Szilveszteri Sió-túra

December 30-án felkerekedtünk és mászkáltunk egyet az ozorai Sió-parton. Fejenként egy-egy legyesbot, csukára élezve, persze a halfogás legkisebb reménye nélkül. A víz csodálatosan szép volt, még így, három méterrel magasabb vízszinttel is, zöldes-opálos vize akár a nagy pisztrángos folyóké kora tavasszal. A széle másfél-két méter szélesen be volt fagyva, ami nem csoda, mínusz tíz körül volt a hőmérséklet, fáztunk is rendesen, pedig termő-lélegzős-mindentudó ruha volt rajtunk.

Minden különösebb lelkesedés nélkül dobtunk néhányat, persze eredmény nélkül, csak annyit értünk el, hogy a zsinór és a gyűrűk keményre fagytak. Jókora bunny legyem a tizedik dobás után kőkemény volt, mint egy balinólom, a jéghideg vízben persze esélye sem volt kiolvadni, így befejezettnek tekintettük a horgászatot és átváltottunk kiránduló üzemmódba.

Ez végül mindenért kárpótolt minket, egy órás kellemes téli séta lett belőle. Láttunk jégmadarat, amint kis halakra vadászik, hallgattuk az úszó jégtáblák surrogását és recsegését, élveztük a csendet, szívtuk magunkba a friss, Balaton-illatú levegőt...