és kutyás emberekről mesélnék nektek néhány szót. Mert én is vallom; aki szereti a kutyát, az rossz ember nem lehet (bár a mai világban sosem lehet tudni, biztosan van pár olyan kétlábú, aki erősíti a szabályt). Aki pedig nem szereti a kutyákat....na, azokról itt nem esik szó, mert rájuk senki sem kíváncsi. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinMb6UKI9yGdcrNGPTWc0kvxdBCawV8MIbhkW6_P5Y5lo7hkdnbw_SL8Xwy3r2WkG0usGxE8BeHqGozejik2KAMuDTslbsGXUQTIwlRJqWpPa6VtGsOuoxdzEgytSqkyYAzgE2MMoMAz0/s1600/buk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="593" data-original-width="960" height="394" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinMb6UKI9yGdcrNGPTWc0kvxdBCawV8MIbhkW6_P5Y5lo7hkdnbw_SL8Xwy3r2WkG0usGxE8BeHqGozejik2KAMuDTslbsGXUQTIwlRJqWpPa6VtGsOuoxdzEgytSqkyYAzgE2MMoMAz0/s640/buk.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Bukfencről már írtam egy rövidebb bevezetőt, ideje, hogy jobban megismerjétek. Fajtáját tekintve border collie, amiből egyenesen következik, hogy nem rajong különösebben a vízért (ez később a csónakom billegő orrán ülve még akár hátrány is lehet számára), valamint élete a terelés. Mi következik ebből? Hogy a hétvégén terelni vittük a hat hónapos kutyagyereket. Persze már a tervezés fázisában biztos voltam abban, hogy a terelést egészen bátran idézőjelbe is lehet tenni, legyen az esemény inkább kedves ismerkedés a birkákkal és a milliővel. Mégis, tűkön ülve vártam a június negyedikét; annyira, hogy az idei domolykótilalom végét jelentő csapatos Mura-túrát is lemondtam. Gondolom mindannyitok számára egyértelmű, mekkora áldozatot hoztam ezzel (azaz mennyire szeretem ezt a kutyának nevezett nyálát és szőrét hullató bélpoklos jószágot)...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mielőtt azonban regélnék erről a szórakozásnak sem utolsó játékról, mesélni fogok egy baranyai illetőségű kis csapatról:<a href="https://kutyasoktatas.hu/" target="_blank"> a Pécsi Kutyás Grundról.</a> Bizonyára megfigyeltétek már, hogy minden egyes magyar egyorrú elképesztő szakértelemmel rendelkezik, legyen szó politikáról, fociról vagy éppen kutyákról; ahogy mondani szoktam: a tízmillió polihisztor országa vagyunk. Maradjuk ennél az utolsónál: mindenki ért a kutyákhoz. Mindenki tudja, hogy a kutya a nyers hústól megvadul (?), hogy a kutya csak a verésből ért igazán (??), és hogy azért kufircolja meg a lábad, mert szerelmes beléd (?????). Mindenki biztos abban, hogy maximálisan jól neveli a kutyáját, és ha az eb mégsem vágja földhöz magát az első üvöltés után, csakis a büdös dög lehet a hibás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán belépsz egy ilyen intézménybe, mint a PKG és néhány foglalkozás után azt veszed észre, hogy teljes egészében megváltozott az életszemléleted. Nem is kell hozzá túl sok: mondjuk heti egy kutyaovi, esetleg egy néhány hetes tanfolyam. Rájössz, hogy létezik pozitív megerősítés, egészséges kutya, gazda-eb kötődés és egyebek. Nem kell aggódnod, hogy a szomszéd által átdobott, szögekkel spékelt falat Morzsi végzetét okozza, sem attól, hogy a véletlenül nyitva hagyott kapun kifut a ház előtt húzódó négysávosra a déli csúcsforgalom közepén.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kár lenne túlragozni, ha baranyai vagy és van kutyád, hamarosan találkozunk a <i>Pécsi Kutyás Grund</i> kifutójában (Pécs, Verseny utca 17). Egy próbát mindenképp megér, mert egy nagyon szimpatikus banda nagyon kulturált környezetben foglalkozik veletek lényegében egy zacskó sós mogyi áráért. Ha esetleg éppen a kutyavásárlást tervezed, akkor is érdemes ellátogatni és elvégezni a "gólya-tanfolyamot", de akkor sem fognak kirúgni a Grundról, ha egyszerű kérdéssel jelensz meg náluk. Az utolsó löket pedig lent megtekinthető egy nemrég elkészült videó formájában (rögtön 0:15 körül keresd a fekete-fehér gombócot két fekete pöttyel a pofáján, ő az én fenevadam). </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/fPgRIGo04oQ" width="560"></iframe>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nekik köszönhetem azt is, hogy benevezhettünk erre a bizonyos szemináriumra, ahol a terelést gyakorolhattuk (helyesebben fogalmazva: kipróbálhattuk azt, hogy reagál Bukfenc a bégető falkára, valamint a bégető falka őrá). Túlzás nélkül állíthatom, hogy megtette, ami egy féléves kutyustól elvárható (meg feleségem is, aki a terelés másik nagy hőse volt, míg én az árnyékban kattogtattam a Nikont), és annyira elfáradt, hogy jelenleg is kinn horpaszt a kert legárnyékosabb sarkában. Volt elméleti bemutató és finom tárkonyos szürkemarha leves is, mindez szinte csak egy kőhajításnyira a Drávától (Szaporcai Ősdráva Látogató Központ). Íme, kutyám első szereplése:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/Ou1tm9UWT1Y" width="560"></iframe>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Készítettem nektek egy képgalériát szép, mozgalmas fotókkal, tessék nézegetni. Ja, és tessék kutyázni, mert ugyanolyan jó móka, mint a horgászat, legyen szó agility-ről, mantrailing-ről vagy éppen terelésről. Mert ez Élet olyan kutya nélkül, mint a horgászat víz nélkül (inkább nem folytatom, hanem iszok még egy rozé-fröccsöt a nagy melegre való tekintettel). </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmebtHXAJxxr-aghJTeVbEG4pmPmFPNhYjJH59O_8Mz4U1qZ7CrTE3r38wfBVisIt1BbvutyE5wkKxpHsZpEpemz3dZVBsQM19IBx6bK5jJadBgXfAeeaQaoZCovhz5oRR8gub2SEdzKI/s1600/t1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="897" data-original-width="1600" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmebtHXAJxxr-aghJTeVbEG4pmPmFPNhYjJH59O_8Mz4U1qZ7CrTE3r38wfBVisIt1BbvutyE5wkKxpHsZpEpemz3dZVBsQM19IBx6bK5jJadBgXfAeeaQaoZCovhz5oRR8gub2SEdzKI/s640/t1.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWI0HRuRomIQQjCkJskfkdPJHBDNo2OChrdRfCo5GFAIaQDLsBnIc8UAvbC5fX71W4neMaYIw0UvfBhHZiPXtLdNiYR-8oKAcQG14JqsiJNcJ9ij52sNU9BqOVpizYnfOMTPkm0GUJ47A/s1600/t2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1153" data-original-width="1600" height="460" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWI0HRuRomIQQjCkJskfkdPJHBDNo2OChrdRfCo5GFAIaQDLsBnIc8UAvbC5fX71W4neMaYIw0UvfBhHZiPXtLdNiYR-8oKAcQG14JqsiJNcJ9ij52sNU9BqOVpizYnfOMTPkm0GUJ47A/s640/t2.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhO7CMrmT75O-tlObRN1vtJJ3GWygafqtvty2EJnAiKTIcTiZFWPUUYvpvUUw1icX8cFmmF37hriZci0MCJG6wLUXd6Omeq4KvG3PPDuD-9_9sp6_vsm3y0ptkncAeRB-DsO6dY98ghEyg/s1600/t3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhO7CMrmT75O-tlObRN1vtJJ3GWygafqtvty2EJnAiKTIcTiZFWPUUYvpvUUw1icX8cFmmF37hriZci0MCJG6wLUXd6Omeq4KvG3PPDuD-9_9sp6_vsm3y0ptkncAeRB-DsO6dY98ghEyg/s640/t3.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJJF6wRI_krkz11m42-_igCDzSaykLqZpXOOJDsgTrGsegnA0d2JKKKQ3Bi9aY86LVfQbu1V7bE4x3nlePydZekKlpYfvPyat0qDQYF6wbU0jLPMZISTCQrTl75-PMh7xaQ6KPfXhQY6o/s1600/t4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJJF6wRI_krkz11m42-_igCDzSaykLqZpXOOJDsgTrGsegnA0d2JKKKQ3Bi9aY86LVfQbu1V7bE4x3nlePydZekKlpYfvPyat0qDQYF6wbU0jLPMZISTCQrTl75-PMh7xaQ6KPfXhQY6o/s640/t4.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_hog7UQLTHhQeatqTn9sN2ppm_nxNJ77aT8U4jyoTWEqbQ48oblP0Z5sXRrKjxdRiFUUh8DLS1Tp8tIDIpa8EDie_emURmsGOK6riBDK8Sp63ywBJu-xeY6so-C7pfuvbHNrrQ_4fsO8/s1600/t5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_hog7UQLTHhQeatqTn9sN2ppm_nxNJ77aT8U4jyoTWEqbQ48oblP0Z5sXRrKjxdRiFUUh8DLS1Tp8tIDIpa8EDie_emURmsGOK6riBDK8Sp63ywBJu-xeY6so-C7pfuvbHNrrQ_4fsO8/s640/t5.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_hqGmqdFht2elxMMfcKMOmqDNkDMpM-vOd8wMM70_bVBfZs5M4DIde-dN1ZRYyr8tf_LWDAEULadS-6JdciZmM6R2DyXosCU1PVMo8uMK-sQ4ByoVGy1ve_G8OAgkgkfOpM8uirR-GQI/s1600/t10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_hqGmqdFht2elxMMfcKMOmqDNkDMpM-vOd8wMM70_bVBfZs5M4DIde-dN1ZRYyr8tf_LWDAEULadS-6JdciZmM6R2DyXosCU1PVMo8uMK-sQ4ByoVGy1ve_G8OAgkgkfOpM8uirR-GQI/s640/t10.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuj6Gpt_-YowL8SeZIN8dBAMvos2dyVRD16eneQ8bAWqeZYiPzmft0krpnuXNwQLZteMug2tTF2jBo8dfoIaw7RTwEPkRGiD809O0MA8-6m7yRVxLnGlX5E4dRudroYCKH-oVBaBRRO80/s1600/t9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1600" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuj6Gpt_-YowL8SeZIN8dBAMvos2dyVRD16eneQ8bAWqeZYiPzmft0krpnuXNwQLZteMug2tTF2jBo8dfoIaw7RTwEPkRGiD809O0MA8-6m7yRVxLnGlX5E4dRudroYCKH-oVBaBRRO80/s640/t9.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNOVb64s8PacJKKirgYL-fgF4Qhug22J7nDnHCofNM9nvacrk39tbwn09fJmf9yjoHI9zJfMW0huKkGbaeEzCdGHV5qNV91tMm6917vI78uTV2UTmceMPc3-coUuNJsejsxeRHi1ZITtU/s1600/t8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNOVb64s8PacJKKirgYL-fgF4Qhug22J7nDnHCofNM9nvacrk39tbwn09fJmf9yjoHI9zJfMW0huKkGbaeEzCdGHV5qNV91tMm6917vI78uTV2UTmceMPc3-coUuNJsejsxeRHi1ZITtU/s640/t8.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCCJtuTEuKW4E_yrIbo2ra3_tsg9Vwn2DgvHtvmr6PDeaJbay9QqWL8yqMYNlBqa8q8WbHhNJvbXfTs9R7uO_tiAZBwxzHnjMtI4rHsGscs1f_aZpapsCHFeGitoTnsh9X0mchZcT-EWk/s1600/t7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCCJtuTEuKW4E_yrIbo2ra3_tsg9Vwn2DgvHtvmr6PDeaJbay9QqWL8yqMYNlBqa8q8WbHhNJvbXfTs9R7uO_tiAZBwxzHnjMtI4rHsGscs1f_aZpapsCHFeGitoTnsh9X0mchZcT-EWk/s640/t7.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9TPOIdaG6GjI1pXRhP7zmo_VHvQDBxoErzraXDBGktjAWn6qp8HtA-eKTdSI_rSEiJJOsct2SVGV60Mcz8MW5JOBxeVUkEQdiNRzFfUzQf3I08zs1sWVvBchWZnJ_7pvZA2Z6E5ZDVno/s1600/t6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9TPOIdaG6GjI1pXRhP7zmo_VHvQDBxoErzraXDBGktjAWn6qp8HtA-eKTdSI_rSEiJJOsct2SVGV60Mcz8MW5JOBxeVUkEQdiNRzFfUzQf3I08zs1sWVvBchWZnJ_7pvZA2Z6E5ZDVno/s640/t6.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdMJQFzYk1PnEq55b2BVFT7Zd3iNShf3QAVpEh9bKv3kiAICASnRCbj3EJGhdtzZnfSpAes_2QZp5k2XSFz9ZVtTY35l1UHsRHpCDnfn7nhxL3tlzX0nL6IP834B55K4zQJAycjaSlFM0/s1600/t11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdMJQFzYk1PnEq55b2BVFT7Zd3iNShf3QAVpEh9bKv3kiAICASnRCbj3EJGhdtzZnfSpAes_2QZp5k2XSFz9ZVtTY35l1UHsRHpCDnfn7nhxL3tlzX0nL6IP834B55K4zQJAycjaSlFM0/s640/t11.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLRBENW-oDN4W-PxbdsxEkFZibE46XkeAkO38RRNzfEUnZLDs8wtPVqzFuwyNDri6rbWGpxfwQ4FU-p2BW4hix5R8Yslmjz8wUzO0U4WGnABsY3okKkFZoh168vqzMbHnMkkQfOZfEMLE/s1600/t12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLRBENW-oDN4W-PxbdsxEkFZibE46XkeAkO38RRNzfEUnZLDs8wtPVqzFuwyNDri6rbWGpxfwQ4FU-p2BW4hix5R8Yslmjz8wUzO0U4WGnABsY3okKkFZoh168vqzMbHnMkkQfOZfEMLE/s640/t12.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAKWvIJdQL4u9Bqle64FGOj2GoBlzpjei_vqMIP25phCE3-bP3p7kTN0muEq_hLO-KxKN3Rqfw4WiHjzsMOoZAWq3Sie-gm88opLrFeXDjN0fJCkzIVFjgro_7Agby29xZzjfPLgYSoB0/s1600/t13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAKWvIJdQL4u9Bqle64FGOj2GoBlzpjei_vqMIP25phCE3-bP3p7kTN0muEq_hLO-KxKN3Rqfw4WiHjzsMOoZAWq3Sie-gm88opLrFeXDjN0fJCkzIVFjgro_7Agby29xZzjfPLgYSoB0/s640/t13.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDi_OevcipJCO_LVNvGKsLSxxblm84vh_fcQbUYEFTku9t_zCZUka6vg5-fSKAyxVR_YcOboLNMLM1BtW_LiGGcETDmiZwi_V5ENVohlp4luUzTovwzPEjAUGmQYxaALf-AkwFedRi3JU/s1600/t14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDi_OevcipJCO_LVNvGKsLSxxblm84vh_fcQbUYEFTku9t_zCZUka6vg5-fSKAyxVR_YcOboLNMLM1BtW_LiGGcETDmiZwi_V5ENVohlp4luUzTovwzPEjAUGmQYxaALf-AkwFedRi3JU/s640/t14.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw06IdhvyyT5OcAYvHy98bmia9oDjX3qyXrhII429JwdxiD0-l0jNjnIPa5UBxwRmdcCM4OE2UzXwDLfia3aHsJDJkPfXc1-De59VyfBRA07XIKufSrHtDI3DNmOn0dQLZQSbtIMy8Qqk/s1600/t15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw06IdhvyyT5OcAYvHy98bmia9oDjX3qyXrhII429JwdxiD0-l0jNjnIPa5UBxwRmdcCM4OE2UzXwDLfia3aHsJDJkPfXc1-De59VyfBRA07XIKufSrHtDI3DNmOn0dQLZQSbtIMy8Qqk/s640/t15.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoVn-JF-ijKqpr1s1PfPfmoLsSA_zhDeXaxUCMBhoray_UtKU_s2rrQm6wGiRjJaXTzkGEPfzCvXiHWdV9lIsKW2jgaI5IKx-Wee2qkxJ6-zomTbZaKLN2khWwTAzIku-9EK6g4GvajtA/s1600/t16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="914" data-original-width="1600" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoVn-JF-ijKqpr1s1PfPfmoLsSA_zhDeXaxUCMBhoray_UtKU_s2rrQm6wGiRjJaXTzkGEPfzCvXiHWdV9lIsKW2jgaI5IKx-Wee2qkxJ6-zomTbZaKLN2khWwTAzIku-9EK6g4GvajtA/s640/t16.jpg" width="640" /></a></div>
ClogFlyhttp://www.blogger.com/profile/13054228802413493349noreply@blogger.com2