Aranyoskám

Sokszor az a horgászat sikerül legjobban, amire nem is készülünk. Egyszerű sétának indul a kisfiaddal, aki minden reggel elselypíti, hogy: "Apuci, menjünk hojgászni!", és mikor rászánod magam, már jobban várod a délutánt, mint ő. Nincs csomagolás, egy nagy üveg víz, a bot, az orsó meg a műlegyes doboz kerül az autóba, s szinte vágtatsz a víz felé, mert érzed, hogy ez kivételes délután lesz. Persze semmi extrát nem remélsz, viszont melletted a kis srác odáig van az örömtől, mikor meglátja a vizet, Te pedig legszívesebben lefeküdnél a fűbe aludni egyet. Persze a kölök nem hagy nyugodtan, be kell járni erőt-mezőt-vízpartot, de így van ez jól, különben nem akadnál bele a hadakozó szarvasbogarakba, akik egy közeli padon vívják muris kis harcukat.


Van ebben a vízben néhány egészen kivételes hal. Néha, nagyobb melegben látom őket, régebben azt hittem, koi pontyok, mert szinte világítanak a napsütésben. Próbálkoztam náluk többször, de vagy a zsinór ijesztette meg őket, vagy a műlegyet nem találták elég kívánatosnak, így kapásig sem jutottam el.
Ma is kinn dagonyázott néhány a sekély, iszapos vízben, s míg Kisbalu a szarvasbogarakat bűvölte ("...nem nyúlunk hozzájuk, ugye?"), lopakodó üzemmódban sunnyogtam a kis öbölbe és bejátszottam a legyet. Legnagyobb meglepetésemre nem ugrott el a csapat, de a légy sem izgatta fel őket túlságosan, pedig szinte az orruk elé esett. Percekig ültem a dobozom felett, s tanakodtam, mivel lehetne becsapni őket, de nem jött az ihlet (valójában - ahogy már többször írtam - nem nagyon hiszem, hogy nagy jelentősége lenne pontyozásnál a légynek, sokkal inkább azon van a hangsúly, jól kínálja-e az ember az imitációt). Múltkor szép halat fogtam egy streamerrel, miért is ne...? Egy próbát megér: clouser mintára készült Dog Nobbler került az előke végére, ezzel már többször akasztottam szép pontyot. Kicsit nehezebb légy, így túldobtam a csapaton és viszonylag gyorsan próbáltam elvezetni mellettük. 

Szinte megijedtem, mikor valami a mélyben erőteljesen rányúlt a légyre, s bevágás után mintha felrobbant volna a víz. Kapaszkodtam a halba, közben hálát adtam az égnek, amiért egy középen összeforrasztott, dupla hosszúságú zsinórt tettem fel a botra. Ismét bebizonyosodott, milyen frankó kis pálca a Daiwa Trueflight szériája, gyönyörűen dolgozott végig a fárasztás alatt. 
Pontosan nem mértem az időt, de közel háromnegyed órán keresztül tarthatott a huzavona. Nemrég a Pécsi tavon kajakból akasztottam egy nagyobb pontyot, egy órán keresztül táncoltatott fel-le, keresztülcibálva a sporttársak zsinórjain és idegein, végül kiakadt belőle a pici nimfa horog; az a hal nagyobb lehetett, mindenesetre ma, partról a finom felszereléssel igazi szenvedés volt a hal fárasztása. A jobb karom majd' kiszakadt a végére, ömlött rólam a víz a negyven fokban, s amikor végre a part mellé édesgettem a halat, meglátta viharvert ábrázatom és újra kitört a nyílt víz felé - szinte előröl kezdhettem az egészet. Félreértés ne essék, számomra is a fárasztás a horgászat fénypontja, de aki fogott már műlegyes bottal három kilósnál nagyobb potyeszt, az tudja, miről beszélek. Ráadásul - mint később kiderült - nem "pacniponty" akadt a horgomra, hanem egy izmos, kigyúrt pikkelyes jószág. 
Kisbalu egyébként csillagos ötöst érdemel, ott térdelt a víz mellett a merítővel és folyamatosan kommentálta az eseményeket; később újra megnézte a párbajozó bogarakat, megette az uzsonnáját, megitta a vizet, leheveredett mellém és várt. Egy három éves kisfiútól ez sokkal több, mint amit el lehet várni...
Végül merítőbe került a hal (azaz csak a fele, a másik fele kilógott), segítettem partra emelni csillogó szemű, álmélkodó kisfiamnak. Közben a ponty, megelégelve az atrocitást, darabokra szaggatta az előkét és méla undorral kiköpte a legyet.




Nem tudom, mekkora lehetett, nem szeretek tippelni, mérleg meg soha nincs nálam. Hat kiló? Körülbelül annyi. Nagy. Eddig a legnagyobb legyes halam. A karom még percekig remegett, lőttem néhány képet és ment is vissza a gyönyörűség a vízbe. Soha nem láttam még ilyen szép pontyot, bár valószínűleg minden horgász így van a saját halával. 
S íme a nap képe a nap két hőséről.


Még egy órát maradtunk, minden különösebb lelkesedés nélkül horgászgattam, s szinte én is meglepődtem a jövevényen, ami a Pheasant Tail nimfára akadt. Kiló körüli pontyocska, a hab a tortán. 

Share on Google Plus

About Balázs Peti

ClogFlyFishing - horgászblog tájakról, halakról, ételekről, emberekről, élményekről. A blogon található szöveges és képi tartalom megosztása csakis a szerző engedélyével!

8 megjegyzés :

  1. Szia!

    Gratula a szép fogáshoz!
    Gyönyörű képek, megragadó írás, minden elismerésem...
    Üdv.

    Tom

    VálaszTörlés
  2. Ez a nem semmi. Naaagy gratula neked és a fiadnak is!

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű az a ponty, és Kisbalu sem akármilyen gyerek! Gratulálok mindkettőhöz!

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok!
    Volt 3 kívánság? :P
    A jövő nemzedékéhez meg csak gratulálni tudok! Ettől jobban nem lehet már megfertőzni a horgászattal! ;) :)

    VálaszTörlés
  5. Kösz srácok. A legnagyobb boldogság az egészben az, hogy látom a kicsi mennyire szereti a természetet meg a halakat, egyedül akkor veri ki a balhét, ha nem ő dobhatja vissza a halat. Jó jel. :)

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok a halhoz és a fiadhoz is :) A kis srác belevaló kölyök!

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.